Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-08 / 250. szám
8. oTrfal «si»*BeGsi*r?5LÄs BÁCSMfiGYEJ NSÉLtS 3i 1927. szeptember 8 TŐZSDE —aa— Zürich, szept. 7. (Zárlat.) Beograd 913, Páris 2033, London 2521 és egynyolcad, Newyork 51870, Brüsszel 7220, Milánó 2819, Amszterdam 20785. Berlin 12335, Bécs 7312.50, Szófia 375, Prága 1537, Varsó 58, Budapest 9075, Bukarest 318. Beograd, szept. 7. (Zárlat.) Páris 223.01, London 276.65. Newyork 56.85, Genf 10.97, Milánó 310.25, Berlin 13.54, Bécs 802, Budapest 997, Bukarest 35.75. Szentai gabonaárak, szept. 7. A szerdai piacon a következő árak szerepeltek: Búza 297.50—300 dinár, ótengeri morzsolt 212.50—215 dinár, uj tengeri morzsolt decemberi és januári szállításra 165 dinár, csöves tengeri 92.50—- 95 dinár, takarmányárpa 230 dinár, sörárpa 250 dinár, zab 170—175 dinár, burgonya 157.50—160 dinár; őrlemények: uj lisztek árai: 0-ás liszt gg 490 dinár. 0-ás liszt g 490 dinár, kettes főzőliszt 470 dinár, ötös kenyérliszt 450 dinár, hetes 320 dinár, nyolcas 230 dinár, daraliszt 200 dinár, korpa 200 dinár. Irányzat: lanyha. Kínálat: közepes. Kereslet: gyenge. Szoirbori terménytőzsde, szept 7. Uj búza bácskai vasút 78—79 kg. 2 százalékos 292.50—295, rozs bácskai vásut 71—72 kg. 280—285, uj zab bácskai vasút 197.50—200, uj árpa takarmányi 61 —62 kg. 220—225, uj árpa takarmányi 63—64 kg. 230—235. uj árpa tavaszi 65 —66 kg. 260—265, tengeri bácskai vasút 192.50—195, bab fehér nem válogatott 300—310. fehér nem válogatott 330 —340: lisztek: Cgg 430—4-40. Og 430— '440, kettes 410-420, ötös 380—390, hatos 340—350, hetes 280—290, nyolcas 210—220. finom korpa 185—190. Irányzat: lanyha. Forgalom: 172. Budapesti értéktőzsde, szept. 7. Magyar Hitel 90.4, Osztrák Hitel 52. Kereskedelmi Bank 1345. Magyar Cukor 241, Georgia 21, Rimamurínyi 131.8 Salgó. 82.5, Kőszén 760, Bródi Vagon 3.7, Nasici 174. Ganz—Danubius 207 Ganz Villamos 182. Athenaeum 31.5, Nova 45 5. Levante 25.7. Budapesti gabonatőzsde, szept. 7. A gabonapiacon az irányzat változatlan. Az árak a keddi nívón mozogtak. Határidőpiacon búza október . 3076—3088, zárlat 3088—3090, március 3346—3356, zárlat 3354—3356. május 3418—3426, zárlat 3420—3422, rozs október 2840— 2842, zárlat 2830—28Í0, március 2998— 3004, zárlat 30—30002, tengeri júliusra 2544—2552, zárlat 2544—2546, készárupiacon búza 3045—3175, rozs 28—2825 takarmányárpa 25—26, sörárpa 27—33, köles 23—2350, tengeri 2475—2425, zab 2225—2275, repce 4350—4450.- — ■ nimmwaggffi lH] i — ■■ ------------------KINTORNA f»3LB£e*M» — Mért vagy úgy kicsipvc. Béni? — Egy vidéki hotelben aludtam az éjjel. * Spitz az anyósa temetésén odalép a sirgödörhöz és egy kiló szódabikarbónát dob a koporsóra. — Miért dobsz a sírba szódabikarbó nát? — kérdi tőle Grün. — Azért — mondja Spitz — hogy a föld könnyebben megeméssze. * Az egyik szuboticai primadonnának remek virágcsokrot hozott nevenapjára | egy hordár. Meghatottan vette át a virágokat és Így szólt a küldönchöz: — Mondja meg a Röpke urnák, hogy gyönyörű a csokor, igen örülök neki Véd nagyon-nagyon köszönöm! Izenni nem izent semmit? De igen! Azt mondta, hogy szabad elfogadni a borravalót, ha kapok! ALBUS“ S zajfpáüíi feltfisa® I Ä KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE <60 irta: NUS.C3 BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLT/.f-’ — Azt mondta — emlékezett vissza a pap— »aztán mihelyt átlépitek a küszöböt, ne feledjétek el, hogy nagy bajtól mentettelek meg benneteket!« És mit jelentsenek ezek a szavak? — kérdezte a bíró — Mit jelentsenek! Azt jelentik, hogy én husvétra egy birkát küldjék neki, te pedig, Jóvó, szüretkor egy két akó bort küldjél, te meg biró úgy karácsony felé hajts be a városba egy hizott sertést. Ezt jelentik azok a szavak, ha nem tudnád! — Hát persze, hogy ezt — gondolkozott el a biró — Hanem nem lesz úgy jó, hogy te a birkát én meg a hizott sertést. — Én rám pedig két akó bort vetettetek ki, mintha szőlőm lenne! — mormogta a szatócs. — Csak te hallgass! — szólt a biró — jobb lesz, ha kidobod a rossz mérlegedet! Többet hoz az neked, mint egy szőlő! íme, ilyenformán beszélgettek barátaink és mikor a faluba érkeztek, sorjában elmeséltek mindent az Írnoknak és elmondták azt is, hogy végződött a dolog. És ettől kezdve csendes, nyugalmas élet kezdődött a faluban és mindenki a dolognak szentelte magát. Csak épen Krnya Radoje mondogatott rosszakat a korcsmában, egyébként már mindent elfelejtettek. A biró behúzódott a községházára, a boltos nem mozdult ki az üzletéből, hogy pótolja, amit elköltött a gyerekre, a papnak pedig megint eszébe jutott a templom és minden ünnepen prédikációkat tartott. Minden szépen ment, ahogy az az Istennek és az embereknek is tetszett. A sok jóban pedig az ember mindig elfelejti a bajokat, amelyek fenyegették és igy nem csoda, ha mindannyian megfeledkeztek ezekről a szavakról: »Aztán ne feledjétek el, mihelyt átlépitek a küszöböt, hogy nagy bajtól mentettelek meg benneteket!