Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-09 / 281. szám

22. oldal

BÁCSMEGYE! NAPLÓ

1927. olctóber 9

Az angora-macska |

Irta ; Ricset Andor [Kula,'

1-Nehéz, sulyosodó nyáreste. A nyomasztó meleg tapad. Érett virágok jól,eső, mámoritó illatot lehelnek.

Higson Erik mérnök vacsora után fia- j ial feleségével villájának kerti lugasában ül. Az asszony beszél. A férfi oda- j hallgat és gondolkodva nézi. Az idő hatását figyeli ezen az érzékeny sxeikeze- | ten, amely mindenre eredeti és mégis kiszámíthatatlan módon reagál. Az as.z.szony és a levegő közt egy feszültség .van. Karjait kifesziti és finom Ívben hát- j rahajlik. A mérnök nyugodt modorában | egy megjegyzést tesz. Keskeny arca kontúrjai élesen rajzolódnak a sötét fényien. Világos szeme és fehér fogai világítanak napbarnított arcából. Felesége szerelmesen nézi és csodálja uralkodó, magasabb nyugalmát. Az asszony sötét .szerte, mint két gyémánt villog. Férjét j "hirtelen átöleli és hosszan csókolja. Az-! után újból és mindig vadabbul. A kezét szorongatja és finom hegyes körmeit bőrébe mélyeszti.

1 2.

A mérnök barátjával, az állatorvossal egy kávéház terraszán ül. Az állatorvos maga a jóság. Bár, állandóan elhatározza, hogy az emberek ügyeivel nem fog törődni, mégsem tud mássá lenni i

»Erik, mi karmolt meg?«

»Hol, a kezemen gondolod? Az semmi.« j «De mintha karmok lettek volna. Macska

■ ' [volt?« *

»Igen, az angora-macskánk »

' 3.

Az állatorvosnak nincs nyugalma. Állandóan barátja kezére gondol. Meglátogatja. A szalonban ülnek. Frici, az an- 1 gora-macska játszik és vidáman ugrál. Gyönyörű szép példány. Hosszú szőre puha, selymes és hófehér. Az állatorvos ‘nagyon figyelmesen nézi. Ez a macska — gondolja — azelőtt nem volt .ilyen élénk. Ez már izgalom és a szemének különös törött tekintejte y^n. állat rendkívül gyanús.

— Valami kellemetlen dolgot kell tudomástokra hoznom. Ez a macska nem egészséges. Azonnal el kell különíteni. Holnap a hivatali állatorvossal eljövök és meg fogjuk vizsgálni.

A mérnök mosolyog.

4.

»Mi a macskát fogjuk megnézni. A mérnök ur itthon van?«

»Csak a nagyságos asszony.«

A macska egy kamrába van zárva. Az állatorvosok óvatosan kinyitják az ajtót és benéznek. Frici egy sarokban ül, a másik oldalra szalad és félénken néz az idegenekre... Az állatorvosok rövid tanácskozás után megállapítják, hogy a macska lyssa-gyanus, ezért le kell lőni és megvizsgálni.

■ »Nem! Nem! Én nem engedem a Frijcit megölni! Hiszen semmi baja sincs!«

»Nagyságos asszonyom, nagyon szomorú, de ennek okvetlenül meg kell történni. A macska a veszettség jeleit mutatja és Eriket megkarmolta. Ha meg :nem vizsgálják, könnyen valami rettenetes dolog történhetik.«

»De én semmit sem tudok róla. Hol és mikor karmolta meg Eriket?«

»A seb a kezén van. Én tegnap vettem észre, valószínűleg tegnapelőtt történt. Azonnal megállapítottam, hogy macskakarmok nyomai.«

»Szent Isten! És ő mit mondott?« »Hogy a macska volt.«

5.

Higson mérnökné délben keserűen sírva fogadja a férjét.

»Ali, Erik, agyonlőtték a Fricit. Az állatorvosok itt voltak. Rettenetes volt. Miért nem mondtad inkább, hogy én karmoltalak meg?«

»Mit csinál ez az állatorvas ilyen dolgokat. mielőtt velem beszél? Azt nem mondhattam, hogy te karmoltál meg. Képzeld el. hogy az egész város mit beszélne. Most már semmit se lehet tenni. Ne ne sirjál. Veszek egy szebb macskát, mint a Frici volt.«

6.

