Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-05 / 154. szám
22. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1927 junius 5 Hetvenötéves a suboticai zsidó Nőegylet ünnepi istentisztelettel ülik meg hátfőn a zsidó Nőegylet és Népkonyha jubileumát Felemelő ünnepe lesz junius 7-ikén, kedden a szuboticai izraelita nőegyletnek és népkonyhánaK, amely most ünnepli fennállásának hetvenötödik évfordulóját. A háromnegyedszázados jubileumot hétfőn, zsidó piinkösd napján a zsidó templomban ünnepi istentisztelet keretében ülik meg, egy később megállapítandó időpontban pedig ünnepi közgyűlést és más jubileumi ünnepségeket is terveznek. A szuboticai zsidő nőegylet és népkonyha hetvenötéves története nemannyira külső eseményekben, mint inkább a jótékonyság' és emberbaráti cselekedetekben gazdag. A világosi fegyrverl*etétel után 1851 februárjában alakult meg a szuboticai zsidó nőegylet, amelynek első elnökei Hirsch Teréz és Geiger Máriá voltak, mig titkára Blau Simon volt. A szerény keretek között megkezdett munka évről-évre erösbödött és a régi Szabadka zsidó társadalmának minden számottevő tagja hozzájárult ahhoz, hogy ezt az emberbaráti jótékony egyesületet felvirágoztassa és izmossá tegye. Különösen sokat fejlődött a nőegylet Heinrichné, később Geiger Adolf né és Taussig Vilmosné vezetése alatt. Erős akarattal és buzgó fáradozással teremtették meg azt a biztos alapot, amelyen a jótékony egyesület jelenleg is nyugszik és amelynek folytán érdemessé vált úgy a városnak, valamint a közönségnek pártfogására és támogatására és aminek segítségével el lehetett érni annak az eszményi célnak a megvalósítását, melynek az elérése a nőegylet hivatásszerű kötelessége. Lehetetlen felsorolni az egymásután váltakozó elnöknőket, alelnöknöket és titkárokat, akik a legjobb akaratukkal, minden tudásukkal és önzetlen fáradozásukkal álltak a jótékony cél szolgálatában és akiknek a munkája1 virágoztatta fel az egyesületet egész mai magas színvonaláig. 1S82 januárjában ünnepelték az egyesület harmincéves fennállásának évfordulóját, 1893-ban a negyvenéves jubileumot, 1902 januárjában pedig a nöegylet félszázados fennállásának jubileumát és ezekhez az ünnepségekhez csatlakozik most a hetvenöt - éves évforduló szép ünnepe. Külön-külön megemlékezni a háiomnegyedszázados ünnepségen a nöegylethez tartozó népkonyha nemes emberb.aráti működéséről, amely különösen 1921 junius 5-ike óta fejt ki Szuboticán nagyfontosságu emberbaráti működést, amikor elhatározták azt, hogy a népkonyhát egész éven át üzemben tartják. Ez a nemes intézmény néhány éve külön otthonnal rendelkezik és a nőegyletnek legszebb intézménye. Felekezetre való tekintet nélkül nyitva áll az ajtaja mindazok részére, akiket szomorú sorsuk arra kényszerit, hogy igénybe vegyék a segítségét. A népkonyhát átlag kilencvenen veszik igénybe naponta és maga ez az intézmény egyedül is indokolttá tenné a nöegylet fennmaradását. Ezenkívül azonban a nőegylet még számos irányban fejt ki jótékonyságot: munkaképtelen és szegény asszonyokat havi segélyben részesít, szegény leányok kiházasitásához segélyt nyújt, szegény tanulóleányokat tankönyvekkel és téli ruhával lát el, a hozzá folyamodókat esetről-esetre segélyben részesíti, a különböző jótékonysági intézményeket rendszeresen támogatja, télen tüzelőanyagot oszt ki a szegények között és szinte felsorolhatatlan sok jótéteményben részesíti a rászorulókat. Az egyesület áldásos működésének dokumentálására talán elég azt az egyetlen adatot felemlíteni, hogy a legutolsó esztendőben az 1926 május 1-től 1927 április 30-ikáig terjedő időben a nőegylet 89.530 dinárt fordított segélyezésekre, mig a népkonyha öszszes kiadása 122.096 dinár volt. A szuboticai zsidó nöegylet és népkonyha elnöksége ma a következőkből áll: nőegyleti elnök Ungár Pálné, népkonyhái elnök Sporer Mórné, nőegyleti alelnökök Kriszháber Jenőné és Szenes Arnoldné, pénztárnok Váci Józsefné, ellenőr Licht Samuné, népkonyhái alelnök Glied Adolfné, pénztárnok dr. Hirth Ferencné, ellenőr Neumann Oszkárné, titkár dr. Lóránt Zoltán. A mai vezetőség hivatása tovább fejleszteni a nemes emberbaráti egyesületet, amelynek a háború csapásai és a gazdasági viszonyok leromlása óta egyre szaporodnak Eljöttetek valamennyien, régi jó cimborák, derék iskolás pajtásaim, akik az Ur 1887-ik évében együtt drukkoltunk a világ legnehezebb vizsgája, a matúra előtt. Itt vagytok valamennyien, akik negyven év előtt junius hónapnak negyedik napján a nálam megőrzött Írásos nyilatkozatban megfogadtátok, hogy a legközelebbi tiz évben találkozni fogunk mindannyian, akik »akkor testvéri szeretetben élve egymással, most elválnak és mint férfiak ezen őszinte barátságukat és szeretetüket megújítani akarják.« Az első tiz év — ugylátszik — meglazította ezt az intim vonzalmat és a gyermeki egyszerűségből fakadó meleg baráti érzést, de a negyven év, mikor az élet teléhez közeledünk, mikor a második gyermekéveinket kezdiiik ismét élni, újból összehozott bennünket. Milyen fájdalom, hogy a huszonötötökből csak ilyen kevesen maradtunk meg és nem szoríthatjuk keblünkre azokat is, akikkel a sors kegyetlenebből bánt. akiket időelött elragadott tőlünk. Milyen kár, hogy nem büszkélkedhetünk a jó öreg professzoraink előtt, akiknek akkor kezében volt a mi jövőnk irányítása? Szeretnénk előttük eldicsekedni, hogy munkájuk és veszödésük nem volt hiábavaló és nem csalódtak, amikor az életre elég éretteknek minősítettek bennünket. De hol vannak ők is a szelid Tipka Antallal, az osztályfőnök-kel együtt,' aki még néhány’ év előtt, a hetvenen felül, gyalog járt ki kedvenc kelebiai szőlőjébe és utánozta azt a bizonyos Cincinnatus urat, aki a konzultságot az ekével, ásóval és kapával váltotta fel. Milyen kellemes ma visszagondolni reá, a homeopatikus gyógymód propagálójára és a világ legnagyobb papucshösére, mikén azt mi annakidején megítéltük. Emlékszel-e rája, Tári Pista barátom? Amikor a görög írásbeli dolgozat készítése közben a hátad mögé állva vizsgálta a fordításodat és az ő jellemző orrhangján dunnyogta, hogy »maga Tari stibicelt« (puskázott), magát felfüggesztem az érettségi vizsgától.« Te méltatlankodva utasítottad vissza ezt az. alaptalan vádat, pedig a vád nem is volt alaptalan, hanem perrendszerüen bizonyítható. Az történt ugyanis, hogy az öreg az iskolatáblára felirta Aeneas egyik költeményét és mi hamarabb készen voltunk a fordítással, mint a tanár a szöveg leírásával. Hiszen csak az első sorokat kellett megismerni és a többit könynyü volt a puskából fellapozni, lemásolni. De hát a puskázót is könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Hiszen mi a fordítás birtokában olyan boldogok voltunk, hogy azt sem ellenőriztük, vájjon milyen szöveget Írnak fel végig a táblára. És valóban az érettségi szövegből kihagyták a zárjelben levő sort, ami a magyarban, zárjel nélkül, de le volt fordítva és igy valamennyien egyöntetűen azt is irtuk a dolgozatba, ami kihagyandó lett volna. A rosszindulatú tanár bizonyára be is váltja a fenyegetését, de a mienk nyomban felvilágosítással szolgált és erre az összes dolgozatok egyszerre szakadtak széjjel, mint katonai kommandóra. Tehát Téged sem függesztettek fel az érettségitől, amiként nem hozott halálos ítéletet felettünk a diákok félelme, Fehér Ipoly sem, aki azt konstatálta, hogy mind a kilencen, akik egy osztályban készítettük a