Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-11 / 253. szám
10. oldal BÁCSMEGYE! NAPLÓ IS2". szeptember 11 A sétányon Irta: André Reuze A férfi a pádon ült s a Pyrénéusokat nézte láthatárt verő fehér magasságuk. ban a kék ég alatt. A kislány kerekeskoresolyáján tizszer is köriilkeringte, ;nnig végre elébe perdült: — Jó napot! — Ah. itt az én kis barátnőm! I Ceremóniásaa Kezet fogtak, aztán el kezdtek beszélgetni. Az ötesztendős 'kislány s a negyvenéves férfi. Egy hét óta ösmerték egymást. A kislány akkor elesett, a férfi felemelte. Azóta mindennap találkoztak itt a sétányon s mi) alatt a nurse egy távolabbi pádon kötegetett, a kislány hűségesen idekariki*ott barátjához és kérdésekkel ostro, mojta, amelyeknek nem mindegyikére j volt könnyű a válasz. —- Mindig egyedül vagy? ' — Mindig. ' I — Nincs kis lányod? • , •— Nincs. , — Feleség nénid sincs? a A* se. . Mit csinálsz mindig? —> Most pihenek. Máskor utazom. ! Masszirc... ,vw Miért utazol messzire? —• Mert az a mesterségem. Tengerész vagyok. — Miért nincs aranyos ruhád? — Mert most szabadságon vagyok. 'Az aranyos ruhát csak a hajón viselem. —- Én is fogok utazni, ha nagy leslek. Messzire! Jó napot.., S kecses kis alakja, amily hirtelen jött, úgy tova is tűnt előle. Mélabusan nézett utána. Hányszor álmodozott egy ilyen fehér, gyöngéd apróságról . . . ilyen édes kicsi lányról... Imádta a .gyermekeket. Mesélt nekik, játszott velük, ethentergett a szőnyegen, megkacagtatta őket, Hiszen a gyermekkacaj a világ legkristályosabb muzsikája! Az ő kis lánya! Milyen is lett volna! ... Michclinc-nek liivnák, ha csak az anya, akivel sosem voltak egy véleményen, más nevet nem választott volna. A szerte kék, a haja szőke, mint az övé ... Ha bánra is az anyja... Az ö kis lányai’,1.“, milyen ’is fett volna? Csák ügy vaktában állt meg Pau-ban, egy kís Pihenésre. Délelőtt kiült ide a sétányra, délután kikocsizott... egyedül... mindig egyedül, ahogy az a kicsi lány mondta,.. S ha majd beleun a szolgálatába és nyugalomba vonul, toulon-i villájában is egyedül fog élni, egészen egyedül,.. Ha volna egy kis lánya, ilyen, mint ez a csacsogó apróság. aki az imént még itt íorgott-perdült előtte, kézenvezetné itt a sétányon. Mindig mellette volna. Nem bízná idegen kézre, mint emezt... Az apja, ugyldtszott, nem sokat törődik vele. S az anyja... Ó, a mai anyák... Bizton szép asszony, aki önmagával eltelve nem ér rá a gyermekével s foglalatoskodni. Esténként táncolni jár, ahogy ez már szokás... Vannak ilyen kicsikék, akiknek alig vannak szüleik, sőt vannak apák, akiknek nincsenek ilyen kicsinyeik! Azok a sétányon édesgetik magukhoz őket, ott hallgatják bűvös-bájos csacsogásuk, amitől a sors jómagukat megfosztotta. A gyermekek és a macskák viszont biztos ösztönnel megérzik, hogy hol lelnek szerctetre és ió fogadtatásra. Ez a kis lány mindennap odaszaladt hozzá, olykor virágot is hozott, amit kis kezeivel a fűből tépdesett, ő pedig cukorkákkal jutalmazta. Egy nap, lassú léptekkel sétált lefelé az Oloron utón, mikor kis barátnője már messzről feléje szaladt. A nurse távolabb lehetett, mert a színét sem látta. —• Jó napot? — Lám, lám! Hát sétál a kis lány? — Anyukával vagyok! --- s kis ujjávsl határozottan bökött hátra. Vagy húsz méternyire feltűnt egy kék georgelteritha s egy kis napernyő, a mely az arcot elrejtette. Elég volt a járását látnia, hogy felismerje. Ezt a kissé lusta, ringó járást, amelyet annyira szeretett. — Miért hagysz itt? — kérdezte a kislány. Mikor elhaladt mellette, gépiesen és nagyon sápadtan köszöntötte. A nő mintha nem is látta volna. Csak az ajka szögletében villant .fel az a megvető, gúnyos kis mosoly, amelyet jól ismert ... amely annyit szenvedtette. «— Én a bácsival megyek! — nyafogott a kislány. — Micsoda modor ez, Olsele! Idegenekkel nem szokás társalogni! A férfi lassan, csöppet meggörnyedve bandukolt tova s úgy érezte, hogy a nő másodízben rabolta meg gyermekétől, aki az övé lehetett volna. FILM Drámák, amelyek halálra kacagtatják a nézői — Koronás halottak, akik feliamaötak egy percre a mozilepeöőn Paris, szeptember A párisi mozik legújabb attrakciója: tíz és tizenöt év előtti filmeket mutatnak be. A cinema gyerekkorából drámákat, vígjátékokat és az első divatrevfiket, . amiknél rettenetesebb látványt ma el sem tudnék képzelni. A tizenöt év előtti drámán halálra kacagták magicát a nézők. Hiába, ugylátszik mégis fejlődtünk valamicskét azóta. Ahogy ezek a hősök vonaglanak, ahogy lepuffantják a hűtlen kedvest és dugába dőlnek, azt ma Chaplin se tudná ilyen groteszkül, ilyen pokolian mulattatón utána csinálni a mozi első ripacsainak. És a téma! Molnár Ferenc, ha megfeszül se jön a nyomába. Társadalmi dráma. (70 méter). Egy házaspár a hegyek között nyaral, x., az udvarló elcsábítja az aszszonyt, férj rájön, lövöldöz, kiderül, hogy a csábító az asszony édestestvére, a nő, amikor megtudja, ájultan kolostorba vonul a vérfertőzö bátyja pedig szégyenében leveti magát egy meredek szirtről. És a férj? A haját tépi. Vége. A »Szöktetís a háremből« még ennél is izgalmasabb. A vakmerőnek pallossal vágják le a fejét és a papirmassé maszkot felmutatják a népnek. Lehet, hogy ezen valamikor zokogtak az emberek, de most a nevetéstől csurgóit a könnyem. A mozdulataik, a grimaszaik, iskolapéldája: milyen legyen a jó komikus? A vigjátékaik azonban meghatottak. Istenem, ez volt a kőkorszak, amikor az ősember korával esi* lip!t tüzet és a íilmkomikus azzal próbáit nevettetni, hogy folyton a hátulsóját rugdalták. Cigánykereket hányt és ilyen trükkjeik mentek slágerszámba: Maxi egy eleven kígyót húz ki a torkából! És szalagot, amelynek nem akar vége szakadni, csak jön, folyton, egyre, kilométeres hosszúságban. Ünnepélyes percek voltak ezek. Kalapot kell emelni előttük! A boldogult Max Linder, aki öngyilkos lett, megmutatta az utat, amely az egyetlen ut a modern filmkomikus számára: vagy jót produkálni, vagy félreállni az útból. A műsor másik attrakciója a női divatrevü volt. A divathóbort elrettentő jelenetei, az óriáskalapok rém-napjaiból, amikor tébolyult asszonyok elhomályosították a napot is kocsikerék átmérőjű kalapjaikkal. Szörnyű, szinte hihetetlen, hogy ősanyáink ennyire megfeledkeztek magukról. És milyen hasfájditóan nevetségesek ezek a divatjamúlt mozdulatok, hajbókolások, amik a maguk ideiében biztosan sikkesek és graciőzek lehettek? Ez a sok sleppes szörnyeteg, óriási keblekkel és akinek csak ágyugolyónyi volt, kétségbeesetten elbujdosott a világból, mint éretlen, visszafejlődött teremtés. Aztán az első filmriportok. 11. Vilmos császár Londonban. Ferenc Ferdinánd és Ferenc'József kihajtatnak Ischibe. Az öreg császár nyugodtan állt a felelősség előtt, nem primadonnáskodott és nem nézett egyszersem a lencsébe, mint a kezdő filmszínészek. Milyen furesa ezeket a koronás halottakat mozogni látni! Vájjon Ferenc József volt-e moziba? Biztos nem álmodott róla, hogy az apostoli királyok' Után a íllmkirálypk fosnak következni, (t. I.) A szerelmes filmoperatőr, akit imádottja elutasított, bosszúból indiszkrét filmet csinált róla A londoni törvényszék egyik tárgyalótermén. izgatott zugás morailott végig. — ö az. ö az! — Nem is olyan szép — mondta néhány idősebb hölgy. — Gyönyörű! —, mondta néhány fiatalabb férfi. — Vájjon be fogják-e mutatni a képeket? — kérdezte izgatottan egv pápaszemes ügyvédjelölt. — Sajnos, nem hiszem — válaszolta a társa. — Biztosan! — kiabált hátulról egy kövér bácsi — én . . . Hogy mit akart mondani, örök titok marad. A szó torkán akadt Tudniillik az elnök ebben a pillanatban megnyitotta a tárgyalást. Felolvasta a névsort, egymásután hallatszott a »jelen«. Lou Harrison tánscosnő: Jelen . . . John Baker filmoperatör: Jelen! . . . És megkezdődött a tárgyalás. Az elnök felolvasta a vádiratot, melyből kiderültek a következők: Ha az elutasított szerelmes — iiimoperaíör John Baker filmoperatőr Leeds-ben filmfelvételeket készített Lou Harrison táncosnőről, amelyek a művésznőt a legkülönlegesebb pózokban és a leghiányosabb toalettben, illetve toalettnélküliségben mutatták be. A dolog ott kezd különös lenni, hogy Lou Harrison, John Baker voit menyasszonya. nem tudott a filmfelvételek előkésztéséről és csak akkor értesült az érdekes fotográfiákról, amikor azokat meglátta második vőlegényének egy dúsgazdag ékszerésznek. Francois Mirecourtnak íróasztalán. Sokáig nem nézhette a fénykéneket, mert az ékszerész komoly és tekintélyes üzletember, énen ejak meglobogtatta a filmtekrcseket .és megmutatta a kísérőlevelet, azután kinyitotta az ajtót és igen élénken demonstrálta. hogy menyasszonya sokkal jobban teszi, ha minden habozás nélkül elhagyja a lakást. ,S a kis táncosnő kecsegtető jó partija felbomlott. A máserendii revü másodrendű sztárja Lou Harrison Londonban született. Ania középiskolai tanár volt. igen, középiskolai tanár. Olvan. mint a többiek, szigorú, komolv és fölötte erkölcsös. Ezt a három kiváló tulajdonságot Lón Harrison egész ió egészségben viselte el ameddig nem érkeztek el az első sze relemnek évei, a bakfiskor, amikor a fiatal lányok' már — rövid szoknyát szeretnének hordani De mind a rövidszoknya, mind az ezzel összefüggő egyéb örömök elé a tanár ur kom ily akadályokat tornyositott. ám Lou nein állt meg az akadályok előtt hanem hipp-hopu, átugrotta azokat. Nagyon a’aposan. Megszökött hazulról és táncosnő lett egv varietében. A csinos és ügyes fiatal leánv Karriért csinált. Ha nem is éppen óriási karriérb olyan karrierecskét. Egy tnásodrangu reviitársaságnak lett másodrendű- starja és vándor utján elérkezett Leedsbe. Leedsben ütött azután a kis táncosnőnek nagy órája. Két hódoló egyszerre jelentette be komolv szándékait. Az egyik Jolin Baker, a fiatal filmoperatör volt. aki már régebbről ismerte Lout. — Tudniillik elfelejtettük megemlíteni hogy a Harrison lánv egv ideig mint filmstatiszta is működött. Leedsben véletlenül találkoztak össze a fiatalok: és ennek a találkozásnak nagyon örült — a filmoperatör. Lou kevésbbé. Ebben az idOben már feltűnt a láthatáron a. nagy parti Francois Mirecourt éksze-‘ rész személyében. Mirecourt felajánlotta házát, ékszereit és kézé*. Filmbosszta Miután a két előbbi ajánlat ige» kedvező volt. Lou Harrison hajlandónak mutatkozott a harmadikat is elfogadni. Persze a polgári házasság biztos réve alatt nem látta szívesen a múlt ifjú kísérteiét, Bakert, a filmoperatört és megfelebbezbetetien erélyességgef közölte vele. hogy kímélje meg őt további látogatásaitól. Baker szerelmes volt és filmoperatőr. Miután szerelmét nem viszonozták, bosszút forralt. Nem öntötte le vitriollal a hűtlen barátnőt, nem rögtönzött jeleneteket, hanem szobát bérelt. No és? Ebben még nincs semmi. A ■ szobát ugyanabban a házban bérelte, a hol Lou Harrison lakóit A többi már egyszerűen ment. A filmopesatör mégis-; inerkedett a kis színésznő házvezető-, nőjével ... A többit igv mondta el John J3aker a tárgyaláson: Lou hálószobájába ismertem a járást,.Mozgás a hallgatóság között. — A házvezetőnő segtségével egy kist filmgépet csempésztem a szobába és ru-. tinóm lévén az ilyesmiben, sikerült úgy elhelyeznem a készüléket, hogy Lou egykönnyen nem vehette észre. Fáradságos munka után rákapcsoltam a fel-1 vevőgépet a villamos vezetékre és pedig olyképpen, hogy a villany meggyuitá.iával egyidejűleg az apparátus is mii»’ ködésbe lépett. — Gazember —- sziszegte Lou Hamson. __ I — A mozigép teljesítette kötelességét. Éjjé! Lou Harrison hazajött, levetkőzött, először a ruhát vetette le, azután megmosakodott, ágyához lépett, az a kevés, ami még rajta volt, szintén lehullott — és azután gyorsan bóbujt az ágyba. Másnap reggel kíváncsian dolgozta ki Baker a felvételeket. Csalódottan konstatálta, hogy egyáltalán nem érdekesek. így volt ez a második napon és így a harmadikon is. w Utrakél earv filmtekercs De a negyediken! Lou Harrison igen jókedvű volt. Talán kissé spicces is és nem bujt azonnal az ágyába, hanem úgy, ahogy volt, egy párat nyújtózkodott és í.uután már ruhadarab egyáltalán nem feszélyezte szabad mozgásában, körültáncolt a szobában._ A megrögzitett táncmozdulatok nem éppen hasonlítottak a menüettre. Hogy úgymondjam, kissé nagyon is temperamentumosak voltak. A cserben hagyott vőlegény a fölötte érdekes felvételeket eljuttatta a leedsi előkelőségekhez és persze elsősorban a boldog vőlegényhez, Mirecourthoz, az ékszerészhez. S mndennek a következménye az volt, hogy a leedsi polgárok az előadáson kifütyülték a táncosnőt, előadás után pedig hatalmas virágcsokrokat küldtek neki. A virágcsokrokban kis vizitkártya, a vizitkártyán szerény ajánlat. A vőlegény viszont csak azt ajánlta, mint inár említettük, hogy lnnél hamarabb távozzon tisztes polgári házából. Mindennek a tisztázása után felcsendült az elnök szava, mo$t a. filmfelvételek bemutatására kerül a sor. Hallatlan izgalom vett erőt a tárgyalótermen. Néhány hölgy erőteljes mozdulatokkal kezdte kifelé bokszolni, mellette ülő há-_ zastársát. de a boldogok, akik benn ma-í radtak, feszült kíváncsisággal várták a törfénoudőket. — Kérem a termet elsötétíteni — szólt az elnök — a hallgatóságot pe'ig felszólítom, hogy hagyja el a termet. óriási csalódás, a kulcslyuk. elé két rendőrt kellett állítani, de azért a folyosóról senki sem mozdult el s anvkor a szolga az Ítélethirdetéshez beszól'totta a hallgatóságot, ismét zsúfolásig megtelt a terem. Az elnök pedig nagyon kipirultat! és kissé remegő hangon hirdette ki ítéletét: — John Baker vádlottat az enyhítő körülmények tekintetbevételével 120 font pénzbírságra Ítélem. Asz első dijat a vejvadlnai iparklállifáson Gayer Jakab és fiai bútorgyárának gvártmánjrai nyerték el Novi-Vrbason. 1232
