Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-25 / 174. szám

4. oldal 927. junius 25. BÁCSMEGYEI NAPLÖ iVem baleset, hanem mérgezés Az anyára haragudott és a fiúnak adott mérget Néhány nappal ezelőtt jelentettük hogy Radóc Lukács szrbobrani földbir­­tekos. másfél éves István nevű kis fia anyjával a konyhában tartózkodott és vigyázatlanságból egy bögréhez jutott melynek tartalmát kiitta. A bögrében zsifszóda volt és a kis fin néhány órá­val utóbb rettenetes kínok közt meg­halt. A rendőrség azonnal vizsgálatot indított, hogy kiderítse, mikép jutott a kis fiit a zsirszódát tartalmazó bög­réhez. Egyidejűleg jelentést tett a rendőrség a novíszádi ügyészségnek, ahonnan Gitt­­mac Bogdán vizsgálóbiróhelyettes és dr Vukovojác Zsárkó államügyész kiszállt a helyszínére s megejtette a holttest íelboncolásáí. A vizsgálóbíró előtt gyanúsnak tűnt fel a kis fitt halála és. utasította a szrbo­brani csendőrségét, hogy a vizsgálatot z legnagyobb eréllyel folytassa le. A le­folytatott vizsgálat alapján alapos a gyanú, hegy a kis fiti nem véletlen bal­eset áldozata lett, hanem Radóc Luká­cséiz lakótársa: Tóth Ilona okozta a ha­lálát. Tótit Hóna ugyanabban a házban lakik, de mert lakásában nincs konyha, Radócné megengedte, hogy a konyhá­jában íőzzöth Radóc Lukácsné a kritikus napon «agymosást végzett és a konyha előtt az udvarban mosott. A zsirszódát, nehogy a kis fin' ahhoz hozzáférhessen, egy pléh­­dobozba tette és azt a magas kályhára állította, melyet a gyerek nem érhetett el. A konyhában az asztalon egy pon cellánbögre volt, amelyben Radócné ivó­vizet szokott tartani. Dél felé a kis István megszondázott és anyjától vizet kért, mire Radócné nagyobb fiának, a hét éves Imrének meghagyta, hogy a kis Pistának a por* ceilánbögréből adjon vizet inni. Csak amikor a kis fiú a rettenetes fájdalmak* tói összeesett,és hosszas kínlódás után meghalt, derült ki, tíogy víz Helyett zsirszódát kapott inni. A vizsgálat most arra terjed ki, hogy került a zsirszóda -a porcellánbögrébe. A gyanít Tóth Ilo­nái* terelődött, Radócné és Tóth hóna* pok óta haragosak. Radócné konyhájá­ból miegymás eltűnt, aminek ellopásával Tóth Ilonát gyanúsította meg. Tóth Ilona tagadta a lopást és ismételten megfe­nyegette Radócnét, hogy bosszút áll raj­ta. A gyanút az a körülmény is indokolt­tá teszi, hogy amig Radócné az udvar­ban mosott. Tóth Ilona állandóan a kony­hában tartózkodott. A csendőri vizsgá­lat mindezekből arra következtet, hogy a zsirszódát Tóth Ilona öntötte bögrébe hogy azzal elpusztítsa haragosát, Ra­dócnét s csak véletlen, hogy nem az asszony, hanem a kis fiú lett a méreg áldozata. A csendőrség letartóztatta Tóth Ilonát és beszállította a noviszadi ügyészség fogházába, Dr. Novak Tomi­­szláv vizsgálóbíró elrendelte a vizsgálati fogságot. A republikánusokat nem bocsájtották be az ir parlament megnyitó ülésére Upól C'js^rawe' v viztották Londonból jelentik: Az ir parla­ment csütörtöki megnyitó ülésén 68 szavazattal 28 ellenében újból Cosgrawet választották meg az ir szabadállam végrehaj­tóbizottságának, vagyis kormá­nyának elnökévé. A döntő ülésen De Valera republi­kánus híveivel együtt nem vett részt. Ugyanis a köztársasági pártiak megta­gadták az eskütételt az aikot­me«- az ir ko-tnány elnök v I mányra és ezért nem engedték be őket a parlament megnyitó ülésére. I Több republikánus képviselő erő j szakkal akart bejutni a parlament \ üléstermébe, de a parlamenti őrség megakadályozta őket. Az ir munkáspárt úgy határozott, hogy nem támogatja az elnököt, mert eddigi kormányzása idején többször nagyobb bércsökkentések ! keresztülvitelében működött közre. „Egyelőre nem akarok gyerekeket- mondotta Josephine Baker, akiből a huszonegyedik születése napján grófnő leit Paris, junius hó. Most már kétségtelen, hegy ő vitte el a pálmát az összes orfeum-kabaré és mulató-csillagok orra elől. Szegény Dol­­lyk! Szegény Mistlnguette! A black­­bottom császárnő lefözte őket. Legalább három lótejjel győzött. Pontosan hu­szonegy éves korában, a születésnapján, grófnő lett belőle. Szombaton délelőtt a legnagyobb titokban felmentek a IV-ik kerületi anyakönyvvezetői hivatalba és két tanú kíséretében — egyik a táncosnő ö’töztetőnője, a másik a gróf soffőrje volt ■ örök hűséget esküdtek egymás­nak Josephine Baker, u Folies Berge­­res starju és gróf Pepitó Albertini, a többszörös milliomos amerikai. Hogy méri kelleti titkolózni? Nem va­lószínű, hogy a néger leányzó szégyelte a dolgot. Inkább a gróf. Ez a naiv jenki arisztokrata azt bitte, bogy a házassá­ga titok maradhat a nyilvánosság előtt. Páfishan ő ügy szerepelt, mint Baker kisasszony áldozatkész lovagja. Együtt táncoltak, együtt mulattak, együtt au­tóztak, együtt is laktak és mindenki iri­gyelte a szerencsés Pepitót a divatos táncosnő szerelméért. Most? Általános a részvét és a káröröm. Az arisztokrá­cia, amely egy uj taggal szaporodott, fel van háborodva. Shaking! Egy néger nő a famíliában! Ez aztán mégis' csak több a soknál. Erre még nem volt példa a góthai almanachban. Az ifjú pár azon­ban nem törődik a közvéleménnyel é*s az elmaradt nászajándékkal (ezért nem szabad titokban házasodni) szerelmesek és boldogok. Nászúira se mentek. A grófnő továbbra is minden este fellép a Folies Bergéres revüjében. Vasárnap délután, előadás közben felkerestem az újdonsült comtesset az öltözőjében. — A házasságomról nem nyilatkozom — jelentette ki energikusan — megtil­tom. hogy egy sort is írjon róla! Látszott rajta, hogy milyen szigorúan kezeli ez a gróf, aki viszont a családi komplikációktól retteg. — Du grófnő ... Dühbe gurult: — Én itt Josephine Baker vagyok és nem grófnő! Az mamut akkor is sze­retném, he más foglalkozása lenne. Nem mertem megkérdezni: más fog­lalkozása? Hát grófnak lenni és millio­mosnak, az is egy foglalkozás? —• Nem vonul vissza a színpadtól? — Eszem ágában sincs! Egy színész­nő is lehet jó családanya. Magam aka­rom megkeresni a kenyeremet. * Ezt olyan önérzettel mondta, mintha legalább is gyári munkáslány lenne, ak! verejtékes fáradsággal robotol a napi betevő falatért. — Bocsána;— mondtam — még egy indiszkrét kérdés: és mi lesz a gyere­kekkel? — Mi lenne? Majd felnevelem őket. Be egyelőre nem akarok gyerekeket. A hivatásom másfelé szólít. Bevallom: egy kissé zavarban vagyok. Most mentem életemben először férjhez, de megnyug­tatom azokat, akik bizalmatlankcdnak: egy életre szói ez a házasság. Hogy ez a kis néger chariest »n-kirái'y­­nó milyen előkelő lett! Emlékszem, ta­valy, még sokkal kevésbé választékosán beszélt. De egy főúri házasság mindig nagy hatással van az emberre. Büszke lehet rá a Baker-család ott a legsöté­tebb Afrikában. Lt; az utódok j -löt­­miatt sem kell drukkolni. Ha a. vágyó:.t. el is táncolja majd a grófnő, annyi protekciója még mindig lesz a F ■! - Bergeresnél, hegy beuegj.. a cseir.h'U Valami légtornászi, vagy segéd táncos­női álfásba. (t. i.) Kirabolták az autó halotiait Súlyos v Idák n kórh zi ágijo , Munkácsról jelentik: A Munkács mel­letti Kishidvég község határában borzal­mas autókatasztróía történt, melynek két halálos és egy súlyosan sebesült ál­dozata volt. A halálautón, mely Kont be­regszászi téglagyáros tulajdona. Németi munkácsi bankhivatalnok, Békássy sof­­főr, Árvay Aladár, munkácsi autótulaj­donos, továbbá Kazsmir és Bárót:, mun­kácsi fiatalemberek és egy bárnő ült. A társaság minden tagja ittas volt és az autó Kishidvég közelében egy árokba fordult. Németi még a helyszínén ször­nyethalt, Békássy soffőr a munkácsi kór­házban szenvedett ki, a bárnő súlyos fej­sérülésekkel ma is a kórházban fekszik A rendőrség nyomozást indított, hogy ki volt a borzalmas katasztrófa előidézője Az életben maradottak egyhangúlag azt vallották, hogy a szerencsétlenséget a soffőr idézte elő, de a kórházban fekvő bárnő lázálmában állandóan Árvay ne­vét emlegeti és azt kiabálja: Árvay ne halts olyan gyorsan. Az orvosok azon­nal jelentették ezt a hatóságoknak és midőn a halálautó női utasa magához tért, a rendőrség azonnal kihallgatta. A kihallgatásnak nem várt eredménye lett. A báruő Árvayt nevezte meg, mint aki a halálautót vezette. Vallomása alapján a rendőrség Árvayt letartóztatta. A rendőrség megállapította, hogy az ártó két szörnyethalt utasát ki is rabol­ták. A vallomások szerint ugyanis Né­­metiné! és Békússynál is nagyobb pénz­összeg volt, melyet nem találtak meg. Ketten Mitkő Izidor uj könyve. Megjelent Szu­­botieán, a Minerva-nyomda kiadásában A vajdasági magyar irodalomról időnként kiújuló vitába impozáns ér­vet vetett bele Milkó Izidor, a Bács­­megyei Napló illusztris Baedekerje a Ketten cimü könyvével, amely most került ki a sajtó alól. Lehet-e kétség­bevonni a vajdasági magyar iroda­lom létezését, állithatja-e valaki a komolyság pretenziójával, hogy nincs magyar iró a Vajdaságban, ahol ilyen bölcs és mélységes művé­szi értékű könyv napvilágot lát­hat? *■ Ketten beszélnek a könyv minden egyes lapján és az elegáns ötvözésű párbeszédekből egy-egy kor lelke szikrázik ki az irányitó eszméit in­­karnáló nagy egyéniségek színeiben. A dialógusok szereplőit a világtörté­nelem és a kulturliistória galériájából ismerjük. Mindegyik a róla kialakult köztudatnak megfelelően beszél, mégis a szerző fel tudja őket hasz­nálni a maga derűsen szkeptikus, szeretetreméltóan ironikus világ­­szemléletének tolmácsolására. A dol­gok meglátása és a jelenségek föl­­becsölése kissé Anatol Erance-i. a vanitatum vanitas gondolatával évő­­dő szarkazmus kissé Shaw-i, a múlt­ba sülyedt korok iellemzetes mozza­natainak megjelenítési formája kissé Qobineau-i, de a könyv egészéből Milkó Izidor érdekes és karakterisz­tikus arcéle rajzolódik ki, az ő klasz­­szikussá kristályosodott életfilozó­fiája, keserű igazságokat megcukro­zó nyájas mosolya, súlyos megálla­pításokat könnyedén megfogalmazó aforisztikus stílusa. * XIV. Lajos beszélget Moliere-rel I és az eszmecseréből reflektorfény * hull úgy a napkirály, mint a vígjáték fejedelmének individualitására. Nagy I Frigyes Potsdamban szóváltásba j elegyedik Voltaire-rel és a szellemi j párbaj szemlélői bepillantást nyernek la nagy uralkodó és a nagy gondol­­jkozó merőben originális viszonyába. ! Napoleon találkozik Erfurtba# I Qoethevel. A császár rezignáltan í mondja a költőnek, hogy a költő szu­­' perlaiivusza az embernek, míg a I császár nem több a férfinál, csak ha­talmasabb. A költő ezzel szemben vigasztalja a császárt, hogy eléged­jék meg a sorsával, amely nem a legszánalmasabb. Miután elváltak, a császár kijelenti a költőről, hogy van benne valami cézári, a költő pedig a császárról, hogy van benne valami költői. II. József trónörökös korában instrukciókkal látja el bugát, Mária Antoinettet és szavai mögül ismeret­len veszélyek sejtelme morajlik elő... Kleopatra, amikor Julius Caesar 'meggyilkolása után visszaindul I Egyiptomba, biztosítja a körülötte legyeskedő Antóniust, hogy nincs az a távolság, amelyről az asszony ne tudna kacérkodni azzal, akit meg akar hódítani. Lionardo da Vinci igy szól Giocondához, aki miközben mo­dellt ül, kacérkodik a mesterrel: Michelangelo és én, zseniknek neve­­\ zett boldogtalanok, vagy nem tudunk szeretni egyáltalában, vagy olyan bolondul szeretünk, hogy nemcsak magunkat tesszük tönkre, hanem kedveseinket is. *■ iiirvano'yan intim emberi beállí­tásban, amilyet ezek a kiragadott részletek jeleznek, eleveníti meg a szerző Mátyás királyt és Beatricét. Petőfit és SzendreV Júliát, Shakes­­pearet, Beethovent, Habsburg Ru­dolfot, Bemard Shawt. D’Anmmziót és Mussolinit is. Gtizdag keret az irói invenciónak, súlyos próba a lé­lekábrázoló művészetnek és dús le­hetőség az élet vezető motívumairól vallott felfogás megörökítésére. Mil­kó Izidor a magára vállalt nem cse­kély feladatot külső eszközökben bravúrosan, eszmei perspektíva te­kintetében monumentálisán oldotta meg. Könyve mint lektűr lebilincse­­lően szórakoztató, mint tanulmány eszmélkedést sugalló és mint irodal­mi alkotás magasan felülemelkedik I a napi termelés színvonalán. Ketten j cimü müvével Milkó Izidor olyan 1 régiókban szárnyal, amelyek iroda­lomtörténeti értékmérést parancsol­nak a kritikára. üt A vajdasági magyar irodalom sze­rény napszámosa, mielőtt pontot tenne igénytelen és a könyv jelentő­ségét csak vázlatosan méltató recen­ziója után, nem nyomhatja el meg­­illetődése szubjektivitását, amely úrrá válik rajta, valahányszor hiva­tása teljesítése közben a v ijdásági magyar írás ifjú lendületű ősz Nesz­toráról kel! nyilatkoznia. Milkó Izi­dor könyvét Vem szabad lekicsinyel­ni azzal, hogy mellőzve a tárgyila­gos bírálatot, a magasztalás elcsé­pelt és liiteliikvesztett frázisaival ag­gatjuk tele. De Milkó Izidor szemé­lyét irodalmi nmitia. amelyet tizen­négy könyv mértföldkövei tagolnak és több mint félévszázados önfelál­dozó misszionáriusi munkája a ma­gyar kultúra terén sokkal nagyobb nimbusszal övezi, semmint a fiata- V b generáció elkerülhetné az elis­merés lírai akcentusait, amikor his­tóriai távlatú érdemei előtt meghó­dol. Mi mindnyájan, akik tollal a kezünkben próbáljuk felhasogatni a vajdasági magyar kisebbség közmű­velődésének ugarját, Milkó Izidor tanítványainak érezzük magunkat és elfogódott szeretettel, kalaplevéve köszöntjük a mestert tizennegyedik könyvének megjelenése alkalmá­ból. '-ódy Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom