Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-24 / 142. szám
Az egész világ ünnepli Lindüerg kapitányi A hős amerikai pilótát meg kellett szöktetni az őt körülvevő tömeg elől — A repülőnek óriási h Vviharral kellett megküzdeni útközben — Lindberg meghat í látogatása IVungesser anyjánál Fiimvállalatok és színházak ajánlatokkal ostromolják a pilótát A francia kamara disz-ülésén fogadja a levegő hősét 1927. május 24. ___________________ BÁCSMEGVEI NAPLÓ _______________ neki a meleg kávét. Lindberg nagy kortyokban felhajtotta az egész csészét és látszott, hogy erőre kap. Hiábavaló volt a hivatalos személyek minden tiltakozása, akik csak bejutottak a repülőcsarnokba, könyörögve nyújtottak át egy albumot és kartonokat Lindberg felé, aki megadta magát sorsának és irta az autógramniokat. Néhány százszor irta alá a nevét, inig végre kivitték egy készen állott autóhoz, felsegítették arra és HarriCk amerikai nagykövet és néhány hivatalos személy társaságában elrobogtak vele az amerikai nagykövetség palotájába. Rendeltek ugyan előzőleg Lindberg számára hotelszobát, de nem vitték oda, mert a párisi nép értesült erről és a rendőrség jelezte, hogy a hotelhez nem lehet eljutni az óriási tömegtől, amely az odavezető uccákat elállja. így történt, hogy Lindberg az amerikai nagykövetségen töltötte az éjszakát. Előbb azonban jóízűen megvacsorázott és fogadott bárom amerikai újságírót, akikkel tiz percig beszélgetett, azután lefeküdt. Akik a vétkezésnél segédkeztek neki, azt mondják, hogy amikor a cipőt lehúzták a lábáról, Lindberg már aludt és itgy fektették le a párnára. Megkezdődnek a sorozatos ünneplések Párisból jelentik: Lindberg kapitány megérkezésének részletei csak most tekinthetők át a maguk teljességében. Araikor Lindberg repülőgépe . leszállt a le bourgeti repülőtéren, néhány. francia pilóta és gépész érkezett leghamarabb az aer plámioz és egy francia pilóta kinyújtotta kezét, hogy támogassa Lindherget, amikor a nyeregből kibontakozik. Az amerikai kapitány igy szólt hozzá: — Yarn Lindberg! Hol vagyok? — Párisban, a le bourgeti repülőtéren — felelte . a francia pilóta. — Weel. Igyekezett leszállni a gépről, de ez képtelenség volt, olyan életveszélyes volt a tolongás a repülőgép körül. Nagynehejten rendőrök utat vágtak és keskeny kordont vontak, azután % pilóták kétoldalt hóna alatt fogták Lindberget, hogy leszállhasson. A kapitány már a lépcsőfokra tette a lábát, amikor észrevette, hogy kalapját a gépben felejtette. Visszament érte és felvette nyári kalapját, amelyet az útra magával hozott.--• És most segítsenek — mondotta — hogy most kibújhassak ebből a kasztniból. A tömeg ünnepli az ál-Lindherget Ebben a percben újból felbomlott minden rend, a rendőröket, akik kordont alkottak, elsodorták és a lelkes tömeg mindenáron vállára akarta kapni Lindberget. Ebben a kavarodásban egy francia pilótának mentőötlete támadt. Jó messze attól a helytől, ahol Lindberget ünnepelték, égy hangár mellett elkiáltotta magát: —- Itt van Lindberg, az óceán hőse! A körülötte állók is éljenezni kezdtek és egy Weisz nevű pilótát vállukra kapják és diadalmenetben vitték a hangárba Most itt keletkezett életveszélyes tolongás, ott pedig, ahol Lindberg állt, megritkult a tömeg. Az ál-Lindbcrget kézröl-kézre adták és a tömegnek hol egyik hol másik csoportja vette a "»árára. Bevitték az egyik hangárba, ahol a Francia Aero Klub hivatalos funkcionánisai várták az amerikai repülőt. Itt volt Harrick párisi amerikai nagykövet is, aki nem tudta, hogy trükkről van szó és rohant a bejárat felé. Az amerikai nagykövet megölelte és jobb valamint bal arcán megcsókolta az ál-Lindfcerget. Időközben sikerült az igazi Lindbergct rendőri segítséggel elkísérni a nagy hangárhoz, Ott egy várakozó autóba ültették, amely lassan elindult vele ahhoz a repülőcsarnokhoz, amelyben a hivatalos fogadtatásra készültek. Addig Weisz pilóta felvilágositotta Harrick követet a trükkről, amelyen úgy a követ, mint a társaságában levő hivatalos személyek jól mulattak. A halálrafáradt oiló a Lindberg kapitány, akit a szó szoros értelmében támogatni kellett, mert megdermedt lábúival alig tudott leülni, igy jutott ei a nagy hangárba, ahol a fogadtatást előkészítették. Odavezették egy térítővel letakart vaságyhoz és arra leültették. Harrick amerikai nagykövet üdvözölte elsőnek, majd a francia közmunkaügyi miniszter gratulált neki a francia nemzet és a kormány nevében. Lindberg csak bólintott a felével és a kezét nyújtotta, de a kimerültségtől alig tudott szólói. — Szörnyen szomjas vagyok — mindössze ennyit mondott. Egy szempillantás alatt már nyújtották Hamar hire terjedt, hogy Liudbeig az amerikai követség palotájában van és hatalmas tömeg gyűlt össze az amerikai követség palotája előtt, a mely egész éjjel kitartott, vasárnap pedig mozogni sem lehetett a palota közelében. Mindenki látni akarta Lindberget, a palota ostrom alatt állt, úgy hogy a francia kormány képviselőinek, akik délután két óra felé mentek a nagykövetségi palotába, a rendőrség nyitott utat. A hivatalos urak kénytelenek voltak várakozni, mert Lindberg még délután két órakor Is mélyen aludt, felkelteni pedig- nem akarták. A francia kormány már délelőtt szikratáviratot küldött Washingtonba a francia nagvkövetnek, akit utasított, hogy fejezze ki Franciaország szerencsekivánatalt rz amerikai kormány előtt és külön üdvözlő táviratot küldtek Coolidgenek. A hatóságok elrendelték a városi középületek fellobogózását. Délután félháromkor ébredt fel Lindberg kapitány. Odakinn az uccán ekkor is éljenzett még a tömeg és mindenáron látni akarta az amerikai repülőt. Harrick amerikai nagykövet kísérte ki a balkonra Lindberget, aki ke. zével intett a tömegnek, mire sok ezer ember lengetett v kalapot és kendőt feléje. Lindberg látogatása Nungesser édesanyjánál Lindberg kapitány először a szerencsétlenül járt Nungesser édesanyjához ment látogatóba, ahova Harrick ameririkai nagykövet és a követség több magasrangu tisztviselője kísérte. A csengetésre maga a gyászbaborult anya nyitott ajtót és amikor megtudta, hogy aki előtte áll, Lindberg kapitány, könnyekre fakadt. Lindberg igy szólt a gyászruhás özvegy Nungessernéhez: — Kötelességet mulasztottam volna, ha első látogatásom nem a hős bajtárs anyjához vezetett volna Párisban. Amerikában ismerkedtem meg az ön fiával és többször volt alkalmam nagy bátorságát megcsodálni. Fájdalom, az eddigi kutatások sikertelenek, de erős a hitem, hogy az ön fiát és kísérőjét meg fogják találni. Nungesserné könnyeit törülgette és akadozó szavakkal köszönte még az amerikai bajtárs megható figyelmét. — Én anya vagyok — mondotta — és érthető, ha reménykedem benne, hogy fiamat meg fogják találni. De francia asszony vagyok, tehát a vetélytárs sikerének is tudok örülni gyászomban. Ha nem féltem volna, hogy erőm elhagy, akkor tegnap este én is kimentem volna a repülőtérre, hogy Ön* üdvözöljem. Az asszony nem tudta folytatni szávait, mert zokogás fojtotta el hangját. Nungesserné megölelte Lindberget és arcának mindkét oldalán- megcsókolta. A jelenvoltak könnyeztek, Llndberg pedig úgy sirt, mint egy kisgyerek és kezet csókolt Nungesser anyjának. A francia kamara hivatalosan fogadja Lindberget A látogatás után a társaság három autója visszahajtatott az amerikai követségre, ahol már várta a hőst a francia hadi vakok küldöttsége. A vakoknak tartották fenn a kiváltságot, hogy először üdvözöljék Lindberget. A küldöttség vezetője piros rózsacsokrot nyújtott át a kapitánynak, aki nagyon meg volt hatva, a virágokat átvette. A párisi városi tanács ünnepi közgyüésen fog a üdvözölni Lindbcrget és hivatalos fogadtatás lesz a kamarában is. amely alkalommal átnyújtják Lindbergnek a becsületrend kitüntető oklevélét. magát a becsületrend nagykeresztjét kedden nyújtja át Doumergue köztársasági elnök Lindbergnek az Elysée-palotában. Az ágy felett, amelyen Lindberg a repülőgép hangárjában a repülés után megpihent, a falon márványtáblát fognak elhelyezni. Lindberg elmondja utazása történetét A Matin hétfői számában kezdi közölni Lindberg kapitány elbeszélését utazásáról. Az amerikai pilóta azzal kezdte, hogy nem akar repülőgépen visSzatérry Amerikába. majd elmondotta, hogy New-Fundland partvidékétől kezdve dühöngő hóviharral kellett megküzdenie, meiy órákig tartott. — Eközben már-már az a gondolatom támadt — mondotta Lindberg — hogy jobb volna visszafordulni, hajnalfelé azonban megszűnt és ettől kezdve kedveizett az időjárás. New-Fundlandtól kezdve csak egyetlenegy hajót láttam, amely erősen küzködött a hóviharral. Onnan az ir partvidékig nem találkoztam hajóval. Az éjszaka kétségtelenül az egész ut legkeservesebb része volt. Keservesen fáztam. pedig felkészültem a hidegre és rendkívül meleg atsóruhát vettem fel. Nagy' bajt Csinált a dér. Reggel felé vastag jégkéreg lepte el a gépem alsórészeit, a fedeleket, szárnyakat és a propellereket. Délután egy nagyobb halászflottilával találkoztam és egész alacsonyra ereszkedtem. Szerettem volna embereket látni. Olyan mélyen repültem, hogy minden embert kivehettem a hajókon és leklájtottam, hogy jó utón vagyók-e Irland partjai felé. Valószínűleg a motor berregése miatt 3. oldal nem hallották meg a szavamat és hiába is integettem nekik, nem válaszoltak és ugylátszott, hogy nem törődnek velem. Nemsokára azután, hogy eltűnt szemeim elől a halászglottiia, egy térképről megállapítottam, hogy egész közel vagyok a szárazföldhöz. Egy óra múlva tisztán kivehettem a szárazföldet. Körülbelül négy óra lehetett, megnéztem a térképet és a kompaszt és biztos voltam benne, hogy Irland felett röpülök. Most inár nem fájt a hideg, neki eresztettem a gépet és repültem Anglia felett. Perceknek látszott, amíg elértem Cherburgot és több pillanat múlva megpillantottam több óriási fényszórót. Kétségtelen volt, hogy Le Bcurgetben jelzik, hogy szálljak le. Kijelentette még Lindberg, hogy nincs messze már az az idő, amikor egész természetes lesz már az óceán átrepiilése. Bizonyos benne — mondotta tovább — hogy Nungesser és Colli áldozatul estek vakmerőségüknek. Bizonyosan jég fagyott a propellerre és akkor mondta fel a gép a szolgálatot. Meg vagyok győződve arról, hogy mindkét francia repülő a tengerbe veszett. —•Engem — folytatta Lindberg — csak egyetlenegyszer fogott "el a halálfélelem, akkor, amikor belejutottam a hózivatarba. Nem láttam semmit, kavargóit körülöttem a hóförgeteg és egyre vastagabb lett a gépen a jégréteg. Éreztem, hogy nehéz á gép és vártam, hogy lezuhanok. Erről az induláskor sejtelmem sem volt és bizonyos, hogy erre Nungesser sem számított. Lindberg kétszázezer dollárt keres az óceán átrepüléséve! Newyorkból jelentik: Pontosan megállapították, hogy kilenc perccel Lindberg párisi leszállása után már jelezték az amerikai rádióállomások az amerikai repülő diadalát. Közvetlenül ezután Lindberg édesanyjának az United Press egyik embere vitte meg az örömhírt. Newyork népe határtalan lelkesedéssel és ujjongással fogadta Lindberg megérkezésének hirét. A felhőkarcolók legfelső emeleteiről konfettit szórtak, zenekarok néhány másodpercek alatt szétvitték a hirt mindenüvé és a többi amerikai városokban is hasonló volt az öröm. Az Egyesült-Államok legtávolabbi zugában is megkondultak a harangok és felbugtak a gyárak, bajók és mozdonyok szirénái. A Párisba való megérkezéssel egyidejűleg Lindberg kapitány anyagilag is befutott. Megkapja az Ortheig által kitűzött huszonötezer dolláros dijat, azonkívül nyolcvanezer dollárt kap a filmjogért, a különböző motorgyáraktól, amelyeknek alkatrészeit használta, tekintélyes összegeket kap a reklámért és óriási összegeket kap az újságoktól is a cikkekért, a melyeket útjáról ir. Nem túlságosan vérmes az a számítás, hogy Lindberg kapitány összesen kétszázezer dollárt keres óceáni útiéval. Az üdvözlő táviratok ezerszámra érkeznek Lindberg címére és az üdvözlők sorában van Mussolini és néhány államfő is. Lindberg newyorki képviselőjének személyesen, levélben és táviratilag számos fényes ajánlatot tesznek, színházi turnéra, film-szerződésre, rádió-előadásokra és a legkülönbözőbb vállalkozásokra. Ha Lindberg minden ajánlatot elfogadna, egymillió dollárt keresne. A First National film-koncern kerek ötszázezer dollár évi honoráriumot ajánlott Lindbergnek, aki azonban valószinüleg nem fog arra vállalkozni, hogy színházban vagy moziban fellépjen. Nem indul el a több! amerikai pilóta Lindberg megérkezésének hírére alaposan lelohadt Amerikában a nagy repülési láz. Bizonyosra vehető, hogy az amerikai pilóták közül most már egyik sem indul el az óceáni útra. Úgy tudják, hogy Byrd északsarki repülő sem startol, de ha mégis elindulna, akkor valószinüleg lóval hosszabb túrára menne. Nincs kizárva, hogy a Csendesóceánt próbálja átrepülni és San-Franciskóból Japánig vagy a Sandwich-szige lekig próbál eljutni-