Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-03 / 183. szám
1927 julius 3 BÁCSMEGYEI NAPLÓ &kf ntosí ’debütál, egy bájos bak- Xt játszik egészen elragadóan. Egész zonyosan olyan tehetség, aki nyereséget Jelent a film számára. Itt van Nina Vanna is, egy finom feketehaju szépség, talán egy reménysége a filmnek. Grete Schmidt, egy csinos szőke . . . stb.« Ez a kritika eldöntötte a sikert. Kivétel nélkül minden lap a főszereplő, Nina Vanna rovására dicséri Káté v. Nagyot. A legtekintélyesebb berlini lap, a »Vos sische Zeitung« igy ir: »Käte von Nagy, a bakfis, olyan, mint a higany és kimondottan nagy komikai tehetség. Nina Vanna túlságosan tudatában van »szépségének« és emiatt gyakran elfelejt játszani. A harmadik berlini napilap, amelynek a filmkritikája számit, a »Berliner Tagblatt«, ezt írja: »Meglepetés Nina Vanna, aki korábbi filméiben merev és csaknek ellenszenves volt, most csupa melancholia. Qrete Schmidt bátortalan, talán a szerepe miatt. Egy csöndes, finom fej: Dina Dierks. A legnagyobb nyereség azonban, Käte v. Nagy, egy turbulans, szentimentális bursikóz bakfis, egy típus, ami nálunk egészen hiányzik és a kit a nézők hangos elragadtatással üdvözöltek.« A kisebb lapok mind ugyanezt variál ják, egyik se felejti el, hogy Käte v. Nagy higanyszerü. A legnagyobb elragadtatással a »Deutsche Allgemeine Zeitung« ir róla, amelynek kritikusa megállapítja, hogy csak egyre kell vigyáznia, ne essen túlzásokba. Ennek a kritikusnak jó szeme van. A szaklapok közül a »Filmkurier«-nak, az egyetlen filmnapilapnak kritikája a legfontosabb. Ez is Käte v. Nagygyal kezdi beszámolóját a szereplőkről: »Legjobban örülünk a Käte v. Nagygyal való megismerkedésnek, ez az ugrándozó bakfis csodálatos biztonsággal ura az arcjátékának és a grimászainak. Talán a jö vó' Colleen Moore-ja. Ismételten nyiltszini tapsokat kapott. Kezdetnek óriási siker. Remélhetőleg nem száll fejéibe a kicsikének. A lista megy tovább. Nina Vanna finom, de merev, már annak is örülni kell, ha nevet. Qrete Schmidt egy Robertson en miniatűré stb.« A »B. Z. am Mittag« rajzot közölt Käte V. Nagyról. A film valamennyi szereplője közül csak róla. Eddig nyolc szerződtetési ajánlatot kapott. A leggyengébb havi ezer már. ka. Egyiket se fogadta el. Most már ráér várni. A Paramount ki akarja vinni Amerikába. Talán ott következik a folytatás... (-■) nz uttr Piri ENGLESKI MAGAZIN Beograd VukaKaradžlćaul. 18. Telefon 24-98 Zagreb Strossmajerova 10 — Telefon 16-56 Elsőrendű úri divatáruház. Saját műtermében készít mé:ték után ruhát es fehérneműt Eredeti Burberry Weatherproofs Nem mindegy ha já vagy rossz könyvet olvas-e! Vigyázzon a könyvbevásárlásnál! Jó — olcsó — szép könyvet kaphat a BÁCSMEGYEI NAPLÓ könyv - osztályán ál Páris, julius. Nincs ostoba mesterség, csak ostoba emberek vannak — tartja egy francia példaszó; sem okosabb, se bárgyubb a világ minden egyéb közmondásánál. Vo natkozik pedig az utszéli igazsága azok. ra, akik mert valamely foglalkozás lé. nyegét meg nem értik, idegenül állnak vele szemközt és ami a legkönyebb, lenézik. Holott ha tudnák! Ha a mélyére látnának, hogy e lebecsült mesterséghez is mennyi rátermettség kell, meg aztán, hogy aki alaposan érti, mennyi pénzt tud megkeresni vele. Pedig végső fokon mégis csak ez szokott a döntő szempont lenni, amikor arról van szó, okos volt-e valami vagy balgaság. A párisi ucca, ahogyan ez már hozzátartozik a