Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-24 / 142. szám

Az egész világ ünnepli Lindüerg kapitányi A hős amerikai pilótát meg kellett szöktetni az őt körülvevő tömeg elől — A repülőnek óriási h Vviharral kellett megküzdeni útközben — Lindberg meghat í látogatása IVungesser anyjánál Fiimvállalatok és színházak ajánlatokkal ostromolják a pilótát A francia kamara disz-ülésén fogadja a levegő hősét 1927. május 24. ___________________ BÁCSMEGVEI NAPLÓ _______________ neki a meleg kávét. Lindberg nagy kor­tyokban felhajtotta az egész csészét és látszott, hogy erőre kap. Hiábavaló volt a hivatalos személyek minden tiltakozása, akik csak bejutottak a repülőcsarnokba, könyörögve nyújtot­tak át egy albumot és kartonokat Lind­­berg felé, aki megadta magát sorsának és irta az autógramniokat. Néhány százszor irta alá a nevét, inig végre kivitték egy készen állott au­tóhoz, felsegítették arra és HarriCk ame­rikai nagykövet és néhány hivatalos személy társaságában elrobogtak vele az amerikai nagykövetség palotájába. Rendeltek ugyan előzőleg Lindberg szá­mára hotelszobát, de nem vitték oda, mert a párisi nép értesült erről és a rendőr­ség jelezte, hogy a hotelhez nem lehet eljutni az óriási tömegtől, amely az oda­vezető uccákat elállja. így történt, hogy Lindberg az amerikai nagykövetségen töltötte az éjszakát. Előbb azonban jó­ízűen megvacsorázott és fogadott bárom amerikai újságírót, akikkel tiz percig beszélgetett, azután lefeküdt. Akik a vét­kezésnél segédkeztek neki, azt mondják, hogy amikor a cipőt lehúzták a lábáról, Lindberg már aludt és itgy fektették le a párnára. Megkezdődnek a sorozatos ünneplések Párisból jelentik: Lindberg kapitány megérkezésének részletei csak most te­kinthetők át a maguk teljességében. Arai­kor Lindberg repülőgépe . leszállt a le bourgeti repülőtéren, néhány. francia pi­lóta és gépész érkezett leghamarabb az aer plámioz és egy francia pilóta ki­nyújtotta kezét, hogy támogassa Lind­­herget, amikor a nyeregből kibontakozik. Az amerikai kapitány igy szólt hozzá: — Yarn Lindberg! Hol vagyok? — Párisban, a le bourgeti repülőtéren — felelte . a francia pilóta. — Weel. Igyekezett leszállni a gépről, de ez képtelenség volt, olyan életveszélyes volt a tolongás a repülőgép körül. Nagy­­nehejten rendőrök utat vágtak és kes­keny kordont vontak, azután % pilóták kétoldalt hóna alatt fogták Lindberget, hogy leszállhasson. A kapitány már a lépcsőfokra tette a lá­bát, amikor észrevette, hogy kalapját a gépben felejtette. Visszament érte és felvette nyári kalapját, amelyet az útra magával hozott.--• És most segítsenek — mondotta — hogy most kibújhassak ebből a kasztni­­ból. A tömeg ünnepli az ál-Lindherget Ebben a percben újból felbomlott min­den rend, a rendőröket, akik kordont al­kottak, elsodorták és a lelkes tömeg mindenáron vállára akarta kapni Lind­­berget. Ebben a kavarodásban egy fran­cia pilótának mentőötlete támadt. Jó messze attól a helytől, ahol Lindberget ünnepelték, égy hangár mellett elkiáltotta magát: —- Itt van Lindberg, az óceán hőse! A körülötte állók is éljenezni kezdtek és egy Weisz nevű pilótát vállukra kap­ják és diadalmenetben vitték a hangárba Most itt keletkezett életveszélyes tolon­gás, ott pedig, ahol Lindberg állt, meg­ritkult a tömeg. Az ál-Lindbcrget kézröl-kézre ad­ták és a tömegnek hol egyik hol másik csoportja vette a "»árára. Bevitték az egyik hangárba, ahol a Fran­cia Aero Klub hivatalos funkcionánisai várták az amerikai repülőt. Itt volt Har­rick párisi amerikai nagykövet is, aki nem tudta, hogy trükkről van szó és ro­hant a bejárat felé. Az amerikai nagykövet megölelte és jobb valamint bal arcán megcsó­kolta az ál-Lindfcerget. Időközben sikerült az igazi Lindbergct rendőri segítséggel elkísérni a nagy han­gárhoz, Ott egy várakozó autóba ültet­ték, amely lassan elindult vele ahhoz a repülőcsarnokhoz, amelyben a hivatalos fogadtatásra készültek. Addig Weisz pi­lóta felvilágositotta Harrick követet a trükkről, amelyen úgy a követ, mint a társaságában levő hivatalos személyek jól mulattak. A halálrafáradt oiló a Lindberg kapitány, akit a szó szoros értelmében támogatni kellett, mert megdermedt lábúival alig tudott le­ülni, igy jutott ei a nagy hangárba, ahol a fo­gadtatást előkészítették. Odavezették egy térítővel letakart vaságyhoz és arra le­ültették. Harrick amerikai nagykövet üdvözölte elsőnek, majd a francia köz­­munkaügyi miniszter gratulált neki a francia nemzet és a kormány nevében. Lindberg csak bólintott a felével és a kezét nyújtotta, de a kimerültségtől alig tudott szólói. — Szörnyen szomjas vagyok — mind­össze ennyit mondott. Egy szempillantás alatt már nyújtották Hamar hire terjedt, hogy Liudbeig az amerikai követség palotájában van és hatalmas tömeg gyűlt össze az amerikai követség palotája előtt, a mely egész éjjel kitartott, vasárnap pedig mozogni sem lehetett a palota közelében. Mindenki látni akarta Lindberget, a palota ostrom alatt állt, úgy hogy a francia kormány képviselői­nek, akik délután két óra felé mentek a nagykövetségi palotába, a rendőrség nyitott utat. A hivatalos urak kénytele­nek voltak várakozni, mert Lindberg még délután két órakor Is mélyen aludt, felkelteni pedig- nem akarták. A francia kormány már délelőtt szikra­táviratot küldött Washingtonba a fran­cia nagvkövetnek, akit utasított, hogy fejezze ki Franciaország szerencse­­kivánatalt rz amerikai kormány előtt és külön üdvözlő táviratot küldtek Coo­­lidgenek. A hatóságok elrendelték a vá­rosi középületek fellobogózását. Délután félháromkor ébredt fel Lind­­berg kapitány. Odakinn az uccán ekkor is éljenzett még a tömeg és mindenáron látni akarta az amerikai repülőt. Harrick amerikai nagykövet kísér­te ki a balkonra Lindberget, aki ke. zével intett a tömegnek, mire sok ezer ember lengetett v kalapot és kendőt feléje. Lindberg látogatása Nun­­gesser édesanyjánál Lindberg kapitány először a szeren­csétlenül járt Nungesser édesanyjához ment látogatóba, ahova Harrick ameri­­rikai nagykövet és a követség több ma­­gasrangu tisztviselője kísérte. A csenge­tésre maga a gyászbaborult anya nyitott ajtót és amikor megtudta, hogy aki előtte áll, Lindberg kapitány, könnyekre fa­kadt. Lindberg igy szólt a gyászruhás özvegy Nungessernéhez: — Kötelességet mulasztottam volna, ha első látogatásom nem a hős bajtárs any­jához vezetett volna Párisban. Ameriká­ban ismerkedtem meg az ön fiával és többször volt alkalmam nagy bátorságát megcsodálni. Fájdalom, az eddigi kuta­tások sikertelenek, de erős a hitem, hogy az ön fiát és kísérőjét meg fogják találni. Nungesserné könnyeit törülgette és akadozó szavakkal köszönte még az amerikai bajtárs megható figyelmét. — Én anya vagyok — mondotta — és érthető, ha reménykedem benne, hogy fiamat meg fogják találni. De francia asszony vagyok, tehát a vetélytárs sike­rének is tudok örülni gyászomban. Ha nem féltem volna, hogy erőm elhagy, akkor tegnap este én is kimentem volna a repülőtérre, hogy Ön* üdvözöljem. Az asszony nem tudta folytatni szá­vait, mert zokogás fojtotta el hangját. Nungesserné megölelte Lindberget és arcának mindkét oldalán- meg­csókolta. A jelenvoltak könnyeztek, Llndberg pedig úgy sirt, mint egy kisgyerek és kezet csókolt Nungesser anyjának. A francia kamara hivatalo­san fogadja Lindberget A látogatás után a társaság három autója visszahajtatott az amerikai kö­vetségre, ahol már várta a hőst a fran­cia hadi vakok küldöttsége. A vakoknak tartották fenn a kiváltságot, hogy elő­ször üdvözöljék Lindberget. A küldöttség vezetője piros rózsacsokrot nyújtott át a kapitánynak, aki nagyon meg volt hat­va, a virágokat átvette. A párisi városi tanács ünnepi köz­­gyüésen fog a üdvözölni Lindbcr­­get és hivatalos fogadtatás lesz a kamarában is. amely alkalommal átnyújtják Lindberg­­nek a becsületrend kitüntető oklevélét. magát a becsületrend nagykeresztjét ked­den nyújtja át Doumergue köztársasági elnök Lindbergnek az Elysée-palotában. Az ágy felett, amelyen Lindberg a re­pülőgép hangárjában a repülés után meg­pihent, a falon márványtáblát fognak el­helyezni. Lindberg elmondja utazása történetét A Matin hétfői számában kezdi közölni Lindberg kapitány elbeszélését utazásá­ról. Az amerikai pilóta azzal kezdte, hogy nem akar repülőgépen visSzatérry Amerikába. majd elmondotta, hogy New-Fundland partvidékétől kezdve dühöngő hóviharral kellett megküz­denie, meiy órákig tartott. — Eközben már-már az a gondolatom támadt — mondotta Lindberg — hogy jobb volna visszafordulni, hajnalfelé azonban megszűnt és ettől kezdve kedve­­izett az időjárás. New-Fundlandtól kezdve csak egyet­lenegy hajót láttam, amely erősen küzködött a hóviharral. Onnan az ir partvidékig nem találkoztam hajóval. Az éjszaka kétségtelenül az egész ut legkeservesebb része volt. Ke­servesen fáztam. pedig felkészültem a hidegre és rendkí­vül meleg atsóruhát vettem fel. Nagy' bajt Csinált a dér. Reggel felé vastag jég­kéreg lepte el a gépem alsórészeit, a fe­deleket, szárnyakat és a propellereket. Délután egy nagyobb halászflottilával találkoztam és egész alacsonyra eresz­kedtem. Szerettem volna embereket látni. Olyan mélyen repültem, hogy minden embert kivehettem a hajókon és lekláj­­tottam, hogy jó utón vagyók-e Irland partjai felé. Valószínűleg a motor berre­gése miatt 3. oldal nem hallották meg a szavamat és hiába is integettem nekik, nem vá­laszoltak és ugylátszott, hogy nem törődnek ve­lem. Nemsokára azután, hogy eltűnt sze­meim elől a halászglottiia, egy térkép­ről megállapítottam, hogy egész közel vagyok a szárazföldhöz. Egy óra múlva tisztán kivehettem a szárazföldet. Körülbelül négy óra lehetett, megnéztem a térképet és a kompaszt és biztos vol­tam benne, hogy Irland felett röpülök. Most inár nem fájt a hideg, neki eresz­tettem a gépet és repültem Anglia felett. Perceknek látszott, amíg elértem Cherburgot és több pillanat múlva megpillantottam több óriási fény­szórót. Kétségtelen volt, hogy Le Bcurgetben jelzik, hogy szálljak le. Kijelentette még Lindberg, hogy nincs messze már az az idő, amikor egész ter­mészetes lesz már az óceán átrepiilése. Bizonyos benne — mondotta tovább — hogy Nungesser és Colli áldozatul estek vakmerőségüknek. Bizonyosan jég fagyott a propeller­re és akkor mondta fel a gép a szolgálatot. Meg vagyok győződve arról, hogy mind­­két francia repülő a tengerbe veszett. —•Engem — folytatta Lindberg — csak egyetlenegyszer fogott "el a halálfélelem, akkor, amikor beleju­tottam a hózivatarba. Nem láttam semmit, kavargóit körü­löttem a hóförgeteg és egyre vastagabb lett a gépen a jégréteg. Éreztem, hogy nehéz á gép és vártam, hogy lezuhanok. Erről az induláskor sejtelmem sem volt és bizonyos, hogy erre Nungesser sem számított. Lindberg kétszázezer dollárt keres az óceán átrepüléséve! Newyorkból jelentik: Pontosan megál­lapították, hogy kilenc perccel Lindberg párisi leszállása után már jelezték az amerikai rádióállomások az amerikai re­pülő diadalát. Közvetlenül ezután Lind­berg édesanyjának az United Press egyik embere vitte meg az örömhírt. Newyork népe határtalan lelkesedéssel és ujjongással fogadta Lindberg megér­kezésének hirét. A felhőkarcolók legfelső emeleteiről konfettit szórtak, zenekarok néhány másodpercek alatt szétvitték a hirt mindenüvé és a többi amerikai váro­sokban is hasonló volt az öröm. Az Egyesült-Államok legtávolabbi zugában is megkondultak a haran­gok és felbugtak a gyárak, bajók és mozdonyok szirénái. A Párisba való megérkezéssel egyide­jűleg Lindberg kapitány anyagilag is be­futott. Megkapja az Ortheig által kitűzött huszonötezer dolláros dijat, azonkívül nyolcvanezer dollárt kap a filmjogért, a különböző motorgyáraktól, amelyeknek alkatrészeit használta, tekintélyes össze­geket kap a reklámért és óriási összege­ket kap az újságoktól is a cikkekért, a melyeket útjáról ir. Nem túlságosan vér­mes az a számítás, hogy Lindberg kapitány összesen két­százezer dollárt keres óceáni útié­val. Az üdvözlő táviratok ezerszámra ér­keznek Lindberg címére és az üdvözlők sorában van Mussolini és néhány állam­fő is. Lindberg newyorki képviselőjének sze­mélyesen, levélben és táviratilag számos fényes ajánlatot tesznek, színházi turné­ra, film-szerződésre, rádió-előadásokra és a legkülönbözőbb vállalkozásokra. Ha Lindberg minden ajánlatot elfo­gadna, egymillió dollárt keresne. A First National film-koncern kerek öt­százezer dollár évi honoráriumot ajánlott Lindbergnek, aki azonban valószinüleg nem fog arra vállalkozni, hogy színház­ban vagy moziban fellépjen. Nem indul el a több! amerikai pilóta Lindberg megérkezésének hírére alapo­san lelohadt Amerikában a nagy repülési láz. Bizonyosra vehető, hogy az amerikai pilóták közül most már egyik sem indul el az óceáni útra. Úgy tudják, hogy Byrd északsarki repülő sem startol, de ha mégis elindulna, akkor valószinüleg lóval hosszabb túrára men­ne. Nincs kizárva, hogy a Csendes­óceánt próbálja átrepülni és San-Francis­­kóból Japánig vagy a Sandwich-szige le­kig próbál eljutni-

Next

/
Oldalképek
Tartalom