Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-25 / 267. szám
ÍO. 6132! BftCSMEGYEI If APIA 1927. szeptember 25 Apróságok régi királyokról ff. Károly angol király ideiében egy 'Szélhámos bejutott az udvari ünnepségekre. Sikerének titka a külsejében rejlett, s túlzottan előkelő öltözetében, amivel megtudta téveszteni a személyzetet. Végtére is nem lehet mindenkit /ismerni, viszont ki mer ekkora vakmerőséget feltételezni? A királynak is csak akkor tűnt fel, amikor véletlenül észrevette, amint teljes technikával kihúzza egy lord zse,béből annak értékes dohányszelencéjét De ugyanakkor észrevette a csirkefogó is, hogy igen előkelő szemtanúja van a stiklijének. Anélkül hát, hogy zavartatta volna magát, mutatóujját az ajakához illesztette, mintha azt mondaná: — Pszt, el ne árulj. Károly királynak annyira megtetszett ez a váratlan szemtelenség, hogy nem is szólt. Hagyta, hogy a szélhámos elmeneküljön a zsákmányával. V * XIV. Lajos francia királlyal is történt 'hasonló eset. Egy tolvaj bejutott a palotájába és épen az egyik nagyértékü Sáli órát szerelte le, amikor belépett a terembe a király. 1 A tolvaj a létra tetején nem vesztette «1 a hidegvérét. — Jaj, de félek, hogy ezen a síkos parketten kicsúszik alólam a létra! Lajos, abban a szent hiszemben, hogy csakis az udvar valamelyik alkalmazottja lehet ez az ember, aki nyilván ! viszi javítani az órát, (hiszen a királyok sohasem szaporították fölöslegesen a szót), — közelebb lépett. — Ne félj semmit, majd tartom a lét rát Megtámasztotta a lábával, biztossá tette a kezével, segítségére volt mindvégig. A tolvaj kényelmesen lehozta karján az órát, majd nem mulasztva el a szertartásos hajlongást, eltávozott. Aznap este hallja ám a király, hogy meglopták. — Csendesen, mondta Lajos,k ne terjesszétek a hirt, mert még Hceueme'tlenségbe sodortok engem is. Hiszen a' bűntársa vagyok.' i • *■>:*•' \ * ' Alfonz, arragóniai király, egyszer [számos barátnője kíséretében kereste ■fel az ékszerészét. Megvásárolja amit akar s már indulnak kifelé a boltból, mikor kétségbeesve szalad utánuk az ékszerész. — Felség, akármilyen nehezemre esik, de el kell mondanom, hogy nem találom a legértékesebb gyémántgyűrűmet. Ott volt még az előbb is a többi között, aztán hogy mostan elrakodok, nincs semerre. Ezer bocsánat, de el kellett mondanom frlssibe. — Gyerekek, vissza 1 — szólt akkor Alfonz király a kíséretéhez. Mentek be a boltba. — Hozzon egy .nagy ezüstvázát. — szólt az ékszerésznek. Máris ott volt. j — Töltse még vízzel. Mikor ez is megtörtént, azt mondja: — Kisasszonyok, most valami különös dolog következik. Szorítsuk össze a markunkat és igy nyúljunk bele egymásután a vizbe. ö maga járt elől jó példával, utána a hölgyek. A vizet aztán kiöntötték és egyszerre csak csörögni kezdett az ezüstváza fenekén valami. Az eltűnt gyémántgyűrű volt. V. V. Fülöp spanyol király első feleségével együtt lóháton vett részt agy udvari vadászaton. Galoppozás közben a királyné lova megbotlott, a fejedelmi asszony pedig kizökkent a nyeregből. Elrémitö volt a helyzet, a ló idegeskedett és cipelte magával terhét. A királyné lába ugyanis megakadt a kengyelben. Ekkor vágtat oda szélvészgyorsán a kíséretből don Alonso del Areó, előkelő nemes ifjú. Megállítja a lovat, azután kiszabadítja a királyné lábát a kengyelből. Ép ideje volt, mert ha csak egy pillanattal később érkezik, emberhalállal végződik a vadászat. , A királyné visszaült a nyeregbe, viszont a lovag megsarkantyuzta paripáját s meg sem állt a legközelebbi kolostorig, ielvételét kérve a szerzetesrendbe. A legborzalmasabbat követte el, amiért halálbüntetés járt: megérintette a királyné lábát. * Nagy Frigyes ellátogatott egy falusi iskolába, ahol a tanító mintha észre se vette volna, ép úgy pörlekedctt a gyerekekkel, mint rendesen, sőt azt, aki rászolgált, kihívta a pádból és alaposan elnáspágolta. Aztán elbocsátották a gyerekeket s azt mondja a király: — Nem gondolja, tanító ur, hogy egy kissé furcsán viselkedett? — Kegyelmezzen, Felség, de tudatosan cselekedtem. Mit gondol, ha ezek a lurkók rájönnek, ho&y van a világon nálammál is nagyobb ur, vájjon birok-e velük? Egy ezredese kíséretében egyszer templomba ment Frigyes és épen Belzebubról, az ördögök ezredeséről, szólt a tiszteletes textusa. — Csodálatos, jegyezte meg az adjutáns, húsz éve járok templomba s Belzebub azóta még mindig ezredes. Másnap kinevezték tábornoknak. Az 1759-iki csatában ugyancsak megverték a császári csapatok a poroszokat Kolinnál. Nagy Frigyes egyik katonája csúnya vágást kapott az arcán, azt mondja neki a király: , — Aztán melyik kocsmában láttak el ilyen gyönyörűségesen? ' — Abbarí, amelyiknek a számláját Felséged fizeti — volt a válasz. A vágás talált, maga a király is elismerte áz Igazát s megjutalmazta a vakmerő katonát. II. György angol király útközben betért egy falusi kocsmába és megevett egy lágy tojást, amiért a vendéglős egy guineát számított fel neki. — Úgy látszik, mondta nem minden él nélkül a király, hogy a tojás ritka holmi nálatok. — Nem a tojás a ritkaság, Fenség, volt a válasz, hanem a királyok. * Együgyű Károly francia király megszólítja az udvari bolondját. — Ml újság? —• Negyvenezernél több ember felkeléséről hallottam, feleli a bolond. — Az Istenért, mit akarnak? — riadozik a király. — Semmi különöset. Végzik a dolgukat, aztán este lefekszenek megint. Az öreg Conti hercegnő nem tartozott a finomlelkü nők közé. így például nagyon nagy készséggel játszotta a kosarasasszony szerepét, mikor XV. Lajos minél kevesebb feltűnéssel szerette volna lebonyolítani szerelmi kalandjait a hires Mailly asszonnyal. A királyné tudott minderről s az ;volt a véleménye a hercegnőről: — Istenem, a vén kocsis Is szívesen hallja az ostor pattogását. FILM . Adolphe Menjou önéletrajza íyesztem őket és a film felé fordultam. Itt már simább talajra akadtam, mart ténydeg rövid idő alatt álláshoz jutottam égy filmvállalatnál, mint —? kan-Éjfélkor születtem, tehát bajosan állíthatnám, hogy »Pittsburghbén láttam meg a napvilágot.« Az Indiana állambeli Culver Military Academy-ben és a Cornell College-ban nevelkedtem. Tulajdonképen mérnökűfek kellett volna lennerff:: nagy voltam. Nem voltam mintagy-erek* de sok' gondot setn okoztam. Úgy tettem, ahogyan szüleim megkövetelték... nem épen nagy lelkesedéssel, azonban kedvetlenül sem. Aztán következett az első nehézség: egy gyárban gyakornokként kellett dolgoznom. Az esztergapad mellett egy olajíoltos kabátban állni, kazánt fűteni, acélhulladékot gyűjteni, gépeket tisztítani... megtanított' arra, hogy a munkát nagyrabecsüljem, desemmi egyébre. Az egyedüli hely, ahol jól éreztem magam, az alkalmazottak egyesülete volt. A munkások és tisztviselők összeálltak és együttesen tartottak szinfelőadásokat, amelyekből természetesen én sem zártam ki magam, és igy kerültem először a színpadra. Itt már inkább leltem szórakozásomat. És amidőn albar az eltökélt szándékban, hogy mérnök nem leszek, a gyárnak hátat fordítót tarn, eszembe jutottak a gyári színlelőadások és elhatároztam, hogy ezen a téren fogok szerencsét próbálni.- Az elhatározás azonban könnyebb volt a meg valósításnál. Az igazgató urak, akik footlJolpfiP gadtak, mina nagyon kedvesek voltak, addig, mig a tulajdonképeni kérésemmel elő nem álltam. Mikor azonban rátértem a tárgyra, feltűnően tartózkodóan viselkedtek. És hogy őszinte legyek, meg kell vallanom, hogy sok esetben el sem jutottam a direktori Szobáig. Ha a színpadnak nem volt szüksége rám, én sem törődtem többet a színpaddal. Elővettem tehát a színdarabokat, amelyek főszerepeit már magamnak is tinpmcér. A kantin mégis csak közelebb van a műteremhez, mint az utca, tehát —• nehezén bár, de elfogadtam ezt az állást, mert már meguntam a tétlenséget. Számításom he is vált. Nemsokára ezután statisztákat kerestek a felvételekhez. A felvételek vezetője a haját tépte, mert nem talált egy frakkos fiatalembert, akire pedig sürgősen szüksége volt. Én ajánlkoztam és ő — bár nem nagyon volt tőlem elragadtatva, de elfogadott. A szerencsém a frakkom volt és csak egyedül a frakkomnak tartozom köszönettel — vagy Írhatom rovására — hogy a filmhez jutottam. Enné! a cégnél maradtam meg mind a mai napig is. A Paramount alkalmazott mint kantinpincért es ugyancsak a Paramount volt az, amely rövid Időre rá mint színészt szerződtetett. Így tehát nemcsak a filmben, hanem a való életben is a legkülönbözőbb szerepeket töltöttem be és teljes joggal állíthatom, hogy fodrász, orosz nagyherceg, pincér és — majdnem — mérnök voltam és nem állítanék valótlant, ha azt mondanám, hogy ördög is vagyok, mert legutóbbi filmemben már ezt a szerepet is vállalnom kellett * * A film a távolt Keleten. A First Na-' tlonal japánt irodája érdekes adatokat1 közöl a filmnek ázsiai népszerűségéről! Bár itt is, ezer és ezer mértföldnyi. messzeségben, ugyanazokat a filmeket látjuk, mint Amerikában vagy Európában (Colleen Moore, Pola Negri és Ramon Novarro Japánban ép olyan népszerűek, mint nálunk), a dolgok technikai oldala azonban már sokkal bonyolultabb. Gondoljunk csak a mérhetetlen távolságokra és a forgalmi utak és eszközök teljes kezdetlegességére. A filmek szállítása sokszor pusztán csakis emberek vagy teherhordó állatokkal lehetséges. A keletázsiai országokban, mint Ja* Pátiban, Kínában. Keletindiában és a Filippinákon, a filmeket angol, holland és spanyol feliratokkal mutatják be. Mégis előfordul az, hogy a közönség a feliratokat még csak olvasni sem tudja. Itt a kikiáltóval segítenek a bajon. Ha az ázsiai ember mai kultúránkkal és erkölcsi szokásainkkal szemben egyáltalán megértéssel van, úgy ez jórészben a piacukat uraló filmjeinknek köszönhető. Ki kételkedik még a film kulturmissziójában? Művészek, akikkel keveset foglalkozik a világ. Amidőn a film még gyermekkorát* élte, égyedűl fóntösríák áf színészt tekintették.1 A rendezővel nem sokat törődtek. Később azonban a rendező és iró is az őket megillető tekintélyhez jutottak a közönség előtt. Most pedig csatlakozik hozzájuk az operatőr is, akinek jelentőségével a film sikerének szempontjából eddig a közönség nem volt tisztában. A legjobb színész, a legügyesebb rendező, a legtehetségesebb iró sem képes egy hasonlóan tehetséges operatőr nélkül értékes filmet kihozni. Az operatőr jelentőségéről a legjobb képet nyújt a Metro-Goldwyn-Mayer rendszere, melynek alapján operatőrjeit osztályozta, ami azt mutatja, hogy pl. wild-we;t filmekhez és kamarajátékfilmekhez egy és ugyanazon operatőr nem nasználható. A cég minden operatőrjének egy külön működési teret jelölt ki, amelyeken aztán mindegyiküknek alkalma nyílik arra, hogy tökéletesítse magát. Beszámoló Nem vonzottak kőrengetegek, Csak fehér tanyák és vad bozótok. Meg-megálltam az országúton, Ha két kis fűszál csókolózott. Az autókra oda sem néztem, Ha porrzl, zajjal elszaladtak. De szerencsés utat kívántam A fölrepülö vadgalambnak. Fa kérgébe szívet nem véstem. Hogy szivem a fának ne fájjon, Mint hogyha nem Is éltem volna, Úgy éltem én itt e világon. , Falu Tamás szántam, az Íróasztalom legmélyébe sü- minthogy más választása nem volt — Kozmetikai intézet állandó orvosi vezetés és felügyelet alatt Subotiea, Ciril-Metod trg i 5 Villany- és fénykezslét ** Bőr- és szépsáoápolás