világvárosnak és kivált a la tin lüktetésűek életéhez, hemzseg a meg. foghatatlan hivatásu és már-már a fantasztikum küszöbét surló exisztenciáktól. De amiért a polgári létük nincs se oklevélre, se cégbejegyzésre berendezve, ez nem jelenti, hogy évente jócska mennyiségű pénzt meg ne keresnének és még hozzá: elég kifogástalan módon. Az olcsó portékáit a boulevardokon kel lető camolet, az uccai erőmüvészek, tűz. evők, tenyérjósok, akik triikkjéikkel mulattatják a kávéházi terraszok unatkozóit, jókora pénzeket keresnek és mint típus itt bizonyára távoli múltra tekintenek vissza. Nincs panaszra oka ama rendesen igen toprongyos frátereknek se, akik az udvariasság fintorával és az alázkodók fölényével rohannak a színházba érkező vagy a színházból haza indulók kocsi-ajtaját nyitogatni és egy: »Báró ur! . . . Gróf ur! . . . De hercegem!« fokozással csikarják ki maguknak a borravalót. Ezek az alkalmi ajtónyitogatók. őgyelgő vámszedői a mások mulatságának, korántse koldusok, mint a ruházatuk után vélné az ember. És mit mondani ama derék polgártársakról, akik pátriárkái külsővel, ,a kampójával pásztprbQtra -umlćlšeijttjtć, .de „a. másik végén hosszú szöggel ellátott bottal sétálnak az uccán és kápráztató btivári ügyességgel a kávéháázi székek, asztalok alól a botjuk kampójával magukhoz horgásszák, vagy a bot szöges végével nyársra tűzik a szerte heverő szivar- és cigarettacsutkákat ... Az a mezőjükön nem értek kalászok, az ő aratásuk ez a marék bagó. Szivar-torzsa és cigarettavég ilyenkor tanulja meg, hogy az élet egy örökös újrakezdés. Amiért keserű nyállal elegyedve, a hajdan délceg szivár egyszer már átvergődött rajta, hogy elszívjuk, ez nem zárja még ki, hogy a csutkája majd felvagdulva, uj töltésben, egy uj cigarettahüvelyben ne kezdjen egy második életet. ezúttal mint az állami dohányjövedék illetéktelen konkurrense . . . Mások, az uccákon kis papirfigurákat árulnak, amik egy finom, láthatatlan fonálra kifeszitve az aszfalton vadul birtokra kelnek, boxolják, dögönyözik egymást, aszerint, amint az árusító és a cimborája a szálat, amelyik a két figurát talpon tartja, hogyan rángatja, feszíti vagy engedi ernyedésnek. Hány még hasonló, tarka-barka uccai foglalkozást lehetne felvonultam! Itt van például az a nagyon rosszképii aggastyán, felettébb arisztokratikus megjelenés: olyan finom és megejtő, mintha a sátán nagykövete lenne vagy legalább is az isteni Sade marquis egyik regényéből lebbenne ki. Állandóan ott őgyeleg a oCncorde vagy a Vendometér környékén, lesve a neki megfelelő idegenek után. Amikor rácsap az áldozatra, lenyűgöző eleganciával emel kalapot előtte, pontosan kilencven fokos szögben hajtva be a karját, mialatt a világ legkülönbözőbb nyelvén ajánlja fel szolgálatait — lehetne-e netán oly szerencsés feltárni a kiváló idegen előtt a párisi délutánok és éjszakák titkait? Emeiyitő aggastyán: testvérek között megvan vagy hetvenötéves és ahogyan a szája szélét nyalogatva megszólítja a kiszemeltet, legszívesebben a fülét rázná meg érte az ember. A fogatlan szájiirege. beszéd közben, ijesztően ásít rá az a hallgatóra . . . Vagy talán a kokainárusokról beszéljünk, akik elő vigyázatból legtöbbször valami ártalmatlan fehér port árulnak jó pénzért, teszem azt szódabikarbónát, körültekintve óva tosan, mintha legalább is a mennyor I szág kulcsát húznák elő a mellényük alól, ahol a port tartják, pár grammos kis fehér