Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-29 / 147. szám
8*Z Egérországban Közli Szatmáry Ilike Hol volt, hol nem volt: volt egyszer egy szegény favágó és annak egy fia, akit Péternek hívtak. Ez a Péter nagyon csintalan fiú volt s ezért az apja sokszor jól elverte. Egy délután Péterke megint rossz fát tett a tűzre, s mivel tudta, hogy az apja ezért elveri, nem is mert haza menni, hanem elbódorgott az erdőbe, ott. felmászott egy magas fára, melynek tetején sasfészek volt. Péter nemsoká gondolkozott, szabad-e vagy sem: hanem szépen beleült a fészekbe a két fióka mellé és várta a jó szerencsét. Este hogy hazaérkezett a két öreg sas, csodálkozva nézték a hivatlan vendéget, de nem bántották, sőt még neki is juttattak a bárányból, amit fiaiknak hoztak vacsorára. Nyers volt ugyan a pecsenye s véres. De mikor az ember másfél nap nem evett, hát nincs válogatás. Éjfélkor azonban, midőn észrevették a sasok, hogy Péter mélyen alszik, megfogták mindketten és elrepültek vele. Hegyen völgyön s tizenhárom tengeren túl jártak már, mikor virradni kezdett. Ekkor letették szépen egy magányos szigetre s azzal vissza repültek a fészkükbe. Péter, amint felébredt megdörzsölte a szemét és csodálkozva nézett körül, mert nem tudta elgondolni, hol is van, miképen jutott ide. Hogy tűnődik magában, egyszer csak azt veszi észre, hogy valami mozog, kaparász a zsebében. Ijedten kap oda ... hát egy kis egér volt. Rémülve akart menekülni, de Péter nyakon csípte. Most még jobban megijedt az egérke és sírva könyörgött Péternek: — Kegyelmezz meg nekem, bocsáss szabadon! Meg fogom hálálni a jószívűségedet, mert én a hires »Incifincili« egér-királynak a fia, a »Zincikc herceg vagyok. Péter megsajnálta a rimánkodó egérkét s megígérte neki, hogy szabadon bocsájtja, ha afelől világosítja fel őt, hogy voltaképen hol is van ő most? — Itt vagy Egér-országban, melynek én vagyok a trónörököse, felelt az egér-királyfi. Ha megakarod látogatni apát, szívesen elvezetlek hozzá- ö majd megjutalmaz nagylelkűségedért, hogy nem öltél meg engemet. Péter elfogadta az ajánlatot és követte Zinci herceget 249 l?d 9J9)I Hinta, hinta, hinta szállj! A felhőkig meg se állj! Hinta, hinta fenn repülj! Menyországba penderülj! Hopla, hopla, fahinta! Nevet a kis Katinka, Boldog, vidám, mosolyog. Úgy száll, mint az angyalok! Hinta, hinta, hopla-hó! Fenn magasba szárnyaló! Libbenj-lrbbenj felfelé! Szállj árnyéknak nap elé! A hintának szárnya kell, Fel, le, aztán újra fel, Repülj fel a toronyig. Meg se pihenj holnapig! Hintán ülni, jaj mi jó, Hintán ülni passzió, Szállni, szállni, mint madár. Mely a légben vígan jár, Hinta, hinta, hopla-hopp, Ez aztán a gyors galopp, Mint lepke száll Katinka, Hinta, hinta palinta. HINTA M Kis Na^yo"r I s Nagyorr úgy kosi reg, Hogy .látszani nem mehet, De Orrmama itt az ur, Hangja érces, szeme szúr, brevr. szörnyen szigora: — Elhallgass már nagyorrul Amíg leckéd nem lesz kész, Addig innen el nem mész. ... ] et sárga 41 * piros j Beküldő liicz Piri Beküldő Szögi Ilike A 1 í~f?Y-5 »nírnaíl imy^nmaMáklata oi.i»«íiea, 1V27. május 29. 22 19 6TEWEKESCSIEK. :.r.:íTí3 Azasi ima Kirándulás (Szövege a túloldalon) II T ■
