Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-25 / 267. szám
19^7 szeptember 25 BACSMEOYEI NAPLÓ 23. .oldal «r^aiii»ig^wiUüWMU|lhgJi Aranykanál... Irta: Somlyó Zoltán Ez a történet abból az időből való, imtkor a leányoknak még nem állt anytyi szabadság a rendelkezésére, mint nanapság. A kurta ruhák önkellető letetöségei, a kávéházi ötórai teák, a garledám nélküli séták, a charleston laza langulata...— mindez akkor még nem ►olt. Csak reszkető, szelíd, félrehuzód►a, csöndben égő leányszerelem volt, legubózva az édes romantika csillogó elyemfátyolaiba... A budai kisasszony órákhosszat ült a ibáni kertben, a tüzelő muskátlik, mély- Jatu rezedák és a kis keramit-törpék őzt és piros kis nyelvét inkább lehaapta volna, semhogy megmondja azt, mit pedig talán egész éccaka lázasan ebesgetett a párnák közé: szeretem... Keretiek... Hát még önmagától jelt dnil... Profán szemjátékkal tudatni a oldogiíó igazságot... Ez pokolra hajtó fin lett volna ezeknél a kisasszonyokéi!... A jó Isten áldja meg, ahol még akad bből a fajtából... * • Egy este levelet találtam az iróasztar omon. Meghívó volt, amolyan nyomta- Dtt kartonlap, amely tudtomra adta, ogy kedden este feketére szívesen látak a gyárosék. Meglepett a meghívás, lékem akkoriban semmi efféle előke- 5bb ismeretségem nem volt. Magamraagyva, éltem akkoriban a pesti repgeigben, könyveim és gondjaim között. . könyveim már untattak, mert nem léén pénzem uj könyvek vásárlására, ttindegyiket már ismételten is végigolastam; a gondjaim pedig nem valami 5 társaságot varázsoltak körém: a hol'apoktól való félelem, a ceruzával megélőit kenyér és gyertya szigorúsága aég a fiatalságnak kijáró ábrándozásoíat is keserűvé tették... A gyárosékról csupán annyit tudtam, ogy nagyon gazdagok, valahol a Taánhan .villájuk, van és egy nagyon, szép; sány,t)k. fiyiyröezt egy nyurga, pöffeszedö-rliatól tudtajn, aki ráccsolva beszélt,, iiindég ■ vadonatúj .öltönyökben járt, rany-óráját ötpercenként előhúzta, hogy ássák. Ez a fiú a gyárosék fia volt és rodalmi ambíciói lévén, a Koronába árt néha, ahhoz az asztalhoz, ahol nélányan, ifjú sakálok, táboroztunk. Irgalmatlanul rossz klapanciákat olvasott öl nekünk, akik rendszerint lepocskonliáztuk féreelményeit. Ami nem akadáyozta meg abban, hogy ozsonnakávénkat kifizesse. Az első pillanatban már tisztában volam azzal, hogy a meghívót ez a fiú iüldette a címemre. Egy-két lapnál már rolt. némi kapcsolatban, bizonyára ere a kapcsolatra gondol, amelyet ki akar lasználni a maga céljaira. Ez világos rolt. Máskülönben hogy’ jutok én a gazing, parvenü gyárosék úri asztalához, lyütt gúnyámban, elhanyagolt kócos halammal és ég és föld között lebegő ektzisztenciámmal! Arra. is emlékeztem, iogy a fiú. egy Ízben valami díszes aííumot tett elém a kávéház márványísztalára, hogy írjak bele emléksorokat k húga emlékkönyve volt és most utólag megjelent emlékezetemben a díszes -»őrbe kötött könyv legelső lapja, ame’yen dilettáns ornamentikával, mindeneié színekben a Valéria név pompázott ... , Ez a név most hirtelen lobogó tüzektel jelent meg kjgyult fantáziám tranzparensén. A meghívás elfogadása nem egy nehézséggel járt részemről, toalett dolgában... De mégis elhatároztam, hogy elmegyek, Volt még keddig néhány papom, ennyi idő alatt sok mindent nyélbe lehet ütni. Még aznap megjelentem a kávéházi asztalnál, ahol megdöbbentő újság fogadott. Egy kiadóhivatali tisztviselő, akinek, reális foglalkozása mellett, szintén verselő mániája volt (ma az ilyesmi már alig esik meg), elmondta, hogy a gyárosék tönkremenőben vannak. Nagy belvárosi házuk már elúszott, a gyárban már más az ur és Valériáéit a tabáni kis villaszerű házukba húzódtak vissza, ahol már nem folytatódik az a pazarló, csillogó élet, amely a tönk szélére juttatta őket. Persze, ettől még nagyobb kedvem kerekedet^ ö^iyi^röleg undorított az előkelőség minden .külsősége: a .gazdagok óriási, díszes, de hűvös termei, a nagyképű parvemi-gőg selyembe és briliánsba foglalt attitűdjei. Gondoltam, így, szerényebb milliőben jobban is fogom magamat érezni a gyárosoknál... .* A villa terraszán megálltam. Sehol egy teremtett lélek, se vendégek, se cser lédek, mindha kihalt volna a ház. Kényelmetlen rossz érzés fogott el, talán nem is ideszól a meghivó! Elővettem a nyomtatott kartonlapot: semmi kétség, épen távozni készültem-, amikor üde, csengő hang szólalt meg 'mögöttem: ját, nogy az otthoni viseltes gúnyába kényszerülvén, ne mehessen el hazulról. — Őszintén szólva, azért folyamodtam ehhez a cselhez, — kezdte Pali, majdnem zavar nélkül, mintha valami természetes dologról volna szó, — hogy végre meghallgassa legújabb tíz versemet. Ez egy ciklus, amelyben minden tehetségem benne van. És a kávéházban mindig zavarnak s. ön sohasem,ér rá.,. Kínosan mosolyogtam, Szégyeltem magamat. De azért türelmesen helyet foglaltam a nagy fonott kerti széken és meg volt legalább az a vigasztalásom, Oíszázdináms probléma Az alábbi probléma megfejtése csütörtökig, e hó 29-ikeig küldendő be a Rácsmegyei Napló szerkesztősége dinére. A legötletesebb megfejtőnek 500 DINÁRT TIZET KI készpénzben a Rácsmegyei Napló pénztára. A megfejtések külön levélben küldendők be. A megfejtésekhez mellékelni kell a Bácsmegyd Napló vasárnapi számának teljes címoldalát. Házastársak ? L. 8.0. női harisnyák legfinomabb és legtartósabb minőségben Klein Jenő üzleteiben Novlsad, Vel.-Bečkerek és Senta, Ketten ültek a száloda emeleti terraszán. A cinikus és az idealista. Mind a ketten amerikai, angolok voltak s igy nem sokat beszéltek. Itták a wlűskyt s közben negyedórák teltek el, anélkül hogy egyetlen &ót is szóltak volna egymáshoz. Odalent hullámzott a fényesen kivilágított korzó. Végre mégis megszólalt az egyik. Az idealista— Jaj, de ennívalóan csinos —„mondotta.-— Ki? Hol?'— kérdezte a cinikus szokatlan élénkséggel. — Az a fiatal szőke, asszony, világos ikék. ruhában, aki- ott, sétál karoiiiogya .az öreg'férj évéi.'' ' TE ’ Á-másik o'da íiézetT? csálíharif|r':S. is; meglátta a szép szőke"1 asszonyt,' aki melleit egy élteschb ur topogott. — Csakugyan nagyon csinos, nagyon szép... De nincsenek megesküdve. A nő a szeretője a férfinek. , — Ugyan ne légy olyan cinikus. Hisz' látod, hogy mind á kettő jegygyiiiüt vi-, sei. — Ez nem bizonyíték, Sőt, ha bizonyíték, amellett bízbhyih hogy nincsenek megesküdve. Különben iš, nézd, a férj milyen. ünnepélyes.