Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-05 / 185. szám

-927 julius 5 BÁCSMEGYE3 NAPLÓ 5. oldal. A nyolc esztendős árvalány tragédiája Télen virágot árult, nyáron koldult s halálba kergette a koldustarisznya A halott kislány, aki mostoháját vádolja A szuboticai rendőrség bűnügyi osz­tálya titokzatos öngyilkosság ügyében indított hétfőn széleskörű nyomozást. Vasárnap leora reggel a Majsai-uí 66-os számú házban, a nyitott kutban megta­lálták Rónai Ilonka nyolc éves szu­­boticai kislány hulláját, aki nyolc nappal ezelőtt eltűnt szüleinek II. kör Istarszka-uccai házából. A kislány ti­tokzatos eltűnése után az Istarszka-ucca lakói suttogni kezdtek, hogy a kislányt mostohája űzte el a háztól és az egész környék feszült figyelemmel várta, hogy a kislány, akit mostohája ütött-vert és akit koldulni küldött, mikor kerül elő. A rejtély vasárnap, julius harmadikán reggel oldódott meg a kislány tragikus halálával, amikor Csajkás Gyula ke­reskedelmi alkalmazott, aki a Majsai-ut 66. számú házban lakik, reggel négy órakor az udvar egy elkülönített ré­szén levő kutban megtalálta a kislány holttestét. Amikor a vödröt leengedte, érezte, hogy nehéz és amikor a kútba nézett, egy felpüffedt arcot pillantott meg a viz felszínén. Rémülten visszaen­gedte a vödröt és fellármázta a házbe­lieket, akik azonnal értesítették a rend őrséget a leletről. Dr. Momirovics Veljkó rendőrkapitány szállt ki a helyszínre és azonnal megindiíota a nyomozást, a mely egy páratlanul álló tragédiára vet szomorú fényt. Megállapították, hogy Rónai Ilonka szombaton este kilenc óra tájban a kút­ba ugrott és belefulladt. A házbelick közölték a rendőrséggel, hogy az ön­gyilkosságot Rónai Ilonka, minden való­színűség szerint azért követte el, mert félt mostohájától, aki verte. A kis virágárus leány Rónai Ilonka nyolc éves és mostoha anyjának II. kör Istarszka-uccai házában lakott három testvérével, Mariskával, Istvánnal és Józseffel. Az apa. Rónai István 56 éves, másfél év óta beteg és kereset nélkül áll. Rónai nyolc évvel ez­előtt vette nőül mostani feleségét, akinek Rónai már a második férje. Rónainénak ebből a házasságból két gyereke szár­mazott, Mariska és István. Első urátöl, Bulyovcsics Józseftől egy gyermeke ./volt, a kis Ilonka pedig Rónai első házas­ságának volt a gyümölcse. A nyolctagú család már évek óta a legnagyobb nyo­morban élt. A családfő betegsége miatt nem kapott munkát, a gyerekek kicsi­nyek és egyedül csak a nyolcéves Ilon­ka keresett pénzt. A kislány egész télen a legnagyobb hidegben, reggeltől-estig virágot árult a szuboticai uccákon. de amikor a rendőrség betiltotta az uccai virágárusítást, a kisleánynak is uj kere­set után kellett néznie, hogy keresetével enyhítsen a család nyomorán. Mostohája hónapokkal ezelőtt egy koldustarisznyát varrt a kisleánynak és a tuberkulolikus, vézna, fejletlen leányt koldulni küldte. Amig a leány virágot árult, naponkint tizenöt-húsz dinárt keresett, amelyet át­adott mostoha anyjának. Amióta koldult, azóta kin volt a kis Ilonka élete, mert volt olyan nap. hogy alig pár dinárt vitt csak haza a tarisznyában és a tanuk val­lomása szerint mostohaanyja ilyenkor rátámadt és nagyon megverte. Junius 24-én. pénteki napon a kis Ilonka eltűnt és julius 3-án, vasárnap holtan találták meg a kutban. A rendőrség hétfőn délelőtt kihallgatta a kisleány szüleit és a szomszédokat, valamint Rónai Terézt, akihez a kisleány szökött. A vallomásokból kiderült, hogy Rónainét a múlt évben már a szomszé­dok ferelentették. hogy veri a kislányt. A rendőrség hétfőn őrizetbe vette Rónai Istvánt és feleségét, de később szabadou­­bocsátották őket. A nyomozást és a ta­nuk kihallgatását folytatja a rendőrség és bűnjelként lefoglalták azt a koldus­­tarisznyát. mellyel a kisleány az utóbbi időben koldulni járt. «Jobban szerettem, mint a saját gyerekemet« A Bácsmcgyei Napló munkatársa fel­kereste a tragikus sorsú kisleány szü­leit. Rónai József né munkatársunk előtt tiltakozott, hogy ő verte volna a gyere­ket és hogy a verés elöl menekült vol­na a kis Ilonka a halálba. Elmondotta, hogy Ilonka egész husvétig nagyon szó­­fogadó volt. De husvét óta megváltozott, mert a kisleány nővére, aki KrSztics Nénádiioz mostanában ment férjhez, azt ígérte neki, hogy magához veszi és kisasszonyt nevel belőle. Ettől kezdve a kisleánnyal nem lehetett birni. Nem fogadott szót és visszafeleselt, nem akart dolgozni. Az nem igaz, hogy kínoztam és ver­tem az Ilonkát — mondotta Róna iné — jobban szerettem, mint a salát gyere­keimet, nem igaz, hogy üldöztem és ha szidtam is. ezt az enyémmel is megtet­tem. Dolgoznia azonban kellett neki, mert az uram munkaképtelen. Rendes ruházata, rendes kosztja és rendes fek­vőhelye volt. Neveltem, mint a többie­ket. ele ö kisasszony akart lenni, amióta a nővére, a Teréz teleboszélte a fejét, 'v magához veszi. (— Mit csinált a kisleány idehaza? — A télen virágot árult és nagyon szépen keresett. Mostanában nedig ide­haza tartózkodott és a kisebb gyereke­kei dajkálta. Jó dolga volt neki, nem éhezett és nem fázott — feleli Rónainé és megmutatja a »tiszta-szobát« és az ágyat, ahol a kis Ilonka aludt. Rónainé a kisleány eltűnésének körülményeit a következőkép mondta el: — Junius 24-én. pénteken Ilonkával együtt mentem be a városba és a kis­leányt a Városi Színház oszlopai alatt hagytam, hogy ott várion meg, mig visszatérek a piacról, fiz óra felé tér­tem vissza, a kisleányt már nem talál­tam. Mindenfelé kerestem és két kisgye­rektől. akik az Ilonkát .ismerték, meg­tudtam. hogy egy elegáns ur és cgv hölgy magukkal vitték a vasútra Ilon­kát. jegyet váltottak neki és vonatra ültél:. Hazamentem, de hiába vártam, estig a kisleányt. Szombaton egész napi kerestük és csak 26-án. vasárnap tudtuk j meg. hogy a kisleány a Majsai-uton la- j kő nővérénél tartózkodik. — Mikor ezt megtudtuk — mondotta a mostohaanya — megnyugodtunk és azt gondoltunk, ha megunja, majd haza­jön, mert máskor is megtette ezt. Most vasárnap reggel az urammal együtt be­mentem a városba és mikor hazatértünk, már várt az udvarban a Széntai-nti te­mető csőszének a fia., aki közölte, hogy a hullaházban fekszik az Ilonka. Ekkor tudtuk meg, hogy a kisleány öngyilkos lett. A koldus leány Munkatársunk ezután felkereste Rónai Terézt, a kisleány nővérét a Majsai-uti házban, ahol a következőket tudta meg: Rónai Ilonka junius 24-én. pénteken délután egy idősebb leány kíséretében állított he nővéréhez, Krsztlcs Netiádné­­hoz. A leánykán összetépett piszkos ujj­­nélkiili férfiing volt, derekán koldus ta­risznya, benne néhány gyümölcs. A ház­ban lakó Manojlövics Velimiriié, amikor a szánalmas állapotban levő kisleányt meglátta, megsajnálta és meghívta ebéd­re. A kisleány ebéd közben, de később is mindig sirt és panaszkodott mostohája ellen. Rónai Ilonka Manojlovicsnénak I könnyek között ihesélte el szomorú éle­tét. Elmondotta, hogy a télen a rettene­tes hidegben virágot árult, de mostoha­anyja sohasem volt megelégedve a ke­resettel. Mindig verte, kinozta, úgy hegy a sok. veréstől a feje mindig zúgott. A könnyek pedig úgy felmurták egyik sze mét. hogy alig látott. — Mikor a virágszezon megszűnt — mesélte a kisleány — koidustariszn*. át varrtak nekem és kizavartak az uccura, mostoháin rámparaucsoii. hogy agy-m­iit. ha nem viszek haza pénzt. A kisleány junius 24-én. mikor nővé rébez érkezett, már három nap óta nein evett és az ebédnél a kiéhezett kisleány tizennyolc nagy barátfülét fogyasztott el. Rónai Ilonka nővére, aki ismerte a kisleány szenvedéseit, azt mondotta i-eki, maradjon nála. itt jobb jobb sorsa lesz. A kisleány egy-két napig nyugodt volt, szeretett dolgozni, csendesen és szófogadóan viselkedett, úgy hogy min­denki megszerette és Manojlovics Veli­­rnirné. egy bureka sütő mester felesége pedig megígérte a kisleánynak, hogy gondoskodik ruházatáról és helyet adott a sorsüldözött kisleánynak. A múlt hét végén Rónai Ilonka nyugtalankodni kez­dett. ha a kapu nyílt, összerezzent és mi­kor kérdezték, mitől fél. azt felelte: fé­­iek. hogy eljönnek értem és visszavisz­nek. Nem akarok többé koldulni! így telt el két-három nap és a liázbe­­liek sokszor látták a kisleányt az udvar I egyik vagy másik sarkában, amint ar­cát kezeibe temetve sirt. Manojloviosné gyakran mondta neki. ne sírjon annyit, mert megvakul és ne féljen, nem jön­nek el érte a 'szülei, liogy visszavigyék a második-köri házba. A kisleány utolsó órái Szombaton, julius 2-án este Rónai Ilonka még jókedvűen játszott az ud­varban. Félkilenc fajban tért baza a városból Manojlovicsné. akinél a kis leány aludt és vacsorázni hivta Ilon­kát. A leányka, mint már napok óta most is keveset evett és minden ok nélkül sirt. Kilenc óra után Manojl.r vicsék a szobában beszélgettek és lát­ták. amikor a kisleány veszi papucsát, kimegy a ház elé, hogy megmossa a lábát. Sikkor látták utoljára. Rónai Ilonka a papucsot és a törül­közőt cgv deszka hasadékába rejtette, hátrament az udvarba a kúthoz és be­levetette magát. Manoilovicsék egy ideig várták a leánvt. de mielőtt lefe­küdtek volna, keresni kezdték Ilonkát. Felkutatták az egész udvart és mikor sehol se találták, értesítették a sarkon posztoló rendőrt, hogy ha meglátja, vezesse haza. Vasárnap reggel Csaj­kás Gyula megtalálta a kisleány holt­testét a vizben. Rónainé előadásával teljesen ellenté­tesen mesélte el a rendőrségen a kisle­ány eltűnését az a leány, aki a kis Ilon­kát junius 24-én a Maisai-útra vezette. Ez a leány, aki Rónaiék házától nem messze lakik, elmondotta, hogy a kis­­!t niiyal az uecán találkozott össze. •• leányka sirt és elmesélte, hogy fél '«menni, mert mostoháia megveri, amiért nem koldult eleget. A leány vallatni kezdte Rónai Ilonkát és megtudta, hogy a vézna csöppség, aki habár nyolc éves volt, nem látszott több­nek négy évesnél, három nap óla alig evett és mostohája nem engedte be r, házba, mert egy este üresen vitte luiza a koldustarisznyát. A kislány sirt és panaszkodott, bogi’ nem tud koldulni és inkább szeretne meghalni, mint