papírzacskókban. Hinné-e valaki, hogy ezek az uccán gyakorolt mesterségek akárhányszor dusabb jövedelmeket hajtanak, mint egy közepes ügyvédi vagy orvosi praxis a tisztára szellemi foglalkozásnak jövedelméről szerénységbő) nem is szólván. Jövedelmükhöz illeszkedik az életmódjuk is, amelynek inár semmi köze a régi koldus-romantikához, a piszkos szalmazsákhoz és a benne felgyújtott aranyokhoz és bankókhoz. A modern camelot nem koldus, többé, aki a szánalomra spekulál, hanem kereskedő, annak rendje módja szerint, csak éppen hogy nem vár vele, amig a közönségben feltámad a tudata, hogy erre vagy arra szüksége van és a jószágot megszerezni betér a boltba, hanem, szóval, kelletésel, magasztalással, triikökkel ezt a szükségletet ő maga költi fel a hallgatóiban, akikre aztán tüstént rá is sózza a beéjiik magasztalt portékát: a selyemnyakendőt cel!ulczerkeverékből, a leszakithatatlan nadrág-gombot a körömvágóollót. ami páros napokon töltőtoll. páratlan napokon hajkefe. A camelot: rendes adófizető polgár, hatósági kereskedelmi engedéllyel,' pátens-levéllel, aki a portékáját még megtetézi azzal, hogy mulattatja az uccát és eggyei több szint és hangot visz bele. Néhány nap előtt a boulevardokon tanúja voltam,'amint uccai zenészek álltak meg az egyik sarkon és mint ilyenkor szokás, csakhamar egész embergyürü vette őket körül. Déli idő volt, ragyogó napfénnyel teli minden. A közeli miihelyekbői ezernyi ezer kis munkásleány. özönlik ' ki, ilyenkor;, szalad ebémegenni-4 legközelebbi sétatéren, talán egy kávét meginni, átellenben a bariban. Aztán sétifikájni még egy óra hoszszat a napon; egy óra hosszat szabadnak érezni magát, mielőtt visszatérne a műhelybe. Az efóle déli órát és az illu' zióit mindig kellemesen kiséri egy kis muzsika; szinte hozzátartozik ahhoz a halhatatlan rományhoz, arpelyik mindig ott zeng vagy döngicsél a fiatal szivek mélyén és kivált ilyenkor, a tavaszi verőfényben. Az uccai zenészek, jeles pszchológus létükre, kitűnően tudják ezt. Szóval dalolni kezdtek, igen szivhez szólóan: sirt a harmonika, vibrált a gitár, harsogott a szaxofon és a muzsikusok teli tüdővel fújták hozzá a szöveget. Egy népszerű •kupié yo.lt Amerikából hozta át tálán egy vándor artista, talán egy négerjazz, vagy a szellő talán, vagy a divat, nem is fontos az ilyen időkben, amikor a Newyork—Páris távolság alig harminchárom órai repülőút; holnap talán már csak egy kőhajitásnyi . . . Amikor az improvizált hangverseny véget ért az uccán, a zenészek eladtak egy jó tömeget a kottáidból a hallgatóiknak. Aztán tágulni, lazulni kezdett az embergyürü, a közönség eloszlott, a muzsikusok pedig, két férfi és két nő — autóba szállt, a maguk autójába, amelyik egyébként még derekasan meg volt rakva kottával. A kvartett bizonyára hamar még egy másik forgalmas térre száguldott, ahol eg ymásodik koncertet van' ideje rendezni, aztán ad még egy harmadik hangversenyt, mielőtt a kis midinettek, változatlanul muzsika-szomjasan, viszszatérnének az atelierikbe. Egy másik ilyen camelothistóriát szeretnék még elmondani, ez röviddel ezelőtt a Chamus Elysées-n játszódott le. Este tiz óra volt. fülledt meleg idő és ott ültünk egy kávéház terraszán. Torkig voltunk mind az egész közönség, egy camelot tolakodásával, aki már félóra óta nyütte, nyaggatta a terrasz publikumát egy hangos játékszerrel, de hasztalan, nem vásárolt belőle senki. Ez a játékszer egy kartonból kivágott