Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-12 / 161. szám

1927. junius 12.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

21. ójdal.

REGÉNY A PALICSI STRANDRÓL

1.

Az erdő dús, kábító parfümöt lehelt ki magából és a tehetségtelen költő odahajolt a tehetségtelen festőhöz.

— Nézd, Iván, így nem mehet tovább a dolog. Csinálni kell valamit.

Zakariás, a világ legszerencsétlenebb és legtehetségtelenebb költője itt egy kis szünetet tartott és feleletre várt. Nézte Ivánt, a tehetségtelen állatfestőt, akit titokban magánál sokkal okosabbnak tartott, de ezt a véleményét sohase fitogtatta, mert észrevette, hogy ezzel szemben Iván kettőjük közül őt tartja az értelmesebb lénynek. Kölcsönösen csodálták egymás tehetségét és rendületlenül bíztak, hogy egyikükbe vagy másikukra egyszer mégis csak ráköszönt a szerencse és előre megfontolt szándékkal legyilkolták volna azt az embert, aki a sikertelenségüket a tehetségtelenségben és nem a balszerencsében kereste volna.

A társaság harmadik tagja, a tehetségtelen fiatal szuboticai ügyvéd ezalatt a szalámi héját rágcsálta, mert a szalámit Iván és Zakariás előzőleg elfogyasztották. Abbeli Iván is és Zakariás is megegyeztek, hogy roppant lenézték dr. Sós Arnoldot, akit a földkerekség legjámhorabb és legtehetségtelenebb fiskálisának tartottak és életűkben akkor mulattak legjobban, mikor Arn«old egy nyáron a doktor prenorrtenna’i érkezett vissza Szuboticára.

; Iván érezte, hogy felelnie kellene valamit Zakariásnak. mert igy valóban nem mehet tovább. Arnoldnak nincs egy pere sem, a csődtömegket mindig más kapja, Zakariás verselt, melyekkel hetenként feljár a Bácsmegyei Napló szerkesztőségébe, azzal az ígérettel teszik el, hogy — alkalomadtán sorát ejtik, de ez az alkalom éppen egy éve késik és a képkiállitás is rosszul vágott be, amit Iván annak tulajdonított, hogy az egyik szuboticai (de azóta jobblétre szenderült) színházi lap művészeti kritikusa (hogy a jég verje el) a kritikában nagyon melegen megdicsérte — a képrámákat. (A képekről irt meleg sorok azonban nyomdatechnikai okokból véletlenül kimaradtak a cikkből.)

— Nekem lenne egy kolosszális tervem — szólalt meg Arnold és közelebb húzódott a két Ural lelkű barátjához.

— Akkor elvesztünk — legyintettek egyszerre Iván és Zakariás és jobb szerették volna, ha ez a tökkelütött doktor most az egyszer nem avatkozik bele a dologba.

— De gyerekek, hallgassatok meg

— ugrott fel a fűről Sós doktor — teszek egy ajánlatot: ha a terv rossz lesz, fizetem a vacsorátokat, ha jó lesz, akkor ti fizetitek az enyémet. Nos gilt?

Iván és Zakariás összenéztek, ami ilyen esetben azt jelentette, hogy a terv egész biztos rossz lessz.

— Ajánlatodat nyújtsd be Írásban — mondta Iván és jelentősen és komolyan Zakariásra nézett, aki hanyatt feküdt a fiivön és a felhőkkel dlskurált.

— Becsületszó elég lesz — szólt reménytelenül, de szívből jövő hangon a csinos ügyvéd.

A két művész lemondóan legyintett, de aztán Iván meggondolta a dolgot és beleegyezett abba. hogy a vacsora kifizetése becsületszóval erősittessék meg.

— Hát hallgassatok ide, tubicáim — kezdte az ügyvéd, miután a becsszót leadta és nyakkendőjét megigazította

— tudjátok, hogy komoly ember vagyok ,..

Iván a vacsora reményében megbiccentette a fejét.

— ... és a ti javatokat akarom. Rég óta töröm diplomás fejemet, hogy a sors súlyos terhét levegyem vállatok ról, mert tudjátok, hogy »fit fabricando faber«...

— O sancta simplicitas, amen —• vá gott közbe vigyorogva Zakariás, va lahányszor a doktor ur idegen idézeteket citált.

— Szóval a gyakorlat teszi a mestert — folytatta Arnold és mivel nokam gyakorlatom van, proponálom hogy a társaságunk egyik tagja lépjen...

Itt laposan pislogva körülnézett az ügyvéd.

— ,. i a szent házasság kötelékébe és ezáltal mentse meg a társaság másik két tagját a tespedéstöl.

— Guberáld le a két vacsora árát, doktorkám — szólt rettenetesen röhögve Iván és kezeit dörzsölte.

— ó, szent együgyüség — suttogta tompán Zakariás — ez neked egy kO' losszális terv, kellett ezen egyáltalán

IRTA: SZEGEDI EMIL

spekulálni és ekkora feneket keríteni a dolognak. Most pedig induljunk vacsorázni. No, előre doktorkám, nagy hülye vagy.

A három jeles szuboticai polgár felkerekedett. Iván és Zakariás közrefogták a doktorkát és vigasztalták, hogy legközelebb bizonyosan lesz okosabb gondolata is, a mostani azonban olyan kolosszális butaság volt, hogy a vacsora mellé bor is kell, hogy még ezek után is étvágyuk legyen.

Arnold egész este hallgatott.

A palicsi nagyvendéglö terraszán lassan úszott a zene és Zakariás, a költő és Iván, az állatíesíö, átadták magukat az émelygő jazz hangulatának. Éjfélkor a csinos ügyvéd felállt ds fizetett.

Ti még maradtok? — kérdezte Igen, butikám. ml még maradunk, inert impressziókat kell gyüjtenem készülő nagy »Tehenek az éjszakában« cimii kompozíciómhoz — felelt Iván és monoklija mögül csillogó szemmel nézte a táncoló párokat.

— Szervusztok.

— Szervusz. Jó éjszakát doktorkám.

2.

Dr. Sós Arnold köz- és váltó ügyvéd, vagy ahogy Iván szokta mondani: '»kriminális jogász« szépen hazament a szállóba és lefeküdt.

Iván és Zakariás egyideig élvezték a zenét és szótlanul kvaterkáztak. Csodálatos tiszta és mozdulatlanul meleg volt az éjszaka. A tó .vizén felröppent az első rakéta, utána tiz, száz, ezer sziporkázó csillag szökkent fel a magasba és a strandról elindultak a Iám* piónos csónakok. Bodrics bácsi zenekara lágyan húzta a partról a Barkarolát és a fényben úszó tó fölött hajbakaptak a melódiák az éjféli álmukban megzavart halakkal és szúnyogokkal.

Te, Iván — szólalt meg a költő fátyolos hangon. (A fátyol a siller volt.)

— Nos? — felelt unottan az állatfestő, de nem vette le monokliját a charleston királynő gyönyörű karcsú testéről.

— Te, Iván, én azt hiszem, Arnold ötlete valóban kolosszális.

Zakariás félve mondott ki minden szót. Iván nem felelt. Előrehajolt és most már a kékselyemruhás szépasz* szonyt nézte. Zakariás meglökte Iván karját, mire az állatok festője ingerülten sziszegte:

Hagyj békén! Nem látod, hogy impressziókat gyűjtök a »Falu bikája« cimü készülő és halhatatlan képemhez. Zakariás csipkelődő kedvében volt.

— De én nem látok bikákat, te látsz? ökröket.

— Azért nem látsz, mert te marha vagy, mert te költő vagy, mert neked illat kell és méla holdsugár ; mondta Iván és ivott.

Reggel felé, mikor hazafelé mentek, megegyeztek abban, hogy Arnold ötlete valóban kolosszális volt és részletes ajánlatot kérnek tőle az ügyre vonatkozólag.

*

— Nézzétek, egyszerű a dolog — kezdte a magyarázatot az ügyvéd másnap délelőtt a Városiban — Zakariás a legdélcegebb és legcslnosabb közöttünk, ő tud szerelmes mondatokat is összekomponálni és epedő verset írni a nőhöz, akit mi kiválasztunk. Fő. hogy gazdag legyen és fő, hogy Zakariás ne szeresse és hogy a nő szeresse a lírát.

— Hogy ne szeressem — képedt el Zakariás.

— Persze, hogy ne. Várj és hallgass ide. Szóval Zakariás elveszi a nőt

kell mesélni, hogy mindenek fölött, égi magasságban áll a művészet, mire ő kiadja összes verseidet, ekkor be kell neki mutatni Ivánt, aki képeket fest róla.

— De hisz ő állatfestő — szólt közbe Zakariás — és egyébként is az én feleségemről ezt kikérem magamnak.

— Fogd be a szád. Zakl, b. nődnek nem kell tudni, hogy Iván mit fest, fő, hogv meg vegye a képet a kiállításon. mire egész Szubotlca felkapja Ivánt és kész a karrierje. Ö lesz a divatos festő, te a divatos költő...

— Es te mi leszel? — kérdezték egyszerre Iván és Zaki.

— En. gyermekeim, én? — és a kis ügyvéd ravaszul mosolygott. — Én leszek a divatos válóperes ügyvéd, mert én vezetem azt a szenzációs és országos hlrü válópört, melyet ügyfelem, Pici Zakariás Író ur indít felesége, Iksz Ipszilonné ellen házasságtörés és a művészet elhanyagolása miatt. Nos, értitek?

A festővel és a költővel forgott a világ. Zakariást ájulás környékezte és mozdulatlanul, mint a szélütött, úgy bámult a kis ügyvédre. Nem tudta boszszankodjék vagy csodálja azt az embert. aki vagy bolond, vagy lángész, vagy varázsló. Dr. Sós Arnold pedig cézár! gőggel itta a sörét. így csak Napóleon ihatta a délutáni pikkolóját egyik nyert nagy csatája után. A doktor ur büszke volt és teljes mértékben érezte saját tehetségének súlyát. Érezte, hogy most olyan dolgot mondott itt el, amelyért becsuknák a bolondok házába, de amely ha egy kis szerencséjük lesz, többet jövedelmez, mint az irodalom, a festészet és az ügyvédi talár együtt véve és szorozva ezerrel. A doktorka tudta azt is. hogy két tehetségtelen ba rútjának a sorsa most az ö kezében van. A terv ugyan kuszáit volt és pillanatnyilag teljesen kivihetetlennek látszott, mert először is egy olyan kedves hölgyet kellett találni Szubotlcán, vagy vidékén, akinek megfelelő anyagi biztosítékai vannak három élet fenntartására. Kérdés ezután, hogy a hölgy rajong-e majd a művészetért és még ennél is fontosabb pont, hogy feleségül megy-e Pici Zakariáshoz, akinek se ezze, se azza nincs, csupán állítólag van egy regénytémája, melyen esetleg, ha ... lehetne ezerkétszáz dinárt keresni.

— De mért éppen én vegyem el azt a szerencsétlen nőt — tért észhez Zakariás — mért éppen én legyek a bolond és a gyerekek apja?

—• De naiv vagy fiam és hol van még a gyerek és egyébként is — itt megfente a torkát Arnold — pater est quem nuptlae demonstrant — ami anynyft tesz prózában, iiogy az az apa, akit...

— Elég, doktorkám — vágott itt közbe Iván — sorsot huzunk és punktum. Az nősül, akit kihúzunk.

Ezt mindhárman helyes megoldásnak találták és a sorsolás eredménye Pici Zakariás lett. Zahl kétségbe volt esve, habár az ügyvéd megmagyarázta neki, hogy játék az egész, játék, melytől egzisztenciájuk függött. Ezután megbeszélték a haditervet. Másnap a palicsi strandon találkoznak és próba szerencse, hátha horogra kerül a halacska.

Mielőtt elváltak volna. Iván és Arnold odafordultak Zakihoz:

—■ Hát sok szerencsét, gratulálunk!

—■ Köszönöm — mondta sápadtan a költő ... de mintha keserűt érezne a sörben.

Mikor Zakariás egyedül maradt, már karikagyűrűt érzett a nyaka körül, mely úgy szorította, mint az a bizonyos kötél.

3.

hol ott és apró sikolyok zengtek át a homok felett.

Hárman feküdtek egymás mellett egy fenyő alatt a homokba nyakig betemetve, csak három bozontos fej látszott ki és hat teskelődő fekete szempár fürkészte a sétányt. Aki nem figyelt, észre sem vehette, hogy azon a helyen, a homok-takaró alatt három sorsüldözött ember vár a gazdag halacskára.

A strandvendéglő felől most két fiatal nő közeledett. Az egyik magas karcsú napégette bőrű volt. Rövid haja kuszáltan hullt ki a kecses sapka alól és első pillantásra a sportlady benyomását keltette. A fürdőruha alól gyönyörű fiatal pompájában bontakozott ki a sportoló leány iveit, izmos alakja. A másik nő éppen ellenkezője volt az előbbinek: hófehér borii, álmodozó, kékszemü szőke leány. Teste csupa finom remegés, ajka, orra finoman metszett és az egész leány színes, virágos fürdőkeppjében olyan volt. mint egy japán porcellánbaba.

A két hölgyet forró, epedő pillantások kisérték. A szuboticai szépfiuk és Strand herceg, de mindenki utánuk fordult és a tekintetekből ki lehetett olvasni e kérdést: kik ezek?

A nők körülnéztek és rövid terepszemle után letelepedtek a fenyőt* mellé, ahol három ismerősünk szótlanul hevert már órák óta és a következő párbeszéd folyt le közöttünk:

Klára, megkaptad a pénzt? — kérdezte a szőke tündér.

— Igen, a papa átutaltatott hetvenezret — felelte a fekete bőrű angyalka

—- Unalmas ez igy.

— Igen, nagyon unalmas, semmi kaland. sehol egy kis flört, olyan unalmasak ezek a szuboticai fiuk.

— Pedig mulatni jöttünk, ugy-e édesem?

— És alszunk drágám.

— És a vőlegényed?

A fekete hajú ásitott.

— Ugyan, hagyd azt a hülyét, tudod, hogv én csak művészhez megyek férjhez, akit nem érdekel a pénz, aki a lelki szerelmet keresi csak bennem.

— Igazad is van, Klára — szólt Mucus, majd hozzátette:

— Gyere csónakázni.

A két csodálatos strand-tündér eltávozott és Zakariás kidugta fejét a homokból. Arca piros volt és reszketett, mint az a bizonyos kocsonya. Arnold és Iván komoran hallgattak.

Zaki törte meg a döbbenetes csöndet.

— Ez az én esetem fiuk — mondta kirobbanó Örömmel.

— Hát tudod — szólt közbe Iván — azt akarom mondani, ha esetleg te megbántad, én szívesen átveszem a szerepet és elveszem a hölgyet.

— Szó se róla. szó se róla, a sors nekem juttatta, én viselem a sors csapását — tiltakozott Zaki és úszott a mámoros boldogságban.- Én ezennel megóvom a sorsolást

— jelentette ki az állatfestő — mire Arnold,* aki eddig hallgatott, közbeszólt:

— Ne felejtsétek el, hogy a boldogság csak ideiglenes, mert a válópert, amely ügyvédi híremet megalapozza, nekem le kell vezetni, különben..

Zaki felugrott:

•— Különben7*... mi lesz különben?

— Semmi, csak leleplezem őnagysága előtt az egész piszkos akciót és fuccs a karrierednek, kezdjük az egészet, ahol elhagytuk. Vagy te mit gondoltál, talán azt hogy én töröm a fejem, hogy neked gazdag feleséget szerezzek, akit te örökre elveszel és Iván és én maradunk a szószban. Hohó, kedves barátom, a szerződést aláírtad.

— De én szeretem azt a leányt, én szerelmes vagyok bele. mint a dög —jelentette ki elszántan Zaki, a költő.

— Csak semmi szerelem. Különben is, ha elváltatok, tőlem újra elveheted

— fejezte be a diskurzust az ügyvéd, mire a három jóbarát csónakba üit és a hölgyek után evezett.

Színes embertömeg nyüzsgött a per zselő homokon. A víz kivételesen kék volt, mint az égbolt és a jazz-zenekar ordítva sikoitotta a ritmust. A vlllamo sok újabb és újabb tömegeket hoztak ki a strandra és délelőtt tiz órakor főkabinos bemondta a vizet: nincs üres kabin. A puhára főtt szuboticai polgárok erre a közeli zöld erdőt avatták fel kabinná és a bokrok mögött diszkrét női ruhadarabok hullottak le.

A levegő forró volt. A pincérek el suhantak az asztalok között sörrel és fagylalttal. A zene szüntelenül vihogott, mint a bakfis. akit csiklandoznak. A hangulat általában igen csiklandós volt. Könnyű frivol kis mesék és perzselő tekintetek úsztak a levegőben. Kacér kaf oly tattá az ügyvéd és úgy érezte ma- eagásbuggyant fel a vízből és a bogát, mintha az ügyvédi emelvényről mokbol. Fehér bokák, rózsaszín és csovédőbeszédet mondana. — A nőnek be koládésztn vallak villantak elő, hol itt,

4.

A megismerkedés igazán költői volt és a nádastól északra történt meg. Zaki cseresznyemaggal lövöldözött át a hölgyek csónakjába és egy mag Klára nyakát találta el.

A leány nevetett és odaröppentett egy kábító mosolyt Zakariásnak, akinek ettől az egy mosolytól olyan melege lett, hogy amint ő mondta, meg lehetett volna bőrén főzni egy lágytojást.

Visszafelé Zaki a hölgyek engedelmével átszállt az ő csónakjukba és evezett miközben úszott a boldogságban. Klára roppant barátságos volt és látszott rajta, hogy imponál neki ez a regényes megismerkedés.

Kikötöttek a strandon és az öt uj ismerős az ügyvéd költségére meguzsonnázott a vendéglőben öt körözött liptait

Beszélgetés közben Arnold, aki egyébként egész idő alatt passziv volt — gyöngéd célzásokat tett a hölgyek előtt