Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-05 / 154. szám
1927 június 5 RACSMEOTH miUO l*oM> tettam magyar szót. Tátott fiBW, titott IéCekkel fogytam magamba. Milyen idegenszerü volt és régies és édes és igaz. Elhatároztam, hogy a határéi lomásnál megszólalok. Mindent dóré kiterveltem. Leszállók, bemegyek a vendéglőbe s vásárolok egy cigarettát, ö-aszeszedegettem azokat a szókat, melyek öntudatom mélyén még sértetlenül aludtak. A mondatot is megfogalmaztam: »Kérek egy cigarettát.« Végre berobogtunk. Mindenki magyarul beszélt. Tüstént leugrottam a kocsiból, a vendéglő felé rohantam, hogy megtörjem tizenkét évi némaságomat, mert most tudtam meg, hogy az, amit idegen nyelven fecsegtem, csak némaság volt. Szájam hozzácsüosöritettem anyanyeivembez, mint csecsemő, mikor szopni készül. Többször ismételgettem magamban: »Kérek egy cigarettát... kérek egy cigarettát,..« Emlékszem, valami borfiu ácsorgott a vendéglő ajtajában. Ér. feCéje közeledtem, mint aki valami döntő próbára készül, halálos lámpalázban. Ekkor pedig olyasmi történt, amit ma .se tudok megmagyarázni. Rátekintettem, kinyitottam a szájam s sze tr,éremből, vagy ijedelemből ezt dadogtam: —- Ich bitte eine Zigarette! Kosztolányi Dezső Csirától kalászig Ebben a pogányos zűrzavarban, a csörgő tavaszi ősíakők közt is hogy megmaradnak a régi névvel és a régi körbe futó úttal! Pipacs: ha piros, akácha fürtös és fehér, rozs: ha a nyurga, szinte semmibe vékonyodó szár kalászba hlzik a fejével, épen mint tavaly volt, még a bibliájuknak sincs más isten nevévet jelzett fejezete. Nem volt uj választás, jószellemek meghagyták a napot, rossznak a visszahetvenkedö deret és az ünnepdélütáni mámort a mennyei kocsma esővize fogja adni az idén is. Egész közönségesek a junius aranygyürüs nászéjszakái, csöppet se kel! piruln|ok, hogy az eddig lány tavasz a szemük láttára lesz asszonyos nyár. A fölgyult sövények résein vörösen sziszegj nyelvecskék biztos nem is ennek örülnek és nem ezt a nehezen vérző menyaszszonyságot csúfolják. Olcsó széphlstóm ez, ingyen mümelléklet azoknak, akik az élet cim felen filozófiai vagy művészeti folyóiratára előfizetnek a fájdalmak fölöslegével. Egy csomó festék a kertben, egy nyaláb vers az ég halványkék papirosán, bölcs értekezések az erdő szagában, míg a venyigék csokros, keretes rajzai között egyéb, egyelőre megérteni nem lehet, édes szócsaták is melegszenek: bordalok, elegiák, dithyrambok, amiket csak a szüret piros forradalma fog megmagyarázni. De a makrancos öreg gyerek, az ember, azért is fordítva kapja maga elé a könyvet, szétpattant minden lila szappanbuborékot, csak azért, hogy mondhasssa azt, hogy megérintette. Poharában mindig a saját, italát akarja nézni, a szemmel könnyen érthető látnivalók helyett a tulajdon nehezen kibogozható elméleteit írogatja. Bős perceiben egybeelegyiti a szaporodó istenek serét a váltakozó kínok könnyeit és az örökegy föld porát, hogy torz építést játszhasson magának a furcsa habarccsal. Színeket,» friss szeleket facsar ki és dobál szerte egy csepp maga munkálta olajért vagy bóditó édességért. A bogyók azalatt a jutányos sugarakból szívják az ízt, a mag az érces delek füzén próbálja kis koponyáját, hogy elég crős-e már. A virág öltözik, vetkőzik és csak gunyolódhatik azon, hogy 6 tiszta marad ezekben a cifra táncosokban és azok kergetik egymást véres vagy sápadt tavaszi tragédiákba, akik csupán nézői a különben egyszerű ügynek, akik urak a színpad előtt s akiknek állítólag hálát vagy égig röppenő örömet kell kiérezniök mindezért. Mint a szentimentális Író a múlt század elején, aki regényével a folyóba ugrasztott néhány szerelmest, de ő maga a kámzsás sötét érzések írója az élet ajkát megutaztatta minden kiszippantható édesség fölött és szépen tarsolyába gyűrte a bosszú öreg esztendőket is. Mert ezek élnek, ezek mennek tg»*»: a vfrág, a tartás*, a na a galamb, a cserje, szolgáink talán, da erősek, fölényesek, mfnt a szürke lázálmokban fölöttünk átvezéreft hűvös csillag, ök nem utálják a rosszat, ezerszinü szirmokat festenek a trágya és a föld fekete levével, nem futnak tető alá a zápor élöl, nem hunyják le szemüket, ha a fölhők dühös műhelye előtt kattan hatalmasat a villámlás diafragmája. ők csak élnek, tiszta italt szentelnek maguknak minden serlegben, ahonnan különben ezren isszák a fekete szomjúságot. Biztos mulatnak is rajtunk a tulajdon győzelmük koporsójában. A búza egyszerűen lemosolyogja a megtoldott parancsot, hogy a kalásznál még nincs megállás, mert jön a gép, a malom, a tűz és a bölcs ember akaratára kenyérnek varr kalácsnak kefl tennie. tatán egy olyan gyerek kezében, aki éppen érte, őérette az apját fogja meggyilkolni valamikor. És előre nevethet a kék bogyó is, ha arra gondol, hogy hoftáfval, amikor már mindent jól kiélvezett a sugár-áldásban. akkor kerül csak igazán papírra, aranyat gyöngyöző számjegyekbe. Kár minden porefkáfáért, kacskaringós boszorkánysággal tüzet sajtóinak bele: bor lesz belőle, szép vörös ital. Mért ne vihogna ennek, akár bölcseség ez, akár bolondság? Mint a kcrcsmáros józan kiszolgáló lánya, ha szemével, vágyával csipkedi a beszeszelt éhes vendég, aki szegény, még az éjjel érte csörgő szájjal a száraz, csúnya, reszketős felesége mellett fog aludinl. Berényi János Nusics Braniszláv szatirikus regénye magyarul „A KÖZSÉG GYERMEKE“ lesz a Bácsmegyei Napló uj folytatólagos regénye Nusics Branisztávnak, a népszerű szerb írónak regénye, »A község gyermeke« már jó néhány év előtt Íródott, még a háború előtti időkben, de a szerb könyvpiacon még ma is élő erővel hat, aminek legjobb bizonyítéka az, hogy nemrég jelent meg a könyv újabb kiadása Beogradban. Nusics ebben a szatirikus regényében éles társadalomkritikai ad. de emeltet minden egyes sora szórakoztató, telve van ióizii humorral, amely néha-néha maró gúnnyá mélyül. Az igazi szerb társadalmi élet lüktet a sorok között és Nusics szeme mosolygósán nézi azokat az embereket, akik ott mozognak Beograd hepehupás uccáin és a vidékek fa’vain. A falusi bírótól, jegyzőtől kezdve, a város administrációs életének hivatalnokain, a vándorszínészeken, rendőrökön át egészen a minisztériumi osztályfőnökig a társadalom minden rétegéről ad erőteljes vonásokat Nusics Brantszláv, aki ennek a könyvnek a megjelenésekor aratta legnagyobb és legjelentősebb sikerét. A község gyermekének olyan hatása volt megjelenésekor, hogy Nusics kénytelen volt a regényt kibővíteni és a második kötetet is elkapkodták az emberek. Nusicsot ebben a regényében lehet legjobban megismerni kedves, jóságos humorával, színes, gazdag meseszövésével és finom szatírájával egyetemben. A Bácsmegyei Napló Csuka Zoltán gondos fordításában fogja napról-napra folytatásos regényképen közölni Nusics Braniszlávnak ezt a müvét és ezzel nemcsak jó, szórakoztató, minden egyes fejezetében az érdeklődést teljesen lekötő és valóban irodalmi értékű regényt nyújt olvasóinak, hanem a szerb-magyar kultur köz éledésnek is szolgálatot vél tenni, amikor a magyar közönséggel a szerb irodalom egyik legkiválóbb emberét ismerteti