Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-04 / 246. szám

1927. szeptember 4 0ÁCSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal «c SZÍNHÁZI kistükör Az uj Bernstein — ßernsteint nálunk a pergő cselekmé­­nyü, mozgalmas drámái tették népsze­rűvé. mint például »A tolvaj« mely a külső technika legragyogóbb fogásaival ékeskedik. Azóta a francia drámairó gyökeresen átalakult, utóbb mindinkább a lelki finomságokat buvárolja, kitűnő mesterségbeli tudását csak arra -hasz­nálja föl, hogy a bonyodlmaknak vá­zát alátámassza. A Tükörfolyosó már ebben az irányban mozgott s mégm­­kább legutóbbi drámája, a Mérés. Hőse, Gábriel művész, az örök áll­hatatlan, az örök csapodár. A hires re­­gényiró feleségével villájába megy pi­henni. Rettenetes lelki válságon esett át: Két hónapja szakított szeretőjével, Francois-szevel. Ez a viharos sziiaj vi­szony már négy esztendeje tartott, de miután a szeretők belefáradtak, elváltak egymástól. Franccise Saint Mnritze-ba ment, Gabriel felesége mellett a munká­ban keresi a nyugalmat. De folyton ide­geskedik, nyugtalankodik, lépten-nyo­­mon megsérti feleségét, majd bocsána­tot kér tőle, karjaiba zárja, újra fölin­dul. Leveleket, táviratokat vár, melyek nem érkeznek. Francoise megígérte. hog$r ir, hogy legalább hirt ad magáról. A regényíró csak rá gondol. Felesége ismeri a helyzetet. Szereti az urát. Miután azonban belátta, hogy semmi sem akadályozhatja meg szen­vedélyét, beletörődött a változhatatlan­­ba. Méltóságosan szenvedett, szó nél­kül. Érzékeny lélek* de kemény és szi­lárd, a lemondásból kényszerű erényt csinál; Mikor a férje visszatért hozzá, végtelen örömet érzett, de boldogsága rövid. A regényíró megígéri, hogy majd meggyógyul, kéri feleségét hogy bízzék benne. Közben távirat érkezik Francosé­tól: Saint Moritzból visszatér, pár na­pot Párisban tölt Erre Gábriel yágya, türelmetlensége nem ismer határt Lá­zasan' Töllaóozza a menetrendet;' azonnal kész elutazni, el is utazik' anélkül, hogy viszontlátná feleségét. Mindössze egy búcsúlevelet ir neki. - A müvészíeleség pedig szomorún kérdezi, hogy micsoda ellenállhatatlan varázs lakozik ebben a nőben? Gábriel pezsgőzik a szeretőjével. Fran­coise vidám, pajzán, huncut. Gabriel, az örök nyugtalan, vallatja őt, mft csinált a fürdőn, kivel beszélt, kivel csalta meg. Szerelmének alapja mindig a féltékeny­ség. Egy dühös szóváltás során arcul üti a nőt. Francoise látja, hogy az irán­ta való szenvedélyének alapja a gyűlö­let irigyli feleségét, akit összhangzato­­san. szelíden szeret, noha megcsalja. Meddő viaskodásuk aztán egy öleléssel ér véget. Tizennyolc hónap múlik el. A regény­író visszatér csöndes, napsütött villá­jába. Most ténylegesen szakított szere­tőjével. Meggyógyult, tud már dolgoz­ni, elégedett, nyugodt. A müvészfeleség megbocsátott neki, gyermeket vár, meg­adó lemondással elfogadja szerepét, ö a hü feleség, akihez müvészura akármi­kor visszajöhet, foglalkozik a háztar­­tással. rendben tart mindent. Jó anya lesz maid belőle- Nem háborgatja többé a szerelem, mert világosan lát mindent, káprázatok nélkül. Gábrielnek közben uj kalandja akadt, egy fiatal özvegy ér­dekli, nemsokára el is utazik hozzá Cannes-be. Vérének nyughatatlan üteme üzi-haitja tovább és tovább, felesége föl­­háborodás nélkül, szomorú mosollyal tekint utána... Marcel Espian. a fiatal francia iró elmés, kedves, lazán egymás mellé ra­kott jelenetekben tárja elénk a mai ember képét. Tárgya a régi: az asszony és a bábu, de feldolgozása, sokszor mu­latságos, sokszor egyenesen eredeti. íme igy peregnek a jelenetek: Egy fogorvosi rendelőben vagyunk. Csöngetnek