Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-30 / 241. szám
r t r f 4. oldal * ■mi ni I I in , BACSMEGTEI NAPLÓ 1927, augusztus SO Apancsevói polgármester és a főkapitány harca !£Uja Syura dr. nyilatkozik a köz igazgatási bizottság határozatáról I)r. Hadija Gyura volt képviselő, a rad kális Párt pancsevói jelöltje a következő nyilatkozat közlésére kért fel berniünket: A Bácmegyei Napló e hó 26-án a második oldalon Jovánovics dr. pancsevói polgármester és Popov pancsevói iökapitány közötti háborúsággal* kapcsolatban azt is írja, hogy közöttem és dr. Jovánovics polgármester között tz ügyből kifolyólag a iiétfői közigazgatási bizottsági ülésen édes összetűzés volt. Kérném, szíveskedjenek erre vonatkozólag a következőket közölni: — Tudom, hogy Popov Dusán pan* csevói főkapitány és .lovarovics Vládó dr. polgármester a régibb! időben a legjobb barátságban voltak. Tudom, hogy az utóbbi időben közöttük félreértések keletkeztek és ennek következtében nyílt ellen: Cceskcdésre került köztük a sor. Mint mindkettőjük barátja és a radikális párt érdekében is mindent elkövettem. hogy a frnmilló félreértésé eioszlassam. de ez nem siket üli. Mikor Ur. Jcvánm les poVármester leit P.mcrc'.ón, ami az én kívánságomra tör1 téüt. akkor kértem Jovánovics és Popov urakat, hogy béküljetick ki. mert ez a ««dil-Dlix párt és a város éidcke is. Ok 'csak azt ígérték, hogy viselkedésük, olyan lesz. hogy hivataluk érdeke azáltal kárt nem szenvedhet. , — Mióta Jovánovics dr. polgármester lett, egyáltalán nem vöd vele semmiféle vitám és összetiizé cm, ki Volleren a műd hétfőn, a közigazgatási bízói trug ii'éff'n nem. Mikor az it'és e'őtti konferencián beszélgettünk Popov dolgáról s mikor Jovánovics polgármester mondotta, hogy tudomásomra adja, hogy la Popov fö' p't'tny tavibbra is hivaffivbc.n rv'Tiid. ekkor fi lemond a polgármesteri állásról, én azt feleltem, fogy ebkor ne!fí"b más polgármestert kell meid keresnünk. — M-g'n a k'Wz.zqr?tá«i Krott-.»"! it'd on a Popov.7ftćrd?jc .tár yalásá’’«! r'ne-v-r Rad'vojovics dr. városi fő-Apasziv Irta : L ’za ’sivárt Hörgőit a szél a völgykatlanban, a hiénák hurrognak úgy. A leány,a legényhez simult remegőn. — Öt napja és öt éjszakája futunk előle. Hegyen-völgyön kerget az Erős Ember. Mi lesz velünk, ha utolér apám? A legény vállat vont. — Megöl — mormogta csendesen. Azt se bánja már! Izma ernyedt, a tüdeje szúr, a térde reszket, a lába seb. Arcán halálos kimerültség sápadozik. Akaratereje megtört, vágya elomlott, vad és izzó szerelme kihamvadóban. Kövek görögtek alá a hegyoldalon. — Jön! — riadt föl a lány. — Fussunk ... De megbotlott-és leroskadt. Sírni kezdett a virágos mezőben. Nem tud járni, sajog a talpa. Köntöse rongv. Letépte a tüske s vércsikot hasított bronzbarna vállán is. — Elfuthatsz még egyedül — tördelte elhalóan. — Hagyj itt! Szeretlek és meghalok érted ... csak tudjam, hogy élsz... A legény csodálva nézett rá. Érezte, hogy az a könnycsepp lángot gyújt a szivében és izmait újra átperzseli a szerelem. — Állj! .1 * Mintha fekete ököl verné az erdő csendjét. Az ő hangja! Az elhaló mennydörgés olyan. Jön az Erős Ember! Omlik a rög. ropog az inda. szakadt az iszalag, talpában tüske ég, rubintot perget, omló vércseppje ott marad a nyirkos avaron. Csak följuthasson a hegy közepéig! A siirü erdő huvólielyet ad. — Megütötted magad? — cirógatta meg a lány. Nyílvessző sühögött el a fejük fölött. Csonthegye szinte szikrázott, ahogy az a kemény égerfa derekába röppent. Közeleg az Erős Ember! Nyilvetésre van. Mozgása rengeti az erdőt és oszlopos lába kőgörgeteget indit, ahogy a vízmosásba lép... — Olokoun isten ... — imádkozott a lány. Adtm .äMBäHütaiL némán, Tebcteflw ügyész beszélt és kifejtette véleményét a városi szabályok és a fennálló törvények szempontjából, mely véleményhez rövid vita után az összes bizottsági tagok hozzájárultak. Ez a vélemény úgy hangzott, hogy bekérik a bíróságtól a Popov-ügy aktáit, mert azok né.kiil nem lehet az ügyet igazságosan meg- i ítélni. Ezen az ülésen semmiféle szóváltás nem volt Jovánovics dr. és kö-Orvosi körökben nagy feltűnést keltett az a leguja.hbkeletü rendelet, amelyet a közoktatásügyi miniszter, egyetértve az egészségügyi miniszterrel, kiadott. A miniszteri rendelet a végzett orvosszigorlók tanulmány idejét újabb cgyesztendeí clökészitötmfolyammal hosszabbítja meg. A rendelet előre jelzi, hogy ezévi október 15-éig megjelenik a rendelet részletes végrehajtási utasítása, amely a rendeletnek szűkszavú és általános rendelkezéseit szabályozza, illetve kiegészíti. A rendelet a következő főbb rendelkezéseket tarta'mazza: Tartományi. járási, községi és városi orvosok, akik akár állami, akár önkormányzati szolgálatban állanak, nem végezhetik tovább eddigi teendőiket, ha legalább egy esztendeig egy központi közegészségügyi intézménynél a gyakorlati higiéna, a preventív és szociális egészségtan és egészségügyi adminisztráció terén nem működtek és működésűkről hivatalos bizonylatot nem tudnak felmutatni. Ez. a rendelkezés mindazokra az orvosokra vonatkozik, akik a rendelet aláírásának napján még nincsenek legalább tíz év óta aktiv állami vagy önkormányzati állásban. Első- és másodosztályú kórházakban osztályfőnökök csak azok az orvosok lehetnek, akik osztályuk szakmájában specialisták: specialista orvosoknak 'egalább'három évi - gyakorlatot, kell feh ■mutatni/ amelyet - akár egy egyetemi klinikán, akár pedig egy elsöosztályu kórházban végeztek, ahol gyakorlatilag kikézöt'tem, amit a többi bizottsági tagok is igazolhatnak. A közigazgatási bizottság határozata, hogy tudniillik bekérik az ügy iratait a bíróságtól, mert anélkül az ügy nem bírálható el, gondolom mindenkit kielégíthet, akinek lelkén fekszik az igazság és így Jovánovics dr. polgármestert is, ha ő ezt a kérdést az igazság és a város érdeke szerint kezeli. pezíék magukat a speciális szakmában és működésükről kielégítő bizonyítványt kaptak. A rendelet megköveteli, hogy a specialista orvosok az. egészségügyi minisztérium ecélból összeállítandó szakbizottsága előtt eredményes vizsgát tegyenek. Higiéniai, belgyógyászati, sebészeti. szülészeti és nőgyógyászati specialistáknak különleges szakmájukban legalább négy évig kell specializálnak magukat és ezenfelül az egészségiigyminisztérium külön szakbizottsága előtt külön vizsgát tartoznak letenni. Nőgyógyászati specialistáknak ezen a négy éven kívül még egy évig gyakorlati előkészítő szolgálatot kell végezniük, úgyhogy ezeknek tanulási ideje öt évig tart. A rendelet rendelkező részei nem vonatkoznak rendes és rendkívüli egyetemi tanárokra és egyetemi tanársegédekre. Nem vonatkoznak olyan orvosokra sem, akik kiváló képességeik és működésűk révén kitűntek és az egészségügyi tanács javaslatára az orvosegyetem részéről elismerésben részesültek; az első- és másodosztályú kórház osztályfőnökei, akik ilyen állásokat betöltenek, illetve a rendelet megjelenése idejében már ilyen állásban vannak. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra az orvosokra sem, akik a speciaüstaképesitést már megszerezték, vagy a specializálási előkészületeket a rendelet idejében már megkezdték. A központi egészségtani intézmények osztályfőnökei csak olyan orvosok tehetnek, akik a központi égészségtani intézetben, vagy az egyetem egészségtani osztályán legalább négy évi gyakorlatot szereztek és a minisztérium szakbizottsága előtt a gyakorlati vizsgát eredményesen letették. Ez alól csak azok az orvosok kivételek, akik a rendelet megjelenése idejében már ilyen állásokban vannak és ott legalább négy esztendőt szolgáltak. A rendelet, melyet a közoktatásügyi miniszter augusztus 17-én irt alá és a Sluzsbene Novine-ban való közzététel napján lép érvénybe, az orvosok körében kínos feltűnést keltett. Az orvosok szerint a rendelet törvénytelen, mért a miniszter hivatkozik abban az 1927128. évi pénzügyi törvény 187. paragrafusában foglalt felhatalmazásra, melyben a közoktatási és egészségügyi minisztereket felhatalmazták olyan rendelet kibocsáitásáfa, amely csak a végzett orvosszigorlók gyakorlati kiképzési idejére vonatkozik. Elásia élő unokáját egy csókii földmivesasszony Gyermeket szült a gyilkos, mikor le akarták tartóztatni Szentáról jelentik: Bestiális gyeruiekgyilkosságró! rántotta le a leplet a csókái csendőrség. Csókán már napok óta arról beszeltek az emberek, hogy Mihaljev Vista tizennyolcéves csókái leány a napokban gyermeket szült és a gyermek nyomtalanul eltűnt. A mende-mondákról a cseudőrség is tudomást szerzett és megindította a nyomozást. Megállapították a nyomozás során, hogy DK- haljev Visztának valóban született egy gyermeke, akit azonban nagyanyja, hogy a családot megmentse a szégyentől. élve elásott a kertben. A csendőrség a nyomozás eredményéről jelentést tett a kik indái ügyészségnek, ahonnan bizottság szállt ki és exhumálta a holttestet. Az ügyészség utasítására a csendflrség le akarta tartóztatni a gyilkos asaszonyt, aki azonban 'másállapotban rrét és ijedtében egy élő fiúgyermeknek adott életet. A családi esemény következtében az ügyészség elállóét az aszszony letartóztatásától. Négyévi gyakorist után használhatják az orvosok az orvosspecialista címet Tíz évnél rövldebb idáig működő orvosoknak újabb egyéves közegészségt.uii tanfolyamot kelt hallgatótok és vizsgát kell tenniük madárfiókák. Valami kába megadással várták a halált. — Ne hagyj... — köuyörgött a lány. Es megmozdult a legény. Szétnézett égő szemmel, majd talpra pattant, mint a megriadt csikasz. Gömbölyű, fekete szikla süllyedt a vízmosásba, gyep fogta le, moha nőtte Ive. Vándorköve az özönvizeknek. Mügéje ugrott. — Igen? — nézett a lányra várako- I zásteljesen. ! Nem felelt: csak odatámolygott némán 1 S a kőre csapta gyönge tenyerét. Egyetlen fegyverük! A legény felhörrent és :ekifekiidt. Halló! Az életösztön megtízszerezte az erejét. A kő legördül s összetöri útjában az Erős Embert! És akkor ők boldogok lehetnek... — Segíts! — birkózott a kővel. Megroppant a föld, mozdult a kő. mint valami óriás odvas fog. melynek tiszta és világos a gyökere. Szakad a pást, reped a sötétzöld moha, görcsbe feszül äz izma, ahogy a talpát a földnek feszíti, vállán kiserked a vér. foga csattog s a ! száján habot túr a kin. Düiied a szeme, ] egyre kijebb dülled, mintha ki akarna • üregéből ugrani... Reccs ... A vándorkő felszakadt őságyából, kibillent, majd visszacsapódott tompa döndüléssel. — Tabu (nem szabad)! — rettent föl a lány. — Menj! — hörögte mélyen. Ölök...! Megfeszíti végső erejét, mintegy élére állítja fal a sziklát s a szcinpillanat jéggédermedt izgalmában kecskehukát vet a viharmosta kődarab. Megy! Megy már... Lassan gördül, majd megugrik egv kavicson s nekilendülve robajlik lefelé a vízmosáson: a száguldó halál. A fekete ke- I rék! Lefelé tör a lejtő örvényén, a suly- I erő a szárnya, nyoma egv sötét esik. ut] ja pusztulás, robaja fokozódó mennyj dörgés, hogy reng bele az ég... Volt s nincs. Csak valami elhaló kiál- I tás hallatszott s már odalent dübörög a I völgyben, fákat sodor el, sziklákat zúz porrá. Madársereg sivit, ragadozók üvöltőnek ... aztán csend ... A legény szeme még mindig ott parázslott a guruló szikla sötét nyomdokán. —■ Haha — nevetett rekedten. A leány fölsirt. Ránézett a legény, azwiu lehajtotta torzon borz fe*et s félátetti arca lassan elborult. — Jöjj!—- ragadta meg a leány kezét. Az ujjongás clült benne s kopogtatni kezdett szivén a lelkiismeret. A guruló szikla elvégezte dolgát, nincs már veszély, ám menekült önmaga elöl. Az erdő elnyelte némán. A gyilkos nem beszél... I Lemosta kezéről a piszkot és a bűnt. j a lány is gyógyitgatta tüskeszurt lábát I a hegyi zuiiatagban. Ó, a viz a legnagyobb jótevő! Aztán éji szállásra tértek, mert közelgett az alkonyat. — A Nagy Medve háza —- mormogta a legény. Üres a barlang. Hiis és tágas. Állati csontok hevertek szanaszét. Aludni! Csak aludni... Lefeküdtek valami száraz almon és a nap leszállt. Éjharmada múlt. A hajnal fölkéklett; keleten. Nyitogatja már a szemét a VI- lágépitö Férfiú, ki ül az egek tengelyén. Föl! Most rajtuk üthet. Viszi önkinzó ösztöne. Ma vért iszik... Föltápászkodott. Gyökérdorong a ( mankója. Óriás! Haja bölénybozont, j melle rengeteg, karja, lába mozgó ben- : ger. ö az. aki a nekiriadt vadat is el- 1 fogja futtában. Aki a Barlangi Medvével | is megbirkózik. A totem-törzs fejedelme, az Erős Ember, kit megrabolt és meggyaiázott egy suhanc... Ment. Szemtükre tüzesomó. Járása keszeg és sanda, de egyre gyorsult. Nyomon van! Vércseppek mutatják menekülésük útját, a hajnal rádereng. Sötét ujjongás kapta meg. A barlang! Nyílásán még kites az éj. de tiindökíik már tetején a hajnal bíbora. Ott vannak! í A fény lecsurog a sziklafalon mint a vö- j rös szőlő édes leve. Torzonborz szakálla j megreszketett. A vér olyan! fíomály, j nyirok, barlangi doh. Valaki hiricel a! hátsó zugában! Tüdeje sip. Aztán csend. A hajnalsugár enyhülést hoz s fényvirágot perget a homályba, mely kéken, tö-1 mören és csendesen feküdte meg a bar- j lang öblét, mint valami hallgatag, sötét állóvíz a tó fenekét. De világosodik! Sugárcikkcakk bujkál benne, remegő fény- ! ideg... Ott. vannak! Világosság szűrődik be ; valahonnan felülről s leveszi róluk a ! homálytakarót. Alakjuk még a félhomály- j ba merül, de már fénysugár aránylik fáradt arcukon. Sugárrózsák közt fekszenek. Ott a rabló, aki meglopta az ő apai szivét, megszegte a totem-törzs szigorú törvényeit és szikla tömböt zúdított rá a vízmosásban... Szeme kinyílt. Sötét korongján vérerek piroslanak. Szembogara lánggomoly. A villámlás olyan, mikor belecikázik az éjszakába. Az olyan heves, olyan halálos ragyogásu, olyan irdatlan erejű. Száján csomóban omlik ki a néma kacagás, mint a fekete gyapjú. Szétzúzza fejét egyetlen csapással! Aztán a másikét ... Nézte. Milyen sápadt, milyen tört, milyen szenvedő az arca! Még álmában is ott sötétlik homlokán a rettegés. Tüskefullánk szurkálta föl a vállát. Menekülő vad! Akit úgy szeretett, hogy neki adta mindig a legjobb falatját, ínyenc csemegéjét: a csontvelőt... Emelte dorongját a leányrablóra, de medveölö husángja megállt csihogó markában. Nini, mosolyog a lánya! Örül álmában, de minek örül? És mit suttog? »Tabu!« Tabu... nem szabad... Öleli jobb kez:vel szerelmese nyakát: Tabu... Alul! Vissza akarja, tartani, hogy ne engedje le a sziklát a vízmosásba ... Tabu ... Szabad-e ölni? Tabu! Szól a törvény: Nem szabad... Viaskodott önmagával- mintha dióhéj pattogna szikrázó foga közt. Aztán kialudt sötét szemében a láng. mint mikor ü'iíia az eső valamely barlangban a tüzet... ... Úgy fekszenek ott, mint a tehetetlen madárfiókák. Két árva vándor, lábukat feltörte az ut. Két menekülő vadacska, egymás szivével menekülnek .. Mi a bűnük? Az, hogv szeretik egymást. De hiin-e ez? Vagv bűn volt az. is, amikor ö is elragadta Macskaszem egyetlen leányát. akit még most is ugv szeret...? Kihullt a dorong a kezéből s leiérde't a leánva fejénél. Sirás remegtette a szivét. Ordítani kellene, de nem mer, nehogy fölriadjanak. A kicsi keze! Beszakadt körme csupa vér... És hogy didereg! Hideg a barlang és fázik szegény.' Fölkeit lassan, levette iromba válláról a vastag medvebőrt és betakarta őket, betakarta vele csendesen..,
