Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-31 / 211. szám

•>1.. i ^ f 1927 julius 31 mnurcs Gyorsabb igazságszolgáltatás felé Köztudomású, hogy a Vajdaság igaz­ságszolgáltatása jó néhány esztendeje kátyúba került és így e jogvidék jogá­szai, főleg az ügyvédi kar, sóvárogva tekint az elé az idő elé, mikor fog a jogszolgáltatás szekere végre valahára kikerülni ebből a kátyúból. És ezért ki­törő lelkesedéssel és örömmel fogadja mindenki azoknak a reformterveknek megvalósítását, melyeket a noviszadi fe- Ubbezési biróság újonnan kinevezett el­nöke kilátásba helyez. Lassú igazságszolgáltatás nem igaz­ságszolgáltatás és itt a tizenkettedik ftrája, hogy ez az igazságszolgáltatás nélküli állapot végre valahára megszűn­jön. Bár kétségtelen, hogy az egyéni fniciaífva nagyon sokat segíthet s a fe­­lebbezési biróság elnökének tervei elégé «negnyugtatókak, személye is garanciát nyújt arra, hogy a tervek valóban ki­vitelre is kerülnek és momentán a ba­jon segítve is lesz, de az igazságszol­gáltatás kérdése, amelyet az államigaz­­iaitásban — sajnos — qantité néglige­­ihtanak tekintettek, nem függhet egyéni tnldaüvától, nem függhet egy személy akaraterejétől és kapacitásától, hanem ttttézményileg kell az igazságszolgálta­tás gyorsaságának kérdését megoldani. A Vajdaságban érvényben levő per­cend elég modern, hogy a gyorsaság kérdése a jogszolgáltatásban elsősorban Érvényesüljön, ámde, és ebben minden |bgász megegyezik, ennek a kérdésnek fegy nagy kerékkötője van, a kerékkötő 9 mostan érvényben levő illetéktörvény. Kerékkötő pedig az illetéktörvény azért, mert egy olyan intézkedése van, amely a megsértett jogrend helyreállí­tásának — par excellence — akadálya. Ez az intézkedés az, hogy megtiltja a bírónak, hogy mindaddig, mig egy ügy­ben a biró nézete szerint megkivántató Illeték leróva, és szabályszerűen leróva Oincs, az ügyet elintézze., úgyhogy ma *z a helyzet, hogy a birónak nem a cor­pus jurist, hanem első sorban az illeték­­törvényt kell szem előtt tartania, mi­előtt az ügyet elintézné. Sőt büntetés terhe alatt tiltva van a felrónak, hogy _ ügye,t elintézzen, míg az illetek néni kiszabva; hanem megfizetve, helyesebben szabályszerűen leróva nincsen. Szóval nem elég az il­leték megfizetése, hanem az illetéket szabályszerűen, mint ezt az illetékleró­­vás tekervényes paragrafusai előírják, kell leróni és mindaddig, mig ezek a te­­kervényes, sokszor egymásnak ellent­mondó és homályos rendelkezések be nem tartattak, a biró az ügy érdemi el­bírálásához hozzá nem foghat. Bz a rendelkezés a legutóbbi években olyan állapotot eredményezett, mely a Jogszolgáltatás csődjének minden külső jelét magán viselte, mert alkalmat adott arra, hogy bármilyen égető jogsérelem orvoslása a néha horribilis összegű il­letékek szabályszerű le vagy ie nem róvásának kérdésétől tétessék függővé. Jelen sorok írója, de minden jogász a Vajdaságban csakis fájdalommal álla­píthatja meg, hogy mindaddig, mig ez a szakasz, az illetéktörvény 51. §-a fenn­áll, ez a jogrendellenesség állapota, amely egyéni iniciativával csak ideig­­óráig lesz orvosolható. Ha tehát a jogszolgáltatás gyorsasá­ga mint ideál felé közeledni akarunk, mulhatatlanul szükséges, hogy a fennt említett törvényszakasz sürgősen töröl­tessék az illetéktörvényből és egy olyan törvényes intézkedéssel pótoltassék, amely az állami fiskális érdekeinek sé­relme nélkül egy ugyanolyan vagy még nagyobb fontosságú kérdést a jogszol­gáltatás gyorsaságának kérdését is or­vosolja. A vonatkozó akadály elhárítása tör­vényhozási