Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-13 / 193. szám

4, oldal B ÁCSMEGYEI NAPLÓ KézrQkerölt gyermekrabló A vrscci rendőrség letartóztatta a „jóleikü1' özvegyet, aki egy pancscvói szállodás Kislányát elraboita Paiicsevóról jelentik: A vrsaci és a pancscvói rendőrség bonyolult gycrmek­­rablási ügyben indított néhány nappal ezelőtt nyomozási Még a tnnlt héten történt, hogy Ma­­rínkovics Dusánnak, a pancscvói Hajdulc Veljkó szálló tulajdonosának négy éves leánya titokzatos körülmények körött eltűnt. A kétségbeesett apa jelentést teit a rendőrségen, amely megállapította, hogy a kislányt elrabolták. Több tana vallotta, hogy a kislánykát egy jólöltö­zött idősebb hölgy társaságában látták, aki nyomtalanul eltűnt Paiicsevóról. A rendőrség azonnal értesítette a környék­beli városok rendőrségét és közölte ve­lük a kislány és elrablójának személyle­­irását, amit több napilap is nyilvános­ságra holott. Hétfőn a vrsaci rendőrségen jelent­­kezed egy negyvenéves asszony, aki özvegy Malisaid Ilonának nevezte ma­flát és magával hozta Marinkovics1 pancscvói szállótulajdonos Ruzsica ne­vű leánykáját. Maksaldne a rendőrségen bevallotta, hogy ö vitte magával a kis-1 lányt, akiről azt hitte, hogy árva, mert az uccun bolyongott. Kijelentette, hogy azért hozta viosza a gyereket, mert a 'napilapokból értesült, hogy a szülei ke­resik. ; Ez után a valószinütleniil hangzó | vallomás után az özvegyet őrizetbe vet- j ték és nyomozást indítottak az ügyben, j A nyomozás ercdniényeképen kiderült, hogy a »jólclkii« özvegy egy szerve-' zett gyermekkereskedő banda tagja és Romániába exponál kisgyerekeket. A rendőrség megállapította, hogyj Maksaldne azért jött Vrsacra a kisle- j árnyal, hogy könnyebben átléphesse a határt. Időközben azonban a lapok kö­zölték mindkettőjük személyleirását és \ Makrsaldné nem mert a kisleánnyal az; uccára lépni, mert félt, hogy felismerik. A rendőrség Maksaldnét átadta a pan­cscvói rendőrségnek, amely tovább foly- ; tatta a nyomozást. Az özvegy itt bevaf- j­­lotta, hogy tagja annak a romániai tár­saságnak, amely ažzal foglalkozik, hrtgy j-' gazdag és gyermektelen családoknak j egészséges, szép gyerekeket szállít és 1 drága pénzen ad el. Az asszony több . gyermekrabldsi beismert és elmondotta,1 Levéldr. Miikő Izidorhoz Kedves Barátom ! Az utóbbi napok bágyasztó hangulatá­ban szobám osendjét egy könyv okos szava töltötte be. A könyv beszélgetett velem s én beszélgettem a könyvvel: mit tagadjam, neki több mondanivalója volt, mint nekem. Ez a könyv a te köny­ved volt, amely Retten cim alatt nem­régiben hagyta él a sajtót. Bár az utób­bi időben ritkán jutok hozzá, hogy egy­­egy újabb irodalmi terméket átolvas­hassak, az ismeretség felújítását nem volt okom megbánni. Ez a könyv egyi­ke a legjobbaknak, amelyek utóbbi idő­ben elhagyták a sajtót. Bár a kritika elmondta már a maga mondanivalóját, azt gondolom, hogy az alább következő néhány észrevétel nem lesz egészen fölösleges. A kritikus a maga nevében beszél, vagy mondjuk a lap nevében, ahova tartozik. Én azonban nem tarto­zom sehova sem, én vagyok a névtelen olvasó, az ezrekre menő egyszeri! tö­meg, amely nem a nyilvánosság, hanem a maga számára olvas. Mi vagyunk a talaj, melybe az iró eszméit elhinti * mi vagyunk azok, akik az iró emlékét hálával megőrizzük. Ezért bátorkodtam az alább következőket elmondani: az irodalmi kis emberek nevében. Most pedig hadd beszéljen maga a cikk. Abban az időben, mikor még ma­gam is a nyomtatott hetük világában ke­restem a boldogságot, hamarosan rá­jöttem. hogy a szépirodalom, amely a fiatalok tolla alól kikerül, se nem szép, sem nem irodalom. Két szerves hibát kellett igen korán konstatálnom: a szé­leskörű tudás hiányát s az u. n. tehet­jhogj- a kis Ruzsicát csokoládéval csalta magához és aztán Vrsacra vitte. Vrsa­­con várta a bunda egyik tériitagja, de nem mertek elindulni a gyermekkel, mert féltek a felismeréstől. Maksald Ilonát kedden délelőtt átadták í az ügyészségnek és egyidejűleg értesí­tették a beogradi rendőrséget is, amely szintén nyomozást kezdett a banda többi 1 tagjainak felkutatására. Megmozdultak Jerichó falai Ötvenhat áldozata van a palesztinai földrengésnek Jeruzsálemből jelentik: A Palesz­tinái földrengés sokkal pnsztitóbt volt, mint ahogyan az első hirek fel tüntették. Jeruzsálem városában és te il­letőn a bedőlt Mázak romjai alatt eddig 26 halottat és 30 su-yos sebesültet találtak, Na­­hlusban pedig 30 a halottak szá-« ma. Különösen sok ház pusztult el Je­ruzsálem óvárosában. A héber egye■ tvm és a korinánvzósági őrület is erősen megrongálódott. A szent; ir boltozata is megre­pedt. Nagy az anyagi Kár Jerichol an is, ahol sok ház bedőlt és egv nagy szálloda is összeomlott. Halottakról itt nem szól a jelentés. 5zerh Lajos futóbajnoka aki eluiíte a tartásié lat és a női térdkalácsok tarnav.ersenye Paris, július hó. Ez is jellemző rám: itt lakom már két hónapja és csak most. véletlenül tudom meg, hogy a mi drága kis szigetünk ön­álló köztársaság. Parisban, a Szajna kö­zepén egy független, szabad állam! Leg­­ilább is igy hirdették a vörös bársony­­lobogók, amelyeket végighurcoltak az uccáken a vasárnapi kormenetben. Az egész Szent Lajos-sziget lázban égett. Saját Szent Lajos sportegvesületünk futóversenyt rendezett, saját Szent La­jos fuvós-zenekarimk pedig a Muzsikát szervírozta nagy igyekezettel, bt minden billiard klub, ál’atvédő X'gycswlet és uszoda Szent Lajos védelme alatt áll. A szigetiek nagyon büszkék rá. különösen amióta a Lindbergh olyan népszerűvé tette őt és az összes Lajosokat vissza­menőleg repülőgépével a Spirit of St. Louts-vat. Lajos azóla világhírű. Az II St. Louison el sem képzelhető egy bál. jótékonycélu mulatság, vagv boxmeccs. amelyre Lajos ne lenne hivatalos. Szál­lodák és kocsmák cégére és a hires francia keserüvizmiiveké. mert u boldo­gult Lajos hívei emésztés: zavaraira Is tud befolyást gyakorolni. Mondom, derék szigetünk esmia izga­lom volt. egész héten. A Ric Rputayei sarkán levő fiiszcriizleí kirakata előtt esténkint óriási tömeg é csörgött. Nem a hagymás heringekben gyönyörködtek. A futó- és kerckes-kovcsolva verseny di­jait élvezték, a csudas gvertvaturtókat. kékzománcos lavórokat, nippeket és a főföiutalmat. a tortástálat, amely sárga­­í ézbőí lévén, vakitó fényesre volt smirg­lizve. Az ember nem is gondolná, hogy harisban van. ez a naiv lelkesedés, a kis­­■ gári vasárnap délután a faluk és me­zővárosok fontoskodó majálisaira emlé­­keztetclt. a sziváci műkedvelő előadá­sokra és a szuboticni futballmérkőzé­sekre. Három órakor peregni kezdtek a do­bok, megharsantak a kürtök és a gárda iiemzetlszinü dresszben starthoz állá Valódi rendőrök szorították vissza erő­szakkal a tömeget a kocsiutrót, amelyen a futók fognak küzdeni a bajnokságért és a hidakon megrekedtek az autóbu­szok. olv őszinte volt az érdeklődés. A szomszéd szigetek népe is itt tolongott, sőt a parti halászok is békét hagytak erre a napra a pontyoknak. Iiogv ők is — már t. i. a halászok és nem a pontyok »- élvezzék a kitűnő népünnepélyt. Csep­pet sem túlozok, amikor azt mondom, hogy ez a közönség vetekedett a Byrd és -.tá-sai érkezésekor Összecsődült tö­meggel: nemcsak minőségben, de szám­­•'mi is. Nos mit esigázzam tovább az ol­vasó érdeklődését: megkezdődött a ver­seny. Elől egv diszruhás biciklista nyar­galt'kis zászlócskával a kezében és fii* ( ’ülővel az ajkán» amivel nőm azt akar­ta kihaugsnlvo»ni. bogv az