« Elmúlt husvét, elmúlt a szüret és a karácsony is, de bizony semmit nem küldtek be a városba. ■ < De ha a pap, a biró és a szatócs meg is feledkezett, nem feledkezett meg a kapitány és egy napon megjelent a szolgabiróság egyik tisztviselője, a köz ségháza elé lovagolt, bement a tanácskozó terembe és elküldte a kisbirót, hogy hívja be a bírót meg az Írnokot. Mikor a biró belépett, így szólt hozzá a tisztviselő: — Na biró uram, hadd lássam a könyveket, menynyi a begyűjtött adó és pótadó? Mint ismeretes, a biró ezekben az ügyekben szemérmes volt, mint valami tizenhatesztendős lány és ezért mihelyt a tisztviselő megemlítette a. könyveket, olyan gör,csőket kapóit a gyomrába, hogy le kellett ülni egy székre és onnan pislogott kétségbeesetten az Írnokra.-»• Nosza, biró, gyerünk gyorsan! — sürgette a tisztviselő, de a biró még kissé pihenni akart, mig ,a görcsök elmúlnak a gyomrából. Végül is megszólalt a bíró: — Minek fárasszuk magunkat a könyvek böngészésével, uram — mondotta. — Kinyitom a kasszát, számoljuk össze a pénzt, ami ott van, olt Van. — Nem. nem — vélekedett a tisztviselő — add csak ide a könyveket! A biró bizony nem tudott ellenállni a tisztviselő akaratának, kihúzta a fiókból a könyveket, átadta és hozzátette: — Nagyon sok dolgod lesz uram a könvvek átnézésével és délig sem fogsz végezni vele. Maid átszaladok és szólok, hogy vágjanak le egy malacot, délig majd jól ki is sütik. — Nem kell, egy perc alatt kész leszek a kötíyv átvizsgálásával — mondta a tisztviselő. — Ne mozdulj te innen sehova! Ez a mondat: »Ne mozdulj te innen sehová'« sehogy sem tetszett a bírónak és úgy érezte, mintha valaki végigcsiklandozná a testét és mintha megint görcsöket kapna, ezért hát kétségbeesetten nézett a tisztviselőre. Az írnok lehajtotta a fejét, nem nézett sem a bíróra, sem a tisztviselőre, hanem úgy tett, mintha elmerült volna az aktáiban. A tisztviselő hangosan kezdett összeadni: — Hét és négy az tizenegy, öt és kilenc az tizennégy, hat és tizenegy az tizenhét... A biró egy székre ült és suttogva ismételte: »tizenegy«'.,» tizennégy... »tizenhét«.... és valami nyomta a fejét, a szeme előtt ködbe borult minden is csodálatos képek tűntek íö! előtte. A tizenegyes szám úgy tűnt fel előtte, mint egy villa, amellyel valaki meg akarja szúrni, a tizennégyes hatalmas kőnek látszott, amely rá akar esni, a tizen'netes pedig egy száraz, csontos kéznek, amely torkonragadía. És mikor a tisztviselő az összeadásban azt mondotta: négyezerhétszáz és huszonegy, a biró úgy érezte, hogy egy hatalmas köröm nehezedik rá, 5 pedig, a biró, alatta van és szétpukkan, mint a bolha. — Hallod-e biró! — ébresztette fel a-tisztviselő hangja. — Hallóin, uram! — rázkódott össze a biró. — A kasszában 4721 dinárnak kei! lenni! — Annyinak kell — hagyta rá a biró. — Hát nyisd ki a kasszát és számoljuk össze a pétizt! — Minek számoljuk — vélekedett a biró — anynyinak kell lenni, nem lesz ott tíz párával sem több. Hanem inkább gyerünk uram, levágunk egy hízót, aztán megebédelünk. — Megebédelünk majd biró uram, csak előbb elvégzem a munkát) 'fiz perc alatt összeszámolom a pénzt. •— Hát persze, úgy van, ahogy mondod. — Hanem rajta, nyisd ki a kasszát! — De hát mindenáron össze akarod számolni: — Bizony akarom! — Úgy hiszem, hogy annyi van, amennyit mondtál, minek számoljunk? — Jó, csak nyisd ki a kasszát! Bizony, a biró ezúttal sem állhatott ellent a tisztviselő követelődzésének, elővette hát a kulcsokat és kinyitotta a kasszát. A tisztviselő kihúzta a pénzt és számolni kezdett, a biró pedig szomorúan leült a padra és ismét úgy érezte, hegy valaki yégigcsiklandozza a testét és mintha görcsök is jelentkeznének a gyomrában. A tisztviselő egy perc alatt kész volt a pénz összeszámolásával, felemelte a fejét és azt mondta: — Hát bíró uram, itt 3941 dinár van. — Épen annyi — mondotta a biró — egy párával sem több, vagy kevesebb. — Hol van még 781 dinár? — Itt lesz, itt lesz megint! — turbékolta a birő,. mint a vadgalamb. (Folyt, köv.)