Pasteur-intézet. Az angora-macska agyát mikroskopiailag megvizsgálják. Ha a praeparatum a központi idegrendszer

sejtjeiben különös képződményeket mutat, amelyeket feltalálójuk után »Negriféle testecskéknek« neveznek, úgy ez az infekció jele. A további vizsgálat klinikailag történik. A veszettség kétségtelen megállapításához a gyanús állat ge-! rincvelejét nyulakba kell átoltani. Ha a | nyulak egy bizonyos Idő után a veszettség jeleit mutatják, akkor biztos a diagnózis.

Az orvos, aki a vizsgálatot végzi a mlkroskopban gyanús foltokat lát, amelyek a Negri-féle testecskék lehetnek. Ezzel megelégszik és gondolja: Az illető. csak jöjjön el és oltássá be magát. Ami biztos, az biztos.

7.

A Pasteur-intézet határozata megérkezett. A macska veszett volt. Higson mérnök a védőoltások alkalmazása végett azonnal jöjjön.

»Az ördög vigye el! Csak nem fogom magam három hétig bezárni hagyni, hogy még közben összeszurkáljanak. Ha ezek. ott megállapították, hogy a Frici, akinek soha semmi baja se volt, veszett, addig spriccelnek belém, amig a végén magam veszett leszek.«

»Nem! Nem! Erik, én nem engedem! Szent Isten, mit is csináltam!«

»A dolgot gyorsan tisztázni kell. Én az építkezést most semmi esetre se hagyhatom itt. Az egyetlen lehetőség, hogy te odautazol, az intézet igazgatójával beszélsz, megmondod, hogy te karmoltál engem meg és nem a szegény Frici. Ha hires körmeidet megmutatod, biztosan elhiszik «

8.

Másnap délben Higson mérnökné a Pastear-intézetben van.

»Tessék helyet foglalni, nagyságos asszonyom. Mivel lehetek szolgálatára?«

»Higson. mérnökné vagyok. Az én állapították, hogy veszett. Pedig ez nem is iga- «

»Bocsánat, nagyságos asszonyom, a mit nálunk megállapítanak, az helyes: i Az esetről véletlenül értesülve vagyok. . Hiszen a macska a mérnök urat karmolta meg, neki kell idejönni, hogy védöol- [ tásokat adhassunk.«

»De igazgató ur, a macska egyáltalán meg se karmolta.«

»Hanem?«

»Én. Nézze csak meg a körmeimet.«

Az igazgató mosolyog és nézi a szép asszony hosszú, hegyes körmeit.

»Ezt, nagyságos asszony, már otthon az állatorvosnak, "vagy az illetékes hivatalnak kellett volna megmondania. És; ezt miért nem tette, ha szabad tudnom?« j

»Otthon ezt nem mondhatom meg. Az ; egész város csak erről beszélt volna.« |

Az igazgató nézi az asszonyt, elraga- 1 dónak találja és azt gondolja, hogy nem is lehet olyan rossz, ha ez a macska karmol.

»Kérem, kérem, igazgató ur. Miután ezt tudja csak nem fogja az uramat az oltásokra kényszeríteni.

»Most már sajnos nehéz valamit csinálni. Hanem a következőket megtehetem. Én magam mégegyszer megvizsgálom a macskát. M. eredményről már j este értesíthetem. Az operában ma a 1 Troubaciourt adják külföldi vendégszereplőkkel. Ezt az előadást nem szabad elmulasztania. Nagyon örülnék, nagyságos asszonyom, he megengedné, hogy az operába elkísérjem. Remélem, hogy a vizsgálat kedvező eredményét magammal hozhatom.«

Az asszony hallgat. Egy kissé szokatlan, — gondolja — de ha elutasítom mindent elrontok és Erikért mindent meg kell tennem. Az operába elmehetek vele, hisz abban nincs semmi. Ó is olyan nyugodt, mint Erik és egész csinos ember.

»Nem küldhetné el a bizonyítványt, igazgató ur?«

»Ezt sajnos nem tehetem. Az ügy nagyon kényes és csak személyesen adhatom át.«

»Hát jó. Az operába nagyon szívesen megyek. Jöjjön el értem a szállodába, de ne felejtse el a bizonyítványt.«

9.

Másnap a Pasteur-intézet igazgatója nézi a kezét és gondolja: — Tényleg va[ lódi macskakarmok.