utón történhet csak, de az akadály nem oly nagy, amilyennek a törvényhozási apparátus nehézkessége mellett látszik. A legutóbbi évek törvényszerkesztési módja ugyanis megmutatta, hogy igen fontos és égető kérdések megoldása a költségvetési törvényekbe való becikke­lyezéssel, hogy úgy mondjuk, rövid utón történhet meg és ha az adóügyi kérdé­sek egész komplekszuma, de más köz­ös magánjogi rendelkezések és refor­mok megvalósíthatók ilyetén módon, nem kivihetetlen az sem* hogy a fennt­cmlitett szakaszból előállott anomáliák a jogszolgáltatásból kiküszöböltessenek. Mindezen anomáliák — amelyek kö­zött azonban az elsőség pálmáját fenti szakasz viszi el — megszüntetése iránti vagy legelőször a vajdasági ügyvédi kamara legutóbbi közgyűlésén elemen' tális erővel robbant ki. Mig a fenntebbi és hozzá hasonló anomáliákkal a jo­gászkörökben, de főleg az ügyvédi kar­ban csak melankolikus érzelmekkel és minden reform lehetetlensége felől való fatalizmussal foglalkoztak, addig ezen a közgyűlésen akadt hang, amely nem az öregek fatalizmusával, hanem egy ifjú generáció reményével és tenni akaró vágyával mutatott rá, hogy a reform nemcsak hogy szükséges, de lehetséges és hogy a kezdeményező lépést az ügy­védi kamarának kell megtennie. Fatális véletlennek, vagy a kamara közgyűlé­sén elfogadott határozatoknak eredmé­­nye-e a felebbezési biróság elnökének és ép annak az elnöknek kinevezése, nem kutatom, némi merész fantáziával an­nak is lehetne tulajdonítani. De amint emlitém az egyéni iniciati­­va nem sokat és nem állandóan segít, a segítségnek intézményes alapokon kell nyugodnia és az intézményes alap csak az, hogy a fenntemlitett és egyéb az illetéktörvényben rejlő anomáliáknak és középkori jellegű intézkedéseknek az illetéktörvényből el kell tünniök. Ha e sorok Írója eléri azt, hogy a gazdasági érdekképviseletek és egyéb a közönség szélesebb rétegeit magában foglaló erkölcsi testületek is magukévá teszik az illetéktörvény reformjának gondolatát, már egy lépéssel előbbre vittük a gyorsabb igazságszolgáltatás ideálját, de az. illetéktörvény gyökere­sebb reformja nélkül minden szó és igé rét csak kiáltó hang a pusztában, min­den maradni fog a régiben és az igaz­ságszolgáltatás szekere továbbra is csi­galassúsággal fog a kátyúban döcögni. Dr. K. A. Csuka Zoltán HAJNALOK SIRATÓ JA Az ég \csillagszemeibe becsúszott a bánat fénypászmák szaladtak a homlokára és lepergett az éjszaka róla. Először csak a felhők hegye pirult ki aztán a Iák csúcsa is lángrakapott és a határok alján megnyílt a hatalmas pilla. A sápadt hajnal tejszagu bőrén feltarjagzott az ezertorku kakaskukorékolás lomhán görögtek előre a falombok. mély álmok ködéből felmerült az erdők válla, a házak elkezdtek tapsikolni, fehér színekben, pirosban, meg halvány kékben és szivszorongva éreztük, ahogy négy suta fal között kimúltak a fájdalom sikolyai kéményeken át a könnyek kiszöktek a tiszta mezőkre. * és a házak szeme rémülten fölfigyelt a kettésza kadt égre. Erjedő élét, i „ . halotti csendből csírázó napmag szive rohanásba. csirák áradása^.. . ............."-•*'*»* friss testek áradása tör feléd és zúgja az élet sirató danáját ilyenkor napfámadás ideién forró nagy cletkapaszkodásban jó lenne fejünk leejteni a kedves ölébe s dicsérni sírva, sírva, örömben, őt meg a hajnalt. ÁLDM A gyorsan szürkülő szobában a feke­te alakok szorosan egymás mellett ül­tek félkör alakban és Valéria tudta, hogy itt csak mind rokonok, ismerősök, jóbarátok, ha szeinélyszerint nem is le­het megállapítani, ki melyik eppen. Nem is volt fontos. Valeria mellett a Feri ült. Mert Valérián egy nagy fekete kázs­­mirkendő volt vörös rózsákkal körös­körül. meg zöld levelekkel. Nem tudni miért, fejtől lábig ebben a rózsás fe­kete kendőben, itt a meleg szobában, csak az nagyon jó volt. Feri kezét sen­ki nem látja, az ujjaival, mint apró me­leg csókok, olyan a zérintés a kendő alatt, a tüzes kezével össze-vissza. mi­től piros rózsák bújnak ki a pórusokon és az egész sötét szoba gyöngyvirág­­szagu. De egyá’tafában nincs is mór sötét és a rokonok meg a többiek el­tűntek mint a ködök. Csak Teri. az itt van. most már lehet a szemét is látni és a meleg lehellete olyan mint a haj­nali sóhajtás és édes ize van. De Feri szája már egészen tüzes, mint a bor és egyszerre odaszakadt Valéria szájára. A vörös szoba titokban zug. nem lehet mozdulni se. de minek is. ugyse_ látja senki mi történik az égü pirosságtól. Az egész vörös alkonyi nap beszorult a kendő alá. de hol is van a kendő? És egy nagy sárga késsel most levágta va­­lak a csókot is Vali szájáról.... Most a Feri is belelépett a ködbe és messzire húzódott az arany fényesség havából, amibe fekete csillagok rajzolták bele magukat olyan formásra, mint a hópt­­hék a nagyító lencse alá. Csak most el* tak szerte, fóképen Vali szájában és az édesség megkaparta a torkát „Valéria köhögött, mire rögtön tündöklő nyári reggel támadt és napfényes ucca olyan bolondos formás házakkal, mint a kü­lönféle tartka skatulyák a Vali pipere­fiókjában. A rózsaszínű »Cotty« kerek palotája egyedül állt a tér közepén és mindenki törhetett róla egy fehér pú­derpamacsot. ingyen. Vali bement a .Frank kávé««-ba uzsonnázni, de zac­­cos volt és amikor az uccára lépett, a Juli nénit látta, aki a sarkon állt és megszurta a kötőtű, amire ijedten bele­lépett az adóba, ami fényes Ids pocso­lya és mind féltek tőle és elkerülték az emberek az uccán. Ekkor jött a nagy fekete nő és szo­rongatta a Feri nyakát, aki bent ült a retikiiljében és nem lehetett becsukni, mert Feri mindig kidugta belőle a fejét és mozgatta az ádámcsutkáját, amitől mindig kipattant a zár. Valéria félt, hogy megfojtja igy az a fekete nő a Ferit és nagyot sikoltott. Aztán neve­tett, hogy ez úgyis csak álom, minek félni és megharagudott a Ferire, minek ült be a fekete nő cekkerébe, amikor annak kerekei vannak és gurulnak. Erre a fekete nő kitárta a szárnyát és már repül is Ferivel, aki az utolsó pillanat­ban észreveszi Valit és hamar lesodor egy gombolyag lila gyöngypamutot és Valit felhúzza maga után. Vali boldo­gan úszik a kék tnindenségben és látja a Feri duzzadó muszklijait, ahogy vi­gyáz, hogy le ne ejtse a Valit. Lent szterteszórva mint Valéria babos ruhá­ján a pöttyök, apró templomtornyok vi­lágítanak nappal mosdott aranykereszt­olva'dtak és csurgó sárga tswaei fflis* tejkkel és Feri lekiabált, hogy a kéttor nyunál majd leszállnak és megesküsz­nek. Már látszott is a kéttornyú tem­plom, amikor a csúf fekete varjú neki­ment a lila fonálnak és a csőrével el­harapta. Vali irtózatos sebességgel zu­hant most már lefelé. Még látta egy pillanatra a Feri ijedt szemét, aztán dermedt halálos félelemmel pottyant egy sivitó zöld szakadékba. Fölébredt. P. Gergely Boriska Szerkesztői üzenetek EMESE. Közölje teljes nevét. K. R. Nyugdíj ügyében illetékes hely­ről a következő felvilágosítást nyer Tu: Ön mint járásbiró. özvegye a magyar nyugdíjtörvény értelmében az özvegyi segélypénzt élethossziglan élvezhetné. Ha ismét férjhez megy. az özvegyi di­jat elveszti a házasság tartamára — de ha újra özvegységre jut és a máso­dik férje után nem kap özvegyi nyug­dijat, akkor ismét megkapja az előbb húzott özvegyi segélypénzt. Tehát mi­után második férje után élvez nyugdi­jat, az első után nem illeti meg nyug­díj, tekintet nélkül arra, hogy férjei nem egy államban szolgáltak. Azonban, amidőn másodszor férjhez ment. jogot formálhatott volna végkielégítésre, azaz nyilatkoznia kellett volna, hogy ezen végkielégítést kívánja, vagy pedig ujab­­bi előzve gyűlése esetére fenntartja igé­nyét az első férje utáni segélypénzre. Ha Ön annakidején megtette a kívánt nyilatkozatot, utólag kérhetné az Önt ilietö nyugdíj két évi összegét végkie­légítés gyanánt. Azonban ebben az eset­ben is. félő. hogy az ügy tiz óv után. már elévült. V. P. Temcrin. Soraira közöljük, hogy a cikóriaültetés kérdésében több helyről várunk felvilágosításokat. Amig ezek beérkeznek, addig is értesíthetjük Önt. hogy most jelent meg a »Gazda-Lexi­kon« cimü mü, amely a cikóriára s an­nak termelésére vonatkozó összes tud­nivalókról részletesen megemlékezik Többek közt azt is megírja, hogy i átlagtermés katasztrális holdanként Víb métermázsa gyökér és 18—30 méter­­mázsa levél és fej, valamint hogy a ci­kória magról és gyökérről termeszthető. Továbbá utasításokat ad a tatai mikénti megművelésére és szerinte kisgazdasá­gokban is eredményes a cikóriatér rhe­­lés. Talán szíveskedjék ezt a Gazda­lexikont beszerezni, amelynek két vas­kos kötete 480 dinár s minden gazdá­nak nélkülözhetetlen könyv. Sz. I. Szubotica. Maga az eljegyzés semmiféle hivatalos formasághoz sincs kötve. A hivatalos formalitás az, hogy az eljegyzés megtörténte után. de a há­zasságkötés előtt három héttel jelent­keznek kihirdetés végett az anyakönyvi hivataliban, az Ön és a menyasszonya születési bizonyítványával és az egyik házasulandóiéi illetőségi bizonyítványá­val, amely szerint az egyik házasfél ott lakik, ahol a házasságot meg akar­ják kötni. Megjegyzendő, hogy ez alól is lehet dispenzációt kapni. Ha nincs is még az állampolgársága rendezve, köthet itt házasságot. A leánykéréshez semmi különös formalitás nem kell. Ön. vagy valamelyik hozzátartozója meg­látogatja jövendőbelije szüleit és arra való hivatkozással, hogy Önök ketten már megegyeztek, megkéri a kezét. M. I.-né. Ban.-Deszpotovac. Vissza­térve ,a nyugdíjügyre, közöljük az ille­tékes helyről nyert kővetkező felvilá­gosításokat: Az Ön nyugdijának meg­állapítása helytelen és ennek az oka va­lószínűleg az, hogy 1924-ben. amikor az 1923. évi szept 1. törvény alapján a tisztviselők fizetési osztályokba és foko­zatokba lettek beosztva, nem fordult az Államtanácshoz orvoslásért hogy a megillető fizetési osztályba sorozzák, amennyiben Kegyedet már annakidején megillette a II. kategória, amikor még a kiegészítő vizsgát az állam nyelvén le sem tette. A 33 évi tanitói működés után. falun, a nyugdíjnak a családi pót­lékokkal együtt havi 3.050.50 dinárnak kell lenni, ha az uj törvény alapján tör­tént a nyugdíjazás, az alapfizetésnek 35%-ával. Persze ebből lehetnek bizo­nyos szokásos levonások. Itt felmerül az a kérdés, várjon beszámitották-e mind a 33 működési évet és vájjon nem a ré­gi iskolai törvény alapján történt a nyugdíjazás? A szöbanforgó kartársuk, aki egymaga kap 3000 dinárt, tévesen kap annyit, mert a maximális törvé­nyes müiködési idő után. ha teljes utol-, só fizetésével megy nyugdíjba a tanító (és minden illetményeivel) a családi pótlék nélkül, akkor sem tehet ki 3000 dinárt a nyugdíj. Mindenesetre kísérel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom