Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-12 / 161. szám
1927. június 12 17. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ A kapu zárva van A csöndben mintha nagy szív bujkált volna, vagy tán nem is bujkált, csak feküdt a zongora alatt a sűrített árnyék rongyaiban, kimetszve, melegen és dobogása láthatatlan zsinórokon rángatta magához a szoba minden bútorát. Az asszony fél-figyelemmel tartotta horgonyon a szavakat, a parázshegyü cigarettát, a füst puha tölcsérbe szélesedését. Azt nem láthatta, hogy a férfi most a végső bírókra készül a kacskaringós j szenvedéllyel és az izgalom úgy forog j a mellében, mint valami fényes kerék j — Jó, ezt elhiszem, — mondta a nő, — de akkor magyarázza meg, mért vesz I el olyan hamar a szerelem? Hol van aj hiba? — Ott, hogy az emberek a szerelmet valami nagy fölszabadulásnak hiszik. ; Pedig a szerelem a legszigorúbb klastrom és a szerelmesek a legnémább barátok . A szerelem tudtunkon kívül is csupa aszkétizmus, dresszura. Az ember először lemond arról, hogy az ágyban azonnal elalszik, lemond a világról, sőt talán a kötelesség egy harmadáról is. Hideg regula az egész és amíg igy megy, nincs zökkenő. A baj akkor kezdődik, amikor a szerelmes kikukkan a rostélyos ablakon, mint az imádkozó apáca, megfeledkezik egy kicsi száraz rendszabályról, később kel vagy korábban fekszik, újra belekóstol abba, amiről már lemondott, vagy hiába való kérdéseket intéz a kinn járó emberekhez. Az ilyenek nem vetettek számot magukkal, meggondolatlanul ugrottak be a zárdába, hittek a petáknak, akik öszszetévesztették a klastromot a virágos parkkal. — Szép — bólintott kicsit gúnyba nyíló elismeréssel az asszony, — dehát a vér mit szói hozzá? Barátom az piros marad és , nem penészt, homályt kér hanem szilieket, rakétát, sistergést, tavaszt, sugarat, villámot. Ez a jó és ha ez a jó. ennek nem lehet szabályt cirkalmazni, vagy kilométer-köveket leásni az útjára. — Ez a tévedés, — heveskedett a férfi, — csupa képzeletet visznek oda ahol számokkal, mathézissel szabad dolgozni. Logika, pontos munka, csendes megegyezés mindenben: ez a titkok titka. Az életet csak igy lehet irányítani ezen a nagy tengeren és nem túlfeszített szelepekkel és szelekbe kapkodó rendszertelen vitorlákkal. Az asszony szinte az arcára nőtt a hirtelen melegségével. Beszélt, de jobt Lan magának, mintha valami szerencsétlenül járt kis gyereket oktatna a megvigasztalódásra. — Lássa Mihály, ez egészen más. Igen, igy van... Mért nem beszélt igy máskor is? Az ember már inkább a vizit hiszi melegnek, mint a lángot. Folyton a tűzről szavalnak, vérről, viharzó vágyakról és a végén olyan ócska jeleneteket játszanak le a nagyszerű csaták helyett... üörögtüz a komédia, rossz festék a vér, rekedtre erőszakolt suttogás a tragikum ... Mennyivel kellemesebb úgy, ahogy maga mondja. — Most... — gondolta a i férfi. Csuklója fölött titkon az érlökéseket számlálta, mintha ezzel akarná csillapítani magát. Arra gondolt, hogy ez az utolsó kártyalap és šorravette képzeletben a kudarccal végződő kísérleteket. A vergődő nagy szenvedélyesség, rimánkodás, fenyegetés, ostrom, követelés mind előtte állt egy gunyoros számlapapiron, mérges percek szaladtak eléje és szégyenletes képeket emeltek arcába, mint a mindent torzító tükrök. Egy