A Bikatorok fölött

Irta '• Béré

Akkoriban már nem tanyáztak rablók 1 a Bikatorokban. Megfogytak egy kicsit j s akik még éltek, azok gyávák és ké- j nyelmesek voltak és bízták az életüket az isten akaratára békésen. A Bikatorok- ' bői nem üvöltött muzsika éjféltájt, szél- i viharos időben, csupán a hire volt na- 1 gyón rossz. Többnyire azok keresték : föl, akiket végzetesen rágott belül valami titkos nyavalya, vagy kívül is, emellett pedig érzékenyek voltak és nem akartak haláluk' után átesni egy olyan j herce-hurcán, mint a temetés. Mert a Bikatorokban csak a sasok sir-ástak és senki testét ki nem horgászta onnan se rokon, se elüljáró. Boldizsár mester pedig akkor félfej jel már megöszült s a köszvény meg. egyéb szebb nyavalyák ; éjente kelletlen vádakat karmoltak lel- j kére. Ha olykor merengve elcsitultak, mégjobban harapott a csönd. Pedig tavasz volt. De talán épen ezért. Nagy fényességek dagadtak mindenütt és a nap festéket fecskendezett a bóbitás virágfejekre. Hiába, mert akármilyen színes a virág, az árnyéka mégis fekete. És Boldizsárt csak az árnyékok cirógatták gúnyos szeretettel. Az alkony is, ez a vörösbe bujt égi vesztőhely csupa r : 'históriákat mesélt és a ihegö sárgaságban primitív illusztrációk égtek: pirosba öltözött nap, egyik kezén a meszsze kutágas, másikon száraz fa, akár a csontváz. Semmi, de mégis elég. hogy az ember mindent el merjen határozni. Boldizsár jól kiszámította az időt, elindult. Estére fölér a Bikatorokra, egy időt elbeszélget a holddal, reggel már csak a sasok keringéléséből következ, tetnek egyre-másra a közönyös hegyi juhászok. -V

De a hold nem akart kinyílni. Egy fázós fölhö horgonyozott előtte szüntelen.

. Kicsit bántotta is Boldizsárt. Hogy ez I az utolsó éjszaka, és a hold kisasszony ! se vetkőzik előtte meztelenre. Mérges gondolatok gubancolódtak a szive köré. Es akkor mégis megszólította valaki, egy sötét ruhás alak, fönt a Bikatorok

iyi János

legmeredekjén.

— Adj’ isten testvér! Ki vagy?

Boldizsár megrezzent. De az ismeretlennek langyos bizalmas hangja volt, felelni kellett rá.

— Boldizsár vagyok. Azt hiszem, nem járok tilosban.

— Boldizsár? — tűnődött az ismeretlen — az első Boldizsár ugye?

— Biz én alig számoltam, testvér, — kedélyeskedett Boldizsár — az első vagy a huszadik, igazán nem gondoltam erre.

— Az első Boldizsár vagy, mert én vagyok a második és pont ebben a percben érkeztem ide én is. Tudod itt mindenki találkozik a legközelebbi pajtásával.

Boldizsár, az első, nem értette egészen a dolgot, de beleegyezett.

— Lehet — mondta — hanem lásd testvérem, nagyon hirtelen toppantál elém, elárulom: kicsit megijedtem. £s talán ettől érzem nyújtózni a k.öszvényemet. Azért vagy engedj békésen tovább, vagy itt a köpenyem, üljünk le, majd alánk terítem.

Letelepedtek egymás mellé. Boldizsár a második, megértőén bólintott

— A köszvény, Meg egyéb bajlódások. Hajad is ősz. De az még nem volna baj, hogy az ember veszti a fogait, ha iega'ább egy asszony is jönne valahányszor egy fogad kihullik. Csakhogy annak van esze, a nagy nyelegetésekre vissza felel egy furcsa mosolygással. Nem jön. Ugye Boldizsár?

Boldizsár az első, hümmögött.

— Valahogy igy van és mégse egészen. Nyavalyák, asszonyelmaradások, persze hogy rossz, de engem nemcsak az kergetett a Bikatorokra. En csalódtam vagy legalább is tévedtem, de nagyon, kedves Boldizsár második. Az elején hibáztam el. Nem annak kellett volna lennem, ami voltam.

— No és mi voltál?

— Semmi. De igazán akartam lenni valami. Először tudós akartam Jenni.

Aztán énekelni szerettem volna valami nagy kóruson. Jártam is egy kántorhoz tizenhét éves koromig. Dicsérték a hangomat nagyon, csak az volt a baj, hogy a kántornak volt egy lánya...

