Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-18 / 229. szám

KÖZGAZDASÁGI ^ A BÁCSMEOYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Az önbiztositás egy évi mérlege Augusztus 12-én tartotta a jégkárbiz­­tositó szövetkezet, mint alkalmi egyesü­let, záró közgyűlését, amelyen a vete­­tőség beszámolt az elmúlt 1927. biztosí­tási év eseményéről. A beterejsztett hi­vatalos adatok szerint 91 fél biztosított a szövetkezetnél körülbelül 6100 ka­­tasztrális holdon 48778 mázsa gabonát. Befizettek a felek a biztosítás megköté­sénél 243894 dinárt és az esetleges jég­kárra ennek kétszereséről váltóbiztosi­­tékot adtak. A kezelési költség és a felmerült csekély jégkár összesen 16530 dinárt tettek ki, minélfogva a vezetőség most visszaadja a váltókat és a befize­tett összegből visszafizet az időközi kamatokkal együtt 230.443 dinárt. Va­gyis egy katasztrális hold gabona biz­tosítása átlagban 8 métermázsát alapul véve 2 dinár 20 parába került. Ezek a szuboticai önbiztositó szövet­kezet idei működésének száraz adatai, amelyekből azonban nagyon sok tanul­ságot vonhatunk le. Eldönthetjük azt a vitát, amelyet ez év tavaszán e lap ha­sábjain folytattunk és amelynek kereté­ben én a gyakorlati tapasztalatokra tá­maszkodva hirdettem az önbiztositás elő­nyeit, viszont ellenlábasaim elméleti alapon »de hä mégis« jeligével igyekez­tek az önbiztositás eszméjét leteriteni és a társaságoknál való biztosítás egye­düli üdvösségét bebizonyítani. Nem kí­vánok ismét vitát provokálni s ezért ki­zárólag a fenti. jelentésből igyekszem a figyelemre méltó momentumokat ki­emelni. Mindenek előtt megállapítom, hogy a szövetkezet ez évben megváltoztatva alapszabályait, kiterjesztette a biztosí­tást Szubotica város határain kívül fek­vő területekre is. Sokaknak aggodal­muk volt emiatt, azonban ezek alapta­lanoknak bizonyultak. Amint nem volt .jelentékeny jégkár Szubotica határain belül, úgy nem volt a határokon kívül fekvő ingatlanokon sem. Megtörténhe­tett volna, hogy Szubotica határain be­lül elveri a jég a gabonát, mig véletlenül ;a határokon kívül nem. Tehát minden­képpen helyes és üdvös volt az alap­iszabályoknak ilyen irányú megváltozta­tása, mert a szövetkezetre csak előny, ha minél tübben, m'nél nagyobb terüle­ten biztosítanak. Különösen akkor vá'ik ez érezhetővé, ha a szövetkezet tagjai közül egyik-másikat nagyobb jégkár éri. Ekkor minden kétséget kizárólag . meg­állapítható, hogy mennyivel előnyösebb, ha többen viselik a kockázatot. Szinte hallom az ellenvetést, hogy ha több a biztosított terület, akkor több arra is a lehetőség, hogy a szövetkezetei jégkár érje. Ez valóban igy van — de esik látszólag. Ugyanis a biztosított területet nem veri el teljesen a jég. hanem nagy átlagban nagyobb jégverések esetén annak csak 10—15%-át, tehát ha 6000 hold helyett 16.000 hold a biztosított terület, akkor ennek a többlet területnek legfeljebb csak 10—15%-át veri el a jég, vagyis csak 1000—1500 hold a szövet­kezet esetleges többletkára, mig a kár­viselésben és kockázatban az uj terü'et teljes 100%-ka! vesz részt, vagyis tel­jes 10.000 holddal. A jelentés szerint egy katasztrá'is hold gabona biztosítása az 1927. évhen 2 dinár 20 parába került. Ugyanekkor !a társaságoknál Szubuticán — amelyet pedig visszatettek a második helyosz­tályba. azonkívül a tavalyi feltételekhez képest különböző apróbb engedménye­ket adtak — egy katasztrális hold búza biztosítása 8 mázsát alapul véve 250 di­náros ár mellett 90—100 dinárba került. És ehhez még hozzájön az esetleges liquidálási költség. Ha tehát valaki 100 hold gabonát az önbiztosiíási szövetkezetnél biztosított, akkor ez a biztosítása és a kár liqui­­dálása összesen 220 dinárba került. Mig ugyanez a biztosítás a társaságoknál körülbelül 10.000 dinárba került, tekin­tet nélkül arra, hogy volt-e jégkár, vagy sem. Vagyis 100 holdat biztositó gazda csak ebben az egy évben körülbelül 10.000 dinárt takarított meg az önbizto­sitó szövetkezetnél és tartalékolhatott az esetleges kővetkező jégkárra. A szuboticai önbiztositó szövetkezet 1899—1919. évekről szóló hiteles adatai szerint a kifizetett biztosítási dij és ke­zelési költség nem haladta meg a bizto­sított érték 14%-át, vagyis minden re­ménye meg lehet az önbiztositó félnek, hogy évenként az ideihez hasonló meg­takarítást érheti el. Ha tehát ismét jön-Beogradból jelentik: Az utóbbi időben újabb kölcsöiiíárgyalások kezdődtek a kormány és külföldi penzcsoportok kö­zött. A tárgyalások egyik része a sza- Ionikii jugoszláv szabad zóna kiépítésé­re vonatkozik és kétszázmillió dinárról szól. Tizenkétmillió dináros ajánlatot tett a Seligmann-csoport, amely az ál-A beogradi vámvezérigazgatóság ren­delkezésére álló adatok szerint á jugo­­szláv-görög határon, Qjevgjelianál a ki­vitel 1926-ban 137.280 tonnát, a behoza­tal 27.784 tonnát tett ki. Ugyanebben az évben Jugoszlávia egész kivitele 4.9 mil­lió tonnát, a behozatal pedig 1.2 millió tonnát tett ki. A szaloniki-i kikötőn át behozott cikkek értékét alapul véve, a helyzet jóval kedvezőbb, mert a dél­­szerbiai passzív vidékeknek a legfonto­sabb gyarmatárukkal és ipari cikekke! való ellátásáról volt szó. A Szalonikin keresztül kivitt cikkek legnagyobb ré­sze élő állat és gabona volt. A délszerbiai terület gazdasági fejlő­désével Szalonikinek, mint trantóál­­lomásnak, jelentősége aránylagosan megnagoytbodik. Ez a körülmény kifejezésre is jutott az 1923 szeptem­ber huszonkilercedikén Jugoszlávia és Görögország közt létrejött konven­cióban, amelyet a Népszövetség ratifi­kált és regisztrált. Ez a konvenció sza­bályozza a szaloniki szabadkikötő kér­dését és utóbb többrendbeli megállapo­dással egészítették ki, amply megálla­podások a jugoszláv kormány és a Pan­­gabsz-kormány kőit 1926 augusztus I7-én létrejött egyezményben vannak lefektetve. Ez az utóbbi egyezmény Ju­goszláviában »athéni konvenció«, Gö­rögországban :>panzaloszi egyezmény« ne az 1925,-ikhez hasonló súlyos év, amikor nagy területeket vert el a jég — bár ehhez hasonló mértékben egy emberöltő alatt legfeljebb csak egyszer fordul elő jégkár — még akkor sem kell az önbiztositó félnek ettől félnie, mert hiszen nem minden tagnak a területét veri el a jég és annyifelé oszlik meg a kockázat, hogy az önbiztositó szövet­kezet— mint ez az 1925-ik évben is megtörtént — könnyen bírja el a jég­kárt. Elegendő a befizetett összeg és biztosíték és az évről-évre megtakarí­tott tőkéhez senkinek hozzányúlnia nem kell. Arra törekedjepek tehát a gazdák, hogy minél többen és minél nagyobb te­rülettel csatlakozzanak az önbiztositó szövetkezethez és akkor majd könnyen viselik el a jégverés veszedelmeit, anél­kül, hogy ez rájuk nagyobb anyagi meg­­terheltetést jelentene, ami pedig a mai súlyos és válságos viszonyok mellett igen figyelemre méltó körülmény. lami jelzálogbank utján tette meg aján­latát. Ebből a pénzből az ajánlattevő csoport föltételei szerint a dalmáciai ki­kötőket építenék ki. Kölcsönajánlat érkezett a Beograd— Split vasútvonal felépítésére is, de en­nek a kölcsönösszegnek magasságáról közelebb irészletek hiányoznak. néven ismeretes, de mindeddig nem ke­rültek kölcsönösen ratifikálásra. Ez az egyezmény a gazdasági és politikai megállapodások egész sorát foglalja magában. A gazdaságiak: egy közleke­dési konvenció, a szaloniki kikötő hasz­nálatára vonatkozó megállapodások hi­­fi gészitéséről, különleges szállítási tari­fákra vonatkozó konvenció és végül egy konvenció, amely közös vas­úti állomások kérdését szabályozza. A jelenlegi görög kormány azon az állás­ponton van, hegy a Pangabsz-kor­­mánnyal kötött konvenciók ebben a for­mában elfogadhatatlanok és nem ratifi­kálhatok. Ennek következtében az ellentétek a jelenlegi jugoszláv és, görög kormány között mindjobban kidomborodtak