Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-20 / 292. szám
to. otaa BtCSMEGYEI MAPLfl 1537. olćfober ?0. Uj értékelmélet — uj közgazdaságtan Irta; Dr. GERGELY JENŐ községi orvos, Fiiipovo L Minden gazdasági rendszer elméleti kiindulási pontja az értékről szóló elmélet. A marxi közgazdaságtan alapköve és legerősebb támasza épen a marxi értékelmélet, illetőleg az úgynevezett értéktöbblet-elmélet. Ez elmélet szerint az érték nagyságát általánosságban a kereslet és kínálat viszonya szabja meg. A termelt áru értékét úgy kapjuk meg, hogy összegezzük a felhasznált nyersanyagért, a termeléshez szükséges anyagi és szellemi munkáért, továbbá egyéb üzemi kiadásokért fizetett értékeket; ehhez adódik még az úgynevezett értéktöbblet: a tőkekamat, a gyáros és a kereskedő profitja. A marxi elmélet szerint ez az értéktöbblet a munkás és a fogyasztó jogtalan és igazságtalan kiuzsorázása és a »mtinkásnyuzó dologtalan herék meg az élősdi parazita módjára a termelő és fogyasztó közé ékelődő kereskedő osztály« eltartásával terheli a dolgozók rétegét. A marxizmus a termelés és elosztás szocializálása utján az értéktöbblet egy részét mint munkabértöbbletet véli odaadhatni a dolgozóknak, másrészt az áru olcsóbbátételével a fogyasztót akarja tehermentesíteni. Látnivaló, hogy az egész rendszer az értékelmélettel áll, vagy bukik és nagyon helyesen mutatott rá Gyöngyösi Dezső, a Bácsmegyei Napló szeptember 9-iki számában arra, hogy Ford munkabérelmélete valóságos forradalmat jelent nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati közgazdaság területén és hogy ez az uj elmélet alkalmas arra, hogy a kapitalista társadalmi és gazdasági rendszer »mindinkább fogyó« híveinek számát növelje. Úgy vélem, nem lesz értéktelen munka, ha a Bácsmegyei Napló olvasóival megismertetem teljesen uj értékelméletemet, hosszú szociológiai kutatásaim eredményét, amely elméletnek a Fordiféle munkabérelmélet harmonikus kiegészítő része és alkalmáé’ árra, ÜÖ'g'y a marxizmustól teljesen elütő, a kapitalista termelési rendszer felé orientálódó világnézetet adjon s megvesse elméleti alapját egy uj, mindinkább kibontakozó társadalomtudományi rendszernek, amelyet leghelyesebben úgy neveznék el: állam-kapitalizmus. II. Az értékpszichikai energia. A kiindulási pont az a tapasztalati tény, hogy minden értékelésünk az ember és az emberi társadalom szempontjából történk, vagyis authropocentrikus. Az érték forrását hiába keresnek az emberi leiken kívül, az érték mindig az í emberi lélekből fakad- Mértéke egy lehet csupán: az az indulatenergia, amely az emberi lélekből kiváltódik az értékelés pillanatában. Egy banális példa azonnal megvilágítja e tétel igazságát: pl. egy darab kenyér értéke rám nézve nem a termelési költségtől, az előállított munkaidő mértékétől, stb. függ, hanem csupán attól az indulati súlyviszonytól, amely égy adott pillanatban köztem és a darab kenyér között kifejlődik. Lehetnek olyan körülmények, hogy az számomra csaknem értéktelen, viszont más körülmények között tán még gyilkolni is kényszerülnék érte. Lesznek bizonyára élesebb szemű és itéletü olvasók, akik erre ellenvetik, hogy végeredményben ez az érték sem más, mint a kereslet és kínálat viszonya, csupán más szavakba öltöztetve. Ez ellenvetésnek annyiban teljesen igaza is van, hogy a kereskedelmi forgalom egy részében ezek az indulati energiák a kereslet és kínálat, játéka, vagy küzdelme alakjában jelentkeznek. A lényeges különbség a két felfogás között ott van, hogy a marxista elmélet a keresletet és kínálatot mint természetes adottságokat fogja fel, amelyek valahogy akaratunktól függetlenül