Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-24 / 142. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 május 24. A radonováci „titkos“-ok Az egyik zsarolót letartóztatták a tárgyalóteremben — A két Milosevics Nyolc év előtti bűnügyet tárgyalt hétfőn a ‘Szuboticai törvényszéken Pavtovics István törvényszéki elnök tanácsa. Három vádlottja volt a bűnügynek és pedig Andrasics Iván, Milosevics Radomir és Stepanovics Milivoj. A három vádlott közül csak Andrics Iván, aki szuboticai földmives, jelent meg a tárgyaláson, a másik két vádlott közűi Milosevics Radomirt egy beogradi csendőr állította elő Szmederevóból, mig a harmadik vádlott, Stepanovics meg sem jelent. A vád szerint Andrasics és két társa 1919. év augusztus hó 5-én Radonovácon megjelentek több gazdálkodó házában és ott pénzt követeltek. Midőn a ház lakói vonakodtak eleget tenni a követelésnek, agyba-főbe verték őket és raboltak, amit találtak. A hétfői főtárgyaláson Andrasics elsőrendű vád'ott ártatlannak mondotta magát. Kijé’entette, hogy a kérdéses időben sok csempész jött át a határon és ő két katona társaságában — ez volt a két vádlóUársa — az epres-erdőben tartózkodott és vigyázott, hogy nem jönnek-e csempészek? Ezenkívül megbízása volt, hogy nyomozzon ki két kocsi csempészett szalonnát, ami' egy Prihoda nevű embernél volt e'rejtve. Tagadta, hogy bárkit is bántalmazott volna és hogy bárkitől egy fillér, pénzt tak néki pénzt adni, a bottal véresre verte az embereket és kutatott pénz után a házban. Ha pénzt nem talált, mást vitt el. A vádlott, akivel az elnök a tanukat szembesítette, tagadott mindent és folyton azt hajtogatta, hogy ő szalonnát keresett. A tanukat a bíróság megeskette. A tanuk kihallgatása után Csulinovics Ferdó dr. ügyész, mint a vád képviselője, indítványozta, hogy a bíróság napolja el a tárgyalást és rendelje el a két másik vádlott körözését. A bíróság helyt adott az ügyészi indítványnak, a tárgyalást elnapolta és egyben elrendelte Andrasics Iván elsőrendű vádlott ellen a vizsgálati fogságot, miután a várható súlyos -büntetés miatt a vádlott szökésétől lehet tartani. Andrasicsot a tárgyalási teremből az ügyészségi fogházba kisérte egy börtönőr. Ujjlenyomatot vettek a miniszterelnökről Vukicsev cs Ve!ja látogatása a bűnügyi-technikai osztályon Beogradból jelentik: Vukicsevics Veik miniszterelnök-belügyminiszter látogatást tett a belügyminisztérium rendőri technikai ügyosztályán és egy óra hosszat időzött a bűnügyi tnuzeum megszemlélésével. Azután megtekintette a miniszterelnök a csendőri és detektiv-ügyosztályt, majd végignézte, hogyan vesznek ujjlenyomatot a bűnösöktől. Különösen érdekélte Vukícsevicset a rendőrkutyák idomitása, amit jelenlétében folytattak, de részletes felvilágosítást kért a miniszterelnök-belügyminiszter még sok mindenről, ami reszszortjának ezen az ügyosztályán történik. Amikor Vukicsevics már távozni készült, Andonovićs osztályfőnök váratlanul azzal a kéréssel állt elő, engedje meg a miniszterenök, hogy ujjlenyomatával gazdagítsák a múzeumot. Vukicsevics meglepődött a kérésen, de a következő pillanatban már mosolyogva nyújtotta mutatóujját a fekete tussba és igy ő az első miniszterelnök, aki ujjlenyomatot adott a bűnügyi osztálynak. A kijáratnál az újságírók megkérdezték látogatása céljáról, mire Vukicsevics azt felelte, hogy kiváncsi volt minisztériumának erre az ügyosztályára. —- Úgy halljuk, hogy a rendőrség fogdáját is meglátogatta miniszterelnök ür — mondották az újságírók. — Ott nem voltam —- válaszolta Vukicsevics — csak a rendőri technikai intézetben. Legyőzte a halál a „Halál legyőző**-jét Évien Eugén, Bicsérdy titkára belehal‘ a koplalásba is elvett. Ezután a másodrendű vád'ott, Milosevics Radomir kihallgatása következett. A személyi adatainak bemondása után kijelentette, hogy az egész dologról nem tud >semmit és hogy most van életében először Szuboticdn. Vád• lettársdt is most látja először. Az elnök megállapította az iratokból, hogy a bíróság előtt álló Milosevics Radomir. személyi adatai nem egyeznek meg a hasonló nevű vádlottal és hogy sem a nyomozati, sem pedig a vizsgálati eljárás során egyszer sem lett ebben a bűnügyben kihallgatva. Miután tehát : nyilvánvalóan tévedés forgott fenn, az eljárást egyedül az elsőrendű vádlott- ellen folytatták le. A vádlottak kihallgatása után a tanuk egész sorát hallgatta ki a bíróság, akik egyöntetűen azt vakolták, hogy Andrasics a kérdéses időben két fegyveres katona kíséretében megjelent náluk, azt mondotta, hogy ő »titkos« és pénzt követelt. A fején katona sapka volt, a kezében bot. Amikor vonakod-Ha az ada-kaiehi koplalótelepen központi temetőt állítottak volna fel a bicsérdyzmus halottal számára, úgy Évien Eugénnek, Bicsérdy titkárának, a »B1- csérdyzmus« cimü koplaló félhivatalos szerkesztőjének bizonyára díszsírhely, jutna itt osztályrészül. Utólagos elismerésként azért a lelkes, dühös agitációétt, amelyet földi életében a gyümölcs és sajt-diéta mellett folytatott. Bicsérdy legfanatikusabb ügynöke, sajtófőnöke és titkára, aki főzelékkurával akarta száz esztendeig nyújtani az életét, alig huszonnyolc éves kordban áldozatául cselt a mániákus növényevő hóbortjának. Évien, akit eredetileg Eisler Jenőnek hívtak, rajongó híve volt a »mesternek«, árulta a könyveit, tűrte a gúnyt, amely a főzelék-apóstól után szállott és lapjában, a Bicsérdyzmusban hétröl-hétre keményen harcplt a hitetlen húsevők ellen. Edzett, egészséges fiatalember volt Eisler Jenő, amikor Bicsérdyve! megismerkedett és leromlott idegzetű, beteg roncs lett belőle a csalhátatlan kúra végén. Az erdélyi újságok akkoriban már sűrűn közöltek kis három soros híreket, amelyek a bicsérdyzmus halottairól szóltak — és amelyek olyan megszokottak lettek ezen a tájon, akár a háború a'att a veszteséglisták — de a sajtófőnök nem okult és a mester legnépszerűbb munkáját, a Halál legyőzését olvasta a kételkedők fejére. Ma már erősen megfogyatkoztak Bicsérdy hívei. Talán a tiz ujján is össze tudná számolni őket. A japán gombaevés hóbortja is sok lelkes növényevőt csábított el a táborából. De ez a haláleset, amely szőkébb vezér-! Tiszamenti május... Irta: Kristály István (Pádé}) A nap tömören, forrón öleli a mezőt: a levegő reszket az ölelés förróságától a smaragdszőnyeg fölött... Az ember lépése elsulyosodík a májusi mezőn: az élet vad vajúdása erejétől. Es az egész mező egy gondolatot dalol: nézzétek én vagyok az igazság! — én: e kalászok, a csillagszemü kis krumplivirág — gyümölcsbe súlyosodé bizonyosság! Igen, itt van az élet valóságának minden bizonysága — ideálokba lendülő igenlése! Május a nagy megtermékenyülés, a nagy hivések-hitek hónapja. Minden ut idevezet: a májusi mező — Ígéret! Szép. meleg, biztató: anyás-megható. A kis répapalánta mellett emberek térdepelnek... igy, ahogy megláttam: valami nagy melegség rázott meg. Szép volt ez a kép: ilyen meggyőző imát még nem olvastam — mint ez a térdeplő munka volt itt. Adjon Isten — köszöntöttek. Adjon Isten — mondtam. Nézze — szólt az ember — nézze... és levett kalapjával köriilköszöntötte az egész határt s mint aki belefáradt ebbe a rengeteg mondanivalóba, földben fürösztött kezével megtörölte vére gyöngyével ékesített homlokát. Azután még mondott néhány súlyos szót: most dől el minden ... Igen, ezek a szók meggyőztek engem... most dől el minden... és egy könnyű mosoly suhant át arcomon: mert egy Mggcdórávai ezelőtt én újságot olvastam bent a faluban és állítólag szalonok napsugártól mentes mélyén egy-két nagy ember most dönti el a világ sorsát. Eső kéne — nézett föl az égre az ember, arcán mély aggódással — de azért hála Isten... S én láttam, hogy e szók könnyűek, derültek Voltak. S én is vele örültem... * Vidám, kiadós lánykacagás ömlött felénk ... A Jani ném bírja tovább! A Jani?! — kiáltott fel a gazda. Két leány tömzsi kis emberkét vezet hozzánk, kinek kalapja mélyen a szemére Van lehúzva. No Jani, elhagyott a kapa? — évődik vele a gazda. A fiú felemeli napsütötte arcát, amelyen most nagyszemii könnyek gördülnek végig. Nem felel, de olyan kérőn néz a gazdájára, hogy az nem bir á mosollyal és harsány, egészséges nevetésbe kezd: no Jani, hiába kötötted az ebet a karóhoz? — most máf mi lesz a napszámmal? — még Csak Öt óra, ez még nem egész napszám. A fin még jobban rákezd, most már zokogás rázza. No-no... miféle legény vagy? Ejnye, teszi hozzá, de megszOmjaztam, sziladj a boros pincéhez, hozz egy korsóval és a szemével inti az irányt: oda le a Tiszához I És Jáni erre a szóra úgy abbahagyta a sírást, mintha nem is ő lett volna az, akit a lányok szégyenszemre kiemeltek a sorhói — mert nem bírta velük az Iramot, ami itt igén nagy szégyen férfiemberre, már pedig a Jani az — fut, ahogy csak rövid lábaitól telik, le, arra, ahol. a. Tisza ezüstös vize csillog és még nincs j ott, mikor már fütyöl. Ilyenkor kell leginkább vigyázni az ilyen kis legénykékre, mert ha most kudarcot vall — akkor nem lesz belőle ember. Megértettem. Azt tartja: a munkaj Okózta sebet csak munkával lehet gyógyítani. Szegény gyerek — teszi még hozzá a gazda. Más szóval: a munka mindene és ezt nem szabad elvenni tőle. Tanulni lehet ettől az embertől. De már itt is van Jani, nyújtja a korsót. A gazda iszik; Jani nem veszi le a szemét a korsóról, a gazda arcára nem mer nézni és amikor az a korsót visszaadja neki, láttam, hogy Jani arcát mély pirosság lepi el: a lelkén valami ég, nagyon. No — mondja a gazda ... Visszamehetek? —■ csuklik ki a szó Janiból s a szemére homály borul... aztán arra fordul, ahol a sor abbamaradt: az Ö sora; egy kis kapa árván, felfelé fordult éllel fekszik a sor mellett. Jani is Olyan árvának érzi magát a kapája nélkül. De jó volna visszamenni, este a többiekkel együtt dalolva menni haza a faluba s amint a falu felé néz, még árvábbnak látja magát, megrándul az arca... A gazda eddig szótlanul nézte, de most hirtelen beleszól drámájába: siess, hátha még eléred Őket! Egy madár röppent fel a földről... Es Jani kezet csókolt a gazdának! # A falu... Az ott: a mező felett, két templomtorony mutat az égre — arra kara legderekabb katonáját ragadta ej, végleg megaeVa a kegyelemdöfést a róla elnevezett koplaló-egyesületnek. Mért a gyáva embar, aki száz évig szeretne élni, mégis csak megdöbben a rossz reklám e’ött: »Mit remélhet akkor égy tapasztalatlan .növényevő, ha a rutinirozott apostol jybökeze, a minden titok tudója 28 évuvs korában jobblétre szeuderült?« A iözelék-, konzerv- és sajtgyárasok bizonyára nem sajnálják majd tőle a márványsiremléket. Sót a mészársok is adakoznak siremlélnére. Megszolgált érte. (-.) I.———1—— -Haza hozzák Gyéni Géza hamvait A Petőfi Társaság Qyrini emlékünnepélye Budapestről jelentik: A P.etőfi Társaság vasárnap délelőtt tartotta májusi ülését, amelyet Gyóni Géza liialála tizedik évfordulójának emlékére szenteltek. Pékár Gyula elnöki megnyitójában hangsúlyozta, hogy. Gyóni porai nem maradhatnak a krasznojarszki fogolytábor temetőjében. A Petőfi Társaság — mondotta — szeretettel vállalja hamvai hazahozatalának kezdeményezését és a nemes akció irányítását. Az ünnepi beszédet dr. Raffay Nándor, a költő egykori barátja mondatta. — Gyóni Géza — kezdte beszédét» Raffay — apjától örökölte két fő jellemvonását: a hallga-tagságot és a melegséget. anyjától pedig a minden benyomásra megrezdüiő lelket. A szülői, házból vitte magával soha el nem alkudott hűséges utitársát: a vallásosságot. Gyóni tizenkilencedik születése napján egy kedélyes vig társaságban megismerkedett egy Mici nevű leánnyal, aki miatt öngyilkosságot kísérelt meg és ezért a tettéért el kellett hagynia a theológiát. Ez nagy fordulópont volt Gyóni életében, amely tele volt vergődései. Meghaisonlott lélekkel kereste, de soha meg nem találta a nyugalmat Költői pályája is olyan, mint élete útja: kilengések és ingadozások váltakozása. Ha Gyóni helyét meg akarjuk határozni a magyar irodalomban — fejezte be beszédét Raffay — akkor öt legméltóbban megilleti ez a név: a világháború költője. Hogy Gyóni Géza hamvait hol fogják eltemetni, arra nézve még nem döntöttek. az egyetlen szépséges, derült kékségre. Mit keresek én most ott fent? Semmit és mindent! Azt a jóságos boldogságot röpítem oda — ami most bennem él... Dicsértessék!... Dicsértessék... Szól az egyik harang, felel a másik! És a földről kis csoportok indulnak a falu felé. Az öreg szüle már készíti a vacsorát és az apróság örvendőn néz a tűzbe — szalonna sül, tészta pirul, föl a krumpli — vagy árván szomorkodik a kenyér ... Mert van hely — ahol nincs mit főzni. A sereg egyre közelebb jő a faluhoz, kicsi házaihoz — ahova élete köti. Négy fal, földből verve: kicsi szoba, kisebb konyha; de itt születtek, Itt múlik el az ifjúság és itt pihennek a kedvencek, azon az oltárnyi kis dombon a íakeresztecskék alatt. Ennyi itt až élet külső formája — de ami ezen belül van — az tömör élet: kemény, keserves küzdés! * Este van. Kihunynák a kis ablakocskák... oitogatjdk a lángot. Messze, valahol a falu szélén énekelnek legények-lányok. hói vidáman, hol szomorúan: áz ifjúság örök májusa játszik velük és ők odaadják magukat az örök tűznek... már csak ez a tűz világot az ébrenlevőknek. A Tisza is, a falu alatt, mint egy vónagló kar fonódik a mezők köré... a csillagok kacagnak, a mezőn sejtelmes rezgés suhan át és az örök sejtés szent órájában testté lesz a vágy ... £s a Magvető álmodik...
