Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-24 / 204. szám
22. oldal 1927 fulius 24 Szarajevói mozaik Némi fantáziával az álmok városának lehetne nevezni. Nagyon fásult globetrotternek kell lennie annak, akit el nem ragad festői látképe. Köröskörül jól megtermett hegyek és köztük, mint apa a fiai között, ? magas Beljašnica, agg korához illő ósí hajjal, azaz hogy fehér hóval a fején; lent a város közepén, mint egy szépasszony karja, az ezüstös Miljačka folyik végig, amelyen az apró hidak este, az égő villanykörtékkel úgy fénylenek, mint megannyi rubintos karkötő; 'tőle kétoldalt hatalmas paloták és forgalmas uccák és templomok és zsinagógák, a hegyoldalakban pedig laposfedelü házak és kecskék és öszvérek és mecsetek, amelyeknek tornyai vékonyan és fehéren nyúlnak fel az égbe, mint a meszelő nyele... # Két dolog van, ami kissé kiábrándítóig hat. Az egyik a kínos tisztaság. Szinte óránként locsolják az utakat, még a muzulmán negyedben is. Pedig az ember, aki mindenben a költészetet keresi, valahogy úgy képzeli a félhold birodalmát, hogy ott szemétdombok emelkednek azokon a helyeken, amelyeken más városokban szobrok állnak... A másik csalódással a nők szolgálnak. Ezek nem villogószemü és fekete démonok, ahogy a regényekben olvastuk és ahogy Pola Negri játsza őket. Ezek bájos, fehérbőrű és ártatlan babák. Fehérbőrüek, mert sohasem vehetnek napfürdőt és szinte légmentesen beburkolja őket ruhájuk, a feređža, amelyben úgy festenek, mint a falusi asszonyok, ha esik az eső és fejükre húzzák a felső szoknyájukat. (Vájjon a fejüket féltik-e, vagy a szoknyájukat?) Ami pedig fedetlen marad, azt betakarja az antilop-cipő, a fehér keztyü és a fekete fátyol, amit itt Kemál pasa minden törvénye ellenére is csak a legelszántabbak — és talán a legszebbek — nem viselnek már... És ártatlan babák ezek a nők, mert mindeddig fogalmuk sem volt az önálló életről, a küzdésről, arról a bizonyos emancipációról, ami egyáltalában nem áll jól a nőknek, mert ráncos lesz tőle a homlokuk és kérges a kezük... Talán ezért van az, hogy tetszenek, mert — miként a barátom mondta — egészen más pónemjük van, mint a többieknek. Egészen más: ebben rejlik mindennek a varázsa és ezért tűnik kedvesnek még a lőcs-iábuk is... Az itn-frizurás nők, az úgynevezett európaiak, tisztában vannak a nagy konkurreneiával és iparkodnak ők is szépek lenni, ami teljes mértékben sikerül is nekik. Káprázat az esti korzó, amikor mindkét fél felvonul a csatatérre. Ami pedig a legérdekesebb, öreg nők nincsenek a korzón. Pesten a mamák rázárják a kulcsot lányaikra és ők mennek sétálni, itt talán; a lányok zárják rá a kulcsot a mamáikra. Ez ugyan vétek a negyedik parancsolat ellen, de meg kell -bocsájtani nekik, mert olyan nagyon szépek... # Temető rengeteg sok van itt, főleg a muzulmán negyedben. És a temetők falában — az Isten tudja, miért éppen ott — minden húsz lépésre egy kutforrás. Itt találkoznak esténkint az idősebb hölgyek, akik, inig a korsóik megtelnek vízzel, leguggolnak a földre és pletykálnak. Nem ülnek, hanem guggolnak, néha órák hosszat, rendületlenül. Ha ezt a sportágat bevezetneK az olimpiászra, a bajnokságot bizonyosan ők vinnék el, mert. valószínű, hogy az egész világon ők a'legnagyobb guggolok... # Ugyanakkor a lányok fönt lünek az ■emelet ablakában és lenéznek az udvarlójukra. aki viszont fölnéz, áhitatosan és némán. Mert nagy a távolság, itt nem. lehet sugdosni, itt kiabálni kellene a forró vallomásokat. Akkor viszont meghallanák mások is, pedig a szerelmesek ritkán szoktak beszélni olyasmiről, amit mások is meghallhatnának... Kezdtem már sajnálni ezeket a szegény Rómeókat, akik sohasem csókolhatlak meg-Júliájuk piros ajkát, de ráBÁCSMEGYEI NAPLÓ jöttem, hogy fölösleges. Az egyik fiatalember például úgy segített magán, hogy feldobott egy szép, üde barackot a szive választottjának, a lány ügyesen elkapta, leharapta a felét, a másik felét pedig visszadobta lovagjának, aki azt mohón és boldogan falta fel. Ezt hívják, úgy hiszem, leleményességnek ... Este, amikor elül a lárma lent, megkezdődik a mecsetek tornyaiban a müezzinek hangversenye, amelyet belépődíj nélkül hallgathat mindenki. Kellemes és tiszta hangon énekelnek, ha nem is éppen úgy, mint a wartburgi mesterdalnokok. Egyet megkérdeztem, hogyan van az, hogy naponta ötször elénekli ezt a hosszú imát és mégsem reked bele. Megvetően nézett végig rajtam, még csak válaszra sem méltatott. Néhány perc múlva pedig hallottam a hangját a toronyból, amint édesen és nyúlósan, mint a méz, belefolyik a csöndbe: — Allah, il Allah ... Allah nagy és hatalmas és megóvja a müezzint attól, hogy berekedjen... Blazsek Ferenc Minden város strandol a Tisza-partján Nyári riport Szentáról, meg a két Kanizsáról Égő napverés zuhog a rónák fölött, a vicinális köhög, füttyönget és baktat a bácskai síkon, ahol már csak a vetések száraz töve látszik és a kukoricások szomjasan zörögnek. A zömök szentai torony nekitámaszkodik a városházának és fáradta" -ekedten kongatja az időt, az emberek és csak úgy beszélgetés közben diktálja le az interjút Vig Lajosnak, a Bácsmegyei szentai munkatársának, akinél fürgébb ember tán nincs a világon. Azt mondják, féllába mindig a vasútnál, féllába meg a városházánál van. ahol a riportokat gyűjtögeti. álmosan vigyáz a házakra, meg le a Tisza-partra, amely ilyenkor tarkállik a fürdözők tömegétől. A »ie a kabáttal« jelszó győzedelmesen vonult he Szentára, ahol a város első polgára, Cetilla Zsárkó. a szabadságolt polgármester ingujjban vonult be Vujics Jócó otthonában csend van, kultúra ott pihen a faleton szekrényekben, képekben és Vujics hires rnagánmuzeumában. Az aratás gondjai mellett most is jut idő ebben a házban kultúrára és senki talán olyan gondos retettel nem őrizgeti gyűjteményét, a hivatalába. Ingujjban és bottal a kezében, kemény, ruganyos léptekkel, mert a polgármesteri tekintélyt még a rekkenö hőségben is meg kell őrizni. A hoszszu, felfutó ablaku nagyteremben az adókivetőbizottság működik olyan szorgalommal, amilyent — a szentaiak nagy bánatára még a legnagyobb kánikula sem tud megtörni. Szentán a politika központja Sztrilics Béla dolgozószobájában van, ahol az asztalon levelek kötegei sorakoznak. Sztrilics könnyedén fölemel vagy száz levelet és azt mondja: — Uraim, ez a politika. íme, a képviselő sorsa. A térdeimet is lekoptatom, annyit szaladgálok a minisztériumokban boldog-boldogtalannak. Tárgyai, . tanácskozik,., jönnek.-messejc Vujics Jócó, a régi szerb művészetek melegszívű istápolója. Szentán ma a Tisza-part a legfontosabb, mert alig akad élő ember, aki ne menne a fürdőházba, avagy át ne evezne a túlsó oldalra strandolni. Itt sorakoznak fel Szenta népei és itt feszitik mellüket Szenta aranyifjai, itt zajlanak le a diszkrét és gáláns kisebb-nagyobb nyári kalandok, amelyekről esténként mikor már lepihent a forrótestü nap, oly jól esik beszélni. Mert nappal csak fürdenek és cselekszenek az emberek, az este azonban a beszélgetéseké, a szélesen hömpölygő pletykáké, avagy viszszaemlékezéseké a régi múlt időkre. A Népkertben este tiz óra körül is élénk az élet, az uj városi kioszkban operadarabpkat,. modern tánc-zenét játszik A tűzoltók rezes zenekara és az asztalok egytől-egyig foglaltak. Az idei nyárestéken a Népkert a szentaiak gyülekező helye, itt sürög-forog az élet, akár a kaptárban. Igaz, hogy az öregebb szentai polgárok csak rándítanak egyet a vállukon és az »uj seprő jól seper« közmondás bölcs ideapplikáiásávaJ azt jósolják, hogy ez az éjszakás láz Szentán nem fog a legközelebbi időváltozásnál tovább tartani. Akkor aztán megint csak a szerelmesek bámulják majd a hold fonnyadt virágát és a szentai polgárok már este kilenckor az igazak álmát alusszák. •£ A másik város Sztara-Kanizsa, ahol az emberek már délelőtt a strandra mennek és estig lubickolnak a Tiszában, meg járják a Tisza-parti füzeseket Nagyon szükmellü most a Tisza, nagy a kánikula és a folyó leapadva, fáradtan tántorog a medrében. Benn Kanizsán a magyar parasztok mellett a montenegrói dobrovoljácok jellegzetes piros sipkája karakterizálja az uccákat, különösen a főteret, ahol a városházán sok ügyes-bajos dolguk van a dobrovoljácoknak. A választások előszele már itt is végig fújt és különösen a Magyar Párt készül nagyban a választásokra. A magyarok vezetője dr. Batta Péter, akihez a dobrovoljácok is szívesen eljárnak tanácsért, mert a jogi tudásában megbíznak, ha magát Battát nem is nagyon szeretik. A kanizsai városházát az jellemzi, hogy itt — szeretik és támogatják a művészetet. A városháza nagytermében Balázs G. Árpád hatalmas király-portréi függnek és egy hétméteres vásznon a kanizsai főtérről, modern fölfogásban, Kanizsa eleven reggeli életét adva viszsza. Ez a müvészetszeretet minden lakójában benfie éi és jellemzi a derűs életfelfogásu Panics polgármestert is. Kanizsán általában szeretik a művészetet és az irodalmat és a lakásokat csak* nem mindenütt — nem úgy, mint másutt, értéktelen giccsek — hanem jó művészek eredeti festményei diszitik. Nagy köszönet illeti ezért a kaszinót is, ahol sereg karrikatura és kép igazolja, hogy a kanizsai kaszinóban nemcsak kártyáznak, mint más kaszinókban ezt tenni szokták, hanem törődnek a művészettel is. A kaszinóban Huszágh elnök viszi a szót, aki a régi aranyifjuságot siratja és szeretné, ha mindenki örökifjú maradna. A kaszinó az összekötőkapocs az emberek között, ahol szerb-magyar találkozik és baráti kezet nyújt egymásnak. Ilyenkor nagy kánikula idején Sztara és Nova-Kanizsa között a legolcsóbb és legpraktikusabb közlekedés az, ha az ember Sztara-Kanizsán, a zsúfolt strandon beleveti magát a Tiszába és — egyszerűen leúszik Nova-Kanizsára és kiköt a fürdőháznál, a kastélyok közelében, ahol nemkevésbbé élénk és zajos éjét folyik. A csendes kis községben némán és titokzatosan állnak a báró Tallián, gróf Maldeckheim-családok kastélyai. Nova-Kanizsán a legérdekesebb emberek egyike Wdlz Oszkár plébános, aki az utóbbi esztendőkben szinte hihetetlenül megnövelte a hivök seregét és úgy plébániájának — a kis olasz püspökségnek — minden gondját lankadatlan energiával győzi le. Wátz főtisztelendő ur lakása filatelistáknak és a numizmatikával foglalkozóknak értékes csemege és valóságos kis muzeum, aminek legnagyobb értéke az, hogy Wátz plébános nemcsak száraz gyűjtő, hanem tudós ember is. Sztankovics Szvetozár földművelésügyi miniszter hazája a Kanizsával testvérközség: Obilicsevó, amelynek egyik tipikus alakja Sztankovics Milos tartománygyülési képviselő. Itt rójja az ucákat Kumanov Obrád radikális párti képviselőjelölt és még jó pár ember, akik nemcsak Nova-Kanizsa, hanem a Bánát kultur és politikai életének is jelentős alakjai. Nova-Kanizsa uccái elvesznek a bánáti szürke rónaságban, amelynek tengere forrón öleli körül ezt a csendes községet. Esténként a Gubás-vendéglő előtt valami .ideszakadt, árva hárfás küzd az éjszakával, de az is hamar föladja a harcot. Hajnalig csak a Tisza suttog altató nótát a nova-kanizsaiaknak. Csuka Zoltán