befolyásolják a termelést. Ezzel szemben az én felfogásom az, hogy úgy a kereslet, mint a kínálat céltudatosan befolyásolható energiaquantumok, és pedig lelki energiák, amely energiáknak csupán hordozói, vehikulumai a termelvények. Hogy e felfogást jobban érzékeltessem, egy példával fogom illusztrálni. Kezünkbe vessünk egy darab ásványos kőzetet. A nem szakértő talán el is dobná, mint értéktelen kődarabot, ámde a szakértő szeme felfedez benne ezüstöt. E pillanatban nyerte az első indulati kapcsolatot a kődarab az emberi lélekkel és e pillanatban értékké változott át. Ám a szakértő szépen kivonja a kőzetből a szinezüstöt, ez azonban nem megy testi és szellemi munka nélkül. Hova tűnt el e munka értéke? íme, megtaláljuk a kivont szincziistben, mert e folyamat alatt a benne rejlő vágykeltési energia megsokszorozódott. De itt még nem fejeződött be az élettelen anyag telítése lelki energiákkal, mert az ezüst tovább kerül, újabb mechanikai és újabb szellemi energiák használódnak el és rejtőznek bele az anyagba: a fémezüstből fülbevaló és cigarettatárca lett. Ekkor válik vág?' cltő, indulatgerjesztö hatása egészen közvetlenné, mert ilyen módon megtalálta azt a lelki foggantyut, amelynél fogva az emberi lélek ösztönéletébe belekapaszkodik. A marxista felfogás szerint ezzel véget ért az érték kitermelődése, s szerinte mindebben csupán a köntös uj, a lényeg a régi. Az én elméletem szerint itt még nincs vége az értéktermelésnek, illetőleg az én felfogásom szerint mindezzel csupán az érték egyik alkotórészének a termelése ért véget. Most kell kezdődni az értéktermelés másik fázisának: a fogyasztásnak. A piacot, a vételre irányuló indulatenergiákat termelni kell, a meglévő fogyasztást emelni kell és ez is értékemelö, termelő munka. Ez az a pont, ahol a modern gazdasági ólet messze túlhaladta a marxi ideológiát. A reklám, a kirakatok, az újsághirdetések, a propaganda ezer egyéb trükkje és módja, az egyre Újuló, sokszor tiszavirág életű divatok, sőt végül .neiríí utolsó sorban "á kereskedő' fábeszélő iCíeje az eladás óillánátáhan," a venni szándékozó; 'sőt netri szándékozó szuggesžtiv befolyásolása: mindezek szintén értéktermelő folyamatok, a másik részértéknek a fogyasztásra irányuló lelki energiáknak keltése, növelése köznyeiven a piac megteremtése. E két részérték úgy viszonylik egymáshoz, mint az elektromosság pozitív és negativ pólusa. És amint az elektromos effektus nagyságát három tényező (Volt, Amper, Ohm) befolyásolja, úgy hogy az értékképződésnél is szerepel még egy eddig figyelembe nem vett harmadik tényező is: az árucserét akadályozó külső és belső okok és körülmények (lelki gátió folyamatok). Az elektromossággal való analógia kapósán ime már rá is akadtunk az értékképződés törvényére, amely nem más. mint oz Ohm törvényének traveszíált alakja. Az érték pénzben kifejezett nagysága (P =) egyenes arányban van a vételre irányuló indulatenergiával (I.) és fordítottan arányos az indulatkisüléS elé tornyosuló külső és belső akadá lyokkal (E.) Tehát P = I kás, dolgos, takarékos parasztasszony, aki egész éven át a maga szőtte, horgolta, varta holmikban jár? Természetesen ez nem jelenti a dolgos parasztasszony degradálását, csupán az értékek relativitását, mert a nemzeti vagyonosodás szefnpontjából a parasztasszony termelő munkája még fontosabb. De érdekellentét nincs a kettő között, sőt inkább a kettő kiegészíti egymást. Nem igaz tellát a marxizmus tanítása a dolgozó értékes munkásról és dologtalan, értéktelen herékről, mert fogyasztó hijján a termelvény a termelő nyakán marad és a dolgos munkás elmehet sétálni. Nem igaz a marxizmus tanítása az oszíályellentéíekrői, mert az emberi társadalom egységes éiő szervezet és azi élő szervezet egyik szerve nem lehet ellensége a másiknak. Vannak e szervezetben energiában dús, termelő helyek, vannak mozgató és elosztó szervek és vannak fogyasztó sejtek. A javaknak és energiáknak ritmikus, harmonikus és akadálytalan áramlása az, ami a társadalom egészséges életét teszi, nem pedig az egyenlő elosztás. Ahol az erők egyenlően vannak elosztva, ott nincs áramlás, mozgás, nincs élet. Éppen az egyenlőtlenség az a potenciális energia, ami a mozgás és élet létrehozója és fenntartója. Fényesen sikerült a aunamelléki tartomány vrsaci gazdasági ankétje Földmüvalésügyi kamarát köveiéi a Bánát —- Állítsanak fel földművelésügyi tanácsokat a tartományok ez az értékképződés törvénye. Nem kiszipolyozó uzsorás a gyáros, nem parazita módjára élősködő a kereskedő, mert az elért értéktöbblet az ő piactermelő, lelki energiakapcsolatokat növelő munkájuk jogos és méltányos eredménye. Nincs a munkásnak jobb segítője, érdekeinek hathatósabb elő' mozditója, mint a vállalkozó kedvű gyáros és az ügyes kereskedő, mert az első teremti számára a munkapiacot, a másik pedig biztosítja számára a munka folytonosságát. A termelés érdekeinek legjobb előmozdítója a költekező, nagy luxust kifejtő tőkeerős kapitalista, Mert vegyünk csak egy. egyszerű példát: Vájjon a cipő, konfekció és rokoniparágak szempontjából ki az értékesebb társadalmi lény a pazarló, henye, luxusban élő kitartott nő, aki évente ötven pár cipőt, ugyanannyi ruhát, harisnyát és egyebet fogyaszt, vagy a munVrsacról jelentik: Nagy érdeklődés mellett tartották meg a múlt vasárnap Vrsacon a dunameliéki tartománygyülés állandó bizottsága által összehívott mezőgazdasági konferenciát. Az ankéton a Bánát gazdasági szaktekintélyei nagy számmal vettek részt és beszédeikben rámutattak a mai válságos helyzetnek okaira. A gyűlésen megjelent Krsztics Bózsa főispán is. Az értekezletet délelőtt 10 órakor nyitotta meg Dimitrijevics Draguljov tartományi képviselő, majd Gyurics Milán a földművelésügyi minisztérium kiküldöttje emelkedett szólásra. A kormány nevében üdvözölte a gyűlés résztvevőit és a földművelésügyi miniszter tárriogatását helyezte kilátásba. Dr. Morgan Vladimir, a tartományi állandó választmány elnöke, aki az egész akciónak megteremtője volt. ismertette azokat az okokat, amelyek őt ennek a konferenciának Összehívására késztették. A mai gazdasági válságnak egyik fő oka mezőgazdaságunk válságos helyzete és erélyes kézzel kell hozzáfogni a helyzet száriálásahóz. A" tartományi állandó választmány jelentéséből látható, 'Hogy kivitelünkben a szarvasmarha export napröl-napra fejlődik, míg a gabonakivitelünk ma már jelentéktelen, mert az amerikai konkurrcnciával képtelenek vagyunk versenyezni Sztanojlovics Sándor, a bánáti kereskedelmi és iparkamara titkára beszédében azt-hangsúlyozta, hogy a kis és nagyipar is szerves összefüggésben áll a földműveléssel és ezeknek helyzete á földművelés helyzetétől függ. Földművelésügyi kamarát a Bánátnak — A Bánát néhány évtizeddel ezelőtt — mondotta — beláthatatlan mocsár volt és ma 1,434.000 hold termőföld felett rendelkezünk. Nemrég még egyike volt ez a legtérmékenyebb területeknek, mert földje még nem volt kihasználva és racionális gazdálkodás folyt rajta. Termelésünk az utóbbi években nagyon visszafejlődött, ahelyett, hogy előrehaladt volna. Földművelésünket fejleszteni kell és a modern technika vívmányait szolgálatunkba kell állítani. Eltnult már annak az ideje, amikor ökörrel szántanak, traktorokat kell beszerezni és azokkal kell megművelni a földet. Fel kell