és azt bizonyítják, hogy mindkét fél mi­lyen súlyt helyez a szaloniki-i kikötő jogi, technikai és kereskedelempolitikai kérdéseinek szabályozására. Görög rész­ről most határozottan kifogásolják a ki­egészítő konvenció alapján a Szaloniki —Gjevgjelia vonalon bevezetett rend­szert, hegy a vonalon az ellenőrzést egy görög, egy jugoszláv és egy francia biztos együttesen gyakorolja és ezzel a jugoszláv ingerencia megnövekedett ezen a vonalon. Ezzel szemben jugoszláv részről azzal érvelnek, hogy az említett vonalon a jugoszláv befolyás megnöve­kedése nélkül a szaloniki-i szabad kikös tő hasznossá tétele lehetetlenné válna. A görögök még az ellen a megállapodás ellen is tiltakoznak, hogy a jugoszlávok a szabad kikötő területét további negy­venezer négyzetméterrel kibővitheíik,1 mig ezzel szemben a jugoszlávok hivat­koznak régebbi megállapodásokra, anie­­lyek a kibővítés lehetőségét és szüksé­gességét elismerték. A görög követeléseket illetőleg, amelye­ket a görögök hatalmi okokkal kívánnak alátámasztani, a hivatalos jugoszláv fel­fogás kétféle álláspontot foglal el: az egyik a jugoszláv érdekek legnagyobb­­mérvü megvédése mellett nem zárkózik el mereven, a konvenciók reviz'ójától, a másik: az élesebb álláspont tendenciát lát a revízió hangoztatásában az 1923- ban létrejött zónakonvenció szelleme el­len. Megfontolást érdemel a revíziós kí­vánság elintézése azért is, mert a két állam között külkereskedelmi tárgyalá­sok vannak folyamatban, amelyeknek kimenetelét a szaloniki-i kérdés megol­dása sok tekintetben befolyásolja. A jugoszláv kormány ettől függetle­nül rendeleti utón hozzálátott a szabad­kikötő forgalmára vonatkozó intézké­­dések revíziójához és elkészítette a sza­loniki-i kikötő kiépítésére vonatkozó nagyszabású terveit. Lesz-e ezidéa gabonaekszporc? Az exportőrök a gabona behoza­tali vámjának eltörlése ellen Beogradból jelentik: Az ország export­őrei az elmúlt napokban konferenciát tartottak, amelyen a következő érdekes határozatokat hozták. Jugoszláviának ebben az esztendőben még az elmúlt termés-évről van 15.000 vagon kukoricája és 4000 vagon búzája. Az uj esztendőben mindössze any­­nyi búza és kukorica termett, a mennyi elég lesz a hazai szükség­let fedezésére. A hazai szükséglet fedezésén kívül is maradhat még egy csekély mennyiség exportcélokra és ezért nem szabad felfüggeszteni a gabo­na-behozatali' vámokat. Szárított gyümölcsből, ha nagy meny­­nyiségben nem is kerülhet kivitelre, még­is szép mennyiséget exportálhatunk. Az exportőrök végül a kormánytól azt követelik, hegy a következő gazda­sági esztendőre tegyenek meg minden előkészületet arra, hogy - az ország töb­bet termeljen. Az exportőrök tehát ellene vannak a gabonabehozatali vámok eltörlésének, mig a kereskedelmi kamarák a gabona­behozatali vámok eltörlését követelik. - A kereskedelmi kamarák és az export­őrök ellentétes felfogása onnan ered, hogy az idei gabonatermés-becslés te­kintetében mindkét testület más és más adatokra hivatkozik. A földmivelésügyi minisztérium nem rendelkezik még pon­tos statisztikai szolgálattal és ezért tu­lajdonképen senki sem tudja mogáll'pianl azt, hogy milyen termésre számítha­tunk. A vajdasági kereskedelmi körök is ége­tően ruül-ségesnek tartják a pontos me­zőgazda -éri statisztikát, mert enélkül egészséges gabona-áralakulást nem tu­dunk elérni. A kereskedelmi kamarák a statisztikai munkálatok megkezdésére külön memorandumban figyelmeztették a földmivelésügyi minisztert. Dr. Lobi Marcel a 0 3 . _ 7 nf »-Uv'( 7 '• » -el Kshson ajánlatokkal árai; Jugoszláviái Kétszázmillió dináros és tizznkétmil ió doil ros ajánlató!: . apóit a kormán~j ’’alföldi pénze*opOrlóktól Ellentétele n szalonlkii szafaactlőkötö leérdé^ében A görög k a konvenciók reviziijit követelik Jugoszlávia elkészítet e a szabadkikötő nagyszabású kiépítésére vonatkozó terveket

Next

/
Oldalképek
Tartalom