kacsa volt, valami hólyaggal ellátva és ha az ember a hólyagot nyomkodta, a kacsa elkezdett hápogni. Hogy rákezdett a hápogásra, még kisebb baj volt. A baj ott következett, hogy a hápogás nem is akart többé megszűnni. A camelot szakadatlan fel-alá járt a terrasz előtt és egyre, fanatikusan, meggyőződéssel nyomkodta a hólyagot, a kacsa pedig hápogott, hápogott, hápogott, hogy mindannyiunknak a füle fájt belé. Mint a kérlelhetetlen végzet szava, mint egy el ; nem múló átok súgott felénk ez a hápo- I gás; a camelot egészen belétözesedett 1 és egyre vérmesebben, egyre rajongóbbun magasztalta a játékszere előnyeit Pedig kárba veszett fáradság volt; tan mert a valamennyiünk játék-kacsa *= 1 •-.!■ te pillanatnyilag már fedezve talán azé't, mert meleg volt és 1 k' Ksen ültünk és az ember lusta ! volt. a zsebébe nyúlni pénzért..,. Végén a camelot-t elhagyta a béketürése, Fel- I diihödött. Előkapta a hóna alatt tartotl I dobozt, kinyitotta, belécsapta — az ott ; heverő többi közé — a sokat kínált já|ték-kacsát; aztán becsukta a skatulyát i megint és elszánt léptekkel odament j egyenesen egy a járda szélén álló automobilhoz, amelynek kormánykereke I mellett egy szundikáló magánsoffőr ült. A camolet az ülésre tette a dobozt, felköltötte a soffőrt, de mielőtt elindult volna, feláll a kocsiban és a közönség felé fordulva, körülbelül a következő beszédet vágta ki: — Uraim és hölgyeim, franciák, idegenek és csehszlovákok! Önök elég makacsok voltak hozzá, hogy félórai buzgó kínálásom ellenére egyetlen kacsát se vegyenek tőlem. Csak azt ne higyjék, hogy én ezen netán elkeseredem vagy hogy a szerelmi légyottomra más alkalmatosásgon megyek, mint magánautón. Hölgyeim és uraim, a viszontlátásra és noha önök a legaljasabb módon szabotálták a kacsáimat, mégis, tiszta szivemből kívánom, hogy az önök éjszakája is éppen olyan kellemes legyen, mint lesz az enyém, a szép és szőke szerelmesem oldalárt! A közönség, franciák', idegenek és csehszlovákok, elképedve bámult rá. De a camelot már végignyult az ülésen, kacagott, hangosan, jókedvűen, gúnyosan ... A kocsi elindult A kávéházi chasseur pedig, amint ott állt mellettem, hozzám hajolt és bizalmasan a fülembe súgta: — Telik neki kocsira. Elég pénze van hozzá. — övé az autó? — kérdeztem a chasseurt, egy tizennyolcéevs sihedert. — Dehogy — felelte. — A kocsi az enyém. De éjszaka ide állítom a kávéház elé. A bátyám rajta a soffőr... Éjszaka a vendégek jó pénzt fizetnek egy; kis fuvarért . . . Remek egy kocsi! Most még közelebb hajolt a fülemhez és már egészen bizalmasan rebegte belé: — Ez remek egy mellékkereset! Adorján Andor Blazsek Ferenc : Az én vigaszom Mint üres perselyét a koldus, Kezemben hordom a szivem, Alamizsnát, szerelmet kérve, De nem sajnál meg senkisem. Nincs kunyhó, melynek szögletébe Fáradt fejem lehajtanám, Nincs testvérem és nincs barátom, Nincs asszonyom és nincs anyám. Nincs másom, mint az a vigaszom, Hogy nem én vagyok a hibás, Mert tudom, a fölséges Népnek Nem Krisztus kell, de Barrabás. Mint felhőben ködlő hegyormok, Társ nélkül vannak a nagyok; Talán azért nem szeret senki, Mert, jaj, másnál különb vagyok. Dr. HORVÁT ÜDÜLŐ OTT HONA ABBAZ1A Elsőrangú, modern kényelemmel berendezett úri magyar ház. Saját nagy árnyas park, na<pos lerraszok, minden szobából felsige» teng ri kilátás, fo yóviz. H rés bánáti konyha Gyermekek 5 éven felül kíséret nélkül is. Orvos a házban. 143