hónappal előbb is, amikor utolsó Ízben volt itt, odaejtette fejét az asszony lábára és ez az ostoba, beképzelt nő ellökte és színlelt, kopott fölháborodással a tisztességének nagy frázisait lihegte feléje. — Mért nem beszélt igy mindig — nyafogott tovább az asszony — persze azt hitte, hogy én is... hogy elég a másoknál jól bevált rendszer. Utálom őket, utálok minden frázist, heveskedést... Nézze... jöjjön el vacsora után! — Vigyá-á-ázz! — sípolt valami vontatott éles hangon és röhögött hozzá. A férfi megértette, leköszörülte torkában a mohó izgalomtól rekedtnek Ígérkező szót. — Jó, eljövök. — No jöjjön. De biztosan. Sokat szeretnék kérdezni még magától. A kulcs... — Vi-i-i-gyá-á-ázz! — vészjelzett megint a figyelmeztetés, de a férfi mosolygott magában... és csak arra figyelt, hogy a megszippantott cigaretta parázsmagjából szép lassan nyiljon ki a fény vörös rózsája. — A kulcs ... nézze, magának adom. De ugye, eljön. Talán mégjobb volna, ha előbb jönne. Itt vacsorázna nálam. — Vacsora előtt? Sajnos, dolgom van, nem lehet. Később valamivel, mondjuk kilenckor itt leszek. Majd kopogni fogok. Most azonban mennem kell. — Jó. Akkor a kapu nyitva lesz. És siessen. Az asszony félig lezárt szemmel nézte a helyet, ahol az előbb még a fiatal férfi alakját látta. Arra gondolt, hogy meg fogja lepni ezt a hűséges cimborát, ezt a jó fiút, minden reményen, várakozáson fölül. Mensyivel különb a szava, gondolkozása, hangja hogy megtisztult. Vagy tán hallgatagon mindig is ilyen volt? Semmi zavaró erőszak, csupa hideg emberi tisztaság és természetesség... igen... meg se lepődött, amikor a kapu kulcsát kínálta neki... alig egy-két higgadt szót ejtett csupán... Persze hitt, természetesnek vette a dolgot... és ő már évek óta vágyik egy ilyen valakire ... menynyivel különb ez a többinél... kezet se csókolt és nem esett térdre és azt se mondta, hogy: örökké... vagy azt, hogy: istennőm és nem nyafogott, egyetlenegyszer sem sóhajtott... hisz ez egy undok áSz; altbetyár, mit gondol ez, a cudar, észre se veszi, hogy ő ma szebb... még egy árva bókot se mond. A kapu kilenckor zárva volt. (B. j.) ranak bele. S akit ez a parazita-had a karmában tart... Ritka az olyan gazdagember, aki jó kezekben van, főleg ha csupán gazdag. Ha vannak egyéb jó tulajdonságai is, akkor szert tehet jó társaságra. De ha a pénze — s az, amit vele megvásárolhat — az egyedüli értéke, akkor csak ennek az értéknek van vonzóereje, csak ennek van közönsége s ez a közönség rendesen éppen olyan komisz, mint a pénz maga. Az előkelő gondolkozásu szegény embert valamelyes géné mindig visszatart attól, hogy a gazdagnak társaságát keresse, éppen mert annak körében nagyrészt olyanokat lát, akiket csak a pénz csábított oda. Ha szereti is azt a gazdag urat valamelyes szép erényéért, távol tartja magát tőle, nehogy őt is a pénz imádatával vádolják s ott hagyja a szegény gazdagot azoknak a társaságában, akik őt csak a gazdagságáért keresik. Valószínűleg ezt akarta mondani College Crampton, azaz Gerhart Hauptmann. A morál vidékéről Irta: Baedeker Egy rendkívüli jóságu ember igy nyilatkozott egyszer: — Nem tudom, mit akarnak tőlem. Folyton hangoztatják a jóságomat és dicsőítik a nemes tulajdonságaimat. Nem értem. Ami engem illet, nem találok magamon semmi rendkívüli erényeket. Azért, ha valaki nem lop, nem csal és nem gyilkol, még nem szolgált rá, hogy különös érdemeket tulajdonítsanak neki és erényhősként ünnepeljék. Egy notórius rosszindulatú és irigy természetű ember pedig ekképpen csodálkozott: — Szeretném tudni, hogy mi kifogásolni való van rajtam? Hallom, nem tartanak jó embernek. Soha senkit még ily igazságtalanul el nem ítéltek. Hát csaltam én valaha? Megloptam valakit? Gyilkoltam embert? Nem értem.,. # Könyvesboltnak a kirakata előtt áll egy házaspár s az asszony, egy képeskönyv címlapját olvasva, igy szól az urához: — Ezt talán megvehetnénk a fiunknak. — Nem gondolnám — felelte amaz. — Ez már nem való neki. Kissé gyerekes dolog. — Hát tudod mit? — nevetett hangosan és jóizüt az asszony — vegyük meg a papának! S vidáman kacagtak mind a ketten. Már a harmadik üzletnek a kirakatát nézték s még mindig hallatszott a férjnek baritonos nevetése s a nőnek éleshangu kacarászása. Nem tudom, melyiknek volt az apja ez a »papa«, de ismeretlenül is őszintén megsajnáltam ezt a valószinüleg derék öreg urat, aki alkalmasint addig dolgozott hasznosat és szorgalmasan, amig csak tudott s talán vagyont is gyűjtött a hálás gyermekei részére s akit most együtt figuráz ki a fia a menyével vagy a lánya az urával. S úgy örültem, hogy nem ismerem őket! # Részvétlátogatást tettem egy családnál. Többen voltunk ott egyszerre. A nők siránkoztak, egy-egy fájdalomban fölcsukló hang hallatszott olykor a körükből s a család férfitagjai is komoran, busán, Ieverten fogadták a vigasztaló szavainkat. Mindannyian vigasztalhatatlanoknak látszottak s azt a benyomást keltették, hogy nehezen, igen nehezen fognak beletörődni gyászoló sorsukba. Pár perccel utánunk egy igen előkelő ur lépett a gyászolók gyülekezetébe. Az ország hatalmasai közé tartozott — nemrég még miniszter volt és ki tudja, mikor lesz megint az? — s a megjelenése szenzációként hatott. Amint impozáns alakja az ajtóban feltűnt, a sóhajtozás és sírás egy pillanatra hangosabb lett, a nők jajongtak s a férfiak az orrukat íuitáJt- de. mire ő excellenciája végigkezelt a buslakodókkal, a hangulat szemmelláthatóan jobbrafordult, a nők friss zsebkendőket szedtek elő, a férfiak zsebredugták az övéiket s a még mindig bánatos arcokra a nagyúri látogatás által elővarázsolt jóleső elégültség némi derűt csalt ki. A nagur nem soká időzött, mert a nagyuraknak kevés idejük van a privát-örömek és magánbánatok Számára, de az öt-hat perc, amelyet a gyásznak fekete szobájában töltött, a látogatás által kitüntetettek előtt hosszú időnek tetszett. A kegyelmes ur e néhány perc alatt mindenkivel hosszan társalgóit — legalább nekik igy tetszett. De végre a rövid-hosszú időnek is vége lett s az államférfiu újból kezet fogott a főgyászolókkal, akiknek egyike, egy kisirt szemű idősebb hölgy, az előkelő vendégtől ezzel a két szóval búcsúzott: —Nagyon örültünk. Bizonyára azt akarta mondani a jó nő. hogy ha már oly helyrehozhatatlan csapás sújtotta őt s a hozzátartozóit, mint a bánatos szívvel megsiratott kitűnő családtag korai halála, némi vigasztalásukra szolgák hogy egy oly köztiszteletben álló illusztris férfiú, mint nagyúri vendégük, megtiszteli őket jóleső rokonszenvének a nyilvánításával. Bizonyára ezt gondolta a vigasztalhatatlan hölgy, amikor azt rebegte