— Fekete hajú, fehér arcú.

— Az — bólintott első Boldizsár és csodálkozott.

— Nagyon fehér arcú. Este egész sápadtnak látszott és ha szép hangot vagy muzsikát hallott, vértelen lett, mint a liliom bolond fehérsége, még fénylett is. Igaz?

— Fénylelt is. Ez volt a különös. De melle, aj, az még fehérebb volt, a térde, húsa és az egész teste no. Akár a selyem.

Boldizsár a második megrázta fejét.

— Azt nem láttam.

— Jó neked —- hagyta rá áldóan Boldizsár az első, pedig az előbb még éhesen faggatni akarta, hogy honnan Ismeri a kántor lányát, — jó neked barátom és egész más lett volna minden, ha én is mondjuk csak az arcát látom fényleni este. Azonban, mivel ezt az esetet ismered, bizonyára hallottál rólam többet is. így talán tudod, hogy asszonyfalónak tartottak. No hát ez nem volt igaz. Tén$?, hogy nagyon sok asszonynak nemcsak az arcát láttam fényiem a sötétben, de én mondom neked, a garmada cudarhistóriából csupán őt igazi nőt ismertem a kántor lányán kivül. Mégis a koldusuk vagyok.

— öt, nem több — helyeselt ujjain második Boldizsár — kékszemü szőke

, volt a következő. Asszony.

— Asszony. Mégis megszöktettem.

— Megszöktetted. De ö is megszö■ kött tőled., Sokat kínoztad, nem szeretted eleivel. Akkor bolondultál utána,

I amikor elhagyott. No de jött a harma' dik, igazi Szulamit, szinte gyerek még.

I — Az ám. De a tűz is köicsönözne( tett volna tőle meleget!

I — És aztán a negyedik, ötödik, liato- I dik. Közbe sűrűn trombitáltak az apró állomások. Később már csak a pénzedre gyulladtak föl mosolygósán az ablakok, ha volt. És most a legvégén, idejöttél a Bikatorokra, szegény Boldizsár te első.

Boldizsárnak most jutott eszébe a kérdés.

— De honnan tudod te mindezt?

— Honnan? Mondom, én vagyok Boldizsár második. Én is láttam a kántor lányát, az arcát, de én voltam, aki nem

I is mentem tovább. Nem akartam vagy j nem mertem, mellékes. Én voltam a , Boldizsár, aki ehelyett a kórusokon éne- 1 kelt. Mondhatom sokan csodáltak érte, kár hogy később elvesztettem a hangom ! és meg is siiketültem. Azután már csak könyvek, kémcsövek mellett szórakoz- I tam a másodikat, a harmadikat, ott voltam, amikor a negyedik nagy szerelmesed fölkinálkozott. Aztán az ötödik, ezt , ugye a vízből húzták ki. Te észrevetted, hogy é! és amíg a halász kocsiért futkározott. fölhasitottad a ruháját. Nos én is láttam ezt. elvégre most is azt mondom, jól tetted. Csakhogy amikor I éreztem, hogy a kezed remeg, ott hagytalak. Sejlett a nézésedből, hogy most sűrű beteglátogatások következnek, én már nem tolakodtam oda. Szóval látod: én vagyok az a második Boldizsár, akinek mindig az jutott a két előttünk való cselekedetből, amit te meghagytál.

' Boldizsár az első, szembefordult társával.

— És mégis, te is itt vagy a Bikatoroknál?

I — Ohó — nevetett a másik — és ezt még te kérdezed igy? Te, aki csak azért I vagy itt, mert még mindig hallod annak 1 a hat asszonynak a sikoltozását este.

I Törpe lélek vagy Boldizsár testvér. Amikor hallod őket és érzed a vérük szagát, hajadat szeretnéd tépni, hogy nem vagy olyan fiatal, mint az emlékeik, j Még a koszvényt is elfelejted ilyenkor.

I Sőt egy este szépen kijösz erre a nagyon komoly helyre, hát gondolod, hogy bős vagy?

I Büszkén és kárörvendően röhögött, csúnya szavakat mondott neki és Boi- i dizsár az első elpirult. Azt se tudta, mit feleljen, száját harapdálva menekült le a Bikatorokról, mint a megszégyenitetf I gyerek. Mondják, az utolsó kenetet is I fölvette szegény első Boldizsár és se* köszvényre, se egyik nyavalyára nem panaszkodott halála napjáig.