Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-09 / 281. szám

1927 olctóber 9.

ÄÄCSMEGTE3 WAPLÖ

ötszázdináros probléma

A Bácsmegyei Napló második ötszáz ] dináros problémája Ismét nagy sikert I aratott. Olvasóink többszáz megfejtést küldtek be. Budapesttől a daltnáciai Sin« Íjig számtalan községből és városból ér'kezett megfejtés. Sajnos rendkívül a 'sok pályázó közül csak egyet elégithe- j tünk ki, ennek az egynek kiválasztása azonban magunknak is nagy problémát okoz. Ezúttal ugyanis a megfejtők nagy! része eltalálta a helyes utat az egyetlen ■ lehetséges emberi megoldás az, hogy 'e főhadnagy az utolsó pillanatban jnegtorpan, felébred emberi érzése - és segít a szenvedő anyának elaltatni gyermekét, mir"-.' > - < v

utána — maga is álomba m Természetesen ezen a kereten belül számos megoldási variánst küldtek be olvasóink és a megfejtések közül igyekeztünk kiválasztani és a döntő biró elé terjeszteni a sok száz közül azt a néha- j nyat, amelyek legjobban megközelitét-! ték a három kikötött feltételt, az ötletességet, rövidséget és eredetiséget. r ’'Mint érdekes kuriózumot megállapít-; |Uk, hogy a sole száz megfejtő között' csak egyetlenegy volt, akt megölte a gyermeket, de ez a vérengző hajlamú olvasónk úgy könnyített lelkiismeretén.1 hogy fivérével együtt kétféle megoldást j terjesztettek be és az egyikben megke- j gyelmeztek az ártatlan kis gyermeknek,; IMindenesetre ezt a megoldást is leközöl-; íj ük — mint eredetit.

Azok közül a megfejtések közül, ame- ■ lyeket nem terjesztettünk jutalomra, j számtalan különfélét találtunk. Teljesen j csak azok hibázták el a megoldást, akik 1 megállapították, hogy az asszony a fő- < hadnagy felesége és a gyermek a föhad- j nagy gyermeke, mert a nő nagy szerelmében a harctérre is követte urát. Ezek a megfejtők elfelejtették, hogy a feladatban pontosan meg van irva, bogy az asszony a szállodás felesége. Nagyon sokan visszaküldték a szerencsétlen fő- ■ hadnagyot a harctérre, aminek lehetet- j lensége — az adott körülmények között | — nyilvánvaló mindenki előtt, aki a i szörnyű világégésben, ha csak messzi- J röl is, lőporfüstöt szagolt. Néhányat) a harctéri megfejtők közül főhősünket öl- ■ ték meg kegyetlenül azon az alapon, j hogy a főhadnagy végre nyugalmat ta- ; Iái az örök álomban. Mások uegvlelkühbek voltak és — megoldásukban — a fronton az ezredessel szignum laudiszt tűzettek dicső harcosunk mellére. Akadtak csapongó fantáziáinak, akik kisütötték, hogy a főhadnagy civilben orvos, akik deus ex mrichina-kfM illatos szénapadlásokat és pompás pihenést kínáló szalmakazalokat, tábori kórházat, üres szobát, padlást, vagy más fekvőhelyet találtak hősünknek, ahol édesdeden kialudhattn magát. Valaki megelégedett azzal, hogy vattát dugott a főhadnagy fülébe, egv másik morfiuminjekciót adott neki. Egy tuicsapongó fantáziájú olvasó hirtelen kémeket is fogatott a főhadnaggyal. egy legjobb szivü annyira elérzíkenyiilt, hogy a Hős által pénzt adott a szenvedő anyának. Néhányat) — meglehetős ötletesen — kisütötték, hogy re rrMit a u.-pv-'mv irr f ávm az egész és vol'zV olyanok is. akik hiztons'Vr kedvé'—t két-háíomíéle megoldást is küldtek he.

' an nv'g sz’irvVanféle t*>»<'o’dás, sőt eay olvasónk, aki semmiképen sem akarta a terminust lekésni, sürgönylleg

~ld‘e be meg!ejtését, A sürgöny csütörtök 'délelőtt 11 órakor hefutott és a többi jutalomra terjesztett pályamű között ezt is közöljük alább, hátha a juror neki ítéli a dijat, hogy a távirat-költség megtérüljön.

Az ötszáz dinárós jutalomra, amelyet ez alkalommal

Grob Imre

smü-oticai földbirtokos dönt el. az alábbi pályázatokat terjesztettük fel:

I.

A főhadnagy végső elkeseredésében nlból felkelt az ágyhói, hirtelen magára rántotta ruháját, kardját felkötötte és kirohant azzal a szándékkal, hogy a gyereket megöli. Kirántva az ajtót, tneghntotlan n.lz»e a betegen fekvő tehetetlen anyát a mellette síró gyerekkel. Hirtelen saját édesanyjára gondolt, megfogta a gyereket, leült vele, ringatni | kezdte és a gyerekkel együtt édesen ; elaludt.

Mayer Aurél Vclikl Becskerek. J j

ii. # !

»Kardját felkötötte és kirohant.« A szomszéd kamrába berontott, egyhamar | végzett a csecsemővel. Azonban az anya kiáltozására összecsődült szolgálók előtt, mint gyilkos le volt leplezve, j át lett adva a katonai bíróságnak, mely öt golyóáltali halálra ítélte.

Egy durranás... é$ a főhadnagy ur; felébredt a lövészárokban. Hisz csak álmodta az egészet.

Mánk Rózsa Novlvrbasz.

III.

...Megölöm, megölöm, kiáltotta és;

újra kiütött benne az az ölnivágyás, az i állatiasság, amit a harctéren szokott meg. Embereket ölt meg minden szemrebbenés nélkül, hogy ne tudna egy ilyen kis maroknyi csöppséget fölkoncolni. Berohant a szobába, a vadság vakká j tette, nem látta,-nem hallotta a könyör-i gő anyát, a rimánkodását, a gyermek kétségbeeső kiáltozását, kapálózását,

megölte öt. Egy ideig még hallotta az anyja nyöszörgését, de nemsokára ismét csend lett. Visszavánszorgott a1 szobájába, de többet aludni nem tudott, j Csendet azt talált, de nyugalmat nem. j A sötét semmiségben állandóan látta az! .anya reszkető kinyújtott fehér karjait j a gyermek kapálózását és valamilyen ! ismeretlen nyöszörgés fojton zúgott a ; fülében. Nem bírta tovább. Kirohant a ; szabadba, feltekintett az égre, ott pedig I megint a nagyszájú hold vigyorgott rá ! és a szájából egyszerre csak egy cse- j csemő bújik ki. Mint az őrült futott, ma- j ga sem tudta hová, egyszerre csak el-1 esett. Egy eltévedt fáradt golyó épen a i szivén találta. Meghalt. A veszélyes ha- j lál-zónán át tudott vergődni és itt íme j a biztonságban egy eltévedt golyó ülte ! meg őt. Ki tudja, miért,.,

Göszl Bözsi Szombor.

IV.

...Mint sebzett vad, rohan kivont karddal a kezében, a szemében pedig a i vértszopó vadnak tüze lángok Ölni i akart, amit már megszokott hónapok j óta a harctéren. És kirántotta az ajtót, i Neki akart rohanni az áldozatának, meg-! ülni őt, de nem tette, hirtelen megtorpant. A szeme előtt egy szomorú kép j tárul. A rettenetes nyomorúságtól és; szenvedéstől megviselt anya fekszik egy! rongyos pokrócon és karjában szorongassa a síró gyermekét. Körülötte mindenféle csőcselék heverészik, mindenütt piszok és nyomor. Egy pár percig nézte még ezt a szomorú képet. Még küzdött a jó és rossz szellemmel. De nem v"ta sokáig. Lehajolt az ámuló anyához és a kis gyermek is mintha érzett volna valamit, elhallgatott egy pillanatra. A felmérgesedett vad egyszerre megszelídült, ölébe vette a kis gyermeket, ■ingatta a karján sokáig, mig el ném

e.’udt. Elaludt szegény örökre. A nyomor. a ragályos betegség befészkelődölt a kis ártatlan leikébe és elvitte őt egy ’óbb. egy szebb világba. A katona pedig '.•(vitte a kis ártatlan halottat a szabadba és ásott neki egy kis sirt. A gonosz tettét a Mindenható megakadályozta és megjutalmazta öt akkor, amikor látta, bogy a bűnös megtért. Rátette áldásos kezét a nyomorgókra, megváltotta a k'sdedet a nagy kíntól, az anyját a haláltól és a sebzett vadnak nyugalmat adott...

j Göszl Károly Szombor.

V.

...Vissza az ellenség záró tüzének

zónájába...

I Papp üdspdr községi tisztviselő Szrbobran.

\ VI(Távirat.)

' Probléma befejezése: .*.. és ezer veszély között újra visszatért ezredeséhez, még azt is elviselhetőbbnek találta a gyerek sirásnál.

! Szegő Gyula Kula.

VII.

...A hideg levegő megcsapta horplo- i kát, agyán átvillant félig öntudatlanul

egy gondolat. Görcsösen szorítva kivont j kardját, maga elé döfve a levegőbe, ro- j hant födetlen fővel az éjszakában, mint sötét kísértet fénylő pallossal. Kézzellábbal dörömbölt a helység parancsnokának ajtaján s lerogyott a rendetlen szobában egy rozoga székre.

— Bajtárs, intézkedni — lihegte, föl-; vetve verejtéke« homlokát — különben... j megölöm ... én megölöm azt a klapecot.! Hozzák vissza azt az asszonyt a szál- j lodai szobájába és rakják a katonákat od a kamrába.... mert én ...

— X. főhadnagy? — kérdezte álmosan ! a parancsnok.

Motoszkálni kezdett homályos aszta-! Ián térképek, papirok, újságok között, i Ép az előbb hoztak táviratot.

Kis fiunk született — ez volt a távirat szövege. A főhadnagy öröm üvöltéssel rohant ki. »Te drága asszony... egy drága kis klapec, muzsikáló, bőgő, édes kölyök« •— ilyeneket mormolt magában a főhadnagy és egy félóra múlva már döcögött vele a hadtápvonat hinterland! városkája felé.

Sebler Pinka Szubotica.

Ezeken kívül többé-kevésbé helyesen fejtették meg a problémát a következők: í Molnár János (Szfaribecsej), Kovách í Ágoston (Szombor), B. Márton (Szubo- j tica), G. K.-né (Szenta), L. I.-né (Szén- ; ta), Papp Gáspár községi tisztviselő (Szrbobran), Delics Magda (Veliki Becskerek), ifjú és Boto (Becskerek), Strigomics (Sztarakanizsa), Machnitz Sándor (SzubotieaL Gergely László (Szubotica), S. A. (Szenta). Szántó Pannika (Mól). Lencz Gáza (Szubotica), Toíarics György (Noviszad), ifi. Cakó Antal (Szubot'C.a), Beck Oszkár (Dolnja Lendava.L Hirmanné (SzuböFca), Oláh József (Pacsir). Fleischmann Tibor (Szubotica), Herczog Pál (Pádéi), Irodalmi olvasó (Sztaramoravica), Molter Emil (Novlvrbasz), özv. Grünfeld Miksáné (Budapest). Bruck Tibor (Szombor),

. Börcsök Böske (Gromada), Egér (Szta- 1 ramoravica), Schreiner Antal (Szenta),

! Egy dadéji Bácsmegyei kedvelő, Hettl Anczl (Pađej). Meiu'zer Piriké (Bácskooetrovoszeló). Tóth István (Szuboíica), »3539« jelige (Szubotica), Krainilkovics (Szubotica). Kovács Antal (Te: merinf, L.-né László Rózsi (Vei. Bccs! kerek), Kostyál Ottó (Beocsin), Simo- I kovies Rókus (Szubotica), Vörös Imre j (Szombor), Stern József (Dolnja Lendava), Fetter Jogán (BecskerekT, Kovarik’ Pálné (Lazarevó), Beretka János (Szta-;

ribecsej), Paraghi Lajos (Beograd). Berger Rózsi (Szubotica), Farkas Ferenc: (Sztarakanizsa), B. Imre ' (Szombor),f Boschan Sándor (Szenta), B.s Farkas Lajos (Szenta), K. Berta (Debeljacsa)ij Hlrschenberg I. (Noviszad), Schneider) Róza, Sutz József (Vei.' Becskerek),; Hnlsz Károly (Szubotica), Erőlködj 704—C számú előfizető, Reichenberg, Gáspár (Noviszad), Szuyer I. (Szombor)* Epstein Gáspár (Ada). Pecze Imre (Beo-; grad), Gernács József (B. Topola), Roginer Feri (Pasicsevó), Doberdó, Licht-J neckert Manci (Bajmok), Kiss Mihály^ (Temerirt), Róna Józsefné (Pancsevó), Kelemen Ferenc (Malüdjos), Gombos Lajos (B. Topola), Horváth Zsuzs^ (Szenta). Kozma Pál (Feketics), Römer Fülöp, M. Mariska (Kosin), Kocsi Gyula (Novivrbasz), Szabó István (Maliidjos), K. Peírigalla (Buszki Krsztno),: Mojzes Antal, Mignon (Novivrbasz)» Batta Mariska (Szenta), Martin Mátyás (Beograd), Rekvényi Aranka (Szuboti-1 ca), Lenvarics Mária, W. L. (Szubofíca), Gerner László (Szombor), Sibróf (Szombor), Jeney Dezső (Szombor), SJ ,1. (Pancsevó), Gonda Simon (Topola), Fritz Metzger (Torzsa), Kucsera Gizel« la (Nemacska Crnja), Grosics Bözsf (Szubotica), Pátfay Géza (Oszijek)J Gergely Lászlóné (Szubotica), N. N.(Sztarakanizsa), V. Lajkó (Szubotica)J Jelige: Danica 12, G. K.-né (Szenta), Hollósy Erzsi (Szubotica), G. Matüd Lengyel Tamásné (Szubotica), Lenczl Géza. Tóth Magda (Szenta), Schönberger Erzsébet) (Szubotica), Pólyák D.

