Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-24 / 204. szám
9LE 8 IS Vihar után Siró sárgarigó szállt a diófára, Kiesett fészkéből pelyhes fiókája; Kiverték az árvát kegyetlen szélvészek; Néma lett, üres lett már a rigófészek. Keresi az anyja, sírva fel-felröppen, Szállónak hozzája rigók, egyre többen; Hívja, hívogatja véne, fiatalja: Hová lett a kicsi? — De az már nem hallja. Jertek, fiuk, lányok, gyűljetek körébe, Ott fekszik dermedten diófa tövébe. Temessük szegénykét puha föld ölébe, Hadd nyugodjék békén anyja közelébe. \ tó vize. Még az öreg Papucsos is nótázott a szöcske-banda zenéjére. Az egyik csufolódó béka folyton hajtogatta, hogy boszszantsa vele: —Mit varrsz, mit varrsz Az öreg nem is vette észre, hogy csúfolódás az egész, hanem önelégülten kuruttyolta vissza: — Papu-cso-cso-csot. Amaz újra csak kérdezte: — Kinek, kinek? „ — Kalára néninek-nek-nek! Azóta a békák tavasszal mindig ezt nótázzák, annyira megtanulták. De érdemes is volt megtanulni és többé el sem felejteni, mert olyan szép legény, mint Brekeke urfi, azóta sem nevelkedett fel Békaországban, de palotát sem építenek többé olyan szépet. Tavasztájon azért szól a békasereg, az urfi nevét is azért hajtogatják, hogy brekeke, mert akkor nagyon jól mulattak. dolta magát. Az első fészket Imrééknél rakták egy nyárfán. Tavasszal pompásan lehetett ott sütkérezni. De most szörnyű" meleg van ott, a nap erősen tüzel oda. A nemrég kirepült verébfiókák tátott csőrrel lihegtek a melegben. Most már bizonyára aratnak valahol a búzaföldeken. Az öregek valami hüsebb helyet kerestek a második nemzedéknek. Találtak is megfelelőt kertünk végében , Gyurka nagy örömére. Büszkeségtől dagadó kebellel átkiáltott Imréhez: — Nekem is van verebem! — Nem látok sehol sem! — volt a felelet. — Gyere át, megmutatom. Imre átjött s meg kellett győződnie a valóságról. Az 5 hűtlen verebe itt fészkelt minálunk. És pedig nem is az akácfán, sem a nyárfán, sem a pajtában, hanem a kutban. • Volt ugyanis a kert végében egy kút, melyet tűz esetére ástak, vizét csak öntözésre lehetett használni. Nem is volt valami szépen kirakva. A kövek között nagy üregek tátongtak. Ily üregbe rakták a verebek második fészküket. — Ott jön! — mutatta Gyurka. S tényleg közeledett feléjük egy veréb. Hatalmas tyuktollat hozott csőrében keresztbe rakva. Alig bírta. Azt lehetett volna hinni, hogy egy csudálatos madár közeledik a távolból vagy éppen valami repülőgép. A kutban eltűnt s elhelyezte. De hoztak egyebet is. Száraz levél, szénaszál, kenderkóc, pehelytoll, meg tudja a jó ég, mi nem került elő még. A fiuk egész nap lesték volna. De tudták is, hogy mikor készült el a fészek, mióta költöttek s mikor bujt ki a tojásból a második verébnemzedék. Nagy munka várt az öregekre, mert négy-öt hernyót kellett egyszerre hozniok, hogy jóllaktassák a falánk fiókákat. A hőségtől azonban nem szenvednek, mert jó hűvös a kút belseje. így állott helyre a Gyurka tekintélye Imre előtt. A falubeli iuk pedig kitüntetésnek veszik, ha Gyurka megmutatjaf nekik a verebeit. Mert olyan verebet még ők sem láttak, meb' kutban fészkelt volna. Még hires ember lesz Gyurka a verebeivel. Morgó Mackó esetei Irt I Kubán Endre NEGYVENKETTEDIK FEJEZET amely egyúttal az utolsó is, mert Morgó nemzetes ur egész hdzanépével együtt lefekszik téli álomra, amelyből csak Gyertyaszentelőkor fog fölébredni. Mikor Morgó Mackó nemzetes uram egy késő őszi reggelen fölkelt az éjszakai nyugodalom utí'y és megitta szokásos pohárka bikkmakkpálinkáját, kitekintett az ablakon. A szeme még egy kicsit ragadós volt az álmosságtól és azért mikor odakint sok fehérséget látott, az első pillanatban igy morfondírozott: — Ahá, ez a Hümmöge Zsuzsánna néne megint nagymosást rendezett és nem volt jobb dolga, mint hogy egy lepedőt éppen az ablakom elé akasszon, hogy ezzel a kilátást eltakarja! Mordizomadta! Gondolta, hogy Hümmöge Zsuzsánna valahol a közelben lesz még és a többi ruhát teregeti a fákra kifeszitett kötelekre. Kinyitotta hát a nemzetes ur az ablakot, hogy utánna nézzen, merre is van a derék Zsuzsánna, hogy rászóljon, vigye el a lepedőjét az ablak elől és akassza máshová. , Csakhogy mikor kinyitotta az ablakot, hideg, fagyos levegő csapta meg a nemzetes urat és azt is észrevette menten, hogy nem lepedő lóg az ablak előtt, hanem az a fehérség, a mit látott, semmi más, mint frissen esett hó, amely mindent beborít. Busan becsukta az ablakot és sóhajtva mondta: — Itt a tél! Nemsokára belépett a szobába Hümmöge Zsuzsánna néne is. Hozta a nemzetes urnák a reggelit, jó meleg, párolgó teát sok rummal. A rendes jóreggeli köszöntés helyett azonban igy szólt: — Itt a tél! — Látom Zsuzsánna asszony, látom, — válaszolta lehangoltan Morgó nemzetes ur. Alighogy nekilátott aztán a reggelizésnek, nagy robajjal berontott Muncurkó és teli torokkal ordította: — Itt a tél, papa, itt a tél! — Látom, te pernahajder, látom, — morgott mérgesen a nemzetes ur és haragjában egy alapos pofont adott Muncurkónak. Az pedig nevetve felelte: — Maga pedig soha, világéletében ne lovagoljon máson, mint ami tud: az ollóján, vagy legföljebb még ... a vasalóján! Nem is ült fel többé Huber majsztram semmiféle négylábú állatra. Még ha villamosra kell ülnie, akkor is a kocsi alá néz, hogy kerekek helyett nincsen-e lába a villamosnak. Nyár a mezon Az ég felé pacsirta száll, Hajlong az érett buzaszált A rét felett szellő suhog, Busan bégetnek a juhok, Szól a tücsök, a kis betyár: — Hol van a gazdánk, merre jár? Munkálkodik asszony-sereg, Köröttük sok póttön gyerek, De munkától ha megpihen, Egy sincs nótázó kcdviben. Oly szomorú, borús e nyár... — Hol van a gazda, merre jár? A legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Keresztespók. Megfejtették: Németh Antal, Szügyi Margitka és Ilonka, Balogh Dezső, Toldi Ilonka, Bordás Lalika, Decsy Juci-370 383