matematikai dolgozatot, ugyanazt a szorzási hibát követtük el. Persze a Sziebenburger táti nem kisebb újságot olvasott és tartott maga elé, mint az akkori »Egyetértést«, nehogy módja és alkalma legyen észrea kötelességei. A szuboticai zsidó nőegylet és népkonyha háromnegyedszázados jubileumi ünnepén büszkén tekinthet vissza a jótéteményekben és emberbaráti cselekedetekben gazdag múltra, amelynek hetvenöt esztendeje alatt sokezer szenvedő szerencsétlennek szárította fel a könnyeit. j venni, hogy Stein Jakab osztálytár-. : sunk, aki a nevét »Garaira« akarta sokszor magyarosítani, de akin még ma is rajta maradt a »Ribicei« nemesi előnév, dolgozta ki részünkre a több ismeretlennel párosult egyenleteket. Szinte »Aufforderung zum Tanz« volt a viselkedése. Felszólítás, hogy fiuk, ne szégyeliétek magatokat, segítsetek egymásnak és ha mégsem mernétek, hát kimenekülök egy kicsit a folyosóra a meleg elöl. Ezalatt talán a leggyávább is helyrepótolhatja azt, amit nyolc iskolai éven át elmulasztott. Annyi bizonyos, hogy olyan jóizüket és nagyokat senki sem tudott ásitozni, mint ez a tanárunk, aki amellett, hogy az önkéntes tűzoltóknak feszes uniformisában szerette volna a hadsereg varázsát kifejteni, a legnagyobb színész, lehet mondani, színésznő barátja volt a városnak,. de egyben a legelnézöbb színikritikusa a hetenként egyszer megjelenő »Szabadkai Közlöny«-nek. Hiába tartott felfedező körutat éjjelenként az ő »Sárkány Katája«, a »Táti« csak reggel felé vetődött mindig haza. Nem csoda, ha mindig ásitozott. Emlékeztek-e megboldogult Prokesch Ignácra, aki a sétáló, korzózó diákok réme volt. Mindenki el lehetett készülve a felszólításra, aki ezzel a tanárunkkal az uccán találkozott. Nem kellett ennek a találkozásnak éppen a főuccán történni. az ö Árgus-szemei a mellékuccá•kat sem kerülték el. Öt tartottuk a, legnagyobb spiónnak. Már a következő órán kiszólitotta néhai Deli Ferkó vagy Kávai Gyurka barátainkat, akik persze egy szót sem tudtak - a leckéből. Aztán jött a fanyar szemrehányás: »Deli! Maga tegnap megint cigarettázott!« »Kávai! Maga tegnap este ismét ; kurizált!« Nem is engedte őket az érettségire. Mi tagadás benne, nem nagyon élvezetes volt a tanítása ennek a tanár, nak, aki »feladta« a leckét és nem úgy, j mint Kosztolányi Árpád, akinél min len diák a magyarázatából megtanulta a j két legnehezebb tantárgyat, a matema! tikát és a fizikát. Mennyire sajnáljuk, hogy nincs kö! zöttünk dr. Tones Gusztáv, a magyar nyelv és irodalom, valamint a bölcsé; szét tanára. Meghívtuk, hogy jöjjön közénk, de ö elháríthatatlan akadályjlyal mentette ki az elmaradását. Szej retettel emlékezünk meg róla, akiről már akkor is elismertük, hogy a legműveltebb és a legolvasottabb tanárunk volt. Nem változtat ezen az, hogy a bölcsészeti előadásainak nagyobb részén elszundikáltunk, mert valószínű, hogy nem az ő monoton hanghordozása, hanem a délutáni tikkasztó hőség és a tárgy emészthetetlensége volt az ok, hogy minduntalan felkapkodni kellett a lehanyatló fejünket. Azt hiszem, hogy ne:n veszi rossz néven, ha most negyven év után elárulom neki, hogy az ö csufneve volt a »Kábák«, Haverda direktoré pedig a »Butus.« Jaj volt annak a tanárnak, akinek valami gyengéjét felfedezték a diákok. Az nem menekült el az irónia nyilveszszöi elől. És a diáknak éles szeme van ebben a tekintetben. Nem lehet elrejteni előle semmiféle félszegséget, emberi gyengeséget. Egyébként Havcrda Mátyással nem volt sok dolgunk. Az igazgató csak inspiciálni járt be hozzánk és a klasszika filológia tanára különben sem sok vizet zavart. Az elmaradhatatlan fehér zsebkendője, melyet állandóan kézben tartott, már messziről felismerhetővé tette, aminthogy ő is minden diákot ismert. Bámulatos volt az Öreg diákok Irta: Fischer Jákó dr. emlékezőtehetsége, amely annyi sok év után sem hagyta cserben. Most. amikor a napokban meghívtam az érettségi találkozóra, elmondottam, hogy kik lesznek együtt. Minden egyes névnél tudott megjegyzést tenni, mintha a tanári konferencián elnökölne. Dr. Lobi Nándorra nagyon kiváncsi volt és Stein Jakab tiszakálmánfalvai orvosra, pedig rögtön rámondta, hogy milyen elsőrendű tanuló volt. Ne feledkezzünk meg Mérei Ágoston szeretett tanárunkról, aki még most is teljes, jó egészségben köztünk van és veliiiiK ígvűit éh ezi a visszaemlékezés örömeit. Emlékszem rá, hogy milyen sokoldalú képzettsége volt. Akármilyen szakmát kellett helyettesíteni, őt vették elő és ő a nyelveken és a történelmen kívül a természetrajzot is éppen olyan otthonosan kezelte, mint az irodalmat vagy a fizikát. Érdekes, hogy még ma is naponta kijár az ő kis földjére és sajátkezüleg gazdálkodik és ahonnan mindig üdén tér haza. Ugylátszik, az öregek visszakivánkoznak a földnek, a természetnek a szeretetéhez. Ki gondolta volna akkor, hogy Kulundzsics Pájó tiszteletes urunk után a város legszebb uccá.iát fogják elnevezni, mikor a mi időnkben fegyelmi vizsgálatot kellett kiállania pánszláv érzelmei miatt. Persze akkor is voltak intoleráns nacioanlisták, akik az uralkodó osztályhoz való tartozandpságukból tőkét kovácsoltak. A puritan jellemű embert, korrekt gondolkozást! tanárt és a kötelességét teljesítő tisztelendöt nemcsak a fegyelmi bíróság rehabilitálta, hanem a nagyközönség is, amikor öt plébánossá választotta meg. Szeretettel gondolunk vissza Iványi István tanárunkra, mint olyanra, aki igazi nevelője volt a tanítványainak. őt nem elégítette ki az iskolai tanítás ideje, hanem rendelkezésre állott a jó diákoknak máskor is. amikor ezért fizetés nem járt. A privát diligentia nélkül nem volt becsülete előtte egy tanulónak sem, pedig tanította a latint, magyart és németet, irodalmat és amellet ráért megírni Szabadka város történelmét, eredeti kutforrások felkutatása alapján. Korán elköltözött Grohmann Vilmos tanárunkat is emlékezetbe idézem, habár minket nem tanított. Ehelyett, az életbe kikerülve, sok szatírával csip! kedett meg az általa szerkesztett »Bumberdo« cinni élclapban. A tanárokkal ekként elszórakozván, jusson eszünkbe azoknak a neve, akik már nem jöhettek el erre a találkozóra. Deli Ferkó, aki azt hitte magáról, j hogy szebben énekel Fráter Lóránt! nál, Furherr Gyula, aki a harmadik i pádból tudta kiolvasni a felmondandó i leckéjét, Kohlt (Kármán) János, az el- i ső eminens és későbbi noviszadi főor- i vos, Kávay György, a legszerencsésebb udvarló, Vidákovics Balázs, a néger kinézésű katymári jegyző, FiUöp Bertalan sánta pajtásunk, későbbi kir. adótiszt, Gabrics Vince városgazda, dr. Havas Dezső orvos, Miltényi Sa- I rau, Pataki Emil, aki megígérte, hogy I az anyósát is magával hozza és Körí möczi János nincsenek többé, Frankel ! Manó, aki a legjobb táncos és nőihangu j énekes volt, mindjárt a vizsga után ; Buenos-Ayresbe származott el és ugy- I látszik, nem hagyhatja el gyárüzemeit. Azok, akik eljöttetek, legyetek üdvözölve! Nézzünk vissza negyven év elmúlására és vessünk számot azzal, hogy mit végeztünk, hogy magunkkal és az egyetemes emberiséggel szemben teljesitettük-e a kötelességünket? És ha nem hült ki még belőlünk az iskolapadokban szerzett baráti érzés, akkor tartsunk továbbra is össze az élet alkonyán. RÁDIÓAMATŐRÖK szakvéleményt adok, ké' zülékeik felülvizsgálását, javítását végzem, uj készülékek szakszerű feLl itását, mindennemű alkatészt szállítok legolcsóbban CZUCZY EMIL ÄK |B| SUBOTICA, MASS AKIKOVA 25. 181