az ajtón. Az inas ajtót nyit. bevezet két komoly urat, akik nyilván páciensek. Hívni megy urát, pár pillanat múlva meg is jelenik a fogoT- vos Plantier ur, dús hajzatu, szőke sza-A kacagtató tükör kállu férfi. A két ur — az egyik a vég­rehajtó, a másik egy adóhivatalnok — azért jött, hogy foglaljon. Erre a fogor vos egyszerre lerántja parókáját, sza­kádat. Most már nincs szüksége többé az álarcra. Ez á szegény ördög tudniillik annyi­ra szűkében van a pénznek, hogy tu­lajdon szolgája s mikor fogorvosként je­lentkezik parókát, álszakállat ölt, hogy föl ne ismerjék. Felesége miatt ment tönkre, akibe szerelmes. Minden tiz­­percben telefonoz neki, mert fogorvosi rendelője s lakása más-más városne­gyedben van. Betoppan egy derék öregur, aki fo­gat akar huzatni, irtózatosan fél. Köz­ben tücsköt-bogarat összefecseg. El­mondja, hogy vele szemben lakik egy férjes asszony, aki irgalmatlanul csalja az urát. Természetesen ez szegény Plantiernek a felesége. A nő elegánsan kiöltözködve nemsokára betoppan. Nem ismeri föl urát a torzonborz szakálla,tói, holmi segédjének nézi, megbízza öt, hogy adjon át egy levelet a doktor ur­nák. Ebben bejelenti a fogorvosnak, hogy faképnél hagyja s megszökik egy or­­feumi kigyóemberrcl. Plantier rémüle­tében hagyja, hogy elmenjen. Utána ki­veszi pisztolyát s magára 15. Végig­vágódik a földön. Ebben a pillanatban csöngetnek. A fog­orvos fölkel', hogy ajtót nyisson a pá­ciensnek, mert a golyó nem talált. Bá­jos fogfájós hölgy jelentkezik, az azon­nal bélé szeret s rábeszéli a fogorvost, hogy vegye el s kezdjenek uj életet. Plantier nevet cserél. Full-nak hívják gazdag, hires s valami furcsa fogk'ini­­kát vezet. Afféle divatos szószátyár lett belőle, aki nagydobbal, reklámmal dol­gozik, amint a jelenkor kívánja. Azt a hölgyet, aki legutóbb jelentkezett nála, elvette. De visszatér első felsége, mint­hogy a kigyóember esetben hagyta. Most roppant érdekli őt »Full«, ő is szerelmes még az első felségébe. Közben ismét megjelenik az öregur s közli vele, hogy a második felesége is csalja, akárcsak az első. Full ezúttal vissza akar térni első feleségéhez, de az, miután megismeri, hogy a szélhámos mögött a régi becsületes ember lako­zik, kiábrándul belőle. Újra jelentkeznek az anyagi bajok. Jön a végrehajtó fog­lalni akar. Úgy látszik, hogy szegény fogorvos el van veszve. Akkor toppan be az öregur s közli, hogy második fe­lesége mégse csalja, tévedett. Full szakit első feleségének emlékével is s a második mellé áll, egész leikével. Ez legalább a sikert akarja, nem óhajtja mindenáron tönkre tenni. Vele tovább szélihámoskodhat, a kora stílusában. El­határozza, hogy minden alap és pénz nélkül bankot alapit, mely majd millió­kat fog neki hozni. A nyájas, becsületes kedves Plantier most hai meg igazán Nem akkor, mikor magára lőtt 'lágy ar testőrei voltak a szentté avatott István vajdának Hogyan érvényesült a német befolyás a délszláv népekre és az irodalomra ? Kosztics Dragutin, a beogradi katonai akadémia tanára, a Vremeben megjelent feltűnést keltő melegséggel írott terje­delmes cikkében behatóan .foglalkozik . áézál a nagy befolyással, amelyet ä né­met nemzet a szlovénekre gyakorolt. Kosztics szerint ez a befolyás a leg­­nagyobbmérvü volt. A szlovének tudva­levőleg közvetlen szomszédjai a néme­teknek és a német befolyás már több, mint ezer éve érezheő. Ez a befolyás ma is teljes mértékben tapasztalható és nagyobb, mint bármely nyugati nemzet befolyása De a német befolyás a hor­­vátoknál sem téveszthette el hatását, amit bizonyít az a körülmény, hogy például Zagrebben valósággal dominált a német nyelv