Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-11 / 222. szám
ír2 7 augusztus 11 j. 11 oldal BACSMEGYEJ NAPLÓ Megjeleni az SHS. komlókomparz Jugoszlávia komlótermelésének hatalmas fellendülése tette szükségessé egy olyan szakkönyv összeállítását, amely úgy a komlótermelöknek, mint a kereskedőknek hasznos és praktikus uthaigazitást nyújt. Az SHS komlókompassz, amely most hagyta el a sajtót, minden tekintetben, megfelel ennek a célnak és lehetővé teszi, hogy a komlótermelők és 701.770 métermázsa fehércukrot készítettek. Jugoszláviában a cukoripart magas védvámok védik, ezzel szemben magas fogyasztási adó sújtja. Ezidöszerint a kockacukor 16—16.5 dinárba, a porcukor 14—14.5 dinárba kerül. Az 1925—25-ik gazdasági évben nagy termelési feleslegek voltak, de az ezekhez fűzött kiviteli reménységek nem váltak be. Jugoszláviában az évi fogyasztás fejenként hét kiló cukor, Dániában és Angliában hatszor, Franciaországban és Olaszországban háromszor annyi, A jugoszláv belföldi szükséglet és a fejenkénti fogyasztás nagyobb, mint a háború előtt Szerbiában volt. A legnagyobb a cukorfogyasztás a Vajdaságban. Nehézségekkel küzdenek a jugoszláv tengerhajózási társaságok Harmincmil'ió évi szubvenciót kér a Jadranszka Plovidba kereskedők közt közvetlen érintkezés fejlődik ki. A kompassz ugyanis közli az össze« jugoszláviai komlótermelök névsorát, annak pontos kimutatásával, hogy az illető mekkora területet vetett he komlóval. Ezenkívül a jelentősebb bel- és külföldi komlókereskedők névsorát és pontos címét is, valamint a komlóra fizetendő behozatali és kiviteli vámokat közli a kompassz, amely szerb, magyar és német nyelvű cikkeket közöl. A terjedelmes könyv ezenkívül számtalan más hasznos útbaigazítást tartalmaz és szakcikkeit olyan kiváló szakemberek írták, mint Terzsán József, a földművelésügyi minisztérium referense, Halbrohr József földbirtokos, dr. Mandckies professzor, Justin Wortsmann nürnbergi tanár, Hlavacs Jan, a petrovaci komlótermelők titkára és mások. Az érdekeltek a kompasz hirdetési részében is sok érdekes és fontos tudnivalót találnak. A kompasz, amely Ízléses kiállításban jelent meg a Minerva-nyomda előállításában Szuboticán, minden komlótermclő és komlókereskedő számára nélkülözhetetlen. Beogradból jelentik: Az olasz sajtó az elmúlt napokban napirendre tűzte az adriai hajózás kérdésének a tárgyalását. Az olasz sajtó ezalkalommal rendkívül éles támadásban részesíti az angol hajózási társaságokat és különösen a Cunard Line-t, mert támogatja a jugoszláv tengerhajózást, különösen a déíatnerikai forgalomban. A jugoszláv tengerhajózási társaságok eddig a délanterikai forgalomban az olaszokkal dolgoztak együtt, de most megindult egyr emancipálódási folyamat, amely az olasz sajtót az utóbbi időben rendkívül sokat foglalkoztatja. Az olasz sajtónak az sem tetszik, hogy a jugoszláv kormány szubvenciót juttatt a hazai tengerhajózási társaságoknak, mert ezzel kcnkurrenciát csinál az olasz hajóknak. A jugoszláv kormány csak az idén kezdte meg a hajózási vállalatok szubvencionálását és ugyancsak ebben az esztendőben a vállalatokkal hosszú lejáratú szerződéseket is kötött. A jugoszláv hajóvállalatok az utolsó esztendőkben igen nagy deficittel dolgoztak, igy többek között a Jadranska Plovidba az elmúlt évben 300.000 aranydinár veszteséget mutatott ki. A Jadranska Plovidba az idei üzleti jelentésében hangsúlyozza, hogy a gazdasági krizis, valamint az állami szállítások csökkentése apasztotta a bevételeit. A rossz gazdasági viszonyokra való hivatkozással figyelmezteti részvényeseit, hogy abban az esetben, ha a kormánV nem siet a vállalat segítségére, vagyis, ha nem emeli fel a szubvenciót, akkor a Jadranska Plovidba kénytelen lesz az egész működését beszüntetni. Az elmúlt napokban a Jadranska Plovidba a közlekedésügyi minisztériumhoz egy memorandumot intézett és ebben a memorandumban évi harmincmillió dinár szubvenciót kér. A jugoszláv kormány erre az esztendőre a Jadranska Plovidba részére mindössze huszonhárommilliót helyezett kilátásba és ennek az összegnek egy részét a társaság inár meg is kapta. Az állam tartozik a Jadranska Plovidbának még régi szállításokért tizenhatmillió dinárral, amelyet szintén nem tud a társaság már többszöri sürgetés ellenére sem megkapni. A Jandranska Plovidba most felhatalmazást kér arra az esetre, ha nem emelik fel a szubvencióját, hogy eladhassa mindazokat a teherszállitó hajókat, amelyek olyan tengeri utakon járnak, amelyeket az állam nem szubvencionál. Nem lehet csodálni, hogy a hajóstársaságok most a külföldi hajóstársaságok felé orientálódnak. Minden elmélkedéstől mentesen — veg.\ ül alpul a tényeket. A Tiszán uszályok várnak rakományra: Csehszlovákia és Ausztria fe|é. Még vége sem volt a cséplésnek és már olyan aránylag kis rakodóállomáson is, mint Padej, két nagy uszály állott, várva a rakodást. Ezek a búzánkat viszik, amelynek a lisztje versenyen kívül áll. Verhetetlen. Hasonlóképen nagy keresleti cikk gömbkukoricánk is, amelynek lisztje az emberi táplálkozásra is igen alkalmas. A múlt héten szállítottak Padejről két vagonnal — mert a többit már régen felvásárolták — Ausztriába. E két exportcikkünk mellett a hazai piacokon nagy keresletnek örvend kitűnő zamatu homoki borunk, amelvet már külföldön is értékelnek és ha még nem is beszélhetünk boraink külföldi piacairól, ez már csak rövid idő kérdése, mert már egyre gyakrabban keresik és Pedig állandó piacra. Csemegeszőlőnk liazai piacra kerülnek — szállítási nehézségek miatt. De igy is piacot talál az utolsó szemig. A becskereki cukorgyár nagymértékben nyeri répaszükségletét a kitűnő minőségű felsőbánáti cukorrépából. A háború utáni évek fontos terménye volt itt a dohány. Egész kis vagyonok keletkeztek belőle. Most úgy szólván szünetel a termelése. A felsorolt termények azok, amelyekben a felsőbánáti mezőgazdaság aktiv volta kifejeződik. Nem volna azonban teljes a gazdasági nép megrajzolása egy pár kérdés nélkül —• amelyek bizonyos termelési ágak nem épen kellő állapotára várnak feletetet. Miért pang a bánáti malomipar? Mfért nem tudjuk őrleményeink régi piacait megtartani? Miért nincs itt kender és lentermelés? Miért csökken valamikor oly kérdés diuye termelésünk? Miért nem tudja a kertészet és gyümölcsészet még az önszükségleteket sem ellátni? Miért csökken minőségben és mennyiségben az állattenyésztés? Miért maradt el a tavaly is még oly szép eredményeket hozó gyógynövényszállítás — kamillában? Uj növény mezőinken a komló, ami a szárazság következtében aligha lesz aktiv. Baroriifitenyésztésünk és a tojás állandóan tartja svájci piacait. Alapos és sokoldalú érdeklődés alapján rajzoltuk még Felsö-Bánát gazdasági termelésének állapotát és amint kitűnik, ez az állapot: tűrhető. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a jelenlegi termelési tényezők elégségesek-e arra, hogy egy nagyobbvonalu és tiirhetőbb gazdasági állapot fejlődjön ki? A felelet szerintünk csak az lehet, hogy: nem. Megadjuk a feleletet is, hogy miért nem. Termelőinknek nincsen összeköttetésük a külföldi piacokkal. A külföldről nálunk vásárló nagy cégekkel az összeköttetést az egyáltalán nem szolid és enni a jövőt ápoló spekuláció tartja fenn legtöbbször. Fz kifelé hitelünket rontja, befelé pedig kizsákmányolja termelőinket. Ugyanígy vagyunk a belföldi piacokkal is. Nagyvonalú termelés csak úgy képzelhető el, ha a piacokat állandóvá tudjuk tenni. Ennek pedig első feltétele, hogy a piacot minél szorosabban magunkhoz kapcsoljuk. Az államhatalom ezt a konzulátusok által valósítja meg. ez azonban az illető piac baráti érzése nélkül csak hivatal marad. A barátságot pedig szolid üzletkötésekkel és személyes kapcsolatok teremtésével lehet megszerezni. Gyakori meglátogatása a piacoknak és az, érdeklődök meghívása és széles fclvilagoSitasa olyan fontos, hogy nem is tudjuk elég gé ezt hangoztatni. Természetes, hogy ezenkívül a termelést minőségben és mennyiségben fokozni kell. Ezt egyrészről folytonos vizsgálódással, tanulással, másrészről a megfelelő technikai felkészültséggel érhetjük el. Kristály István i -lasmatT tvj Felső Bánát a. itiez;ö|fazdasá|*i versenyben A verseny uj helyzet elé állitjja a termelőket \ét ország között — kívülről, belliről részét ■— elköltöttük és akkor — amikor A jugoszláv cukoripar és cukorrépatermelés Jugoszláviában 1918—19-ben öt cukorgyár veit üzemben, 1920—21-ben ezeknek száma nyolcra emelkedett, amelyek közül a Vajdaságra négy jutott. 1927—28-ban a vajdasági cukorgyárak száma ismét eggyel fog szaporodni, amelyet a cukorrépatermelők Sztari- Szivacon létesítenek. A' jugoszláv cukorgyárak szövetségének és a noviszadi kereskedelmi, ipari és gyáripari kamarának adatai szerint a háború befejezése óta Jugoszláviában 38.5 millió métermázsa cukorrépa került feldolgozásra és 4 millió métermázsa fehércukrot gyártottak, amelynek öt dinárral számított kilónkénti értéke két milliárd dinárra rúg. Az európai cukorrépa-termelést alapul véve, a jugoszláv cukorrépatermelés rendkívül fejlődőképes. 1921-ben Európában 1,344.957 hektár volt cukorrépával beültetve, amiből Jugoszláviára 16.749 hektár, vagyis 1.2% jutott. 1922- ben Európa cukorrépatermelése 1,362.000 hektár volt, Jugoszláviában ugyanakkor 19.981 hektár, vagyis 1.4%. A következő években a cukorrépatermelés Jugoszláviában ugyan emelkedőben volt, de Németország, Csehszlovákia, Franciaország, Belgium, Lengyelország, Oroszország, Olaszország és egyes években Magyarország, Svédország és Dánia többet termeltek, mint Jugoszlávia. 1923-ban Jugoszlávia már 28 653 hektárt, 1924-ben 49.686. 1925-ben 34 086 hektárt ültetett be cukorrépával. 1921- ben Jugoszláviában 1,885.166, 1922-ben 3,126.855, 1923-ban 3,732.734, 1924-ben 10.631.066 és 1925-ben 5,107.172 métermázsa cukorrépa termett Jugoszláviában és ennek legnagyobb része a Bácskára jut. Feldolgozott cukorrépából 1918—19- ben a jugoszláv gyárak 277.268 métermázsa fehércukrot gyártottak, 1919—20- ban 77.935 métermázsát, 1920—21-ben 201.706, 1921—22-ben 238.102, 1922—23- ban 337.599, 1924—25-ben 1,228.016, 1925—26ban 569.801 és 1926—27-ben pedig a termékenyebb, gazdaságilag erősebb Bácska szomszédságában. Felső- Bánátnak messzen érő terveket kell követnie — hogy a mezőgazdasági termelés versenyében magát fenntartani és erősíteni tudja. * A termelési feleslegeket jól elhelyezni piacot szerezni és azt megtartani — ez az alap minden termelés számárai A háború után a belföldi piacok felvevőképessége pár évig szinte korlátlan volt élielmicikkekben. Termelésünk a hazai piacok e szükséglete szprint,igazodott — igen helyesen! A magtárainkat meg kell tölteni. Ezek. voltak .azok az évek, amikor a földmives röviden mondva : aratott, mert nagy Volt "a kereslet és: a gazda számításait sem zavarta még meg a külföldi verseny . Ezeknek a jó éveknek uzonban meg volt az a gazdaságpolitikai hátránya, hogy a termelőink figyelmét erősen elvonta a külföldi piacok fejlődésének a megfigyelésétől. Sőt még ennél nagyobb hibát ■ is követtek el igen sokan: a hazai piacok akkori természetét véglegesnek vették és termelésüket erre a piacra alapozták. Ennek volt a következménye, az a példanélküli tőkefecsérlés, ami járványszefüeu pusztított gazdáink között „és ami végeredményben a falu eladósodását okozta. A falu spórolt! Az államnak háború utáni elzárkózottságát az évek, ha nem.is egészen, de fokozatosan rombolták —• ami, a termelésben a verseny fokozatos erősödését jelentette. Ez a verseny villámgyorsasággal a termelés tengelyévé, lejt. Emlékezzünk csak rá, hogy már a tavalyi év folyamán milyen lélekzetvisszafojtva figyeltük, hogy: mit mond a gabona világpiaci áráról a csikágói gabonatőzsde. Igen emlékezzünk: voltak pillanatok,/ a mikor ezen az áron mi nem adhattuk a mi gabonánkat. A verseny beleszólt számadásainkba. Uj helyzet elé állított bennünket akkor, amikor a tőkéink nagy, még nem számítottunk rá. Jelentkezett az a gazdasági krizis, a melynek számos oka közül egyik legnagyobb az, hogy a faluval senki sem törődött — magára hagyták! Nem világosították fel idejében: hogy máskép kell gazdálkodni — mert uj élet jön! Ez a krizis most van teljében. Elsősorban is pontos kimutatás kell arról, hogy a mezőgazdasági termények mely ágait milyen mennyiségben veszi töl a hazai piac. Azután, minthogy az egyes országrészek mezőgazdasági szempontból nem egy természetűek — tudni kell1: hol mit és mennyit termelnek. Ez a földinivelésügyi minisztérium statisztikai osztályának a íViadata. Az eredmények publikálása és azok jelentőségének kiemelése pedig az országos gazdasági politika legfontosabb feladtai közé tartozik. Mert a termelésünk csak ezeknek ismerete inellett haladhat észszerű utón. Sajnos: ez az a politika amiről legkevesebbet hallunk — pedig a gazdasági krizis a hallatlan szárazság következtében növekedő tendenciát mutat. Ismerve a hazai piac felvevőképességét és a hazai termelt javak faját és mennyiségét — rögtön át kell térnünk annak megvizsgálására, hogy világpiaci szempontból, aktiv-e vagy passzív a termelésünk? Vagyis: van-e valamink amit haszonnal elhelyezhetünk a világpiacon? Ennek és az egyes külföldi piacok követelményeinek a megállapításában segítségünkre van az újság — de mint az ország gazdaságpolitikai szervei a kereskedelmi- és mezőgazdasági kamarák kellenek, hogy élénkebb és szélesebb alaua működését fejtsenek ki ebben az irányban. Nagy baj: hogy a falvaknak nincsenek gazdasági szervezetik, amelyeken át érintkezést tarthatnának Mit az ország gazdaságát vezető tényezőkkel. Ezek kiépítése most már több mint sürgős.