- Házas ember nem öltözik olyan elegánsan, ha a feleségével sétál. . — Javíthatatlan cinikus vagy. Fogadjunk, hogy ezek házastársak. — Javíthatatlan Idealista vagv. Fogadjunk, hogy ezek nem házastársak. — Rendben. Azonban. sem kérdezősködni, sem érdeklődni nem szabad. Meg kell figyelni őket s a megfigyelés eredményéből kell eldönteni a fogadás sorsát. Száz dollár. —A1 right! Szerencséjük volt. A házaspár, vagy a Grocska — ki tudná ezt? feljött a erraszra s a szomszéd asztalhoz ült le, — Nem vennéd fel a kabátod, drágám, suttogta a férfi. A szeptemberi este már hűvös. — Kérlek — felelte a hölgy. ' Az ur felsegítette á kis kabátkát. — Köszönöm — mondotta hálásan az asszony. — Nyertem, szólt a cinikus. Egy házas ember sohasem segíti fel a feleségére a kabátot. ■ — Én nyertem, mondja az idealista. Mert csak a feleség és csak az urának köszöni meg az ilyen apró szolgálatot. Minthogy a kérdés nem dőlt el, tovább figyeltek. A férfi szivart veit elő és rágyújtott. Néhány pillanat ulva megjelent a pincér s megkérdezte, hogy mit rendelnek. — Nekem egy feketét, — mondotta a férfi, a feleségemnek pedig... Mit parancsolsz édesem? : — Nekem is feketét :. , ,■ A cinikus nevetett. Egészen bizonyos, hógy bagóhiten élnek,-;; Miért mesélné Jhásként a férf| a pmpérnek, hogy az asszony a félé'sége."EgY férjes asszony kíilömben -sem rendeli a pincérnél ugyanazt, amit a férje, vagy legalább is megkérdezi, hogy milyen fagylalt van, s lehet-e kapni csokoládét, teát, vagy ka:kaot. , A pincér hozta a feketéket — Én kérek egy kis tejet Az uram sötéten szereti a kávét, de én világosan iszom. A cinikus nevetett, sőt úgy látszott, hogy a pincér is mosolyog. A férfi kivette zsebéből a Bácsmegyei Napló aznapi párnát s miközben lassan itta a feketéjét, látható érdeklődéssel olvasta a vezércikket, az angolok is olvassák. Az idealista, hogy a veszett fejszének legalább a nyelét megmentse, közben kokettálni kezdett az asszonnyal. A nő azonban bosszúsan elfordult, s úgy látszott, valamit súg az urának. A cinikus már zsbében érezte a száz , dollárt. Egy férjes asszony sohasem haragszik, ha észreveszi, hogy tetszik valakinek. A férfi tovább lapozott az újságban, belenézett a második oldalon lévő cikkbe is, majd fizetett s a nő karját karjába öltve, sietve távozott. Az idealista kijelentette, hogy a száz dollár'neki jár. Ő nyerte meg a fogadást. Az olvasó döntse el, hogy kit illet a száz dollár. Ezekből az adatokból, amit eddig tud a szép szőke asszonyról és az idősebb férfiről, állapítsa meg, hogy tényleg házastársak-e, vagv sem s írja meg, hogy miből vonta le a következtetést. Mi nem vagyunk amerikaiak, nem dollárt fizetünk annak, aki a problémát megoldja, hanem csak ötszáz dinárt, amelyet a legötletesebb megfejtőnek adunk ki, illetve kisorsolunk azok között, akik a megfejtést beküldik . a zagrebi árutőzsde, hites ügynöke Ügynöki és bizományi iroda Táviratcím: KFRD1Ć ZAGREB Ajánlja szolgálatait mindennemű gazdasági, uradalmi, malom és erdőtermények, szeszes italok mü'rágya és szőlészeti kellékek véteknél és eladásánál a zagrebi áru- és értéktőzsdén, iovábbá a bélés kiilfiidi szabad forgalomban is [2 Interurban telefon 5-31 — írod „helyiségek: Uica Raekoga 1 (Börzepalota) hogy néha lopva megbámulhatom Valériát ... 1 A fiú mellém ült és rövid köhócselés után, kellemetlen alpátosszal, éretlen' arcjáték kíséretében olvasni kezdte a 11 verseit, azt a ciklust, amelyben szerinte minden tehetsége, szerintem minden tehetségtelensége benne volt. És a lány ott ült mellettünk és messze elnézett a mélységesen kék, sötétlő nyári égbe. Csak egyetlenegyszer fogtam el szeme sugarát, abban a pillanatban gyengén) felpattant a szája, kitágult a szeme.) mintha mondani szeretne valamit, mintha velem foglalkozna gondolatban *.!. De rögtön ki kellett ábrándulnonv ebből az érzésemből. Valéria fölkelt és eltűnt. Néhány perc múlva feketekávé gőzöl-' gött előttünk egy kis fekete lakkos taburetten. pyüszünyi mokka-csészékben, amelyek mellett gyönyörű színű pici; aranykanalacskák heyertek. Pali még egyre a verseit szavalta. Már megfájult a fejem, arcomról könnyen leolvashatta volna a véleményemet ez az üres,) hiú kamasz, de neki az élő szó korbácsakellett. Meg mondtam neki keresetlen, egyszerűséggel, hogy a verseiben semmi sincs. Akkoriban még az apagyilkosságnál is nagyobb bűnnek tartottam a. rossz verset. Kissé megnehezült az atmoszféra körülöttünk. Valéria is, mintha megsértődött volna... A villa alacsony fakerítésénél, a lejtős utón lefelé ballagtam. A lány kezének, meleg bársonyos deleje még a tenyeremben cikázott... De hogy egy. szót se szólt a bucsuzásnál... Még abban a stereotyp formában sem, hogy legyen máskor is szerencsénk... v-Zk Másnap vissza kellett vinnem a kikölcsönzött öltönyt. Előbb kikutattam a zsebeket, hogy. valamit benniik ne feledjek. A felső szivarzsebben, valami keménység. • • Ml lehet ez? .fT., Bepyulpk,-, a .zsebbe: egy pici aranykanál.,.-. AzoÉJ közük a pici aranykanalak közül , y,aló, amelyek a villában a csöpp mokkaíindzsák mellett feküdtek. Hogyan került ez hozzám?! Ide föl, a szivarzsebbe?... Ahova sohase nyúlok... Annyira szórakozott lettem volna, hogy öntudatlanul zsbredugtam ezt a kanalat?... Első gondolatom az volt, hogy tüstént visszaviszem. De el kellett vetnem ezt a gondolatot, mint veszélyeset. Ha visszaviszem, nem fogják elhinni, hogy nem vagyok tolvaj... Egyetlen védekezésem maradt a szörnyű gyanú ellen. A kanalat becsomagoltam, levelet mellékeltem hozzá: »Ezt a kanalat a gyároséktól hazajövet a zsebemben találtam. Fogalmam sincs róla, mikép került oda. Nem merem visszavinni, félek, hogy nem hiszik el büntelenségemet. Most becsomagolom, elteszem, hogy, ha keresik rajtam, visszaadhassam.« A kis csomagot elzártam. Volt ugyan egy rettenetesen kínzó érzésem, hogV még igy gyanúba keveredhetem, mert, ha rákerül a sor, ez a pár sor irás esetleg csupán agyafúrtságomat igazolja, amellyel a következmények elöl akarok menekülni... De nem találtam okosabb megoldást. # Csak tíz év múlva találkoztam Valériával. Kislányával sétált. Örült a találkozásnak. Beszélgettünk a . múltról, arról az estéről, amikor rövid ideig egymás mellett ültünk a tabáni villában... — De mért nem jött többé soha hozzánk? — kérdezte elgondolkozva. — Nem jöhettem, — válaszoltam én is elábrándozva, — hisz a bucsuzásnál egy szóval se bátorított... — Azt nem, — mondta szelíden, de valami lányos büszkeséggel, — de áz aranykanalat, azt visszahozhatta volna... Hiszen azért dugtam a zsebébe, hogy legyen oka ismét eljönni... Maguk férfiak mindig a szavakhoz ragasz-I kodnak... Hát egy kis aranykanál nem ! szebben beszél?... És valami fojtóan keserű volt a ka- 1 cagásában.,, / ' 1, \ !,