a színházakban, iroda­lomban. amiben nagy része volt a »Lu­na« nevű német újságnak, amelyből ké­sőbb az Agramer Zeitung lett. Különben a német befolyás hatása magán á lior­­vát nyelven is érezhető, mert sok olyan szó van közszájon, amelyeket a horvá­­tok kétségtelenül a németektől vettek át. A szerbeknek nem volt közvetlen kap­csolatuk a német kulturvilággal. hanem Bizánc befolyása alatt állottak, amely­től átvették a vallásukat is és csak a török uralom idejében kerültek az ort­hodox Oroszország befolyása alá. A szerbeknek eiső érintkezésük a né­metekkel a keresztesháboruk idejéből származik, különösen a harmadik ke­resztes háború korából, amikor Barba­rossa Frigyes uralkodott. Nisben a csá­szárt a raskai zsupán. Nemanja Stevan és fivérei rendkívül szívélyesen fogad­ták és akkor kötötték meg a szövetsé­güket, amelynek éle Bizánc ellen irá­nyult. Ez a szövetség láthatóan is kife­le, jutott azáltal, hogy Nemanja Stevan egyik közeli rokona, — Ansbert német történetíró »Tochá«-nak nevezi — elvett egy német hercegnőt. A két nem­zet akkor és a későbbi csaták folyamán megismerte egymást és méltóak voltak egymáshoz, ami, a kölcsönös megbecsü­lésben és tiszteletben jutott kifejezésre. Ezt a háborús barátságot később még inkább ki akarták mélyíteni. Dusán cár háromszáz német lándzsásból állította össze testörségét. akiket Pálmán kapi­tány vezényelt. Neve 1333—1335-ben gyakran szerepelt. A későbbi uralkodók idejében, Uros cár, Vukasin és Lázár cár korában is németek lehettek a testőrök, erre vall ’az abból a korból fennmaradt népdalok, melyek gyakran megéneklik a németek kardját (Sablje alamanke). Valószínű, hogy a németek az amselfeldi csatában Dusán cár seregeivel egyidejűleg vettek részt. Hiteles feljegyzések szerint egész te­­lepitvények voltak ahol a németek, mint bányászok és mint öntők éltek. Lázár cár fia, István despota korában eltűntek a német testőrök és helyüket magyar testőrök foglalták el, de a hadseregben még akkor is sok német harcost lehe­tett találni, különösen a XVI. században, mint a raguzai köztársaság zsoldosait. M. Vetranics egyik költeménye foglal­kozik a német lándzsásokkal, trombitá­sokkal és fütyülősökkel. A költő a lánd­­zsás zsoldosokról, mint kitűnő katonák­ról és kedélyes fiukról emlékezik meg, akik a harc mellett sem a bort. sem az asszonyt, sem az éneket nem vetették meg. Tőlük származhatik a Montenegró­ban ma is gyakran használt és az ide­geneket megjelölő »lacmani« elnevezés. A szerbek a német, katonákat valóság­ban csak Bécs második megszállása ide­jében és az azt követő török hadjára­tokban ismerték igazán meg. E török hadjáratok során Beograd is ismételten török kézre került. 1718—1733-ig terjedő időben a megszállott Szerbiának Sándor Württemberg! herceg volt a kormányzó­ja, de a német herceg uralma a szerb nemzet körében nem váltotta ki a leg­jobb emlékeket. Uralma alatt nagyfon­­tosságu kulturesemény történt. A her cég egyik hivatalnoka. — tehát száz évvel Vük Karadzsics ^!őtt — több mint kétszáz szerb népdalt gyűjtött össze és azokat kéziratban megőrizte az utókor számára. A szerbeknek a németekkel való meg­ismerése művészeti téren már régebb­­keletii. Már a tizenkettedik századból származó egyházi alaptörvény, a »Ro­­makonon«, amelyet Szent Száva irt meg, a zenészek, akrobaták, színészek és ha­sonló foglalkozásúak megjelölésére a »spilman« (Spielmann) elnevezést hasz­nálja amelynek kétségtelenül német ere­dete volt. De irodalmi téren is mind szorosabbakká lett a két nemzet közti kapcsolat. Úgy látszik »Gregorius am Steine«, Hartmann verse motivul szol­gált Simeonnak szerb népdala