reszkető ajakkal és hiú, alig észrevehető mosollyal, de mégis olyan különösen, olyan groteszkül hangzott ez a pár szó, hogy ki se mondhatom... Mégis a felszabadultságnak könynyitő érzése borult az egész társaságra, a gyászolók szomorúsága észrevehetően csitult s a mi részvétünk is — enyhült. Nem voltunk már oly ünnepélyesek s a társalgás más irányba tévedt. Egy ideig még maradtunk s megkönnyebbülve láttuk, hogy a legnagyobb fájdalom is megtalálja a maga csillapítóját. Az azelőtt pityergő hölgyek is csevegni kezdtek, a komor férfiak pedig, akik azelőtt suttogva beszéltek, most a rendes kaszinóhangjukon diskuráltak. S most már nem az őket ért súlyos veszteségről, hanem az imént eltávozott előkelő férfin nemes tulajdonságairól, a nemes barátságról, mellyel az a család iránt viseltetik s a hosszú időről, melyet a kitűnő ember az ő fájdalmuk enyhítésének szentelt. College Crampton mondja a Gerhart Hauptmann ilyen cimü vígjátékéban : — Vigyázzon, nehogy észrevegyék, hogy pénze van. A gazdagság olyanfajta atmoszférát támaszt az ember körül, amelybe jóravaló ember csak habozással mer belépni, mig az ordenáré természetek a. stréberek tömegesen ue-Arago, a jeles tudós beszélte el, midőn egyszer morálpedagógiáról volt szó, az esetet, amely itt következik. Egy fiatal pap, egyszersmind gyóntatólelkész és hitoktató egy papi szemináriumban, meggyóntatja egy növendékét, aki beismeri, hogy bizonyos vétket ötször követett el. Az eset elég súlyosnak látszott s az ifjú pap, akinek még nem volt elég tapasztalása, az intézet, igazgatójához fordult azzal a kérdéssel, hogy minő büntetést mérjen a vétkezőre? A jó ur azt a penitenciát szabta, hogy a delinkvens tiz miatyánkot, nyolc krédót és tizenöt Ave Maria-t tartozik engesztelésül elmondani. Pár nap múlva egy másik növendék ugyanazt a vétséget gyónja meg azzal a különbséggel, hogy azt háromszor követte el. A gyóntató restéit igazságtételért újból a főnökéhez fordulni, de mert a büntetést sehogyse tudta a vétségek arányában felosztani, a következő utasítást adta a vezeklőnek: — Fiam, vétkezz még kétszer hasonlóan s aztán mondj el tiz miatyánkot, nyolc krédót és tizenöt Ave Maria-t. Ha az ember úgy végignéz az ismerősei — csupa derék, becsületes urak — között, távolról se talál köztük olyan rokonszenves alakokat, aminőknek a védőügyvédek a gyilkos urakat, bombavetőket és egyéb csekélységekkel vádolt egyéniségeket lefestik. Egy ügyvéd, egy ilyfajta védőbeszéd után szomorúan sóhajtott fel: — Istenem, ha én olyan erényes volnék, aminőnek a védő ur azt az urat beállította, akit kénytelen voltam előre megfontolt szándékkal elkövetett emberöléssel vádolni, akkor a haza nagyon meg lehetne velem elégedve! * Egy régi közéleti férfiúról, aki mint ügyvéd nagy kereső, mint ember igen kegyetlen és mint politikus hires panamista volt, de az ügyessége folytán minden esete után talpraállott, egy képviselőtársa szerfölött szigorú Ítéletet mondott — Rózsa Sándorral hasonlította össze. — Nem félsz, hogy rágalmazási port zudit ellened? — kérdezték tőle, — Nem félek — felelte a képviselő. — Rózsa Sándor már meghalt s nem tehet följelentést. „ERICSSON“ I iinraimm iiiimmn m is4s fejhallgatók a legtökéletesebbek és a legolcsóbbak. Maller Béla oki, gépészmérnök Subotica, Petrogradska ullca 8.
