Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-26 / 175. szám
4. oldal. bAcsmbgyki naplö 1* 27, junius 26. Az adorjáni véres pálinkafőzés Felmentet ek a szándékos emberölés vádja alól egy adorjáni gazdálkodót A szuboticai törvényszéken szombaton folytatta a Pavlovics-tanács a szándékos emberölés bűntettével vádolt mondotta, hogy Faragó meglőtte öt a kisujj án s azután öngyilkos lett. Kihallgatták még az elhalt özvegyét, aki négy hetes kis csecsemőjével a karján jelent meg a tárgyaláson, özvegy Faragó Qyörgyné előadta, hogy elhalt férje és Kalló között nem volt ellenségeskedés. Nem is sejti, hogy miért és hogyan történt az eset. A bizonyítási eljárás ezzel befejezést nyert és a bíróság meghozta ítéletét, melyszerint felmentette a vádlottat, mert nem látta beigazoljak a szándékos emberölést. Az indokolás szerint valónak kellett elfogadni a vádlott vallomását, hogy az elhalt ő reá szegezte a revolvert és ő jogos önvédelemből fogta meg a fegyver csövét. Egyben elrendelte a biróság a vizsgálati fogságban llevő vádlott azonnali szabadlábra való helyezését. beledobtál a perselyébe egy frankot, meg se várja, amig eltűnsz a láthatáron, ott előtted lemászik szépen a talapzatról és bedöcög a sarki bistróba sörözni. Mert a montmartrei fakirt nem táplálják az ég madarai (t. i.)' Rendkívüli közgyűlés a pancsevó. ármentesités miatt 5zegény amerikaiak, müapacsok és a csudálatos fakir, aki 40 éue guggol mozdulatlanul a Sacre Coeur töuében Paris, junius hó Kalló József adorjáni gazdálkodó bűnügyének tárgyalását. Kalló ellen az volt a vád, hogy ez év február huszon•hápftiad'ikáh pálinkafőzés; közben revolverrel agyonlőtte szomszédját, Faragó Györgyöt' ) ■ Kalló, tagadta, hogy., ö lőtte volna agyon Faragót, hanem Faragó György emelt ő reá revolvert és pedig minden előzetes ..veszekedés, . vagy szóváltás nélkül és amikor meglátta a feléje irányított revolvert, balkezével védekezésül megragadta a fegyver csövét és elfordította. A fegyver ebben a pillanatban eldördüt, megsebezte Kallót a kisujján s miután a cső az elforditás folytán Faragó mellének volt szegezve, a golyó, amely Kalló kisujját megsebezte, Faragó mellébe fúródott és nyomban megölte. A szombati folytatólagos főtárgyaid1-1 són a bíróság kihallgatta Demeter Miksa sztarákánizsai' orvost, aki a véres eset után megjelent a helyszínén. Előádtá, hogy a vádlott azt mondotta neki, hogy ö védekezett és igy sült el a fegyver. Minden civódás nélkül történt a lövés. A látszatt az volt, mintha az elhunyt öngyilkosságot követett volna el, de minthogy csak egy lövés történt, lehetséges az is, hogy a fegyver csövének élforditása miatt hatóit a golyó az elhalt mellébe. A boncolást a tanú végezte és a golyót a gerincoszlop mellett, a csigolyában találta meg. Lagnja Antún és Perics Iván csendőröket hallgatták ki ezután. A csendőrök előadták, hogy a vádott maga jött hozzájuk jelenteni az esetet és azt Drágán és jóízűen mulatni — hogy aztán hajnaltájban tökrészegen húzzák ki az embert az árokból — Horgoson is lehet, de stílust tartani mégis csak a Montmartreon tudnak igazárt. Kívülről egy ilyen öröm-ucca nem olyan szédítő, mint ahogy a misztikus képeslevelezőlapok után elképzelik. Kopott és szürke, inkább bazáros, a szerelem bazárjai, amelyekben tüzes, messzire világitó malmok őrlik a jókedvet, a nőt és a pénzt, A színházak, mozik, kabarék népe éjfélután csődül a Szent Hegyre, ki autón, ki gyalog és a Sucre Coeur tövében száz kiskocsma, lebuj, találkahely ontja az örökegy boldogságot. Lenn, a holdvilágos csöndben a klaszszikus temető, amelyben az irodalmi halottak nyomulnak előre kettősrendekben, a halottak, akiket már nem idegesít az élők lármája, az autótülkölés és a női kacagás. & A »Szorgalmas Nyúl«--hoz címzett mulató nem valami reprezentatív helye Párisnak, francia nem is teszi ide a lábát, csak idegen, aki