Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-05 / 185. szám

RACSATEGYE! NAPÚ) _______ 1927 fyius 5 Mindnyájan festvérek vagyunk. . . A tengerentúl nincs nemzetiségi ellentét szerbek és magyarok közt Amikor Jugoszláviában épugy, mint Európa legtöbb államában, még ma is sokszor kíméletlen támadások érik nemzetiségeket az államalkotó nép rész ről, amikor még az egyik nemzetiségi nyíltan a másik ellen tör, érdekes iiir érkezik Amerikából arról, hogy hogyan érnek ott egymás mellett a nemzetisé­giek. Azok, akik itt még gyűlölettel van­nak a kisebbségiek iránt, ott a testvér­sorsban már régen testvérjobbot is nyúj­tottak. Kanadában most fognak tárgyalni egy izgalmas bűnügyet másodszor, amelynek vádlottai félvérüek, akik meg­­gyllkoltak egy kivándorolt magyart, névszerint Hóra Gábort. A bíróság az első tárgyaláson felmentette a vádi n­­takat, de a közvélemény ebbe nem nyu­godott bele és akció indult a por uíra­­ftlvételére. Ehhez azonban pénz kelhtt és az áldozat családjának nincs pénze a felmerülő költségekre. Gyűjtés indult meg és ebben a gyűjtési akcióiján ősz szefogtak a kanadai magyarok, szer­­bek és horvátok. A Hóra-per költségei­re, valamint a család támogatására -­­mint a kanadai lapok küzlik — épugv adakoztak magyarok, németek, mint szerbek. Többek közt az adakozók kö­zött szerepelnek LaUcsics Milován nevű montenegrói és Maros Glisa horvát ki­vándorló is. Galíciaiak, svájciak, kanadai benszü­­liitlek adakoznak egy magyar család­nak s kivándorolt horvátok, szerbek, montenegróiak adják testvéri érzésűk­nek jelét. Úgy látszik tengernek kell elválasz­tani bennünket a szülőföldtől, hogy rrieg­­érezzük az igazságot: mindnyájan em bertestvérek vagyunk... Hangverseny helyett kártérítési per Miért maradt el Csóvics József operaénekes palicsi koncertje ? A palicsi nagyvendéglő koncert-ter­mében szombaton este kellett volna meg­tartani Csóvics József operaénekesnek hangversenyét, amelyet az elmúlt egész héten át plakátokon ps újságokban hir­dettek. A koncert azonban az érdeklő­dők meglepetésére elmaradt és a mű­vész sértődötten eltávozott PaUcsról. Nagyszámú közönség lepte el szom haton este a nagyvendéglö terraszát és egyik asztalnál Pribicsevics Szvetozár is látható volt, aki átutazóban járt itt s szuboticai barátai felhívták figyelmét Csóvics József megtartandó hangver­senyére. De az utolsó pillanatban né­zeteltérések támadtak a művész impresz­­száriója és a fürdöigazgatósdg között A kitűzött időpontban ugyanis az •im­presszárió felszólította az igazgatót hogy vitesse fel a zenekari zongorát a koncert-terembe. Az igazgató ezt a kö­vetelést nem teljesítette, arra való hi­vatkozással, hogy ez a hangverseny ren­dezőségének a kötelessége. Hosszas vita és tárgyalás után végül Csóvics József értesült arról, hogy lehetetlen megtar­tania a koncertet és dr. Diamant Ernő bíróval, aki a zongorakiséretet látta volna el, elhagyta Palicsot. Mint érte­sülünk, a művész megbízta dr. fírabo­­vac Pavle ügyvédet, hogy indítson kár­térítési pert a fürdőigazgatóság ellen. Csóvics József impresszáriója a kö­vetkezőképen nyilatkozott az ügyről: l— A szerződés értelmében az igaz­gatóságnak kellett volna gondoskodni személyzetéről és köteles lett volna zon­gorát kölcsönözni, kilenc órától kezdve pedig, a koncert idején nem lett volna szabad működni a nagyvendéglő zene­karának. Mikor azonban Goldschmied igazgató látta a nagy tömeget, amilyen Palicson eddig még nem volt, nem akar­ta ezt teljesíteni, nehogy a fogyasztó­­közönség elvonuljon a vendéglőből. Meg­jegyzem, hogy a koncert reklámozását mi végeztük. Hiába tett meg mindent Kaciancsics, az ismert sportember és művészbarát, mm sHewiiU az igyekeze­te. Minthogy a jazz-zene tovább is szólt és zongora nem volt a koncert-terem ben.^kijelentettem a szerződés tcljesité sére irányuló hiábavaló kísérleteim után hogy ilyen körülmények között a hun versenyt nem tehet megtartani. A fiirdöigazgatósdg részéről a kö vetkező felvilágosítást kaptuk: — A koncert azért maradt el, mert nem volt publikuma. Alig néhány jég fogyott, ezzel szemben a vendéglő tev rászán nagy közönség volt és az igaz­gató sokakat felszólított, kivánn,ak-e hangversenyre menni, de azt válaszol ták, .hogy jobban érzik magukat lenn szerződés szerint az igazgatóság csu­pán a helyiséget, takarítást és világi fást volt köteles a hangversenyrendezö ségnek rendelkezésére bocsájtani. A palicsi elmaradt hangversenyért i nemsokára érdekes • bírósági tárgyak! fogja kárpótolni a közönséget. Hatvanezer dinárt kap a volt noviszadl polgármester A belügyminiszter utasította a város az illetmények folyósítására Dr. Milovánovics Milován volt növi­­szadi polgármester nyugdíjügye újból foglalkoztatni fogja a városi képviselő­­testületet, mely tudvalevőleg nem telje­sítette a belügyminiszternek ezévi má jus 14-én kelt rendeletét, hogy február elsejétől kezdődöleg fizesse ki a volt polgármesternek járó teljes fizetését, mindaddig, amíg a közgyűlés a nyug dijaztatása, illetve végkielégítése ügyé­ben nem döntött. A városi közgyűlés panasszal élt miniszter rendeleté ellen, de a miniszter ettől függetlenül újból utasította a vá­rost előző rendeletének végrehajtására A városi közgyűlés ekkor sem tett ele get a rendeletnek, hanem felkérte a bel iigyminiszitert, hogy helyezze hatályon kívül május 14-iki szerinte törvénytelen rendeletét, mely esetben a város is visz­­szavonja az államtanácshoz benyújtott panaszát. Erre a felterjesztésre hétfőn érkezett le a városhoz a bácskai főispán leirata, A főispán haladéktalan végrehajtás vé­gett megküldi a Vnkicsevics Vclj'n mi niszterelnök által aláirt rendeletét melyben utasítja -a főispánt, hogy gon­doskodjék azonnal arról, hogy előző rendeletéit haladéktalanul végrehajtsák, miután az 1866. XXI. t.-e. 64. §-a szerint a volt polgármesternek felmentésétől számítva mindaddig, mig nyugdiját meg nem állapítják, teljes fizetés jár és ez az összeg február 1-től visszamenőleg volt polgármesternek kifizetendő. Egy­ben elrendeli a miniszter, hogy a város a régi nyugdijszabályzat alapján azon­nal állapítsa rneg a volt polgármester nyugdíjigényét, illetve végkielégítését. A rendeletet a legközelebbi városi közgyűlés elé terjesztik, njely harmad­­izben fog ezügyben állást foglalni. Dr Milovánovics Milován volt polgármes­ternek közel hatvanezer dinár jár feb­ruár óta ki nem fizetett járandóságai fejében. Tizenkétévi íegyházra ítéltek a vojlovicai feleseggyilkost Pancsevóról jelentik: A pancsevói törvényszék büntetőtanácsa hétfőn tár. gyalta Urosz György vojlovicai korcs­­máros bűnügyét. A vádlott április bar­­ir.incadikán veszekedés közben agyonlőt­te feleségét, Grosz Teréziát. A tanács elnöke Todorovics Mihály dr. törvény­­széki elnök volt, tagjai Kosztics Mirkó és Jokszimovics Miroszláv törvényszéki bírák, a vádat dr. Milasinovics Bránkó államügyész képviselte, a védelmet dr. Dadics Ljuboinir ügyvéd látta el. Grosz vallomásában elmondotta, hogy huszonhárom évvel ezelőtt nősült és felesége kétszer megcsalta. Akkor az asszonyt elkergette és csak apjának rá­beszélésére fogadta vissza, de nem volt többé nyugalma és ivásnak adta ma­gát. A háború elején házat vett 'Vojlo­­vicán és peres eljárás következtében kétszer kellett a vételárat megfizetnie. Ez is hozzájárult elkeseredéshez és kü­lönösen a házvétel miatt állandóan ve­szekedtek feleségével, sőt nagyon gyak­ran megtörtént, hogy az asszony őt \ megverte. Aznap este is a há/vétel miatt vesztek össze. Ö részeg volt és csak arra emlékszik, hogy veszekedni kezd- j tek, azután nem tudja mi történt, csak akkor eszmélt fel, amikor felesége már I halott volt. Nándori Terézia, a vádlott leánya volt az első tanú. A tanú, aki Nortdorí András mészáros ielesége és szüleivel egy házban lakott, tanúvallomásában anyját vette védelmébe® és elmondotta hogy apja állandóan ivott és soha nem dolgozott semmit. A gyilkosság éjsza­káján ö már szobájában feküdt, ' ami­kor hallotta, hogy szülei az ivóban vei székednek Nem tulajdonított nagy je­lentőséget a dolognak, egyszerre azon­ban lövést hallott. Kirohant és a sötét ivóban vérben fekve találta anyját. I Megkérdezte apjától, hogy mit tett, mire j iö azt felelete: — így kellett cselekednem.’ Nortdorf András, Grosz veje hasonló vallomást tett és a többi vádlott is azt mondotta, hogy Orosz iszákos ember volt. A perbeszédek után a bíróság Grosz Györgyöt tizenkét évi íegyházra ítélte. Enyhítő körülménynek vette a vádlott ittasságát, de kimondotta, hogy a tizen­nyolc év előtt történt családi viszályko­dást nem lehet figyelembe venni. Szerbia a szerbiaiaké ma adhatn k meg Szépiában j magyar vasutasok Kezdetben volt á Momro.e-elv, amely Amerikán és Ázsián keresztül még a vi­lágháború előtt, érkezett el a Balkánra ér az. ni államalakulás után a Bácska— Bánát—Baranya területén igy formu­­lázíák meg a vezető politikusok: a Vaj­daság a vajdaságiaké. Az elv keresztül­vitele meglehetős nehézségekbe ütkö­zött és a Vajdaság népei nem ragasz­kodtak mereven tíz eredeti -szövegű rz, megelégedtek azzal, hogy azok, akik Szerbiából és az ország többi tartomá­nyából költöztek ide. becsületesen és jóakaratul dobozzanak együtt az it­teni lakossággal. A legújabb Monroe Szerbiában érvényesült. Szerbia <z szer­biaiaké mondjak és a jugoszláviai magyarság külön tragikuma hogy ez 5s cisak a kisebbségi sors szomorúságát enyhíti. Az történt ugyanis, hogy a magyar vasutasok jó részét szolgálati érdekből már régen elhelyezték a Vajdaságból. Ezeknek a vasutasoknak legnagyobb ré­sze Délszerbiába került főként azért, mert a magyar anyanyelvű vasutaso­kat. akik közül sokan — horribile dicta — a régi magyar illetőségi törvény hiányosságai következtében állampol­gárságát nem tudta igazolni,-nem tar­tották elég megbízhatóknak a Vajdaság­ban. Az áthelyezett magyar vasutasok helyébe délszerbiaiak jöttek a Vajda­ságba. A délszerbiai vasutasok helyzetét semmivel sem nehezíti meg a Vajda­ságban az a körülmény, hogy ők nem vajdaságiak, sőt ez sokszor és nagyon sok tekintetben előnyt is jelent számuk­ra, ezzel szemben a Délszerbiába kül­dött magyar vasutasok helyzete, ugv látszik, nem olyan k-dvezö.* Egy Nishe helyezett magyar vasutas közli velünk, hogy el kell hagynia' állását, egziszten­ciáját, mert nem tűrik meg odalent. »Idáig )tt békében éllem — irja Nis­­böl a vasutas — de most egy pár napja itt is az a láz kering, hogy cl azokkal, akik nem ide valók és kénytelen vagyok jo magam is összecsomagolni.« A levélíró azok közé a szerencsétle­nek közé tartozik, akiknek nem volt módjukban megszerezni a domovnic.it és igy most kénytelen kivándorolni, hogy Argentínában növelje a magyar Földnélküli Jánosok hadát. A Monroe-elv valóban tiszteletremél­tó és valljuk mi is, de talán mégis csak az volna az igazságos dolog, ha azokat a vasutasokat, kik nem maradhatnak meg Délszerbiában, mert vajdaságiak, hoz­zák vissza a Vajdaságba, mert ha igaz, hogy Szerbia a szerbiaiaké, akkor bi­zonyára az sem igaztalan, hogy a Vaj­daság a vajdaságiaké! Van üzlet amelyik most is jól megy Rendőrkordon tartja fent a ren­det egy bolt ajtó előtt —■ Hagyja el uram, nincs üzlet, rósz­­szol megy a bolt, — panaszkodnak u szuboticai kereskedők, ha netalán hogy­­létiik felől érdeklődik az cuibcr. £s a panasz jogos is, mert az üzletek konga­nak az ürességtől, itt-ott. ha betéved a vevő, az alkalmazottak dédelgetve fog­ják körül és egyszerre tiz kéz is nyúl a kért áru után. Ezzel szemben van egy üzlet a városban, amelyben oly nagy ti forgalom, hogy rendőrségnek kell a ren­det fenntartani, csak jegy ellenében le­het bejutni, mint egykor a közélelme­­t zési raktárakba és oly nagy a tolongás 1 előtte, hogy a szegény kuncsaft, mig el- I jut a pultig, a legnagyobb életveszedel­­meken megy keresztül. Ez a jólmenö üzlet az Alekszandar-utcán van és nem­régen még Sugár Béla tulajdona volt. Sugár Béla, mint sokannyian, a nehéz gazdasági viszonyok következtében csőd­be jutott, az üzletből, amely a város egyik legnagyobb és legszolidabban ve­zetett divatáruháza volt, csődtömeg lett. Mint csődtömeg került ismét an biok magánkézbe, amely most kiárusít. Szu­­boticán tönkre kell menni egy boltnak, aztán kiárusításra kell kerülni, akkor bombaüzleteket csinál. Kiárusítás... Ez a szó még hódit, szédít, elkábit s erre a város legtávolabb pontjairól is kara­vánok kerekednek föl: bevásárolni. Ki­árusítani, annyit jelent a tömeg előtt, hogy ingyen vásárolni. Ezért vannak százan, meg százan, reggeltől-estig a néhai Sugár-cég üzlete előtt, hogy ne­héz küzdelem után, kék foltok árán meg­vehessenek egy-egy pár fürdőcipőt ti­zenháromért, egy-egy nyakkendőt het­venért és ha a tolongásban letépik az ingét, mégis megvigasztalódnak: — Ilyen olcsón sohsem jutottam vol­na hozzá. Szombaton reggel akasztották ki az üzlet lehúzott redőnyére a táblát, amely tudtul adta, hogy a Sugár Béla-cég rak­tárát kiárusítják. Negyedóra múlva az üzlet előtt tiz ember, félóra múlva húsz, mire kezdetét vette a kiárusítás, kétszáz. Percek alatt terjedt el a városban a ki­tűnő beszerzési alkalom hire és mire ki­szolgálták az első húsz vevőt, már rend­őri segítséget kellett kérni a rend fenn­tartására. Az üzlet-ajtó nyitvatartásiról szó sem lehetett, a redőnyöket le kellett huzni és a bent szorult vásárlóknak vé­gül ugy kellett kibújni a redőny alatti keskeny résen. Hétfőn csak emelkedett a forgalom. Kendős asszonyok, szabadnapos vasuta­sok, sihederek és néhány jobb öltözetű ember, összesen mintegy kétszázan vet­ték ostrom alá az üzletet. Mindenki egy­szerre akart bejutni, attól tartva, hogy orra elől szétviszik a raktárt. A nagy tolongás miatt még az első turnus szá­mára sem merték felnyitni az üzletet. A rendőr, akit odapréseltek a rollóhoz, toporzékolt, izzadt, hadonászott, könyör­­gött, biztos, hogy legjobban szerette volna a gumim botot használni, mert se rimánkodás, se gorombaság nem segí­tett. Az embereken erőt vett a vásárlási láz, a vásárló düh. Nem volt más mód, sorszámokat osztottak ki és voltak olya­nok, akik pénzt kínáltak az alacsonyabb sorszámért, hogy előbb bejuthassanak. Az érdeklődés arányában emelkedtek közben az árak is. Azok. akik csak hétfőn délután lép­ték át a küszöböt és megtépve, össze­törve indultak hazafelé hónuk alatt az olcsó portékával, a kirakatok előtt elha­ladva, szomorú válóra jutottak, hiába ették meg a békát, alig valamivel vá­sároltak olcsóbban, mint más üzletben, ahol nincs kiárusítás s ahonnan nem rendőrkordon tartja vissza, hanem ma­ga a kereskedő hívja be a vevőt. Azért mégis legjobb üzlet a kiárusí­tás s ha a gazdasági helyzet még soká ilyen lesz, mint ma, —- fellendülnek az összes szuboticai üzletek. Mindegyik csődbe jut és mindegyik — kiárusít. Tudományos alapokon nyugvó fogápolás! Minél erősebb a riyálkiválasatás, annál hatásosabb a száj ápolása. Fogkefe és viz nem elég ehhez. PEBECO-fogpaszta előmozdítja a ny.ilképződést és igy a leg­kisebb ételmaradékok is eltűn­nek a fogak közül. PEBECQ -fogp^ta^J

Next

/
Oldalképek
Tartalom