tűrni a nyomort és a kint. Legjobban attól félt. hogy újra megveri a mostohája. Rónai Ilonka, ekkor arra kérte a leányt, hogy vezesse öt el a Majsai-utra a nővéréhez. Terézbez. de ne mondja meg senkinek hová ment. Így került Rónai Ilonka Teréz nővéréhez. Eltemették Rónai Ilonkát A szuboticai ügyészség hétfőn meg­adta az engedélyt a kislány holttestének eltemetésére, mivel bizonyos, bőgj- Ró­nai Ilonka öngyilkos lett. Hétfőn délután a Szentai-uti temető hullaházából nagy részvét mellett temették el Rónai Ilon­kát. aki a nyomor kényszeritett, hogy nyolc éves korában megváljon áz élettől. Iskolai autonómiát kapnak a csehszlovákiai németek A közigazgatási reform megszavazásának feltételei Prágából jelentik: A Vecscrni Listi!klubjában azzal fenyegetőzött, hogy hirt ad arról, hogy a kormányt támogató német pártok azért a politikai szolgá­latért. hogy megszavazzák a közigazgatási reformot, ígéretet kaptak a kormánytól, hogy a németlakta területen az oktatás terén megadja nekik a teljes autonómiát, a bajba jutott schlolenaui német ta­karékpénztárat államköltségen sza­nálni fogják és hogy egy német nemzetiségű magas­­rangú tisztet beosztanak a cseh­szlovák vezérkarba. A lap emiatt erősen támadja a kormányt és azt irja, hogy Spina német miniszter a német agrárpárt ha a német pártok nem szavaz­zák meg a közigazgatási refor­mot, akkor a mostani kormány kénytelen lesz lemondani, ideiglenesen hivatalnok-minisztérium alakul és ősszel egy újabb cseh koa-' lició háttérbe szorítja a német pár­tokat. A Pravo Lidu értesülése szerint a nemzeti demokraták, akik for­ma szerint eddig nem csatlakoz­tak a kormányhoz, most be­lépnek a kormánykoalícióba és ennek fejében Jeczek nemzeti de­mokrata képviselő lesz a vasutfigyí miniszter, mig Neumann, a mostani vasutügyi miniszter átveszi a keres­kedelmi minisztérium vezetését Az olaszok francia területen tartanak hadgyakorlatot Az olasz katonaság harcszerü lövészete miatt a francia la­kosságnak ki kellett üríteni Savoyá-ban a határmenti területet Parisból jelentik: A Matin jelenti a savoyai Lanclilebourból, bogy a junius 27-ike óta ott gyakorlatozó olasz katonaság többször átlépte a francia határt és hiábavaló volt a francia hatósá­gok tiltakozása. A lap szerint hét olasz zászlóalj harcszerü céllövési gyakorlatot tartott a Mont Cenis fensikián és evég­­böl az olasz parancsnokság a körülfekvő parasztházak irancia lakóit kényszeritette arra, hogy hagyják el házaikat és azóta a lakosság 2150 méteres magasságban a hegyek között tölti szabad ég alatt az éjszakákat és nappal is tilos visszamennie. A gya­kori viharoktól sokat szenved a nép és ez az állapot állitólag julius 15-ig fog tartani. Római jelentések az esetet azzal magyarázzák, hogy Olaszországnak joga van ah­hoz, hogy a Franciaországhoz csatolt Savoya területén hegyi csapatai hadgyakorlatot tart­sanak és e célból a határt át­lépjék. Az olasz kormány ezzel a jogával éveken át nem élt és ezért keltett most Párásban feltűnést, hogy az olaszok átlépték a francia határt. A határátlépés azonban teljesen szabályszerűen történt, mert Olaszország négy hét előtt be­jelentette már diplomáciai utón a francia kormánynak a had­gyakorlatot és igyr a francia lakosságnak elég ideje lett volna a kérdéses területet kiüríteni. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom