Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-09 / 158. szám

10. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 junius 9. A szőlőtermelőkhöz Európa több szőlőtermelő országából jelentések érkeztek, hogy a késő má­jusi fagyok a szőlők legnagyobb részét tönkretették. A legérzékenyebb fagykárok (nyolc­van-százszázalékos kár) Magyarorszá­gon, Ausztriában, Délfranciaországban és Spanyolországban észlelhetők. Álla­munk szőlői ettől a bajtól meg lettek kiméivé. Csak helyenként okozott káro­kat a késői fagy. Mivel a borkészletek az utóbbi há­rom évűén a gyenge szüretek miatt megcsappantak, kilátás van arra, hogy borainkat nemcsak belföldön tudjuk jól értékesíteni, hanem erősebb borkivitel is várható. Ez oknál fogva azt a megszívlelendő tanácsot adjuk szőlőtermelőinknek, hogy saját érdekükben is kövessenek el min­dent, hogy a szőlőtermést a kártevők­től és betegségektől megmentsék. Pe­­ronoszpora ellen épp úgy permetezen­­dök a fürtök, mint a levelek. Ha nem engedi ezt meg a szőlőmüvelési rend­szer, úgy néhány levél vagy hajtás a szőlő közeléből éltávolitandö. Minden munkát, amelynek az a feladata, hogy a tőkék ne legyenek tulsürük, ideiében és a legnagyobb gonddal kell elvégez­ni. A peronoszpora addig támadhatja meg a fürtöket, mig meg nem színesed­nek. Ajánlatos a szőlőt rézkénporral porozni. Ezzel a porral egyszersmind védekezünk a peronoszpora és oidium ellen a szőlőfürtökön. Oidium ellen elsősorban kénpor vagy rézkénpor mellett oly kénvegyületek használandók, amelyek vízben vagy bor­dói folyadékban feloldva használhatók. Ez a kolloidális kénporvegyület a »Su­­likol.« A kénpor folyadékban jobban ta­pad a töke zöld részeihez, elsősorban a szőlőhez, mint a porszerü kén. A por­szem kén jobban elosztódik, behatol a szőlőszemek közé, de az eső könnyebben lemossa. A mondottakból következik, hogy a peronoszpora ellen a bordói lé mellett olyan porszerü rézvegyületeket kell használni: amelyek kipróbáltuttak és a gyakorlatból} beváltak. Oidium ellen a porszerü és folyadékszerü kolloidális kénnel yédébeiünk. Az utóbbi években nagyobb bárókat okozott a szőlőm oly. Ez a kártevő) az utóbbi években óriási kárt okozott sző­lőinkben. Ezért szükséges, hogy szőlő­termelőink ez ellen is rendszeresen vé­dekezzenek. Erre a célra beváltak ed­dig az arzénvegyületek. Ilyenek az *Ar­­soIiqI« Arsotin'Schxveinfurtizöld, Urá­­niazöld és Arsola. Ne történjék meg többé, ■ ■ hogy szőlőinket megmentjük ugyan a peronoszporától és az oidium­­tói, de a szőlőmoly termésünknek har­madrészét vagy felét tönkreteszi, részét vagy felét tönkreteszi. A szőlőmunkák keresztülvitelében ar­ra törekedjünk az idén, hogy a mutat­kozó termést egészségben meg is tart­suk szüretig, mert remény van rá, hogy a fáradtság és kiadás az idén honorál­va lesz. A SZUBOTICAI BORÁSZATI FELÜGYELŐSÉG Krízis elő t a romániai jielróieumipar Szabaddá fieszik a nyersolaj kivitelit Bukarestből jelentik: Románia gaz­dasági életének egyik főütőerejét ké­pezi a nyersolajtermelés s ezzel kap­csolatban a petroleumipar. A Ploesti környéki petroleummezők olyan kincse­ket rejtenek magukban, hogy azoknak kitermelése mindenkor súlyosan latba esik a gazdasági élet fellendítésénél. A nafta teszi, hogy a külföld állandó ér­deklődéssel viseltetik Románia gazda­sági helyzete iránt és keresi az alkal­mat és a megfelelő pillanatot, amikor kapcsolatba kerülhet Románia gazda­sági életével. Amint ismeretes, az olasz kölcsön el­lenértékeként a kormány bizonyos meny­­nyiségii nyersolajat ajánlott fel az olasz­­országi petroleumfeldolgozó gyárak