ősei is ilyen puritán eszközökkel startoltak a maguk idején, csupán az utat tette szabaddá a ég sekélyességét.. Két fontos erény az. rtelyet a »Ketten« cim fi könyvben Igen önnyen konstatá a széleskörű to­lás s a tehetség fi iss töretlen ereje. Aki zt a könyvet irta. az messzi földről nrdta össze a szépség virágporát s es'sztt évek bölcs csendjében olvasz­­otta át az Írás édes mézévé. Ennek a önyvnek az írója járatos az ó-kór tör* éneiében és otthonos a francia királyok dvaráhan: ismeri az ódon angol lil­ák belsejét és otthon ' rn a festészet örténetében; kiismeri magát az előkelő salád'fák ágai között s hallja a naPi oéitika lüktető szívverését. Nápoly ar­­a, Pari« zengő élete. London tumul­­usa egyformán leköti érdeklődését, iotman ez a szokatlanul mély tájeko­­ottság. amely szinte nem ismer hatá­­ckat, amely épsly könnyedséggel be­zel Julius Caesarrá', mint D Antiunzió­­ól, Mátyás királyról, mint Bernhard hawról. Lionardo da Vinciről mint leinricli Heinéről. Nem elég a szemé­nek pontos, mondhatni bizalmas, isine­­ete, époly tökéletesen ismeri a mii ve­zetet, nie’yet müveitek. A festészetben 'igazodni oly könnyedséggel sikerül, ■hit Beethoven zenéjében. Shakespeare rámáiban épugy mint egy középkori lagyar király titkos bánatában. Llke­­esztő a tudásnak ez a ritka lialmaza­­i, amely nem áll meg az ismert tények sillcgó mutogatásánál, hanem infegra­­s alkotó része az iró esprltiének. Ez tudás annyira organikus, hogy azt 's íd.'a. ain't a témául szolgáló subjection etn tud: azt is tudja, hogy képzelt elyzetekben mit mondott volna a hős, ki évszázadok óta halott. Amennyire ílenöiiziii tudom, ez a tudás tel eseu orliü, sőt ennél is több: psycbológiailag meghízható. A szavak, melyeket Heim é; R : schilt! váltanak, te!lesen beleille nők al ha. amit Heinéről tudunk. ; Shaw—D'Annunzió párbeszéd karak­terisztikus mind a kettőre. Cleopatra nbstikusabhau látóin, mint 1 tanköny Vekben, melyeket egykor tanulnom kel ’ett s Petőfiről többet tudok meg égi kis könnyen odavetett lehelletszeriie: finom rajzból, mint száz más cikkből Eszrevetícd-c szives olvasó, bogv c; a könyv nvly előkelő társaságot lm: magával? Ez a könyv csak a legnagyob hókról szól. de c ■ncenla’is egyenran­gúságban. A reg'sterc szinte átfoghatat­­lan: ó-kor és legújabb kor. festészet é: diplomatia. kö'tészet és zene. nöismere és politika, dráma és memoire iroda lom. London, Paris, Firenze. ieplitz Becs. Abbázia. Róma. minden »lyui hely. ahol valaha a kultúra fáklyáit lobogott. Ezt a könyvet csak olyan etn bér Írhatta, aki maga is mély egyén, kultúrával rendelkezik, csak az az em­ber tud igv betekinteni emberi arcul mögé csak az tudja igy beleélni magái költött, de pontosságánál fogva telje­sen életbii helyzetekbe. Ez a tudás neu könyvszagu. friss és élettel teljes, in­tegrális alkotó része az iró lényének Ezért van, bogv visz Magával, játszva tanít, úgy elővarázsolja embereit, mint­­a csak az c'őbh sétáltak volna az óc­eán. Mint a hajnali napsugár zengésre kelti Mcmnóit szobrát, az iró varázs­vesszője alul egymásután kelnek életre a legkülönbözőbb alakok: az ember szinte látja a Beethoven zömök vállát a Goethe éles arcé'.ét. a .sza-badszájii 'Moliéret s a‘ házasságából nyugtalanul kikívánkozó Shakespearet. A nagy res­taurátori képzettségen kívül még na-T927 julius 13 futóbaj nők-jelöltek számára. — Rajta, ne hagyd magad! — biz­tatták a kis szöszke csáposleg-.Tiyt. aki az első vonalban nyargalt olyan fekete lábszárakkal, amelyek a legszebb rcnié­­{nyékre jogosították fel a nézőt. I ,A_z ablakokból lányfejek kandikáltak ki és kanárimadarak, mint a sportegy­­j ség szimbólumai. ! — Hoppld! Szorítsd! — tombolt a ro­konság és azt egybcscrcglctt érdekeltek, akik már a családban érezték a remek tortástálat. de minden erőfeszítés hiába­valónak bizonyult, a vörösdresszes pék­segéd ért be elsőnek a célba. A nap La­bans hősét alig lehetett mcgálli'tani. ami­kor kifogták a talajt a lábai alól. még egyre tapođta a levegőt, akár a malom­kerekek az üres garatot. A többi mata­dor rémes késéssel loholt be. Kétíves­­kedve ügettek, tetszett nekik ez a for­galom, ami miattuk támadt, a zászlók és a bámész nők seregei. Ahogy a célba hulltak, kabátot dobtak a vállukra. míg a torkukra egy törölközőt csavartak, mivel a jóhiszemű rendezőség feltételez­te róluk, hogy megizzadtak a szörnyű szabadásban. Ezen a délutánon a legtöbb fiúcska bekötött torokkal sétált Szent Lajos szigeten. Le nem vették volna a fél világért sem. A törülközőtel körül­csavart nyak divatosabb lett a pilóta sapkánál is. ami most a nők hóbortja. (Minden párisi aszfultnö« pilótasapkát hord, oldalt kis tollbokrétdval. Uriasz­­szonyon még nem láttam.) A zenekar rágyújtott az egyesületi in­dulóra. a kürtök érzelmesen recsegtek és a diadalittas futók fel-alá lejtettek a sziget főuccáján. Aztán a kerekes kor­csoly ások indultak. En a kékért drukkol­tam. de a zöld letörte reményeimet. A bős lábanyomában egy dühös kutya csa­holt — ez nem volt hivatalosan bene­vezve a versenybe — és a zsűri perce­kig habozott, hogy a zöldnek itéljék-e az első dijat. Azzal gyanúsították, hogy a kutyától való félelmében száguldozott ilyen eszeveszett tempóban és igy ön­hibájáig kiviil lett az első. De aztán még­is az ő ölébe bulit a kékmázos lavór, amelynek közepén egv hattyú búslako­dott. Nyilván megsejtette, hogy nem sok alkalma lesz vizet látni. Pont egy kere­kes-korcsolya művésznek kellett sze­gényt megnyerni. A futóbajnok mamája kenyezett, amikor ünnepélyesen átnyúj­tották neki a tortástálat. A fiát a közeié­in: se engedte.- Hogyne, hogy a taknyos még lé­éit se! — mondotta és a karján levő ko­si; ba pak-kolta az első dijat.- Honnan volt magánál kosár? ■— kérdezte egv asszony csudálkozva, — Ö, én holtbiztos voltam benne, hogy az a csibész elsőnek fut be! — jelentette ki a büszke anya. De hasonló önbizalommal voltak meg­gyon sok van ebben a toliban, amelyet hangsúlyozottan meg kell említeni. Aki elolvasta a Velencei Kalmárról szóló finom írást, az fogalmat alkothat 'ma­gának, milyen a megértő, finom em­­berszeretet. A párbeszéd, amelyet An­­t nio és Sltylcck egymással váltanak, egyszerűsége mellett oly nemes, hogy legszívesebben kiírnám minden sorát, hogy el ne fefe'tsém. A Beethoven és Goethe zsörtö’üdére a legnemesebb iró­nia. melyet az emberi megértés böleső­sé ge aranyporral hint be. Az Anatole Prance-ról szóló sorok telve vannak a legfinomabb gall szellemességgel. Mint a ló tenniszjátékos a labdát, feldobja az ötletet, visszaüti, Újra felveti. niegra­­gy-gratia a napban .« a dialógus végére lcszállni engedi. A Petőfi ragyogó bevét ngv niegérezteti. mint a Musset fáidul mas neurasthenia ját. a Lionardo szem ér­mét vagy :• veszekedő felesége izg.ígisá­­gát, Irigylésreméltó gazdagság! ... Néhány évvel ezelőtt egy ragyogó tavaszi napon bo'dog-m bámultam ki a vonat ablakán, mely Montreux és Lausanne között száguldott. A kék ég alatt a tavon egy karcsú fehér hajó hasította a vizet, mint egy könnyű liaty­­tyu úszott egyik partról a másikig. Fö­löttünk a véglictetlcn kékség, előttünk a messze ködbe vesző hegyek, körös­­körül a legmagasabb fokit emberi kul­túra. Ez a hajó, melyet a vonat abla­kából sóvárogva néztem, jut eszembe, mikor a Milkó Izidor »Ketten« -cimii könyvét letettem a kezemből: megy a bölcseség vizén, a tudás kék ege alatt a múlt partjaitól a lövő kikötője felé. Dr. Herman Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom