Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-18 / 229. szám
10. oldal BÄCSMEGYET NAPLÓ 1927. augusztus 18 A dekonjunktúra aktuálissá tette a kereskedők és iparosok járadékbiztosítását A vajdasági közgazdaság vezetőinek kell megindítani az erre irányuló mozgalmat A jövő év elején minden valószínűség szerint életbe lép a munkások aggkor- és nyugdijbiztositása, amelyet a jugoszláv munkásbiztositási törvény a munkások szociális biztosításának kiegészítéséül statuált a betegség- és baleset esetére való biztosítás mellett. Ez a biztosítás azonban csak azokra a gazdasági egyedekre vonatkozik, akik másnál való alkalmazás utján keresik kenyerüket, akár két kézi, akár szellemi munkával. Mindenütt a kulturországokban már régebb idő óta nagyarányú mozgalmak voltak és vannak folyamatban, hogy aggkori és rokkantság esetére \*aló biztosításban részesüljenek azok az önálló keresők is, — különösen kisiparosok és kiskereskedők — akiknek egész életük mimikája nem nyújt elég reményt arra, hogy 'foglalkozásuk kényszerű abbahagyása jután olyan tőkére tegyenek szert, amely ’megélhetésüket biztosítja. Ezek mozgaljmak Európa több kulturországában már kisebb-nagyobb eredménnyel is jártak. jAz a tény, hogy nálunk is a megvalósujlás stádiumába jutott a munkások agg>kor- és nyugdíj biztosítása, aktuálissá jteszi a kérdést: miként biztosítsuk az ütijálló keresők megélhetését arra az időre janiikor már nem képesek munkájukat folytatni; illetőleg azt, hogy nem érkezett-e el az ideje annak, hogy nálunk is ímeginduljon a mozgalom egy olyan intézmény létrehozása iránt, amely a munkájukban megrokkant iparosok és kereskedők nyugdijáról vagy aggkori ellátásáról gondoskodik. Az önálló keresők ilyen természetű kívánságaival szemben úgy Angliában, mint Németországban és Belgiumban — ahol az önálló keresők nyugdijbiztositása eddig legtöbb sikert ért el — az a kifogás és ellenvetés merült fel, hogy az itt elsősorban szóbajöhetö kereskedők és iparosok foglalkozásuk ideje alatt olyan keresettel rendelkeznek, amelyből kellő takarékoskodás mellett vagy tökét gyűjthetnék vagy egy magánbiztosító társaság utján befizetéseikkel ilyen tőkét biztosíthatnak maguknak. Ezekkel az ellenvetésekkel szemben azonban elég utalnunk két olyan körülményre, amelyek feltétlenül szükségessé teszik ázönáűó keresetűek. kötelező állami biztosítását. Kétségtelen ugyanis, hogy egy államilag szervezett kötelező nyugdijbiztositás, a biztosításban résztvevő jsokkal nagyobb tömeg folytán feltétlenül olcsóbb már csak azért is, mert az állami biztosításban elesik, mint teher a minden biztosítási ágazatban igen nagy" összegeket kitevő szerzési jutalék. De azért is, mert a kötelező, állami b'zíositás esetén természetes, hogy az egyik teherviselő fél szetes, hogy a bztositottak köre nagyobb bizalommal viseltetik az állam, vagy egy állami intézmény iránt, mint akármelyik biztosító társaság iránt. A kérdésnek igazi megoldása tehát csak az állami kötelező nyugdíjbiztosítás lehet. Az a sivár kereseti lehetőség, amelynek jellemzője a vajdasági nagy munkanélküliség. mindenkit meggyőzhet arról, hogy a jelenlegi s a kilátások szerint még évek hosszú során át tartó dekonjunktúra egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a kisiparosok és kiskereskedők olyan tökét gyüjthessenek maguknak, amely féligmeddig is elégséges lehet arra az időre, amikor az iparos és kereskedő kényszerülve van foglalkozását abbahagyni. Tejhát valóban elérkezett az idő, amikor az iparos- és kereskedő-társadalomnak követelnie kell. hogy állami támogatással gondoskodás történjék öreg napjairól. A néhány éve elmúlt konjunkturás évek nem voltak alkalmasak a kérdés feltevésére, mert az iparos- és kereskedő osztály nagy kereseteket élvezett és a társadalom többi rétegének kritikáját, sőt ellenszenvét hivta volna ki egy ilyen mozgalom. De ma. amikor a konjunkturás évek jövedelmét elvitte az adósróf, a mikor kereseti lehetőség nincs, amikor minden második kereskedő feje felett a fizetésképtelenség vagy a csőd réme fenyeget, minden más gazdasági érdekeltség is megértéssel fogadhatja és fogadja a kereskedő és iparososztály törekvését hogy önmagáról és családjáról öregségében gondoskodni kiVán s hogy ehhez állami támogatást is akar. Ha a kellő időpont elérkezett, hogy a kereskedők és iparosok járadékbiztosítása érdekében a mozgalom meginduljon felmerül az a kérdés, liogv ki indítsa meg ezt a mozgalmat. Erre kétségtelenül a vajdasági kereskedelem és ipar vezetői vannak hivatva, mert a kereskedelem és ipar vezetői között van a legtöbb intellektuális erő s mert itt már tradíciója is van ennek a mozgalomnak. Ugyanis több vajdasági ipartestület vett részt abban a mozgalomban, amelyet a régi Magyarországon az Ipartestületek Országos Szövetsége rendezett az iparosok járadékbiztosítása érdekében. Elsősorban az a szervezeti probléma tóiul előtérbe, hegy az önálló keresők nyugdij vagy járadékbiztosítása egy intézmény keretében nyerjen-e megoldást a munkások aggkori- és rokkant biztosításával. Bizonyos, hogy a biztosítás épen olyan szükséges a munkája béréből élő munkásnál, mint a legtöbb esetben nem tőkéjéből élő önálló foglalkozásúaknál. Csakhogy mig a munkásnak az esetek legtöbbjében nem egy bizonyos — aránylag hoszu — tehát elérésre alapított nyugdíjra, hanem a bármikor bekövetkezhető rokkantság tartama alatt van szüksége segélyre, addig az önálló foglalkozásúaknál éppen megfordítva az elérésre alapított nyugdij vagy járadék a fontos. Ez a különbség a célban határozza meg a különbözőséget a szervezetben is. Még fontosabb probléma az igényjogosultak körének, tehát a biztosításban résztvevőknek a megállapítása. Itt szigorúan meg kell határolni azt a társadalmi réteget .amely a biztosítottak körébe beveendő, mert egy ilyen intézmény anyagi alapjait ingathatja meg az előre nemlátás. Különösen tekintettel kell lenni itt azokra az átmeneti intézkedésekre, amelyek az intézmény megalakulásánál már rokkant vagy félig rokkant elemekre vonatkoznak. Az intézmény megalakításánál a rendszernek a megállapítása, amely szerint többféle példa kínálkozik a követésre, vagy elvetésre. A legnevezetesebb külföldi példák az angol, a belga és a német szociális törvényhozás példái. Az angol példát ab ovo el kell vetnünk mert ez a biztosítás egész terhét az államra háritja át. amire a ml államunk pénzügyi helyzete mellett gondolni sem lehet. Nem szabad elfelejteni azt sem hogy az angol törvény még a világháború előtt lépett érvénybe, amikor még az európai államok pénzügyei sokkal rende zettebbek voltak. Ma már talán Anglia sem hozna olyan törvényt, amely az államkincstárra akkorra terhet ró. Az aggkori nyugdijak költségei .Angliában a törvény életbelépte utáni első évben (1909) nyolcmillió font sterlinget tettek ki. noha a nyugdíjra való igényjoguság csak a hetvenedik életévvel kezdődik és elég szigorú korlátozó intézkedések vannak életben arra is, hogy kiket illet nyugdij. A belga rendszer elveti a biztosítási kényszert, de annyi és olyan kedvezményeket nyújt, amelyek a népet saját ke resményéből való biztosításra neveli. A belga rendszer igen jól bevált és már tiz éves fennállása után a felnőtt népesség egykilencede tagja volt valamelyik járadékpénztárnak. A belga állam igen nagy propagandát felt ki abban az irányban, hogy a lehetősig szerint minden nem tőkéjéből élő ember tagja legyen a járadékpénztárnak. A német rendszer a biztosításból kiszorítja az önálló keresőket és bár az állam vállal teherrészedést az aggokri biztosításból, ez csupán a keresetükből és bérükből élő munkásokra és alkalmazottakra szorítkozik. A megindítandó mozgalomnak elsősorban a szükséges statisztikai anyag öszszehozására, a propagandára és a szükséges törvényhozási műnk előkészítésére kell vonatkoznia, amelyeket a kereskedelem és ipar érdekképviseleteinek, a kereskedelmi és gyári, valamint az ipartestületeknek kellene válllalniok esetleg egy arra a célra alakítandó vegyes-bizottság utján. Gyöngyösi Dezső Jugoszlávia mezőgazdasága Bilimovics varsói egyetemi tanár könyve Jugoszláviáról Az Osteuropa Institut, Breslau, kiadásában olyan munka jelent meg Jugoszláviáról, amely alaposságánál és megbízhatóságánál fogva hü tükrét nyújtja az ország gazdasági életének. A mü szerzője Alexander Bilimovics, a kievi egyetem volt híres közgazdásza, aki politikától mentesen, tisztán statisztikai alapokra támaszkodva ismerteti Jugoszlávia mezőgazdaságát, állattenyésztését, iparát, pénzügyeit, bank- és hitelviszonyait, kereskedelmét, erdőgazdaságát és bányászatát, állampénzügyeit stb. A Bácsmegyei Napló közgazdasági mellékletében cikksorozat fog megjelenni, amely erre a munkára támaszkodva ismertetni fogja az ország gazdasági helyzetét, annak legújabb fejlődését és a jövő lehetőségeit, amelyek ezen a téren Jugoszlávia számára kínálkoznak: A mezőgazdaság és az állattenyésztés képezi ma is Jugoszlávia lakosságának főfoglalkozását és túlzás nélkül megállapítható, hogy az ország lakosságának mintegy nyocvan százaléka a mezőgazdaságban talál elhelyezkedést. Az intenzív gazdálkodás a háború befejezése óta az ország minden részében tért hódított. Ma már a házközösségek (zadrugák) is, amelyek Szerbia és Horvátország egyes részeiben gyakran találhatók, a piac számára termelnek, a cseregazdaság szünőben van. A mezőgazdasági üzemekben is kalkulálnak és amennyiben uj invesztíció látszik szükségesnek, hacsak anyagilag lehetséges, szívesen modernizálják felszerelésüket a gazdák. A földművelő nép konzervatizmusával párosul a szlávok nagyszerű üzleti érzéke és a fejlődésért való lelkesedése. Sajnos a mezőgazdaság egészséges fejlődése dacára is, nagy területek maradnak meg• műveletlenül, amelynek oka azonban leginkább anyagi természetű és igy rövid időn belül javulás várható ezen a téren is. Körülbelül másfél millió hektár elsőrangú termőföld nem kerülhetett 1922-ben megművelés alá, minthogy az részint egész évben, másrészt tavasszal viz alatt volt. A kormány az Állami Jelzálogbank utján finanszírozza 1922 év óta az ármentesitő szövetkezeteket és remélhető, hogy ennek az akciónak eredményei a következő évek statisztikáiban kifejezésre jutnak. Jugoszlávia mezőgazdaságának helyzetét a következő számok karakterlzáljdk: az ország területének 44.6%-án folyt mezőgazdasági termelés, 30.7%-a erdőterület és 24.7% állott teli esen kihasználatlanul. A számok, a lehetőség szerint pontosan összeállítva az 1920/22 évi átlagot adják, amely idő óta a helyzet talán valamivel javult. Sajnos a múlt évi munka gyümölcsét az ország több helyén árviz vitte el, amely a hatóságok legmesszebbmenőbb támogatása ellenére is igen nagy károkat óközott nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az egész országnak. Hasonló katasztrófák azonban nemcsak Jugoszláviát érték, a múlt '■»•1 időjárás szinte példátlanul kedvezőtlen volt legtöbb helyen. — A kormányzat segítségével azonban remélhető, hogy nemcsak az eddig művelés alatt álló területeken folyhat zavartalanul a munka a jövőben, nem a hallatlanul nagy kihasználatlan erdőterületeken és a parlagon hevehő termőföldeken is. Nemcsak katasztrófa esetén van szükség Jugoszláviában a mezőgazdaság támogatására. Sok panasz hangzik el ugyan ma is az országban hogy a kormányzat legfőbb gondja az agráriusok támogatása és mitsem törődik az ipar és a kereskedelem nehéz helyzetével. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy egy országban, ahol a népesség nyolcvan százaléka mezőgazdasággal foglalkozik legfontosabb a helyes agrárpolitika. az ipari és kereskedelmi helyzetére egy következő cikkben fogunk visszatérni mégis'már most még kell jegyezni, hogy a jugoszláv ipar és kereskedélem helyzetén, Objektiv birálat szerint, igyekezett a kormány segíteni. Hogy a mai helyzet nem az ipar és a kereskedelem fejlődésére alkalmas, annak mélyenfekvő okairól még a következőkben szó fog esni. A mezőgazdásági fejlődés öt év alatt (1920—-1925-ig) lassú, de állandó fellendülést mutat és a megművelt, földterület 1925-ben kilenc százalékkal volt nagyobb mint 1920-ban. Ez a szám mutatja, hogy a nehéz viszonyok ellenére mégis uj földterületek kerülnek művelés alá. A művelés alatt álló terület legnagyobb részén (82%) gabonanemüeket és kukoricát termelnek, takarmány termelésre egyáltalán nem fordítanak gondot, Különösen a közepes és kisgazdaságok tartanak ki a legelők használata mellett és igy a takarmány termelése nem látszik szükségesnek. Ezenkívül örvendetes fejlődést mutat a hüvelyes vetemények és a különféle kereskedelmi növéneyk termesztése, a gabonanemüek és kukorica mellett ezek ma már jelentős exportcikkei Jugoszláviának. A kormányzat előtt két nagy feladat áll: segítséget nyújtani a mezőgazdaságnak, hogy intenzivebben művelhesse a földjét és elérje azt a nivót, amit a nyugati államokban elértek, mert sem a nép szorgalmán, még kevésbé a föld minőségén múlik az, hogy a föld hozama nálunk kevesebb, mint más közép és nyugat-európai államban. Az export érdekében pedig mindent meg kell tenni, hogy ezzel az egyesek és igy az ország gazdasági erejét emeljék. A háború pusztításaival együtt járt a mezőgazdasági invesztár tönkretétele is Szerbiában, azonban ma már ennek aligha van nyoma. A felszerelést újabb és jobb gépekkel pótolták, a faéket vassal és gözekével, a kézi gépeket motorokkal. Az alanti számok érdekés képet nyújtanak a jugoszláviai mezőgazdasági üzemek modernizálásáról. A íöldmeg munkáló gépek száma 1025 be i l?21-ban ezre’ b-n Facke 314.9 347 Vaseke 874-3 762.4 Gőzeke o.s 0-, Borona 645.7 512.» Vetőgép 78.8 65 A fenti számolt szerint Jugoszlávia mezőgazdasági i üzemei már a legmodernebb gépekkel is fel vannak szerelve, jelenleg azonban még olyan kis mértékben hogy olcsó és jó mezőgazdasági gépek bevitele, esetleg belföldön való előállítása, okvetlenül szükséges. (Hó) Trágyázás villannyal Németországban az uj módszerrel kőt termést érnek e! esy évben A Bácsmegyei Napló Is hirt adott azokról a kísérletekről, amelyeket Németországban folytattak a talaj villanynyal való trágyázására. A Berlin melletti Alt Glinecke községben kísérleti állomást áliitottak fel és a kísérleti eredmények az idén már olyan kecsektetőek, hogy két termést akarnak az idén elérni. A Németországban a rendes időben vetett gabona is késön érik meg és 3 kísérleti telepen mü elektrokuiturával termesztett termést julius 15-én már mind learatták. Julius 15-ike után újra vetettek és szeptember végére várják már Alt Glieneckeben az uj termést. A kísérleteket ma már nemcsak Németországban folytatják, hanem Angliában is. Az angol kormány az idén nagy területeket vetett be cukorrépával, és itt is alkalmazták az elektrotkulturát és ezen a cukorrépaterületen a répát már augusztus első napjaiban kiszedték. A vizsgálat megállapította, hogy az igy termesztett cukorrépa sokkal nagyobb a rendesnél és a cukortartalom kétszeres az eddigi módszerekkel termesztett cukorrépánál. A talaj elektrokulturájának különféle módozatai vannak és ezeket a módszereket most sorra próbálják a kísérleti állomásokon. Az elektrokulturának eddig csak egyetlen nagy nehézsége van, még pedig az eljárás magas költsége, mert a várostól-falvaktól távoleső helyeken villanyos központokat kell létesíteni, ami a termelés költségeit egyelőre rendkívül megdrágítaná. Hoffman Mihály özvegye SUBOTiCA <oíiiftásüeieiÉzési vállalat. Hoffman Sándor Budapest, Dorottya ucca 9. Tel. Teréz 142-02.
