Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-11 / 222. szám

TO. Gidai SÉTA A SZTARIBECSEJ1 GYÓGYFÜRDŐBEN Barátságos beszélgetés a belesekkel — Hiteles írások a fürdő csodálatos gyógyerejérő! BÁCSMEGYEI NAPLÓ T527. augusztus 11 A Bácstnesryei Napló minapi számában *gy érdekes cikk jelent meg a jugoszláv liifdők ezévi szezonjáról. A cikkíró a fürdőhelyek felsorolásánál inkább szem­lélődő és kritikai szemmel foglalkozik az egyes fürdőhelyeken tapasztaltakkal. Joggal, mert az üdülőhelyek és a fürdők legnagyobb része a mindennapi munká­ban kifáradt közönség üdülési céljait szolgálja. Természetes dolog az, hogy a munkában kifáradt szervezet számára a végcél a kényelem, míg a beteg em­beri szervezet számára a lehető legna­gyobb kényelem között — a teljes fel­­gyógyulás lehet csak a végcél. A sztaribecseji gyógyfürdő csodálatos erejéről a nép száján, szavahihető, ko­moly emberek által irt elismerő levele­ken és orvosi megállapításokon keresztül Sok bizonyíték beszél. Szinte érthetetlen­nek tetszik, hogy a Vajdaság szivében fekvő gyógyfürdő kiválóságáról vajmi kevés hir látott napvilágot a sajtóban. Pedig a sztaribecseji bennszülött egy­formán büszke a fásitott párhuzamos sugár útjaira, amikhez hasonló az egész Vajdaságban nincs és a fürdőjére, amely­ben télen-nyár on üdülést és gyógyulást nyer az a sokszáz idegen is, aki évente megjelenik itt egy-két hétre, még az 'ország legtávolabbi részéből is. »A jó bornak nem kell cégér«, mondja a köz­mondás. Ezt bátran úgy lehetne variál­ni, hogy a jó víznek sem kell cégér. Nincs szándékunkban tehát hangos rek­lámot csapni, csupán a látottakról és a hallottakról egyet-mást feljegyezni. Ki tudja, hány embertársunk szerzi visz­­sza egészségét e sorok révén. Maga a fürdő monumentális épület s közvetlenül a város szivében fekszik. Szándékosan irom a város kifejezést, bár Sztaribecsej közigazgatásilag nagy­község, a bennszülöttek azonban min­den alkalommal súlyt helyeznek a vá­ros kifejezésre, amire Sztaribecsej a hu­szonhatezer lakosságával joggal rá is szolgál. A fürdőben az első pillanatban meglep a télen-nyáron zöldelő fák és bokrok sokasága, a kapubejárattól a für­dőbejárathoz vivő diadalives virágfolyo­só természeti szépsége. Amerre tekin­tünk, a színek és illatok: az Illatos ró­zsabokrok alján, a szivárványt játszó szökőkutak körül játszó pöttömnyi gyer­­meksereg egészséges kacagása és a hüs fák alján, tábori nyugágyakon meghúzó­dó betegek halk beszélgetése köti le fi­gyelmünket. A fürdő berendezése a le­hető legkényelmesebben van ellátva, a berendezésnél különös gondot fordítot­tak arra, hogy az időjárás a gyógyfolya­­matra befolyással ne legyen. Ezért a fürdő egész éven át, tehát télen is, nyit­va van. Nagy meleg és hideg társasme­dence áll a közönség rendelkezésére. A ké­nyelmes kádfürdők világos és szellős fülkékben vannak elhelyezve. A pihenő­ben körös-körül öltözőfülkék vannak s igy öltözés alkalmával nem kell a kö­zönségnek messze fáradnia. Külön ter­mekben tanult masszőr, masszírozó nő, bo/bé’.y és segédszemélyzet szolgálatait veheti igénybe a közönség. Van a für­dőnek férfi, női és gyermek-osztályokra oszló nyári szabad uszodája napfürdő­vel kapcsolatban. A fürdő forrásvize ivó­kúrára is használható és a budapesti egyetemi vegyészeti állomás iíll. év­ben megejtett vegyvizsgálata szerint al­­kalikus sós ásványvíz, amelynek tetemes jódtartalma van. Mint fürdővíz eredmé­nyesen használható reuma, izom- és