ré­szére, amelyek nagyszámban vannak és üzembetartásukat máshonnan beszer­zett nyersolajmennyiséggel nem biz­tosíthatták. A kormány a gazdasági kapcsolat fejében vámmentesen bocsát az olasz gyáraknak rendelkezésére nyersolajat és most azzal a tervvel foglalkozik, hogy törvényhozás utján szabaddá teszi a nyersolajkivitelt. A romániai petroleumvállalatok, ame­lyek többnyire nyersolaj feldolgozásá­ra is be vannak rendezve, nagy riada­lommal fogadták ezt a kormánytervet. A nyersolaj kivitelének szabaddátétele már előre súlyos krízist okozott a pet­­roleumiparban, ahol megkezdődött a kí­méletlen leépítés és a munkáselbocsá­tás. A petroleumtermékeket eddig csak feldolgozott állapotban lehetett kiszál­lítani, mihelyt tehát szabaddá teszik a nyersolajkivitelt, a román nyersolajfel­dolgozó gyárak nem fogják elbírni a külföldnek konkurrenciáját. Ezer meg ezer munkás fog kenyérkereset nélkül maradni és ez bennünket, kisebbségeket is súlyosan érint, amennyiben a petro­­leumiparban nagyon sok székelyföldi munkás keresi a kenyéré. Az előzetes munkaredukció és leépítést a petrole­­umiparvállalatok azért vették foganat­ba, hogy ezzel elrettentsék szándékától a kormányt és lehetőleg megakadályoz­zák a belföldi peroleumipar letörését. Uj komlómiivelö ekét konstruált egy szuhoticai földbirtokos Halbrohr Mór találmánya Halbrohr Mór szuboticai földbirtokos, törvényszéki gazdasági szakértő, aki évtizedek óta foglalkozik a komlóterme­lést egyszerűsítő kísérletekkel, uj komlóekét konstruált. Halbrohr talál­mányáról a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — Sok kísérletezés után végre sike­rült egy olyan ekét konstruálnom a komlómüveléshez, mely eke elvégzi az összes munkálatokat, amelyeket talaj­megmunkálás alatt értünk. Magáról az ekéről részletesen csak később ■ nyilat­­kozhatom, de ekkor már képekkel is il­lusztrálni fogom a találmányt. Az eke neve: »Express Special Komlóeke,« Vé­leményem szerint nemcsak hogy a ta­lajt tökéletesebben lehet ezután meg­munkálni, de egyúttal fele munkaidővel és fele kiadással. Csak közönséges vas­­kulcscsal lesz az eke szabályozva, amelynek létjogosultsága a komlósker­­tekben kora tavasztól késő őszig szün­telenül fontossággal fog bírni. Könnyű súlyú és egyszerű szerkezetű. A terme­lőknek az eddigi horribilis kiadásait lé­nyegesen csökkenteni fogja, mert az eke minimális kis összegért beszerezhető. Az eke reklámozását természetesen a szabadalmat megvásárló gyár fogja vé­gezni, itt csak a szakértői része fon­tos és az, hogy ilyen modern eszköz Jugoszláviából került először forga­lomba. Az ekének egyszerű szerkezete van, amely nemcsak masszív, hanem olcsó áron fog eladásra kerülni, mert a feltaláló nem az anyagi, hanem az er­kölcsi sikerre fekteti a fősulyt. Évek [hosszú során megfigyeléseket tettem és ezek után annyira véltem tökéletesite­­! ni, hogy nem hinném, hogy javításra volna szükség. A jugoszláv mezőgaz­daság e legújabb vívmánya nincs ki­zárva, hogy rövidesen nemzetközi je­lentőséggel fog birni és némileg hozzá­járul a komló olcsóbb és tökéletesebb megműveléséhez. Emelhetik-e a villamosáram árát? Pancsevó város és a villanyteiep pőre Érdekes, és a Vajdaság vállalkozóit és a városait egyaránt foglalkoztató por kerül most rövidesen választott bí­rói döntés alá. Pancsevó város és a pancsevói villanytelep plakátharcig fajuló vitát folytattak egymással és a vitával összefüggő kérdéskomplexumokat bo­­csájtják most választott bíróság elé. A vitás ügy előzményei a következők: Pancsevó város 1924-ben szerződést kötött a Stark Strom Anla Aktien Ge­sellschaft berlini céggel, amely szerint a cég koncessziót kapott, hogy Pancse­­vón villamos áramot fejleszthessen és ipari és világítási áramot szolgáltasson. A szerződésben megállapították, hogy az áramszolgáltatás árát az 1924. évi munkabér és üzemanyagok ára alapján szabályozzák és pedig 1924-ben az ak­kori árak figyelembevételével kilowatt­óránként kilenc dinárban állapították meg az áram árát. A szerződésben mindkét szerződő fél fenntartotta magá­nak azt a jogot, hogy amennyiben az üzemi anyagok árai és a munkabérek emelkednek vagy csökkennek, az áram eladási árát megfelelően emeljék vagy csökkentsék. A berlini cég a szerződés alapján felépítette a pancsevói villany­telepet, amelyet 1925 májusában üzem­be is helyeztek. Mikor a villanytelep mű­ködését megkezdte, akkorra a dinár a dollárral szemben felment, az üzem­anyagok és a munkabérek azonban vagy változatlanok maradtak vagy emelkedtek. Pancsevó város azt han­goztatta, hogy a dinár emelkedésére való tekintettel a villany árát le kell szállítani. Ezzel szemben a villanytelep­nek az volt az álláspontja, hogy 1925 májusában és azóta is, ugyanannyi dol­lárért kevesebb üzemi anyagot tud vá­sárolni és több munkabért kell fizetnie, tehát a városhoz fordult, hogy járuljon hozzá az árak emeléséhez. Hosszú hu­­za-vona után ideiglenes megállapodást kötött a város és a villanytelep, hogy az áram árát továbbra is kilenc dinár­iban állapítják meg. Ezt a megállapodást I azonban a belügyminiszter megsemmi­­* sitette azért, mert nem elég világos és nincs kellően megindokolva. Pancsevó város arra az álláspontra helyezkedett, hogy neki tudnia kell, hogy milyen a vil­lanytelep jövedelmezősége és addig, mig erről nem kap megbízható adatokat, nem járul hozzá az ár felemeléséhez. Több hónapi herce-hurca után a város és a villanytelep abban állapodtak meg, hogy a vitás kérdéseket választott bíróság döntésére bízzák. A választott bíróság tagjai Arangyelovics Dragoljub állam­tanácsos, Sztenovics egyetemi tanár, dr. Popovics Szvetiszláv nemzetgyűlési kép­viselő és Vrbancs Rudolf, a zagrebi vil­lanytelep igazgatója. A választott bírák megállapodtak, hogy elnökül Jovanovics egyetemi tanárt, a beogradi egyetem elektrotechnikai tanárát kérik fel, aki a választott bírósági elnökséget el is fo­gadta. A nagyértékü pörben, amelyben arról van szó, hogy két év óta hat di­nárt, amennyit a város akart vagy ki­lenc dinárt, amennyit a Stark Strom An­lage kér, kell-e a pancsevóiaknak fi­zetni. Pancsevó várost dr. Radivoljevics Dusán tiszti főügyész, a villanytelepet pedig dr. Gráber László képviseli. A választott bíróságnak még egy kér­dést kell eldönteni. A szerződés sze­rint, ha a város kívánja, a Stark Strom Anlage köteles a vállalatot részvény­­társasággá alakítani, ha pedig a válla­lat választja a részvénytársasági for­mát, jogosult a város ebhez hozzájárulni vagy hozzájárulását megtagadni. A vil­lanytelep bejelentette, hogy részvénytár­sasággá akar alakulni. A város ehhez hozzájárult, de később kijelentette, hogy csak abban az esetben ismeri el a részvénytársaságot a Stark Strom Anlage jogutódjának, ha az ár kérdésé­ben megegyeznek. A vállalat arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy e két kér­dés nem függ össze, megalakította a Bánáti Elektromos Müvek Részvénytár­saságot és ezt be is jegyeztette. A vá­ros minden fórumnál tiltakozott a rész­vénytársaság megalakítása ellen, azon­ban elutasították, amire úgy határozott, hogy nem ismeri el a bánáti elektromos müvek részvénytársaságot a koncesszió birtokosának. A választott bíróságnak azt is el kel! dönteni, hogy jogutódja-e a részvény­­társaság a Stark Strom Anlagenak. Szomborban minden második ipari munkás munkanéikiiii Az általános gazdasági krízisen kívül a két árviz is oka a szombori munkanélküliségnek Szomborból jelentik: Az egész Vajda­ságban érezhető nagy munkanélküliség Szomborban a legnagyobb méretű. En­nek oka az általános gazdasági krízisen kívül az a két árviz, amit Szombor gaz­­daságihinterlandja a Duna-menti közsé­gek 1924 és 1926 években átszenvedtek. A két árviz teljesen megakasztotta a gazdasági forgalmat, lefokozta nemcsak *a kereskedők, hanem a fogyasztók hitel­­képességét is, ami a fogyasztás csökke­nésére vezetett. A fogyasztás csökkenése maga után vonta a termelés csökkenését is. Mind­azok a gyárak és ipari üzemek, amelyek a város és környékének ipari szükségle­tét látták el, üzemüket beszüntették, vagy redukálták. így beszüntette teljesen üzemét és likvidált a Zeta vegyészeti gyár és a bőrgyár, Szombor két legna­gyobb ipari vállalkozása, amelyek körül­belül kétszáz munkást foglalkoztattak. Redukálta üzemét az Export gőzmalom és a többi ipari vállalkozások is. De sok­kal kisebb segéderővel dolgoznak a kis­ipar műhelyei is, mint 2—3 évvel ez­előtt. Az ipari üzemek megszűnésének és az üzemek redukálásának nyomában ter­mészetesen nagy munkanélküliség járt, amely még ma is egyre fokozódó ten­denciát mutat. Növelte a munkanélküli­séget — különösen a tisztviselők között —. a nagy gabonakereskedő cégek üze­mének leépítése és a kisebb kereskedők üzletének megszűnése is. Mindezek a körülmények oda vezettek, hogy ma Szomborban minden második ipari munkás munkanélkül van és igen nagy a munkanélküliség a magántiszt­viselők és kereskedelmi alkalmazottak között is. •. >'■' j A legjellemzőbb, a nagyfokú munkanél- ; küliségre az egykor hires szombori bú­torasztalos iparban mutatkozó nagy munkanélküliség, ahol is a Szomborban levő 160 asztalossegéd közül mindössze 70-en dolgoznak, de körülbelül ugyanaz az arány a vas-, építő-, hús-, cipész- és szabóiparban is. Mindezekben a szak­mákban a munkásoknak csak fele, eset­leg még annyi sincs foglalkoztatva. A szombori munkanélküliekről nincse­nek pontos statisztikai felvételek. Sem a hatóságok, sem a munkáskamarák nem vezetnek pontos statisztikát a munka­nélküliekről. Az egyedüli hely, ahol va­lamelyes statisztikát lehet találni a mun - kasok szakszervezetei. Ezekhez fordul­tunk, hogy megtudjuk, mennyi a szom­bori munkanélküliek száma. A munkás szervezetek egyik vezetője mondotta a következőket: — Pontos statisztikát mi sem tudunk adni, mert mi csak azon munkanélkülie­két tartjuk nyilván, akiket a szakegylet segélyez, Segélyt pedig csak a szerveze­tek igényjogos tagjai kaphatnak és igy a szervezetlen munkanélküliekről mi sem tudunk. De nincs is Szomborban minden szakmának szervezete és nem is minden szervezet ad munkanélküli segélyt és igy ezek a szervezetek nem is tartják nyilván munkanélküli tagjaikat. — Általában a legnagyobb a munka­nélküliség az építő iparban. De igen nagy a munkanélküliség a többi ipari szakmában is. Hozzávetőleg a szombori ipari munkások között — dacára a mun­kanélküliség folytán történő elég nagy mérvű elvándorlásnak — mintegy 1200— 1300 van munkanélkül, tekintve pedig azt, hogy Szomborban az ipari munkásság száma nem haladja tül a két és fél ezret, ez a szám az összmuineasság felét te­szi ki, úgyhogy Szomborban mindet) második ipari munkás nem dolgozik. Gyöngyösi Dezső pi nvvMc3 nsp aiatt íeh<ír fo0a!( DI-UAÍIML [OiPMA-SZfc V

Next

/
Oldalképek
Tartalom