Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-18 / 260. szám
22- oldal 1°27. szeptember 18 BÁCSMEGYEI NAPLÓ Őszi utazás csöndbemerült bánáti városokban Képek Pancsevóról, Vrsacról és Belacrkváról Itt a Délbánátban szinte jól esett a választási izgalom, mert legalább volt valami, ami izgatta a kedélyeket, volt valami ami életet és mozgalmat jelentett és volt valami, ami felkavarta a leülepedett csendet, amely úgy fekszik a városok fölött, mint valami sürü köddunyha, amely alatt mély, nagy álmok rejtőzködnek. Pancsevón, ahol a régi Weiíert sörgyár jelenti az igazi ipart, csöndesek az uccák és csak néha néha bug át a levegőn egy egy repülőgép, a mely össze köti a keletet a nyugattal. Mindenki panaszkodik, mert rossz a kusan szép templom, mint a vrsaci tiszta gótikában épített szentegyház, nincs is az egész Vajdaságban. Az emberek itt közelebb vannak a mennyei csendhez, mint a hiú földi zajhoz és talán ez az oka annak, hogy Vrsac lassanként hires bucsujáró hellyé növi ki magát és a vtsaci nagytemplomban mindig vannak imádkozó hívők, csendben órákhosszat térdeplő asszonyok. A vrsaciak három dologra büszkék. A szőliejükre, a parkjukra, meg a múzeumukra. A muzeum pedig egy fogalom Milleker Félix-szel, a messze földön hires történésszel és archeológussal, aki egész életét szentelte arra, hogy a vrsaci múzeumot kiépítse. Milleker Félix szerényen a muzeum őrének vallja magát, de mindenki tudja róla, hogy az első kövecskétöl az utolsó könyvig mindent ö gyűjtött össze. Pedig ma már milliókra menő értékek vannak a múzeumban hatalmas régiség és könyvgyűjtemény, egész tor könyv, amit Milleker irt a Bánátról és a bánátiakról. Maga Miüeker, a kedves ősz tudós szerényen csak ennyit mond; — Nem munka ez kérem, hanem türe'em. Csak türelem, semmi más. Milleker mesélte el, hogy munkájában mennyire segítette Weifert Gyura, a pancsevói sörgyár tudománykedveiő tulajdonosa. Mikor egy ízben Pancsevo és Vrsac történetének megírásáról volt szó, Weiíert elhatározta, hogy a megírás és nyomtatás költségeit (a könyv teljesen magára vállalja. Az anyagi ügyek elintézését Gramberg Hermannra a sörgyár igazgatójára bízta. Milleker hozzá is kezdett a nagy munkához, de mikor már javában benne volt a dologban, csak akkor látta, hogy a mü sokkal nagyobb lesz, mint gondolta. Súlyos százezrekről volt szó. Element hát Gramberghez és elmondotta neki aggályait. Gramber Hermann meghallgatta a tudóst, egy ideig közömbösen játszott a ceruzájával és csak annyit mondott; — Ami' a költségeket illeti, Önnek arra ne legyen gondja! Sok anekdotát tudnak mesélni Weifertröl, aki vrsaci származású és valahányszor vrsaci kulturügyről volt sző, mindig tudott áldozni, szó nélkül és főleg nagy gesztusok nélkül. A vrsaciak soha sem tudják elfelejteni, hogy Weifert mennyit tett már a délbánáti kultúráért. A csöndes Délbánátban legcsendesebb város mégis Bela-Crkva. Város, mely haldoklik, amely halálra van Ítélve, melynek nincs reménye arra, hogy valaha is város legyen még egyszer belőle. Az uccák végén bekandikál a román határ és azok a községek, amelyek azelőtt Bela-Crkvának forgalmat jelentettek, Romániához tartoznak. Szerbek, németek és oroszok laknak most Bela- Crkván, ahol alig lézeng egy két ember az uccákon és legfeljebb az orosz kadetok színes egyenruhája élénkíti meg kissé a szürke házsorokat. Mintha a világ végén lenne az ember, szinte várja a mesebeli Hári Jánost, aki jön vele szemben és kihívja a házak közül, hogy megmutassa a helyet, ahol belógathatja a lábát a világűrbe. Okosabb dolgot igazán alig cselekedhetne az ember ebben a nagy hangtalanságban és eihagyatoftságban. Csuka Zoltán sze.b és német nyelven jelent meg) M teker Boci g term's, kicsiny a forgalom és Pancsevo most is olyan mint évtizedekkel ezelőtt volt, nem fejlődik semmit. Szíelanovics Mindenki megöli az \ akii az erei I la : Sz ' sz Zoltán Branko, a Kereskedők Egyesültének elnöke azt mondja rezignáltan; — Pang itt a kereskedelem, minden a régi mederben halad és még csak reményünk sincs, hogy fejlődés lesz, hiszen ha a Beograd—pancsevói hidat megépítik, akkor irrig inkább elesünk attól a reménytől, hogy a kereskedelem fejlődhetik, mert akkor, mindenki a közeli Beogradba megy bevásárolni. így is nagyon érezzük a főváros közelségét, hát még ha a híd meglesz. Egyedül a repülőjárat jelent bekapcsolódást, csekély bekapcsolódást a világforgalomba, de ezt is el fogjuk veszíteni, mert a repülőteret is át fogják helyezni Bezsánijára. Pancsevón, a jellegzetesség nélküli városban talán a legnagyobb jellegzetesség az, hogy az ügyvédi irodák a város főterén egymás hegyén-hátán zsúfolódnak össze és uccára nyílnak, mint másutt az üzletek. Minden második bolhelyiség ügyvédi iroda csak éppen a kirakat hiányzik. Ahogy az ember elsétál a boltajtó előtt, láthatja, amint a panaszos felek nagy gesztusokkal magyaráznak a fiskálisnak, aki arra van hivatva, hogy a paragrafusok erdejében utbaigazitást adjon. Vrsac, az más. Itt már érezni az erdélyi levegőt, aszfaltos, tiszta uccák húzódnak a szőlőhegy lábánál és hetivásárkor még a forgalom is fellüktet egy kicsit. Minden házon kikönyöklős ablak és minden kikönyöklős ablakban van egy ráérő háziasszony, aki isten tudja mit bámul el órákhosszat a csendes uccákon. A vrsaci kikönyöklős ablak specialitás. Művészi faragások cifrálkodnak rajta és alulról fölfelé nyílnak, hogy még esős időben is ki lehessen nézni az uccára a kivácsi kispolgárasszonyoknak. Két három Guckenfenster is van egy egy házon, ami azt bizonyítja, hogy a vrsaciak nagyon kivácsi természetű teremtések és félszemük mindig az uccán van. Azt mondják a vrsaciak. hogy valamikor nagyforgalmu város volt Vrsac, amióta azonban kettémetszették a Báziás—temesvári vasúti fővonalat, csendesebb lett itt is az élet. Egyedül a bortermelés jelent forgalmat, no meg a bucsujárások, amelyekre valósággal berendezkedtek a vrsaciak. Igaz^ hagy. klassziIrtam már egyszer ilyen cimmcl valami halálosvégü szerelmi drámáról, ez azonban nem tart vissza attól, hogy újból meglobogtassam ezt a fegyházb.m született aforizmát. Sőt attó! félek, idővel rovatcimmé növi ki magát ez a bizonyára túlzó, de a maga harsány túlzásával egy eddig eléggé meg nem látott igazságot megvilágító wildei tétel. S szerepelhet aztán ebben a rovatban nem egy olyan szerelmi kóreset is, mely nem is végződött halállal vagy , pláne gyilkossággal, hanem Csak az életteremtés funkciója körüli nagy érzelmi színjáték gyűlölet- és emberirtásterhességát sejteti meg. Mert ahogy nem minden szeretkezésből születik élet, úgy nem minden szerelemből születik halál sem — ha ezt lehet mondani. De hogy ott van ennek a végzetes emberi, mániának légkörében az emberölés, a gyilkalási vágy szellemi mikrobatenyészete, az, fájdalom, napról-napra nyilvánvalóbbnak bizonyul. Szó se lehet például arról se, hogy ezt a szerencsétlen Erdélyi Bélát már most felesége gyilkosaként kezeljük. Hol vagyunk még ettől? Az ügy még Homályos gomolygás csupán, melyből kikivillnnak ugyan a dicstelen veszekedések villámai, szétfröccsent bizonytalan üzleti fogások salakja, szétterjeng egy mérsékelt erkölcsi kényességü magánélet homályos gőze, de mindez még nem jelenti azt, hogy ott van a gomolygás magjaként a gyilkosság megfontolt szándéka. Már pedig büntetőjogi szempontból ez a fontos csupán. Aránylag kjsjelentőségü mozdulatok árnyképe a nyilvánosság vásznán szörnyű jelentőséget nyerhet s rémes képzeteket sugallhat azonban. S minden ilyen modern szerelmi dráma, még ha maga viszonylag sima kibonyolulást nyer is. felvetíti elénk a modern szerelmi és házassági élet egész végtelen nyomorát. Azt, amely teljes jelentőségében csak most kezd az emberiségben tudatossá válni, bár szenvedni ezt a nyomort az emberiség sokezer év óta szenvedi. Szó sincs róla, vannak bcldog, derűs házasságok és szerelmek is, melyek szermérmesen tiszta harmóniák palástjába burkolóznak s ezért nem is igen beszélnek róluk. Elferdült gondolatnak tartom én ezért azt a felfogást, amely á szerelmet szükségszerű átoknak s a házasságot önkéntesen vállalt fogságnak minősíti. De viszont hány házasság vagy másféle tartós szerelmi kapcsolat valóban jól-rosszul lefüggönyözött pokol csupán! Az a köznapi megfigyelés, hogy a szerelmesek veszekednek, végtelenül halvány jellemezése csak azoknak a diszharmóniáknak, melyek ebből az érzésből fakadhatnak. A szerelmesek gyűlölhetik is egymást, ki is foszthatják egymást, egymás halálát kívánhatják, egymás halálát rendszeresen, elő is készíthetik, vagy hirtelen fellobanásban elő is idézhetik s emellett tovább szerethetik egymást. Töméntelen szerelmes csak ott érti meg egymást,, ahol a nyers nemi ösztön, jut . szóhoz; de itt aztán anynyira megfelelnek egymásnak hogy nem tudnak könnyen elválni Az ilyen szerelmesek élete szeretkezési közjátékokkal megszakított folyamatos kölcsönös gyűlölködés. De a szerető halálának vágya, sőt legyilkolása sincs ellentmondásban- a nagy, mély nemi vág.vgyal; sőt. olykor egyenes folyománya annak. Egy gyűlölet-szerelemnek, melyet csak az egyik fél akar megszakítani, tulajdonképpen ez a logikusan óhajtott befejezése a másik fél szempontjából. Különösen a szerelmes, de viszontszerelmet vagy legalább is kibírható szerelmet nem találó férfi vagy férj számára, akit viszont gyötör az a gondolat, hogy kedvese, akit ö maga esetleg már képtelen élvezni, másé lehet s azzal boldog , is lehet, egyetlen megnyugtató megoldás a kedves halála. Hány férj vagy férfi álmodik erről s hány visz virágokat kedvese sírjára, mint az egyetlen helyre, hol ezt még élvezni tudja. Mert az eltemetett nő, legalább is egy alaposan, gondosan eltemetett, nem képes már csalásra. kacérkodásra s a férfigyötrés többi fajtájára. S mindez, igaz, ha nem is pontosan de nagyjában megfordítva is áll. A nő épugy lehet mártírja a szerelemnek, mint a férfi s épugy kívánhatja vagy készítheti elő legforróbb ölelései közt kedvese végzetét. Szerelmeseknek az is szokásuk, hogy egymástól veszik át a vádakat, a szitkokat, a fogásokat, melyekkel egymást gyötrik. A szerelemegy folytonos megelőzési stratégiával dolgozó hadjárat. Természetes tehát,: hogy a gyilkolási szándék, sőt a gyilkolás is gyakran maga sem azon az oldalon realizálódik, ahol először fogant meg. Nem véletlen, abnormális eset az se, ami ma az Erdélyi-ügy árnyékában mint másodrendű szenzáció húzódik meg a lapokban s mely egy, vőlegényről szól, aki kedvesét feljelentette, hogy merényletet követett el ellene s aki a tárgyalás folyamán abba a gyanúba keveredett, hogy maga követte el a merényletet egy revolverrel, mely úgy vándorolt ide-oda a két szerelmes közt, mint valami közös cigarettadoboz. Nagy dolga lehet még itt a bíróságnak, ha meg akarja állapítani, hogy melyik akart előbb ölni s melyik babrált végzetesebben a revolverrel.Mert ilyenek ezek a szerelmesek: hol egymáson, hol valami fegyveren tartják a kezüket. Erdélyi egyik védője kijelentette egy riporter előtt, hogy a bünper folyamán fel kell tárni a vádlott és elhunyt feleségének egész előéletét s a két házas-' társ szerelmének minden mozzanatát. Az első gondolata az embernek egy ilyen javaslattal szemben ez: inkább ne. Mi minden derülhet ki egy még büntetőjogilag tisztázódó szerelmi kapcsolat ilyen' teljes feltárása nyomán is! Đe ez a| gondolat csak az első, közvetlen reakció. A büntetőjogi érdek igenis azt kívánja, hogy annak a gomolyagnak, melyként ez az ügy ma mutatkozik, minden kzála kibonyolittassék. Csak igy lehet pontosan megállapítani, hogy megtörtént-e valóban az a súlyos bűncselekmény, melynek gyanúja felröppent. Mert ehhez a világos, határozott szándék és tudatos végrehajtás megállapítása is szükséges s nem elég még holmi lökdösődés az országúton, egy kis szorítás a nyakon s más ilyen szerelmi enyelgósek kiderülte. Ellentétben az esküdtbiróságokkal, melyek gyakran tuimegértők a szerelmi eltévelyedésekkel, a 1 szer.vedélyszülte büncse•lekményekkel szemben, a szakbiróságok bizonyos hagyományos téveszmék hatása alatt kissé túlságos ridegséggel Kezelik ezeket az ügyeket. Közérdek, hogy ha már felmerült egy ilyen rettenetes gyanú, amely esetleg fötárgyalásra vezet, az ügy minden részletének és előzményének nyilvános felíárülása éreztesse a közönség körében is felvilágositó hatását A nagy bünpörök kötelező nyilvánossága többek közt ezt a célt is szolgálja. Temérdek csalódás és fájdalom származik abból, hogy az emberiség nem ismeri a szerelmet, hogy nem hídja, mennyi gyűlölet és beszámithatatlanság lappang ennek az érzésnek az alján. A legkülönbözőbb, de egyaránt hamis felfogás vegyül együvé ebben a nemismerésben. Egyesek naivan idealizálják, mások cinikusan egyszerű, nyers testi ügynek tekintik, tömérdeken azt hiszik, hogy a mai házasság és nemi erkölcs kereteiben zavartalanul kifejlődhetik s mások viszont gyógyithataí'an elmebetegségnek tartják. Ha aztán valaki oly bűnt követ el vagy oly bűn gyanújába keveredik, melynek szerelem vagy házassági viszály a háttere, akkor rendesen egyik vagy másik igazsagíalanság ül Ítéletet fölötte. Nem segít itt más, mint minél több világosság és szabadság. A szerelem szempontjából a legtöbb ember gyermek, akinek nemi felvilágosításra van szüksége. így lehet csak a szerelmet, ezt az alapjában mégis csak áldásos és gyönyörű érzést a benne rejtőzködő vészcsiráktól megszabadítani. ÁRTATLANUL A VÉRPADON (BEATRICE CENC1) Izgalmas, érdé kfeszito film regény egy romlott kor romlott erkölcseiről MOSIN GER-FILM megjelent a Vajdaság mozijaiban Í292