hagyni az egyszerű gabonafajták termelésével és olyan minőséget keil vetni, amelyekkel a világpiacra is nyugodtan kimehetünk és amilyent külföldön keresnek. — A tartomány területén több szövetkezet működik, ezek közül azonban többen rossz útra tévedtek. A szövetkezeteknél nem lehet spekulálni, hanem azoknak feladatuk magaslatán kell állani. A Bánátnak magusszinvonalu földművelési iskolák kellenek és ami egyike a legfontosabb kérdéseknek, meg kell alakítani a bánáti földművelésügyi kamarát. Ez az intézmény Volna azután hivatva arra, hogy felvilágosítsa a földműveléssel foglalkozó népet, szövetkezeteket alapítson, az ipari növénytermelést irányítsa, fejlessze a szarvasmarhatenyésztést és gondoskodjék elsőrangú vetőmagról. Dr. Prohászka, a központi szövetkezetek szövetségének és a jugoszláv gazdaszövetségnek a kiküldötte emelkedett ezután szólásra és nagyszabású beszé-; dében rámutatott mezőgazdaságunk válságának okaira. A szarvasmarha tenyésztés jövője — A világpiac tendenciája — mondotta — azt mutatja, hogy a szarvasmarha tenyésztésnek van a legnagyobb jövője. Ebből a célból szövetkezeteket kell alakítani. Igen sürgős probléma a földművelés segélyezése is és amig az uj szövetkezetek nem alakulnak meg, a régieket kell munkájukban támogatni. A háború előtt Horvátországban téli tanfolyamokat tartottak a földművelők felvilágosítása és tanítása céljából és ez akkor nagyon szépen bevált, miért ne lehetne ugyanezt megvalósítani most is. Ncsztorovics Mita, a szerémségi tartomány kiküldöttje szükségesnek tartja, hogy a tartományok földművelésügyi tanácsokat alakítsanak. Ezeknek szervezetét úgy képzeli el, hogy minden falu megalakítaná helyi tanácsát, ezek delegátusokat kiildenének a járási tanácsba és a járási tanácsok képviselői alkotnák a tartományi földművelésügyi tanácsot. Dr. Szalay Péter nyugalmazott állatorvos, aki egyike az ország legkiválóbb szaktekintélyeinek nagyszabású beszédében a lótenyésztéssel foglalkozott. Nagyobb gondot kellene fordítani — mondotta — a lótenyésztésre, állomásokat kellene alapítani, ahol csak a legkiválóbb fajlovukat tenyésztik. Dr. Setz Otmár a marhatenyésztésről beszélt. Novahovics Milan a szerb földművelésügyi szövetkezetek központi szövetségének elnöke megállapítja, hogy a szövetkezetek néikiil nincsen kifejlődött gazdasági élet. A tartománygyülés első kötelessége a szövetkezetek ügyének felkarolása és különösen a hitelszövetkezetek ügyét kell szorgalmazni. Schvarzenbruntier Leo beszéde után Üauzer Rudolf, a bortermelők egyesüle-’ tériek elnöke emelkedett szólásra, akii részletesen ismertette a bortermelők helyzetét. Követelte, hogy a kormány a jövőben ä külföldi államokkal folytatandó kereskedelmi tárgyalások és szerződések alkalmával nagyobb gondot fordítson a borexportra. Piacot kell teremteni a jugoszláv bornak és a kiviteli terheket csökkenteni kell. Adami Auguszt után Dr. Sztojics Tosa a pancsevói hidrotechnikai hivatal vezetője beszélt, aki a bánáti árvizveszedelemre mutatott rá. Az agrárreform feloszlatta a nagybirtokokat és azóta az árvizmentesités mondhatni teljesen szünetel. Az ár&entesitő társulatok mindjobban kezdik elveszíteni jelentőségüket és, ha a helyzet még sokáig igy marad a Bánát ismét egy nagy mocsár lesz. Dr. Klier Jenő földbirtokos ezután azt javasolta, hogy tekintettel a hatalmas anyagra alakítsanak külön bizottságokat, amelyek a napirend egyes pontjait külon-külön tárgyalják le és záros határidőn belül tegyék meg jelentéseiket Írásban a tartomány állandó bizottságának. A gyűlés Dr. Klier javaslatát elfogadta. Rakics Szlavko és Gyurics Milán beszéde után a gyűlés véget ért.'