számára és a XIX. századbeli »Kaiser Oktavia­­nus« regényből készítette M. Vidako­­vics, az első szerb regényíró »Kasiia carica« nevű regényét. A XIX. századig a német-szerb iro­dalmi kapcsolatról irja Kosztics tanár, egy cikk keretében nem tudna beszá­molni, mert akkor meg kellene Írnia az egész modern irodalomtörténetet. Ér­dekes, hogy Doszitelj Obradovics, a modern szerb irodalom atyja első mü­vét a leipzigi Breitkopf und Comp-nál adatta ki, akiknek kiadásában Vük Ka­radzsics szerb népdalainak első teljes gyűjteménye is megjelent. Ez a gyűjte­mény ösztökélte különben a németeket arra, hogy a szerb irodalmat megismer­jék és ezen munka révén Goethe és né­met kritikusok, mint Jakob Grimm, aki szerb gramatikát is irt és német törté­nészek, köztük mind a szerb felkelés tör­ténetírója, Leopold Ranke ismertették meg Európával a szerb irodalmat és kultúrát. A hosszú éveken át való szoros iro­dalmi kapcsolat oly nagy hatással volt a szerb költőkre (Preradovics, Branko Radicsevics, Lazar Kosztics). hogy ezek előbb német nyelven Írták meg költemé­nyeiket, míg Platen, Chamisso és más* német költők a szerb népdalokat hasz­nálták fel. Zmaj Jovan Jovanovics, Lj. P. Nenadovics, Radicsevics, Szantics és más szerb költőkre a német költők, kü­lönösen Heine rendkívüli hatással volt. Nenadovics munkáiban a legnagyobb lel­kesedéssel ir a németekről. Újabban a szerb irodalom mindjobban emancipálja magát a német irodalom befolyása alól. Szerkesztői üzenetek D. L. Szenta. A Bácsmegyei Napló különböző pályázataira, de különösen a Kintorna rovatra naponkint több száz pályamunka érkezik be és így előfor­dulhat, hogy 1 adoma kétszer is beke­rül a lapba. ftiVl. Növi Fatog. A’kérdezett címeket levélben közöljük. V. P. hadirokkant Szenta. A kérdéses birtok állami szekvészter alatt áll és ar*1 ról nincs tudomásunk, hogy parcelláz­ni akarják. B. P. Kovacica. Közölje velünk neve­zettek születési helyét és korát, mert csak ezeknek az adatoknak alapján van reményünk arra, hogy a felvilágosítá­sokat beszerezhetjük. S. G. Sztár! Bečej. Magyarországból behozott kötött könyvek vámja 5 dinár 50 para kg.-ként. G.-né Bačko Petrovoselo. még nincs Jugoszlávia és Magyarország között megegyezés a háború előtti postataka­rékpénztár betéteinek valorizálása ügyé­ben. Viszontlátás. Kár a papírért. Egészen rossz novella. K. B. Az adomák jók, a versek rosz­szak. Jánosi, Subctlca. Hangulatos, ügyes versek, de tele vannak sablon-sorokkal. Több gonddal és írói bátorsággal kell megcsinálni egy verset. Próbálkozzon talán prózával is. Utolsó mosoly. A vers is utolsó. Próba 3. A verse nem is olyan rossz. Ellenkezőleg. Talán sor is kerül rá. B. M. Subotica. Jók. A legközelebb jönni fog az egyik. Sz. Manci. Novisad. Tessék pontos ci­­mét közölni a kiadóhivatallal és akkor elküldik a jutalmat. F.-né, Ada. Jugoszláviában tudóink­kal van tüdőbetegszanatórium. a követ­kező helyeken: Brestovac kod Zagreba és Kasindol kod Sarajevo. Mindkettő az Országos Munkásbiztositó Pénztár fen­­hatósága alatt áll és felvesznek olyano­kat is. kik nem tagjai a Munkásbiztositő Pénztárnak. Cs. .1, Paéir. Ha Magyarországra akar menni, nem kel! előre tartózkodási en­gedélyt szereznie. Elegendő aZ' útleve­let megszerezni, amelyet ha 30 napos. vízummal látnak el, ezen vizűm érvé­nyességének tartama alatt ott aztán megteheti a szükséges lépéseket a tar­tózkodási engedély beszerzésére. Oszijek 33; Nem lehet ós nem is kell semmit tenni, mert mindaddig, amig az állampolgársági törvény érvénybe nem lép, egyetlen egy ilyen kérvényt sem in­téznek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom