Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-11 / 253. szám
1927 szeptember 11 DÁCSMEGYEI NAPLÓ 21. oldal BorzaBom-viSIa Bács, 1927. szeptember hó Németfil még ijesztőbb: Villa Fürchterlich. A Villa Fürchterlich a hajdani Habsburgok lainzi, huszonötezer négy; zetkilométer kiterjedésű, hires vadaskertiében épült. A Baedeckerben nincs szó róla. A Baedecker csak a Hermesvillát említi, amelyet I. Ferenc József r építtetett Flasenauer mesterrel Erzsébet királynőnek. A Hermes-villa a kertben a kastélynak háttal elhelyezett Hermesí szoborról nyerte a nevét, a görög isten /mr akkor a meztelen hátát mutatta a ’Habsburgoknak, amikor azok még hatalmuk teljében állottak. A Fürchterlichj villa a nevében hordja építési stílusát lés hogy milyen joggal illetik evvel a jelzővel, kidérül, ha egy kicsit közelebbről szgmiigyre vesszük a borzalomnak e$i a kalyibáját. Mert villának a bécsi .tíéphumor nevezte el. Ez a ház, amelyre azt mondják, hogy: nem szeretnék vele éjjel az erdőben találkozni. Pedig [vele épen csak az erdőben lehet találkozni, mivelhogy ott épült helyben a lainzi erdő egy elhagyatott tisztásán. Egyébként szelíd jóság, nem harap, a t vihar ellen biztos menedéket nyújt, de már a gondolata annak, hogy ebben az alkalmatosságban valaki állandó éves lakását tartja, hogy itt emberi lény él és lakik: hátborzongató. Erdei menedékház célját szolgálta egykoron és biztos, hogy nem Hasenauer készítette a terveit. A falára, amely vályogból van, belekarcolták az építő nevét' és az épités dátumát. ajtót, téli álmot alszik, miként a medvék. A villa előtt kis kert, pompázó színes virágok, gyönyörű nyár. Ellenben a villában nyirkos a levegő, az egyik sarokban füstös takaréktüzhely, a két fal mentén két ágy, egy asztal és üres konzervdobozok az egész berendezés. A konzervdobozokban főz a lainzi Robinson. A tűzhelyen még ott van egy dobozban a tegnapi vacsora, azt állítja, hogy gulyás. Tegnap este főzés közben elaludt. Nem baj, jó lesz mára a tegnapi gulyás. A gulyást nagyon szereti. És ezenkívül nagyon szerette az asszonyt, akinek képe ott lóg az ágya fölött. A fotográfián az asszony három gyermekkel van levéve. A háromból két gyermek az övé. Egy kis osztrák faluban éltek, az asszonyhoz és a két gyermekhez huszonnyolc hold föld tartozott. Aztán kitört a háború és barátunkat ennek a nagy vadaskertnek hajdani ura a Berénvji János harctérre küldte. Négy évig harcolt különféle ellenséggel és ahogy négy év után, mint aki dolgát jól végezte, beállított a feleségéhez, a két gyermek helyett négy fogadta. (A negyedik lemaradt a fényképről). A gyermekeknek ezt a megduplázódását sehogy sem tudta megérteni és mivel kerülte a drámai összeütközéseket, meg sem kérdezte, hogy ki volt légyen a gyermekek apja. Vak haragjában a huszonnyolc hold földet a hűtlen hitves fejéhez vágta és elbujdosott a lainzi erdőbe. A hadirokkantaktól, akik a császári erdő haszonélvezőivé lettek, megkapta ezt a kis házat és hivatalt, mely abból áll, hogy ügyelnie kell, hogy a lainzi erdőben a füvek ne nőjjcnek az égig. Azóta itt él az erdőben. A Villa Fürchterlichben két ágy van. Az egyik állandóan üres. Már több Ízben irt a feleségének, aki azonban egyszer sem válaszolt neki. Hallja, Frau Fürchterlich, erdőben vagyunk? Levelekre válaszolni illik. Eos Idegenek ERBAUT 1849 HOFJ. ORABNER Hofjäger ur Orabner tehát 1849-ben, mi- 1 alatt gazdája az orosz cár segítségével leverte a magyar rebelliót, építette magának ezt a kis lakot, ahol meg-megpihenhet vadászat közben. Lehet azonban, hogy a Hofjäger ur nagy kujon volt és romantikus célzattal emeltette azt a kis házikót az erdőben, ezen az istentől elrugaszkodott távoli helyen. A villa egyetlen kis szobácskájábán ugyanis, amely egyúttal konyha gyanánt is szolgált, két ágy van. Itt háborithalatlanu! édeleghetett az udvari vadász ur ] egyik-másik hercegkisasszonnyal vagy valamely'k udvarhölggyel, vagy, ami szintén nincs kizárva, talán csak komorna volt az illető. Itt aztán senki nem zavarta a szerelmeseket. Ne bolygassuk azonban a múltat, az udvari vadász bizonyára már rég meg halt, el is temették :'s talán epén az ő temetése van megörökítve azon az olajnyomaton, amely minden külvárosi borbélyrnübeiyten látható. Hagyjuk a holURkt, térjünk az élőkhöz. az erdei lak jelenlegi 1: kőjá nz, aki kaszanyelére támaszkodva mozdulatlanul áll a villája előtt, mint Hermes-szobor a saját villája előtt. Vörösbajüszn, szomorú férfi. Csak egy pillanatig pihen Így a szobor pózában, majd kaszáját belementi a fütengerbe és nagy lendülettel végzi a ritmikus hajlásokat, amelyek nyomán rendre hullik a iekaszált fii. Ahogy zz éles kasza lenyiszszeníi a füvet, sóhajszerü hang hallatszik, szinte nem is tuo'ni. ki sóhajt: a fü vagy a kaszás. Én azt hiszem, hogy a sóhaj a kaszás kebléből szakad, a bajusz két vége oly szomorúan konyul lefelé, mint amikor egy madár bánatosun leereszti két szárnyát. Semmi kétség: emberem szivében keserű bánatok és nagy szomorúságok raktak fészket, amint az ki is derült a vallatásnál. Beszédbe elegyedtünk ugyanis a kaszás emberrel, aki letette a kaszáját és bemutatkozott. hogy ő a Fürclrterlich-vílla lakója. Hogy miért Fürchterlich a villa? Így él közszájon Orabner kastélya, mi volna borzalmas, ha ez nem? Ez a kis odú a nagy erdőben, vaddisznók birodalmában. Ablaka nincs, csak két lyuk van a faion. Háború után vette át Orabner örökét, amióta itt él télen-nyáron egyedül, mint egy remete A tél az. borzalmas. Fázni ugyan nem fázik, mert fa van elég, csak ki, keil nyújtani a kezét érte. De alig tud kimozdulni a szobából, a hó betakarja az Piros árnyuk cifra haján száll ide, rózsán hálnak, párban élnek s alkonyukat minden vecscrnye friss mosollyal végzi be. Hisznek, várnak, égnek, hatnak s tűrik a zajnak, hogy csöndjüket elvigye tréfás koporsók nem is halálos, nem is kegyetlen mélyibe. Bő harmaton süt és fehérük könnyű ütjük vak hite, van-e keresztjük? éjszakájuk? és a mellük néhanap vérzik-e? Állnak is, mennek is füttyöt hegyez ajkuk húsán a másutt epés halk ige, s roncs tusáken nótás vitorla úszik velük az áldott tiszta semmibe. Fáj-e mégis vérükben o ykor a délutánok vad szíve? van-c vétkük, van-e vádlójuk, van-e mentségük ha az esték me'-izzadt eredt a jóság róluk festi le? szlirmk-e átkot az utánuk tátongó, nyelves semmire? Félelmük öble sóhajos tornyot épit-e? és bont-e rájuk vasárnapot könnyes esernyőt halálos holnap, élő tegnap ünnepe? TÁTRAI PROSPEKTUS Magas Tátra, augusztus végén. Leesett az első hó és a Geríahfálvicsucs estétől reggelre megőszült, mintha szörnyű álma lett volna az éjjel, a Szalóki-csucs kövér háta deresföhéren Jermedezik. A tátratövi fennsíkon a múlt héten aratták le a sovány árpatermést s már itt az élesíogu tél. Gyászos menetben ballagnak a tehenek a krivánal’ai nagy mezőn és a plszkosdaró.-u pásztornak kürtje nedves hangon, fűzős bánattal szól. Ez a sovány, barázdásarcu földnép, zipszer szlovák. szegényebb mint más. Szegényebb a televény zsirján hízott burával és szegényebb egy évszakkal, nincs bő mágiáért az, ami a kéjutazónak lukszuriózus lásában elmúló, lassú, halálzenés őszidő. Teitme’egü nyár helyett az ő nyara az, ami a kéjutazónak lukszoriónis Sommerfrische. A Magas Tátra dekoratív csoportja úgy áll az apró faíetőből rótt falvak szétszórt nyája fölött, mint massziv díszlet, élesfaragásu büszke bálvány, amelyet kemény munkával szolgálnak, magasra fokozott erőfeszítéssel: ö itt a kemény arevonelu. emeitfejü tnunkafelügyelö. Ma gome vgós felhőpamacsokkal elmosódott az ábra zata, a völgyre poríiuom cső szitál: szünet a nyálkás földeken. Vége a szép nyárnak. S vége a főszezonnak. De majd kisüt a nap. hó lesz mindenütt s szikrázva duplázza a híg verőfényt. S kezdődik a téli sport, úri sport a fagyos mezük felett. # Zűrzavaros volt. .az idei nyár azokon a fürdőhelyeken, amelyek a Tátra ’ábához simulnak és cifra láncolatban koszoruzzák a völgy peremét. Ez a szezon a helyszűke jegyében zajlott le és májustól szeptemberig bátran ott díszeleghetett volna, például a lomnici csúfon a mérföldekre világító transzpaens-tábla: MEGTELT Mégpedig zsúfolásig. Otthon. nagyvárosi és kisvárosi előkelőségben seiki sem hitte volna e vendégek közül, milyen fantasztikus lakásviszonyok keretében fogják eltölteni tátrai nyaralásukat: hogy kiszorulva az ótátrafiiredi Grand Hotel, a ionmici Prága-szálló, az ujfüredi Szontágh-szanatórium, a széplaki Guhr-szanatónum nagyszerű apirtmánjaiból és amikor a többi szálló, privátvilla, penzió sem képes ekkora, nem álmodott tömegüket befogadni, milyen provizórikus kényszerszállásokon fogják százszámra lesni, hogy egy-egy hely megürüljön részükre. Nyári tanfolyam a lakdsiiyomor tantárgyaiból, ez jutott némi ízelítőül azoknak is. akik otthon nem tudták, hogyan élnek emberek téien-nyáron, ősszel-tavasszal. Egész életen út. A villamosvasút állomásain folyton újabb reménytelen lények voltak láthatók, akik partrateít _ kofferük társaságában viselték fel-aki a nehéz gondot: hol térek éjszakai nyugovóvá? Olyanok, akik évről-évre megszokták, hogy legfeljebb egy könnyed távirat az, ami biztosítja a tárt karokat és a vendégfogadó portást az állomáson. Hotelportások ezúttal is seregestül vártak minden vonatot. Hogy tegyen, aki közölje: nincs hely. Mussolini urat szidták a csalódottak. Ha a líra nem volna irreálisan drága, nem ostromolta volna meg az olasz fürdők törzsközönségének nagyrésze az idén a Tátrát. Megostromolták és bevették: a fotográfusbódét, a várótermet, a bazár felét, a postahivatali lakást, a fürdőkabinokat, turistamenházakat, sátrakat és folyosókat, csak a sziklabarlangokban maradt még hely. Sőt akadtak némelyek, akik Tatransky