I (Szenta). Kalmár Ferenc, S. G. Patent i (Szfaribecsej), Tomik Imre (Csantavir)^ : Pánay István (Szombor), Cica (Dárda), Kollár Szilveszter (Szombor), M. Zoli’ M„ Lederer Klári (Donjl Miholjac). Léderer Márta (Donii Miholjac), V. .!.• (Zmajevac), Eberl Károl.vné (Beiisce).

Megemlítjük még, hogy a mult heti: problémát helyesen megfejtette dr. Mladenovics Ljubica orvos Sini (Dalmácia) de mire a nagy távolságból levele ideérkezett, a pályázat már rég el volt döntve.

A »megölöm« probléma megfejtői közül a felkért döntőbíró: Grób Imre szuboticai földbirtokos, a jutalmat

Mayer Aurélnak (Vei. Becskerek) ítélte oda.

Az alább! prob’éma megfejtése csütörtökig, október 15-ikáis küldendő be a Bácsmegyei Napló szerkesztősége címére. A legötletesebb megfejtőnek

50 0 DINÁRT FIZET KJ készpénzben a Bácsmegyei Napló pénztára.

A megfejtések külön levélben küldendők be.

A megfejtésekbe- mellékelni keli a Bácsmegyei Nap11 ■ rá számának teljes címoldalát.

A sült liba

Páloss vezérigazgató különös szeretettél kereste fel a legeihagyottabb nyaralóhelyeket. Az idén egy Tiszamenti kis falut nevezett ki fürdőhelynek és paradicsomi egyszerűségben élvezte szabóságát folyóparti nádfödeles »villájában.« Tiszaszentandrás mindössze egy luxából és néhány úgynevezett »villából« áll. de a partmenti homok valóban pompás strandoló helyül szolgált. A vezérigazgató elhatározta, hogy propagandát csinál a fürdőhelynek. Vasárnapra meghívta néhány barátját, akik családostul állítottak he — négy órai vasutazás után — szombat este Szentandrásra. Amikor a vendégek a ialu koromsötét, teljesen kihalt főuccáján végig hajtottak — egyetlen lélek sem volt ébren a faluban — nem sok jövőt jósoltak a kirándulásnak, de amikor a Tiszapartra fordult a szekér, barátságosan integetett Páloss karbidlámpával fényesen kivilágított viskója.

A vacsorát a kertbén tálalták. Nagyszerűen kezdődött minden. Az előétel remek volt és az Ízléses menükártyán még fiatal libasült, páriáit, gyümölcs és feketekávé szerepelt. A vendégek hatalmas étvággyal ültek a vacsorához ' és miután a halmajonéz szinte még inkább felcsigázta éhségüket, a háziasszonynak előlegezett bizalommal várták a libát.

A konyhából remek illat szállt, amikor a szobalány kilépett és a tálcán gyönyörűen szervírozva hozta az egész libát. Pompás látvány volt egy darabban a rózsaszínre sütött szárnyas, a fa-j lusi szobalány büszkén vitte a szakács-! művészeti remeket, de jaj! már majdnem az asztalhoz ért. amikor a délutáni záportól felázott földön elcsúszott és

zsupsz... a következő pillanatban a pompás sült ott hevert egy kis sártócsa kellős közepén.

A katasztrófa hatása leírhatatlan volt. A kis parasztiány sírva fakadt, a vendégek kővé meredve bámulták a sült liba roncsait és a háziasszony...

Az olvasó döntse el, hogy a háziasszony mit csinált. Meg kell jegyezni, hogy a házban a szerencsétlenül járt libán kívül egyetldarab Ims sem veit. mert a gondos háziasszony a vasárnapi ebédhez reggelre rendelt friss húst a falu egyetlen mészárosától, aki különben is egyszer egy héten, vasárnap hajnalban vág.

A megoldás most is teljesen szabad és azt hisszük, könnyebb az eddigieknél, hiszen minden háziasszony könnyen beleképzelheti magát hasonló szituációba. Ezúttal főként az asszonyok válaszaira

számítunk és kevesebb tekintettel leszünk a válaszok stiláris megfogalmazására, hanem főleg azt nézzük, hogy milyen ötletesen bonyolódnék ki a háziasszony a nehéz helyzetből.

Az 500 dinár jutalmat ismét egy a szerkesztőségen kiviil álló juror, fogja odaítélni a legszellemesebb megfejtőnek.

1