meg az irás közelségéből. A kitjinő regény közlését a közeli napokban fogjuk megkezdem. Harc a tuberkulózis ellen Becskereken rohamosan emelkedik a halálesetek száma Beszélgetés dr. Iszakovics Vojiszlávval a tüdővész elleni mozgalom vezetőjével Becskerekről jelentik: A tuberkulózis Becskereken és az egész Bánátban egyre sűrűbben szedi áldozatait. Az 1926. és 1927. években a tuberkulózis következtében bekövetkezett halálesetek száma rohamosan emelkedik. Munkatársunk felkereste dr. Iszákovics Vojiszláv orvost, a becskereki antituberkulótikus liga igazgatóját, a tuberkulózis el leni küzdelem kiváló és önzetlen előharcosát, hogy tőle a tüdővész terjedésének okairól és a tiidöbaj elleni mozgalom állásáról felvilágosítást kérjen. A halálesetek statisztikája Valóban az utóbbi időben a tuberkulózisokozta halálesetek száma lénye gesen emelkedett — mondotta dr. Iszakovics. — Mig 1925-ben Becskereken 91 haláleset történt, addig 1926-ban 113-an haltak meg ebben a betegségben. 1927- ben pedig ez a szám még sokkal nagyobb emelkedést mutat. Ennek a szomorú tünetnek az okát én egyrészt a nép gazdasági helyzetének nagyfokú leromlásában látom, ami a gazdasági válság következménye, másrészt a nagy spanyoljárvány idézte elő. Semmiesetre sem jelenti ez a szomorú tünet a tüdő. vész elleni küzdelem eredménytelenségét, mert amióta ez a mozgalom megkezdődött, azóta folyton csökkent a halálesetek száma egészen a spanyoljárvány felléptéig. Agitáció filmekkel — Mibén állott az önök tevékenysége? — kérdezte munkatársunk. — Első feladatunknak a nép felvilágosítását tekintettük. Erre legalkalmasabbnak bizonyult a film. Először felnőttek részére tartottunk filmelőadást, de ez nem sikerült, mert az emberek nem jöttek el. Erre gyerekekkel próbálkoztunk és ezek teljes sikerrel jártak. A gyerekek otthon elmesélték, amit láttak, mire a felnőttek is érdeklődni kezdtek és később már a felnőttek is megtöltötték a termeket. Ilyen előadásokat nemcsak Becskereken, hanem egyebütt is tartottunk, mint pl. Kikindán, Kumánban, Melencén, Itebén stb. A diszpänzer — Becskereken és egyes községekben Pirque-oltásokat végeztünk és megtudtuk, mely gyermekek vannak a tuberkulózistól inficiálva. Ezeket a gyerekeket kezelés alá vettük és hozzátartozóikat szisztematikusan vizsgáltuk és akiről megállapítottuk, hogy beteg, azokat gyógykezeljük. 1923-ban megalakítottuk az állami ttidőbetegdiszpanzért, ahol a betegeket megfelelő utánoltásokkal látjuk el és köpőcsészét és egyéb védekező eszközöket adunk nekik. A betegek bejárnak a diszpanzerbe, a testvérek pedig felkeresik a betegeket lakásaikban és megtanítják őket a szükséges óvóintézkedésekre, a higiénikus életmódra és arra, hogy milyen változtatásokat kell bevezetni az életrendjükben. A szegény beteg gyermekeket elküldjük a tengerre vagy a Fruska Gora hegyei közé ingyenes üdülésre. — Ennek a propagandának egyik fontos eredménye az. hogy nemcsak Becskereken, hanem Kikindán, Novibecsejen és Jasa Tomicson is megalakult egy-egy ilyen tüdőbetegdiszpanzer. A jasa-tomicsi ezidőszerint technikai okoból nem működhetik, de a novibecseji és a kikindai ma is szép eredménynyel működik. Próbáltunk Eleméren és Basahidon is diszpanzert létesíteni, de ez nem sikerült. Még nem érett meg rá a két falu népe. hogy annak jelentőségét felfogja. Antituberkulotikus Liga — Az 1923. évben megalakult Becskereken az Antituberkulotikus Liga, amely megvásárolt egy kies fekvésű villát és ott helyeztük el az állami tüdőbetegdiszpanzert. Fölépítettünk ott egy védett helyen fekvőkurát és napkurál a Brit Haséra, A cössoanzorten két orvos működik: dr. Sftteatt tűnő Mepóryiss, meg én. Elkülönítés — Mire volna szükség, hogy az Önök munkája tol]es eredményre vezessen? — kérdeztük. — Az egészségügyi viszonyok egyetemes megjavításán kívül, mint minden fertőző betegségnél, itt Is a nyílt tuberkulózisban szenvedő betegek elkülönítésére volna szükség legelső sorban. Szükség volna tehát egy tüdőbetegosztályra. ahova a fertőző tüdőbetegeket elhelyezhetnénk. Kötelezővé kellene tenni továbbá a köpetvizsgálatokat. mert sokan vannak olyanok, akik nem is sejtik, hogy nyílt tuberkulózisban szenvednek. A lakás próbléma, alko— A másik fontos kívánságunk volna a lakásprobléma megoldása. Természetes. hogy a zsuffolt, sötét, nedves és egészségtelen lakások, ahova ma össze vannak zsuffolva a proletárcsaládok, a tuberkulózisbacillusok gyüjtőfészkei. — Amig a szegény emberek részére egészséges lakásról nem gondoskodnak, addig azok a tüdőbaj terjesztői és áldozatai maradnak. El kell ismerni, hogy ezen a téren Becskereken az utóbbi időben bizonyos javulás tapasztalható, mert a külvárosokban igen sok szerény, de egészséges proletárlakást építettek, úgyhogy egész uj városnegyedek képződtek. Az alkohol — A tüdővész terjedésének egyik igen hathatós tényezője az alkohol. Sajnos, azt nem mondhatom, hogy az alkoholizmus egyáltalában enyhült volna, inkább talán az alkoholfogyasztás emelkedéséről lehetne beszélni. — A porlekötés szintén fontos kivánalom és e téren nem vagyunk megelégedve az eredménnyel. Mégis elértünk annyit Becskereken, hogy két hosszú uccát kiköveztek és az uccákat gyakrabban öntözik. De semmi sem egészségtelenebb. mint az. amit gyakran tapasztalunk sok helyen, hogy az uccákat a legnagyobb forgalom idején söprik anélkül. hogy előbb megöntöznék. — Szükséges volna továbbá a tuberkulótikus tehéntej forgalomba hozatalának megakadályozása. Előterjesztést tettünk a városnál és a megyénél, hogy az összes teheneket vizsgáljuk meg tuberkolinoltással és a tuberkolitkus teheneket sorra vágják le a vágóhídon. Ezzel a gazdák nem károsodnának, mert a tehén húsa nem ártalmas, hisz a főzés vagy sütés által elpusztulnak a bacillusok. csak a tej terjeszti a kórt. A hatóságok nem teljesítik kérésünket, de anynyit mégis elértünk, hogy sok gazda maga megvizsgáltatja a tehenét és ha beteg, levágatja. — Agitációnk arra is kiterjedt, hogy igen sok nyomtatványt terjesztünk a nép között a tüdővész leküzdése érdekében. Hálával kell megemlékeznem a sajtóról, amely minden alkalommal szívesen pártfogolta mozgalmunkat és ezáltal elősegítette annak sikerét. Dr. Hesslein Józset Juhit* Qgtzia: Szikratávirat Testvérek! Emberek! Közös veszélyben fogjatok kezetf Bajtársak! Szenvedők! Boruljatok le a Jóság előtt! Bukottak! Győztesek! Az Igazságban egyesüljetek! Hívők! Kételkedők! Az Ember vérzik: Szeressétek őt! Harcosok! Álmodók! Mindnyájatokban egy bus szív dobog! Testvérek! Emberek! Ne öljetek már! Ölelkezzetek! AUTÓBUSZJÁRAT naponta RUMA—NOVISAD között a Vénácon át! Értesítem a n. é. utazóközönséget, hogy egy nagy, i7 üléses német gyártmányú „Da«g‘* AUTÓBUSZT NOVISZAo és DUMA k»z >tt forgalomba hoztam. Indulás: Rúnáról reggel 6'30. Visszaladulás Petrovaradinról 4'3ü. Utazási idd 70 perc. Vasárnap és normanapokon indulás Klímáról rendes időben, azonban Petrovaradin helyett Kamenicáról hajóállomás, ahonnan minden 4J. percben a kirándulókat Vénáéra szállítjuk. Visszaindulás Rumára 7 órakor esté. Tisztelettel Pintér és Tsa 5306 Autobusztulajdonosok