vadregényt és kalandokat keres, amiket itt két pohár limonádé ellenében szállítanak neki. A helyiség sötét, piszkos, szándékosan roszszul világított, hogy ne lehessen ráismerni a müapacsra és a müapacsnőre, akik nappal diákok és jogot hallgatnak a Sorbonne-on. Dalokat énekelnek, egy temetőcsősznek öltözött ember lantkisérete mellett. Profán játék a halállal és a publikum idegeivel. Aztán Baudelairet vonják kinpadra. Taps és elérzékenyülés. Az angolok és amerikaiak minden tüsszentésre összeverik a tenyerüket. — Hiszen nem is érti — szól rá a dalnok a lelkendező amerikánusra — mit csapkod úgy a kezeivel? Az amerikai azonban ezt se érti és mivel azt hiszi, hogy valami viccet mondtak, széles röhejjel ismét tapsolni kezd. A franciák szerint aki Amerikából jön, az milliomos. Pedig hányán vannak itt szegény jenkik, akik keserves munkával kuporgattak össze annyit, hogy két hétre áthajókázhassanak az óceánon túlra, bort igyanak és egy életre szóló emléket vigyenek magukkal Párisból, ahol csudálatosán kedvesek és szépek a nők. Itt pedig betéti részvénytársaságok alakultak az ő kifosztására, körülnyargaltatják Párison, mindent és semmit se lát, csak a dollárjai fogynak el halálos biztonsággal. A Sacre Coeur fehér falai alatt vörös rakétákban gyűl ki a vér és járja végetnemérő keringőjét a szerelem. A düledező kerítésen figyelmeztető tábla: SZERELMESPÁRRA LÉPNI TILOS! Itt látható egy kőoszlopon a csudálatos fakir, aki közel negyven éve guggol a helyén mozdulatlanul. De amikor már Hány hely illeti meg a várost az ár* mentesítj társulatban? Pancsevóról jelentik: Pancsevó város kiszélesített tanácsa kedden délután rendkívüli ülést tartott Iszajlovics Vásza polgármester elnöklete alatt. A gyűlésnek egyedüli tárgya Jovanovics Vláda dr. indítványa volt, hogy a múlt havi közgyűlésen a Temes-Dunal Ármentesitő Társulatba megválasztott városi képviselők mandátumát semmisítsék meg és uj megbízottakat válaszszanak, még pedig, minthogy a város ezerötszáz hold földje után az ármentesitő társulatban tizenöt szavazat illeti meg, tizenöt delegátust küldjenek ki az ármentesitő társulatba. Dí, Bartmann Simon tiltakozott az ellen, hogy ezt az ügyet egyáltalán tárgyalják és hivatkozó tt a városi szabályrendelet 81. pontjára, amely; szerint közgyűlési határozatot hat hónapon beliül nem lehet megváltoztatni és ebben az ügyben; a város múlt. havi ülésén már hozott határozatot. Különben ellenkezik a javaslat a vízjogi törvénnyel is, mert ott az ármentesitő társulatokra nézve kimondották, hogy minden földbirtokost minden száz hold után egy szavazat illet meg és hg valakinek ezerötszáz hold földje van, azt tizenöt szavazat illeti ugyan, de a szavazati jogot csak ő maga gyakorolhatja, mert a szavazati jog nem megosztható. Ugyanez áll a városra, mint jogi személyre is. A közgyűlés nem tette magáévá Bartmann érvelését és elfogadta dr. Jovanovics javaslatát, tizenöt uj megbízottat választott az ármentesitő társulatba. Angelus Irta : Somlyó Zbltán (Utánközlés tilos’j I. Két kiis fejezetre oszlik ez a történet, melynek én vagyok a kiinduló pontja, bár az egésszel semmi személyes öszszefüggésem nincs. Mondtak igy: egy zsindely lehull egy házról, ráesik valakinek a fejére. Hogv megsebzi-e, vagy talán éppen ebből a leesett zsindelyből épít magának az illető házat: a zsindely arról nem tehet. Tehát abban az időben a magamfajta kezdő írónak igen nagv fejtörést okozott a lakás kérdése. Lakás alatt itt amolyan kis világitóudvarra néző hönappsszobát Kell érteni. Az ilyen hónaposszoba kibérlése abból állt. hogy. az ember a kapura akasztott cédula elolvasása után megnézte a kiadandó szobát, lefizette az egyhavi bérösszeget és behtircolkodott. Ezt a dolgot nálam az tette szörnyen fogas kérdéssé, hogy nekem akkor sohasem volt egyszerre akkora összegem, amelyet az ilyen szoba egyhavi; bére reprezentált. Volt még egy másik mód is: kisebb előleg, úgynevezett foglaló lefizetése, mely után az ember egy-két hétig nyugodtan megláthatott. De ehhez viszont jelentősebb podgyász kellett, amely bizalmat ébreszt, mintegy garanciát nyújt. Az én podgyászom pedig mindössze néhány gallér volt és tetemes kéziratkötegeim — a zsebeimben. Egy igen jó barátom volt. akinek megesett rajtam a szive. Nevezzük Gézának. Géza sokkal gyakorlatiasabb fiú volt, mint jómagam. A Magyar Színház mellett kinézett egy lakáshirdető cédulát, aztán hazaszaladt, otthon egy régi. de igen nagy koffert telerakott téglával és a Jóegészség című orvosi hetilap egy egész évfolyamával (Géza orvostanhallgató volt). Az igy súlyossá tett koffert a vállán elvitte a lakáscédulán megjelölt címre. A tetemes podgyász nagy tiszteletet ébresztett abban az öreg emberben, aki a kiadandó szoba főbérlője volt. Géza azonnal kijelentette, hogy a szoba ugyan nem egészen méltó az uj lakóhoz, aki hires iró (ez én voltam), de azért megpróbálja. Fölényesen letett az asztalra egy ezüskoTonást foglalónak és írást vett róla, hogy a szoba e naptól fogva az enyém. Aztán lelkendezve rohant hozzám egy, kávéházba, ahal nagy gondok közt ültem, és elfoglaltam a lakást. Ennyi az én szerepem. Mindazt, ami ezután történt,'' jóval később tudtam meg Gézától. Az én. kis szobámat előttem egy igen csinos leány bérelte, illetve az ő számára a vőlegénye. A vőlegény egy nap faképnél hagyta. Ekkor, anyagi segítség híján, ki kellett hurcolkodnia a szobájából, amely igy vált kiadóvá és az én lakásommá. Minthogy a leány igen jóravaló teremtés volt és a ház körül is nagyon használható, nem dobták ki, hanem egy kis ablaktalan kamrában hagyták meg továbbra, a jövő reményében. Hátha akad egy másik vőlegény ... A lakáskibérlés fontos aktusánál jelen volt ez a vőlegényét vesztett leány is. Ott gubbasztott sírva a rozoga díványon. bele-beleszipogott a zsebkendőjébe és amikor Géza. zsebében a foglalóról szóló írással, nagyképűen már rendezkedni is kezdett egyes bútordarabok áthelyezésével, bogy a szobát az uj lakó, a nagy iró Ízlése szerint átformálja, a leány, mint valami alázatos szolgáló, mint valami mártír, segédkezett Gézának. aki felmelegedett iránta. A leány iš percről percre bizalmasabb volt hozzá. ki tudja, talán a második vőlegényét sejtette meg benne. Pedig bizony szegény Géza. az ő második szemeszterével mint lakásfizető vőlegény, nem jöhetett számításba. Az ismeretség mind n.elegebbé lett. Géza rajongó árnyéka lett a leánynak, sokat sétáltak együtt, fin-, amint már előbb is mondottam, minderről mitse tudtam, csak azt kellett fájóan tapasztalnom, hogy Géza. aki azelőtt óhajaimat lesve, mindig velem volt, most feltűnően elhanyagolt Egy nap délután hatra randevújuk volt megbeszélve az én szobámban. Nyugodtan tehették. Én sohase mentem haza éjfél előtt. Géza megérkezett hatra és bekopogott az ajtómon. Nem- kapott feleletet. Még egyszer bekopogott. Semmi. Ismét. Hiába. Igy kopogott tízszer, húszszor. mindig erősebben. Végül már viharos rúgásokkal ostromolta dühében az ajtót, amely most feltárult. Egy férfi állt Gézával szemben, egy bajuszos, vad férfi, aki mögött, a rozoga díványon .szakasztott úgy. sírva, szipogva ült a leány, mint akkor, amikor a szobát Géza kivette. Géza megdermedt ettől a látványtól. Reszketve várta, hogy a leány odalép hozzá, vagy köszönti... Csak egy szót. De a leány csak szipogott, sirt idegenül, mintha nem is ismerné. Géza szeme előtt összefolyt a világ, Szaladni kezdett, egy pillanatig tétován megállt, körülnézett.: Az öngyilkosok hályogos pislogásSvál megállt á korridor fordulójánál, megkapta a vasrácsot. egyik lábával feiltógett rá, hogy svungot vegyen a halálos ugráshoz' -* Két vasmarok fogta le hátulról. Géza megdöbbenve fordult meg. Az öreg állt szorosan mellette, acél kapocsként vágódva a karjaiba. reszkető, de erős kezeivel, az az öreg, akitől számomra a lakást kivette. A főbérlő. Aztán magával vonszolta be a lakásba. Első percben, halálra szánt elvakultságában meg se ismerte, hisz csak egyszer látta. Önkívületben támadt rá: — De hát ki maga? Mit akar tőlem? Mi köze hozzám? — Nevem Angelus! — mondta az öreg tompán, nyugodtan, a Géza kusza tekintetének tulvilágiasnak látszó mosolylyal. — És hogy mit akarok magától és mi közöm hozzá? Az hogy ne dobja el a fiatal életét egy leány miatt és semmi miatt! Ennek a szegény leánynak ma visszajött a vőlegénye. Mit akar tőlük? Hadd legyenek boldogok. Hagyja őket! Majd maga. talál másvalakit. Egy ilyen szép szál fiatalember. Ha akarj a, majd én segítek magának ... Magának egy intelligens feleség való... Nézze meg az ember... Géza magához tért. Megigértette az öreggel, hogy nékem egy szót se szól a történtekről. Kicsibe múlt, hogy le nem hajolt kezet csókolni az öregnek. És elment. — Angelus... — mondogatta lenn az uccán magában. — Angelus... angyal... egy öreg angyal... 2. Évek múlva Géza nősülés előtt állt. Közben kimaradt az egyetemről, tőlem is elszakadt, éccakai korrektornak állt be egy kis laphoz. Naponta fizették, mindennap felvett három koronát. Erre a jövedelemre meg mert nősülni. Mondtam már, hogy sokkal gyakorlatiasabb ember volt, mint én. A polgári házasságkötés előtti napon a menyasszonya, aki szülőinek tilalma dacára volt hajlandó a feleségévé lenni. nagv könnyhullatások közt adta tudtára, hogy igy, olyan gúnyában nem lehet az anyakönyvi hivatalba menniök. Ő közben már kibékítette egyik nagybátyját. aki el is fog jönni tanúnak a házasságkötéshez, de ő a föld alá sü- Iyed szégyenében, ha a vőlegénye ilyen külsővel üli oda,mellé,,, Bárhogy J§ szerezni kell egy öltönyt. Fekete, vagy' legalább sötétkék öltönyt. Kölcsönkérnie Gélánák senkitől se lehetett úgynevezett rendes öltönyt. Pénzt kellett kerítenie. ,De> honnan? Felrohant a kiadóhoz. Ez •egy szÖrösszivü, hírhedt uzsorás volt, nem nagy reményekkel biztató. Mégis, amikor Géza a menyasszonyával együtt megjelent előtte, hajlandó volt ötnapi bérét, tizenöt koronát előlegül kifizetni. Most rohanva mentek el abba a szűk uccába, ahol viselt ruhákat árulnak. Félénken, szepegve. mint a gyermek, próbálgatta magára Géza a mohos, penészes helyiségben az öltönyöket, végre egy sötétkék kamgarn öltönynél megállapodott. — Harminc korona — mondta hidegen a tulajdonos. Gézának már könnyek szöktek a szemébe. Gyáván szólalt meg. — Tizenöt koronái tudok fizetni... — Harminc! — mondta tompán a boltos — nincs alku. Már igy is ajándék ... Géza és a menyasszonya szédülve fordultak ki a boltból. Szótlanul mentek egymás mellett. Keserűn, reménytelenül. — Halló... kérem!... fiatalúr!...— kiabálta valaki utánuk. — Halló!... Kérem ... Hallották, de nem gondoltak arra, hogy nékik szól a kiabálás. Vájjon ki fog itt övelük törődni... Egy öreg em,berke, töpörödött, beesett mellű, sárgásra őszült roncs ért hozzájuk lihegve. Szó nélkül lehúzta ujiáról igen vastag jegygyűrűjét, mosolygott: — Fiatal ur, tetszett mondani ott benn a boltban, hogy holnap nősülni akar... Most rögtön tessék ezt a gyűrűt a zálogba vinni, tessék rá felvenni tizenöt koronát, tetszik érteni, tizenöt koronát, kérem, ne tessék többet... és tessék visszajönni a ruháért... Én ott segéd vagyok... az öreg ur nagyon rossz ember, a tulajdonos... az nem enged... de az öltöny nagyon jó karban van. csak tessék bizalommal lenni... a cédulát majd nekem át tetszik adni... Gézával forgott a világ. A sárgásán ősz, lihegő öreget nézte bámulva. Volt valami ismerős a tekintetében. Valami bibliai tisztaság, angyali jóság.., Hebegve megkérdezte, miközben zavartan átvetta a gyűrűt: — De hát miért?... És ki ön?... — Nevem Angelus — mondta az öreg egyszerűen — tessék csak sietni, mert becsukják y. zálogházat, -
