Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-28 / 239. szám
20. oldal o n...;■ BÄCSMEGtEI NAPLÓ 1927 augusztus 28 Negyedik kintorna-pályázatunk eredménye Negyedik kintorna-pályázatunkra olyan tömeg pályamunka érkezett be, hogy az egész anyag feldolgozása lehetetlen volt és a későbben érkezett pályázatokat nem is vehettük figyelembe. A pályázatok között sok volt az egyforma szövegű, ezeket szintén figyelmen kívül hagytuk. A pályázatok közül a legsikerültebbek a következők: L /érj: Drágám kezdődik a finis, szorítsd jól össze a fogaidat. Feleség: igen ám, de odahaza felejtettem az éjjeli szekrényen. Ifjú Kopilovics István \ — Hogy van az Rosenstock ur, hogy j a maga felesége mindig elegáns, maga pedig mindig kopott? — Hja, a .feleségem a divat szerint i öltözködik, én pedig a főkönyv szerint. — Pali magát nem érdeklik a hölgyek? — Igen, de csak a szépek! Tereli Zsuzsa Szubotica % ■ A tengerész felesége: Te félsz, nem szegyeid magad, hiszen egész életedben hajón voltál. A tengerész: Ez igaz. De ne feledd 'el, hogy én tengeralattjárón szolgáltam. Horváth Péter St.-Becsei — Lojzikám, mit csinálnál, ha most egy cápa bukkanna fel a csónak mellett? — A legdrágább, a legjobb, a legédesebb felségemnek neveznélek. _ ??? — Hogy gusztust csináljak neki hozzád. fímek Tibor Szombor — Emlékszik még kedves Qelb ur, hogy én önt egyszer kiknsaraztam? — Igen, igen. Ez az én legkedvesebb emlékem. Bob. Padina. * Anyós: Figyelmeztetlek hogy én nem tudok uszni s ha netalán felborulna a csolnakunk, • neked kell negem kimentened! Vő: Csak nem kívánja, hogy magamra haragítsam az apósomat? Pista. Bród u. S. A hordár magában: — Ám az alakja nem fossz, csak tudnám biztosan,fiu-e vagy lány? (Mili Kikinda). Hölgy: Hozza az összes csomagom? Semmit se felejtett a kupéban? Hordár: Én nem, de azt hiszem a kisasszony ott felejtette a szoknyáját. (Tűsséy Gábor Szombor). * Hordár a modern hölgyhöz: — Tessék bemenni a váróterembe öltözködni, mert itt nagyon sokan nézik. Anonymus. Hordár (magában, : Rettenetesek ezek a mai hölgyek. Alig van rajtuk valami ruha és mégis, ha a szomszéd faluba mennek, három hordár is álig bírja elvinni a csomagjaikat. Pista Brod $• ö.i (festi az ajkát). Hordár (.hátulról szemléli): Jól fest! (Ziilukaffcr A sztaPursaság Becskerek). — Hordár, lesz-e az átszállásnál öszszeköttetésem? — Ilyen szép asszonynak mindig és 't': r’.en.'dt vannak összeköttetései! (Gombos Lajos B.-Topola). * Hordár, (a hotel előtt): Hányas számú a szobája kisasszony? A hölgy (halkan): Tizenhetes. Hordár: Debát miért nem mondja hangosan? A hölgy: Nem akarom, hogy meghallják a poloskák. (Györfi László Szombor). Beküldte: K. E. R. Senta * — Mórickám, te egészen otthonosan érzed magad a tengeren ... — Mert ugyanaz a helyzet, m'nt otthon: én evezek és te kormányzol. Krämer József Becskerek # Feles,lg: Kedvesem te mindig a legrosszabbat választod. Eérj.: ,feen, és azt' tenálad kezdtem. Balázs József Feketics * Fiatul asszony: Ha beérünk a szállóba nem szeretném ha látnák, hogy nászutasok vagyunk. Férj: Mi se könnyebb ennél. Vidd te a koffereket! E. és M Pádéi * Nő: Mily sima a tó! Mily üde a lég! Jó volna az örökkévalóságig igy csónakázni! Férf : Csónakázni igen, de evezni nem! Gombos Lajos Távoli *• Nő: Igaz-e Samu, hogy Monte-Carlóban kétszáz fontot nyertél? Férfi: Igaz, csak egy kis eltérés van a dologban. Tudniillik nem kétszázezer, hanem húsz, nem Monte-Carlóban, hanem Osztendébén és nem nyertem, hanem veszítettem. Györfi László Szombor # Lány: Oh mily szép a tavasz! Azt hiszem, hogy velencei éjjel csónaké zunk és a maga kopasz feje a holdvi-. lág... Fiú: A maga feje pedig a sötétség! Hubert Aranka — Hallotta, hogy egy fiú ismét átúszta a La Manche csatornák — Hallottam, csak azt szeretném tudni, honnan volt ekkora gyakorlata? — Na hallja! Kifutófiu volt Velencében K. E. Szenta * — Kedves Pannika, itt a néma vizen esküszöm, hogy őszintén szeretem! — Akkor is szeret, ha bevallom, hogy a hozományom már elcsúszott? ,— Akkor úgy szeretem, mintha a nővérem volna. Majoros Vince Szrbobrán Nő: Ha befo'dulunk a-vízbe, oda lesz az uj ruhám. Nem lehet majd rám ismerni. Férj: Akkor nem megyek veled haza. 'smeretlen nőkkel nem állok szóba. Re'illdte Zulukaffer Asztaltársaság Becskerek. II. utitársa volt az a fiatalember, aki ott 1 megy? í Kisasszony: Honnan gondolja? Hordár: Gondolom, mert az arca még' rr<- •' ‘He van piros foltokkal. (Terek Zsuzsa Szubotica) * — Kisasszony kéiem, siessen. Hí perc ' múlva indul a vonat. , — Rögtön. — Könyörgöm, tiz perc előtt ugyanezt mondta. (Schmidt János Noviszad). * — Mondja hordár, nem hagytam ott semmit a vendéglőben? —- N m még a borravalót se! (Bdlizs József Feketics). * — Mo.,'..ja hordár, volt már szerelmes? — Ó igen, kisasszony! — És csalódott is már? — Igen, a Szretya kiházasitó egyesületben! (Majoros Vince Szrbobrán). — Hordár, tartsa csak addig a csomagomat, mig egy kicsit rendbehozom magamat. — Kedves kisasszony, akkor hívom a 9-est, mert ő van reggelig szolgálatban. Hordár: Kisasszony, miért zöld az a .uzs, amit használ? Leány: Azért, mert az udvarlóm vasutas és miután náluk a vörös szin dlost jelent, hadd tudja meg. hogy szabadra van áliUva a szám!-w . * Hubert Aranka. EL Fuldokló: Segítség, segítség, nem tuok uszni! Egy ember a partról: Én se tudok, még se csinálok ekkora lármát. (E. és M. Padej). % — Segítség, segítség, megfulladok a ízben! — Az semmi én a hőségben fulladok meg. f Handler Irénke Rétfalva). * — Az Istenért! Mentsen ki uram... megfulladok! — Várjon csak nyugodtan, előbb bemegyek a városba Segítségért. (Terek'Zsuzsa Szubotica). — Ci, ün! te ilyen rossz úszó vagy? — Hagyd kérlek, aki az adóságban jól tud uszni, az fullad legkönnyebben a 'ebe. (Horváth Péter Szí. Becsei). & A fuldokló észre vesz egy sétáló urat a parton és oda kiált: — Uram, segítség, nem látja, hogy rögtön elnyelnek a hullámok. A parton álló ur részvétteljesen kiállt vissza: —Én látom, de ön már nem sokáig fogja Játni. (Kovarik Pál Lazar evő). *■ Kohn: Jaj, mi lesz, ha meghalok. Teg(Bruck_Tibor Szombor L L näß - mtetiesa _ meg. a főnyereményt Grün: Csak te halj meg nyugodtan! A többit én majd elintézem! (Dr. Elichné Szombor). #■ Filmrendező: Na mi lesz? Tessék lesüllyedni! Színész: De kérem, én nem tudok uszni és belefulladok. Filmrendező: Legyen nyugodt, a fulladás nem jön már a képre. (Bob Padina). Fuldokló a palicsi strandon: — Jaj, rögtön végem van! Egy ur: — Akkor nyugodtan beírathatom ejty temetkezési egyesületbe (SzUghmciszUtr Ernő Szubotica). ■?,T — MH Fensz a c'esíge 'nek? — Ne keseridsJ meg az utolsó percei-' met... (Zuluiéilier Asztaltársaság Dccskerck). «F»__I 3, az ügyes sors jegy ügynök észrevesz 'egy embert, aki öngyilkos akar lenni. Erre azonnal odafut az öngyilkosjelölthöz, aki anyagi gondok, miatt keresi a halált és így szól: — Vegyen tőlem' .sorsjegyet és nem bánja meg: házat, autót, repülőgépet nyerhet vele. — Ugyan hagyjon békét, én nem akarok semmit sem nyerni, — Pardon uram, van nekem olyan sorsjegyem is, amc'yik nem nyer... — Segítség! Segítség! Megfulladok! — Ne kiabáljon, hanem ússzék ide szépen a parthoz, adja ide a kezét és én majd kihúzom a vízből. (Hubert Aranka). IV. Nagymama a Gyurikához: — Gyurika, ne csapj ilyen pokoli lármát, nem látod, apuka olvasni akar. — Azt mondta, hogy ez őt nem zavarja, neki mindegy, hogy a nagymama van nálunk vendégségben, vagy pedig én játszom zenekart. (Britek Tibor Szombor). ¥ Apa a fiához: — Pistika, miért fújod oly éktelenül azt a trombitát? — Próbálom apuka idegeit! (T. II. Sz. Moravica). *■ Apa a fiához: — Jaj, te gyerek, mekkora zenebonát csapsz, majd beleőrül az ember, Szerencs-’ ' ry síiket vagyok! (Tussay Gábor Szombor). ■ # Feleség a férjéhez: — A Pistika már olyan ügyes, hogy nem sokára elhúzza a nótádat. — Félek, hogy ha ez tovább igy megy, én huzom el az övét. Pista Brod * — Papa, az ördög nős? — Nem, fiacskám. — Hát akkor, miért van szarva? (Gizi és Vili Sz.-Becsej). # Any r Zseniális ez a Karcsi! Csinált ’ y ' egy rádiót! Ang: Te vagy hozzá a Lautsprecher? , (Zulukaffer Asztaltársaság Becskerek). Jutalmat nyertek: Ifi. Kopilovics 1st v.ín, Zulukaffer Asztaltársaság. Tussay Gábor és E. M. (Padély.) A nyertesek közöljék pontos címüket a kiadóhivatallal, hogy a könyveket elkiiidhessük a címükre.