Domov-ban vettek lakást. Noha erről a sivár és kietlen Tátraotthonról azt beszélik, hogy egyedüli kivétel, amely az árak dolgában nem tanusit olyan Igazán dicséretes önmegtartóztatást a kon-' junktura kiaknázásának gondolatával szemben, mint a többi üdülőhelyek. (Általában 40—120 Kč közt mozognak a napiárak, másutt, tehát a nagy ejmbör— özönlés ellenére sem árulják tuldrágám a tátrai levegőt.) , * 1 X De legalább a Tátrában vagyunk! Ezzel vigasztalódnak az első elkeseredés!, után, mert, mint láttuk, végeredményben mindenki itt marad és elhelyezkedik valami módon. A fürdőélet sablonos kereteibe programszerűen beleilleszkednek a »Hajléktalanok« is. A levegő könnyű, mint a kámfor s a fenyöerdő végtelen, az* utak mentén, a hegyoldalakon, sürü zöld lándzsák szökdöső rengetege. Ótátrafi1- red (Stary Smokoveci-nek hivják, álla- : mi), zártabb térre szorult szines épüle- \ tejvei, főleg magyar és legfőképp pesti közönség pávás eleganciáju terepe: Ki»! emelkedő eseménye volt a toalettver-1 seny, A hozzáépült Ujtátrafüred (Novy | Smokovec) szintén magyartöbbségü, S mint a kellemesen tágas elfekvésü Tátra-1 széplak (Fatr. Polianka), ahol leginkább' szanatóriumok vannak. Csorbató (Strb-; szke Pleszo, állami fürdőhely) legfőbb1' nevezessége a vasúti fényképész. A kf-1 rándulókat megfelebbezhetetlen szug-1 geszcióval tereli már a fogaskerekűből való kiszállás pillanatában csoportba s könyörtelenül fotografál. Domináló nyelv itt a cseh. A nagyszalóki Weszterparü (Velky Slavkov) a legpraktikusabb in-: tézmény, amelynek erdőszerü hatalmas fenyőparkjában tökéletes pihenést lelni, de ahonnan egykönnyen megközelíthető a Tátra minden hires pontja, turisztikára, mulatságra. A nagyvilági fürdőzés és I a tuszkulánumi nyugalom kitűnő egyesítése ez a hely. Alsótátrafüreden állatni gyermeküdülőtelepet létesítettek, ahol télcn-nyárcn mintegy háromszáz csemete tölti napjait, magyar és német gyerekek is. Tátralomnic a sporflellegét hangsnlyozza. Állami. Itt volt legutóbb a nagy Vöröskereszt-cécó. Idáig terjed a hegység mentén húzódó magaslati front és ehhez a Poprád-völ-; gyéből pompás autó-országut kapaszkodik fel, mint megdőlt, fehér oszlop. * T Mászkálnak feljebb, a hegytetők, hágók és csúcsok régiójába. Turisták. Rejtélyes szenvedéllyel vonulnak ezek az emberek, távoli országokból, hogy elintézzék a veszedelmeket. Soha még turistát nem hallottam és nem olvastam, aki reprodukálni tudta volna az élményeit. Sorraveszik. ledolgozzák a következő adagot, Noteszükbe azután bsirják: »Ma voltam a Zöldtónál«. »Jégvölgyi-csucs«. »Ottó«. »Lomnici-csucs«. A németek pontosan megveszik az esedékes plakettet is a bazárban és felszegezik turistabotjukra. Akár a zászlószentelési ünnepélyén. Hát itt van a turistaság szép iszonyatairól szóló noteszem: Voltam a Bronzcsőre Móc kíséretében a Fátyol-vízesésnél, Csórható felett egy .ára és ittam a Münica-patak üvegtiszta, jeges vizéből. (Ide dugták el a gyilkosok Vörösmarti Margit holttestének darabjait.) —Felkusztam a Tarpataki-vizesésék mentén s a zuhatagnál ráléptem a rozoga falúdra. (A hidat elzárták és papircédulákat függesztettek reá: Életveszélyes.) Fekete lap: Vásároltam egy skatulya gyufát Tátraotthonban. Mikes Fióris