izületcsuz, köszvény, csontfájdalmak, görvély, női bajok, idegesség és vérsze­génység ellen. Amikor végigjárom a fürdő neveze­tességeit, kalauzom az örökvidám ke­délyű Molnár ur, a sztaribecseji gyógy­fürdő, malom és hajózási vállalat társ­­tulajdonosa. ö a vállalatnál a fürdő­­ügyeket illető dolgokban a legfőbb inté­ző. Valamennyi beteg meg van eléged­ve s elragadtatással beszél a fürdőről, az ellátásról s a vezetésről. A beszélgetés befejezése után még­egyszer betérünk a fogadóterembe, ahol az íróasztal fiókjából tüneményes gyor­sasággal előkerülnek a féltve őrzött, sárgálló és friss keletű elismerő levelek. A tárgyhoz tartozik, ide irhatok tehát egynéhányat. Az első, amely kezembe kerül, egy 1911-ből keltezett levél: »Az igazságnak megfelelőleg készséggel bi­zonyítom, hogy< az 1909-ik évben kar­ós hátizomcsuz fájdalmas bajomtól — miután más fürdőket és gyógymódokat eredménytelenül használtam, csakis az ön fürdőjének használata folytán gyó­gyultam ki, miért is minden felebarátom­nak jóakarattal ajánlom. Dr. Milkó Ig­nác megyei tb. főorvos, stb.« Salgó Antalné adai lakos igy ir: »Bi­zonyítvány, mely szerint én alulírott ki­jelentem, hogy a becsei ártézi fürdőben lábfájásomtól háromheti használat után teljesen megszabadultam, amiért ezen fürdőt a reumában szenvedőknek a leg­melegebben ajánlhatom.« Úgy találomra kiveszek még két levelet a csomóból, az egyik Szentáról keltezett, 1936-ból, Író­ja Bukovetz Ferenc volt ál|ampénztári tanácsos, a másik szombori tilevél, szin­tén 1926-ból, írója Szabó Sándor nyug. városi főszámvevő, aki felesége nevé­ben mond áradozó köszönetét. így tovább a levelek garmadán át. Amint a kijárat felé tartok, egy pilla­natra megállók a szivárványszinben ját­szó szökőkút előtt, a kút medencéjében apró kácsafiókák bukdácsolnak fcl-alá a vizben. Valahonnan, a park túlsó szélé­ről, selypitős gyermekdal hangzik ide: »Kis kacsa fürdik fekete tóba, anyjához készül messze, Lengyelországba...« Tovább megyek. Amint kijutok a kapun, zongora hang üti meg a fülemet. Egy fiatal szombori uriasszony, aki fürdő­­kúráját befejezve, elutazás előtt, mintegy búcsúképpen játsza a jövő remények di­vatos dalát: »Lesz maga juszt is az enyém... csak az enyém ... az enyém... juszt... is...« Mintha nemcsak a maga, hanem az óbecseiek érzését is kifejezné, azt mondják, hogy lesz még juszt is für­dőváros Becse. Társaság alakult Bácskában nemesített vetőmag termelésére Tornyospusztán lesz a nemesítő és kísérleti tslep A mezőgazdasági többtermelés elő­mozdítása érdekében rendkívül nagy fontosságú mozgalom indult meg néhány lelkes felsöbácskai földbirtokos részvé­telével. Elhatározták, hogy társasággá alakulnak nemesitett vetőmagtermelésé­re és értékesítésére, olyan formán, hogy minden társult gazdaság külön-külön, más és más gazdasági nemesitett mag­­vat termelne egy központi anyatelepröl. A forgalombahozatalt is egy központi iroda végezné szakember vezetésével. A társult gazdaságok központi anya­­növénynemesitő és kísérleti telepe Tor­nyospusztán volna Puskás Sándor nö­­vénynemesitő vezetése alatt. Erről a te­lepről kerülne ki a főszaporitó gazda­ságokba a már kinemesitctt, a mi ég­hajlati viszonyaink éveken keresztül megfigyelt és legbőtermőbb fajtái és egyedei. A terv keresztülvitele nem üt­közik akadályokba, mert a legnehezebb rész már át van hidalva, mivel Puskás Sándor kilenc éves lankadatlan buzga­lommal, számos kísérlettel, kitenyész­téssel és keresztezéssel, majdnem az összes gazdasági növényeinket bőterje­delemben kinemesitette. Buzagyüjtemé­­nye százötven típus körül mozog és mind az itt honos, régi idők óta! itt ter­melt, asszimilálódott, bácskai, tfszavi­­déki, mezőhegyesi, diószegi stb. fajok nagyértékü fajta-elemei, keresztezett variációi, őszi, tavaszi és járó fajtulaj­donságokkal. Őszi, tavaszi, valamint sörárpákból is szép és értékes számú egyedeket termelt ki. A Puskás-féle burgonya kollekció, két­száz féle általa keresztezett teljesen új­fajtáival egyedül álló az országban, magában foglalja államunk minden vi­dékére megfelelő étkezési és gyári bő­­termő, betegségeknek ellenálló egyedeit. Más gazdasági növények, zab, mák, bab, tengeri alapanyaga szintén meg Van, úgyhogy a társult gazdaságokra most már csák a főszaporitás könnyebb for­mája vár. Tekintve azt, hogy a vetömagnemesi­­tés sikere, az anyatelep szakszerű ve­zetését, szakszerű felszerelését, vala­mint megfelelő üzemi költségek kellő időben való befektetését kívánja, a tár­sulni óhajtó gazdák a Bácskái Gazda­sági Egyesülettel karöltve, küldöttségi­­leg keresték föl a kormányt, a földmű­velésügyi minisztert, kérve tőle azt, hogy a tornyospusztai anyatelep üze­mi költségét, ha másképen nem, hosz­­szabb lejáratú kamatmentes kölcsönnel biztosítsa. Ha erre komoly biztató Ígé­retet kapnak, akkor ez a közgazdasá­gunkra oly fontos és eddig károsan nél­külözött szerv pár héten belül megala­kul, mint égy kétezer hold érdekeltség­gel. A mozgalom élén Wámoscher Ká­roly földbirtokos, ismert gazdasági szakiró áll. Világkrizis az autóiparban Olcsóbb lesz az automobil — Megindul a harc a balkáni piacért — A Gece al Motors fojtogatja Fontat Berlin, augusztus hó. A nagy amerikai autógyárak harca átcsap Európára is, egészen természet­szerűen, mert a küzdelem azon a pon­ton fog eldőlni, hogy az egymással szembenálló konkurrens cégek közül me­lyik tudja az export-lehetőségeket job ban khasználni. Az ugyanis körülbelül már bizonyos, hogy az amerikai bel­földi piac már telítve van. A múlt évben négy és félmillió gépkocsit állítottak eh5 az amerikai gyárak és a statisztikai ada­tok szerint az Egyesült-Államokba* minden ötödik lakosra jut egy automo­bil. (Kanadában minden tizenkettedikre Ausztráliában minden 20-dikra, Fran­­ciaroszágban minden 21-ikre, Németor­szágban minden 248-ikra, Olaszország­ban minden 366-ikra). Az amerkal autó­gyárakban és a velük kapcsolatos üze­mekben hárommillió munkás dolgozik és az amerikai ipari problémák közül ezért egyike a legfontosabbaknak, hogy le­het-e az autóiparban a termelést, ha nem is fokozni, de legalább az eddigi szinvo-Nem mindegy ha jó vagy rossz könyvet olvas-e! Vigyázzon a könyvbevásárlásnál! Jó — olcsó — szép könyvet kaphat a BÁCSMEGYEI NAPLÓ könyv - osztályánál nalon megtartani. Az optimisták arra hi vatkoznak, hogy a múlt évi termelés fele a tönkrement belföldi autók pótlására szolgált s remélik, hogy ilyen alapon r jövőben is el lehet évi kétmillió autó mobilt helyezni. 1925-ben még csaknem felét, 46 százalékát Fúrd gyártotta az Egyesült-Államokban készült autóknak. Ez a szám 1926-ban leolivadt 36 száza­lékra, az idei év áprilisában pedig 24 százalékra. Fordot tönkretették « Ford­­viccek. Amerikában és az európai világ városokban gúny tárgya a Ford-kocsi, Az amerikai belső piacon a General mo­tors Co. tört fel Ford rovására és az utolsó két évben 20 százalékról 39.4, szá­zalékra emelte produkcióját. Mind a két autó-tröszt főként a kivi­tel felé gravitál. 1925-ben az amerikai autóknak mindössze öt százalékát ex­portálták, az idén ez a szám már idáig is a kétszeresére emelkedett, tehát több autót exportáltak az Egyesült-Államok­ból, mint amennyi az egész európai pro­dukció. Az igazi jelentősége ennek csak akkor mérhető fel, ha figyelembe vesszük, hogy úgy a Ford-gyár, mint a General Motor nyakralöre állítja tel a külföldön is üzemeit, amelyek helyben gyártják amerikai alkatrészekből, a kocsikat hogy kijátszák a kész autókra kivetett magas vámokat. Franciaországban, amelynek egész au­tóparkja négyszázötvenezer személy­­kocsiból áll, a grevilliersi Ford üzem huszonötezer autót állított elő a mu!t évben és harmadik helyre került a Cit­­roen-müvek (hetvenezer) és a Renauit­­müvek (45 000) mögött. Amíg a frarttia frank nem stabilizálódott, az olcsó mun­kaerővel dolgozó francia autógyárak hatalmas arányban exportáltak és 1926- ban az Egyesült-Államok mögött máso­dik helyre kerültek a világversenyben, ötvenhéteezer exportált autóval. A frank stabilizálása azonban halálos csapást mért az autóiparra, megszűnt az olcsó produkció lehetősége. A kisebb márkák sorban megszüntették üzemüket, sőt olyan világcégek is, mint a De Dión Bouton csődbe mentek. A Citroen-mü­­vek éppúgy elvesztették függetlenségü­ket a bankoktól, mint a Renault-cég, amit egy nagybank szanált és vont tel­jesen érdekkörébe. A General Motors Co., amely a Peugeot-\&\ dolgozik' együtt, egymásután olvasztja be az olyan, kisebb gyárakat, mint a Chenard, De­­lahaye, Unic és a többi. A francia autó­gyárak most kezdenek újból exportra gondolni s főleg a Balkánon akarnak piacot teremtem maguknak. A óeneral Motors, a Ford és a Chrysler Németországban is létesítettek fiókgyárakat és elviselhetetlen konku­renciát csinálnak a német gyáraknak. A német autóprodukció jelentékenyen ki­sebb akár a franciánál is, de úgyszól­ván az egyetlen, amély emelkedő ten­denciát mutat. 1923-ban — kerek szá­mokban — százezer személyautó futott Németországban, 1925-ben már százhet­­venötezer, mig az idén junius végéig két­százhetvenkétezer. Az export ezzel szemben teljesen jelentéktelen, a múlt évben mindössze 1267 német kocsit vit­ték ki,' főként Magyarországba és Ro­mániába. Kétségtelen, hogy Németor­szág belső piaca még egyáltalán nincs kimerítve s minthogy az erős verseny következtében az árak állandóan men­nék lefelé — legutóbb huszonöt száza­lékos árredukciót vittek a nagy cégek keresztül — a német gyártmányok meg fogják a külföld felé is találni az utat. Anglia az 1925-ös Mc. Kenna vámok óta ura belföldi piacának. Autó-állaga 668.000 személykocsi, minden negyven­­ötödik lakosára jut egy autó. Múlt évi produkciója 160.000 darab. A dominio­­nők piacának meghódítása azonban nem sikerült. Az amerikai autótöke ugyanis felvásárolta a kanadai autógyárakkat és onnan árasztja el autóival — vámmentesen — a brit domionokat, elsősorban Ausz­tráliát. amely a világ egyik legjobb autó­vásárlója. Az angol autóipar ennek el­lensúlyozására Melbournéban egy nagy autógyárat állitot fel, amelyben azt öt vezető angol márka tömörült, hogy fel­vegyék a harcot az amerikaiakkal. Indiát teljesen az amerikai autóipar uralja A behozatal 32 százaléka amerikai. 37 százaléka kanadai (tehát szihtén amerikai érdekeltség által előállított) ko­csi és csak 19 százalékot importál az anyaországból. Í-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom