Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-22 / 140. szám
10. oldal 1927. május 22 MxsKE&m ittam* KOiWVEE ——«fi— Érdekes könyv Besszarábiárói Besszarábia szép ország, Sire! — idézi könyvében Leonida Casso azt a jelentést, amelyet Cicéagof intézett I. Sándor cárhoz 1812-ben. Második Miklós cár volt közoktatásügyi minisztere, a moszkvai egyetem volt tanára, besszarábiai származását nem tagadhatja meg, minthogy müvében teljes teret ad mindannak az áradó dicséretnek, amelylyel orosz és egyéb utleirók szóltak erről a »földi paradicsomról«, lakatlan és kínálkozó, szabad termőföldről, sárga liliomok, heliotropusok és tulipánok gazdag mezejéről. Gyümölcs, madár és hal minden fajtájában bővelkedett ez a föld egy 18-ik századvégi leírás szerint, csak lakosságban nem. De Oroszországot nemcsak a természeti gazdagság csábította Besszarábia okkupálására. Casso,, a miniszterviselt orosz egyetemi tanár objektiv igyekezettel ismerteti a világháború előestéjén megjelent könyvében (La Russie au Danube et V organisation de la Bessarabie) ennek a tartománynak szervezeti kialakulását és az orosz impériumhoz való viszonyának történeti kialakulását. Feltűnő érdekességüek — a szerző személyére való tekintettel és különösen ma, amikor Besszarábia hovatartozásának kérdése ismét az égető és véres aktualitások közé tartozik — azok az adatok, amelyek Oroszország besszarábiai politikájának irányváltozását tanúsítják Casso beállításában. Szerinte e politikának vezető eszméje mindenkor nem annyira a török uralom alatt élő keresztények gondja, mint inkább a balkáni szlávság érdekeinek védelme volt. Ebből a nézőpontból kiindulva azt észlelték, hogy Moldva és Oláhföld latinvérü lakossága az ék szerepét tölti be az északi és déli szlávok között s megakadályozza egyesülésüket. Ez a latin származás tényleg sok gondot okozott az orosz diplomatáknak és a szlavofileknek, akik közül ezért némelyek tagadták ezt az eredetet és kimutatták, hogy Besszarábia őslakói szlávok voltak, akik a századok folyamán ellatinizálódtak. Erre idézi Casso más orosz tudósok véleménj'éf, akik nem kalandozva el a hipotézisek területére, exkluzív nemzeti politikát ajánlottak és azt tanácsolták az orosz kormánynak, lépjen ismét vissza Besszarábiától Románia javára. Kuropatkin pedig azt Írja. hogy Oroszország 1792. óta. a jassy-i szerződés után, amely a Dnyeszter balpartját neki juttatta, elérte a természetes délkeleti határait, tehát azóta a Törökország ellen vezetett összes háborúk nem eredményeztek számára többet, mint egy »területszallagot.« így nevezi — állapítja meg Casso — Besszarábiát. amelynek felülete azonban háromszorosan meghaladja EIzász-Lotharingiáét. De nem kell-e inkább — folytatja kérdezve — szeretettel megőrizni ezt a területszallagot, amely ma is az orosz seregek heroikus teljestményere emlékeztet és becézni benne mindazt, ami még megmarad számunkra keleti álmainkból és — megvalósíthatatlan terveinkből? Casso könyvében, amely ma inkább Romániában lett olvasmány, szenzációsan hatnak azok a tanulságok, amelyek szerint valamely imperialista koncepció megszűnte után is felszínen tud maradni a gyűlölködés, mintegy tartalékul a koncepció újraéledése idejére, újabb területi viszálykodás fűtésére. Oroszország most már Besszarábiát sem birtokolja, de ez a terület, amelyről egyik orosz külügyminiszter nem tudta megmondani merre van, könnyen válhatik minden pillanatban — háromszorosan veszedelmes Eizásszá. Ismeretlen Gcethe'kéziratokat találtak Pétervárott. Leningradbót jelentik: A geológiai bizottság levéltárában egy dossiert találtak, amely Alekszander fon Humboldt és Goethe eddig ismeretlen leveleit tartalmazza. Goethe a leveleket barátjához. Hebelt dorparti egyetemi tanárhoz intézte. A Nyugat május 16-iki számát Földi Mihály tanulmánya vezeti be Babits Mihály most megjelent hatalmas regényéről, a Halálfiai-ról. Schönilin Aladár Makkai püspök könyve kapcsán Ady apológiája címen ir cikket. Kosztolányi Dezső Bartalls Jánosról, az Erdélyben élő kitűnő magyar költőről ad portrét. Gergő Endre essay-je a Hétköznapok erőfecsérlésével foglalkozik. A szám szépirodalmi részében Kassák Lajos önéletrajzának uj fejezeteit találjuk, továbbá Krúdy Gyula elbeszélését, Fenyő László, Reichard Piroska és Sárközi György verseit. Irodalmi, színházi, zenei, képzőművészeti és film-kritikák teszik teljessé a számot, melynek 20 dinár az ára. A Nyugat negyedévi előfizetési dija 100 dinár. Főbizományos »Literaria«, Szubotica. Kapható minden könyvkereskedésben. Garamy Árpád: A szerelem őrültjei. (Regény, Budapest.) Egy festőművész halálosan beleszeret a modelljébe, aki feldúlja, tönkreteszi az életét és a végén az őrületbe kergeti a boldogtalan piktort. Ezt a történetet dolgozta fel regénnyé Garamy Árpád, sok színnel és elevenséggel. A szerző olibénk tárja egy kokainista nő döbbenetes életét, végigvezet bennünket az ismeretlen, éjszakai Budapesten, amely olyan, mint egy óriási szív, tele van sebekkel és fájdalommal. A csinos kiállítású kötet Budapesten jelent meg. (—) SZÍNHÁZI kistükör ILLŐT — KRIT1KR Pár hónappal ezelőtt egy párisi, rue de la Paixi illatszergyáros kiadott egy tartalmas, ügyesen irt füzetet, mely az illatszer kézikönyvének nevezhető. Cime ez volt: »Hogy parfőmözzük magunkat'?« A könyvecske, noha a hírverés célját szolgálta, tartózkodott az öndicsérettől, szakszerű tanácsokat adott a hölgyeknek a különböző illatszerek használatára vonatkozólag. Például ezt: — A bhrna nők sohase használjanak ámbrát, ez nagyon erős illatszer, éppúgy nem illik hajuk színéhez, mint ahogy a rózsaszín, vagy a kék. Nekik könnyed, üde, lebke parfőmökre van szükségük, melyek nagyon is szilaj szépségüket ellégiesitik. Hasonlóan kioktatta a füzet írója a szőkéket. Végezetül ezt az általános utasítást adta minden nőnek: — Igazán elegáns nő mindig egyénien válassza ki illatszereit, amint a ruháit is. Ez nem mellékes kérdés. Az illatszer egyéniségünkhöz tartozik. A nőt föl kell ismerni a sötétben is, parfőmje után. És miután eltávozik egy szobából, hagyja ott maga után —láthatatlan, de mindig érezhető lélekként — illatát. Amint a szakértők megállapították ambra és a ciprus az a két illatszer, mely leginkább alkalmas arra, hogy alapul szolgáljon a parfőmnek. Ehhez i hozzá lehet adni a kinvánt virágok aromáját. Egy párisi nagy napilap szerkesztője — talán e kézikönyv hatása alatt — forradalmi újítására határozta magát. Újságjában helyet biztosított egy uj rovatnak, azi illat-kritikának, mely a napról-napra piacra dobott parfömöket oly szakavatott hozzáértéssel mutatja be s birálja meg, mint az irodalmi kritikusok a könyveket és a színdarabokat. Az illatszerknek ezenul bmutatójuk lesz, melyeken megbukhatnak, vagy sikert arathatnak. Amint a lap szerkesztője megállapítja, az illatszerek terén is dúl a rossz ízlés s a sajtónak kötelessége harcolni e közönség fölvilágosötása érdekében.« Az újságban már több illat-kritika jelent meg, melynek szerzője Colette, a népszerű francia regényirónő, aki ezúttal fogja kezébe először az újságírói tollat. Colette a rovat élén bemutatkozik a közönségnek. Többek közt ezt Írja: — A harmincadik század emberei nyilván nem is emlékeznek majd könyveim címeire. De abban bizonyos vagyok, hogy az még akkor is eszükbe fog jutni, hogy Colette volt az első, a ki illat-kritikát irt. Saoh-a Guitry egy színtársulatot szervezett, hogy vidéki körútra induljon vele. Természetesen bőségesen jelentkeztek négy színészek, kiknek addig a kutya sem ismerte a nevüket. Végre kiválasztott közülük egyet. Szerződést tett eléje, de a színész kevesellte a gázsit. — Pardon, igazgató ur — mondta. Engen nem igy szoktak megfizetni. Találja ki, mit kaptam múltkor havonta? — 300 frankot — dörmögött Sacha Guitry. — Tévedés — felelt a rlpaos. — Tegyen melléje még egy nullát. — Még egy nullát? — csodálkozott az igazgató. — Igenis — válaszolt a színész. Becsületszavamra: 400 frankot kaptam! Egy család a sirkőkereskedőnél megrendelt egy sirkövet. Hamarosan el is készült. A család meg volt elégedve. — Nagyszerű — mondták. — De miért vésette rá, hogy nagynénénk 1802-ben született, mikor 1820-ban született? A kereskedő igy válaszolt: — Azért, mert igy az elhunyt éppen száz éves. Mindenki megáll a sírkő előtt. Tetszik tudni, ez nekem jó reklám. Göre Gábor kalandjai vagy Durbints sógor esete Citrom Katival Filmszkeccs két fi m ér két színpadi eresztésben Én Göre Gábor: Konc Dani Durbints. a sógor: Kőhalmi Jenő özv. Rezedáné Citrom Kati: Deutsch Janka Marisa: Piukovics Manci Kátsa: Szabó Marci . I. filmfelvonás Lependen, Göre Gábor falujában vidám szüreti mulatozásra készülnek az emberek. Göre Gábor, Durbints sógor, meg Kátsa cigány is készülődik a szüretre, amelynek egyik fénypontja, hogy azon a falubeli uraság, a gróf is megjelenik. A szüretelők között ott van egy Rezedáné nevű takaros menyecske is, aki házvezetőnő, lejött látogatóba rokonaihoz. Az özvegy Durbints sógor rövidesen nagy érdeklődéssel viseltetik a menyecske iránt, azonban ebbeli érzelmeit nem meri kifejezésre juttatni. Ugyancsak a szüretelők között van Jani, a fiatal lepéndii legény, aki Suboticán, valami titokzatos uniformisban szédíti Göre biró ur leányát, Marisát. A szüreti mulatság vidám hangulatát egy szomorú esemény zavarja meg. Megdöglött a falu bikája. I. színpadi felvonás Göre bíró ur. mint a község feie, felelőssége tudatában szomorkodik. Azon tanakodik Durbintssal, hogy miképpen kellene pótolni a drága tenyészállatot, amikor Martsa, aki Jani miatt mindenáron akar Szuboticára menni, azt proponálja, hogy ott a tenyészállatkiállitáson vegyenek egy bikát. Durbints sógor helyesli, mert Rezedáné után az ő szive is Szuboticára vonzódik és ilyen előzmények után a kis társaság megérkezik Szuboticára. II. fllmfelvonás Szuboticán mindenekelőtt megkeresik Janit, akiről kitűnik, hogy a titokzatos uniformis alatt egy omnibuszkalauz szive dobog. Miután azonban a Janit Göréék katonának vélték, hát előbb a kaszárnyában keresték, ahol tévedésből újoncoknak nézik és beöltöztetik őket. A mundértól aztán hosszú viszontagságok után sikerült megszabadulnak. Ezt megelőzően Göre Gábor, Durbints és Kátsa a tenyészállatkiállitást keresvén elkerülnek egy futballmérkőzésre is a Bácska pályára. II. színpadi felvonás összetalálkoznak Rezedánéval, Göre a szégyenlős Durbints részére megkéri Rezedáné kezét, egyben abba is beleegyezik, hogy Janit hazaviszik Lepéndre és összeházasítják Marisával. Martsa—Rezedáné—Kátsa Kátsa: Ha az asszony tátja száját, elhúzom én a nótáját! Ihajla! Rezedáné: Aki az urát szereti,, az a botot kineveti! Ihajla! Martsa: Ha megüt, hát azt se bánom, Csak nékem is volna párom! Csuhajla! Ihajla csak nékem is volna párom! Ihajla! Rezedáné: (Azt hiszi a jámbor lélek, hogy én a veréstől félek. Hog ha megüt, visszavágom, ha megharap, visszarágom, Ha megölel, ha megcsókol, egye fene, azt se bánom), Martsa: Én is megfogadom szentül, hogy nem ijedek meg kendtül. Ha a düh bennem fellázad, felfordftom én a házat S ha megcsókol, egy csók helyett, visszaadok kendnek százat. Kátsa: (Kerepel az asszonyféle, még a csendőr se bir véle. Kertek alján botot vágok, ha nem lősz csönd, szép virágok, Ahun ráncot vet a szoknya, Isten uccse, odavágok. A kalendárium mondja, hogy a kolbász főive 16.) Martsa: Azt is mondják hallja leiköm, hogy a disznó ölve jó. Rezedáné: A dió meg törve jó. Kátsa: A jány mög ölelve jó. Együtt: (De az asszony) Az, bizony csak verve jó, Az asszony csak verve jő, (az asszony) csakis verve jó, (Az asszony) csak verve jó ! Durbints—Rezedáné Énekes táncos jelenet a Göre filmszkeccsben I. Durbints: Hallja kend Rezedáné leiköm, Van énnéköm otthon egy kis telköm, Azon vagyon egy kis házam, Kemencém is, hogy ne fázzam. Ágyam is van hová bújjak. Ha eljön az este, Rezedáné: Mi kéne hát Durbints gazda? Durbints: Egy takaros, drága kis mönyecske. Rclr.: Ha az öreg szívben néha megpezsdül a vér, Az embör igy egymagába, hajtófát sem ér, Rezedáné: A szerelőm kínos átok, Durbints: Hát hogyha még szoknyát látok! Rezedáné: Mi történik akkor kenddel? Durbints: Piros szoknya, fehér pendej! Rezedáné: Abbu gyün ki a menyecske fehér lába szára, Durbints: ögye fene, be szép jószág Együtt: Csakhogy hóttig tartó fogság (lössz annak az ára.) 2. Rezedáné: Hallja e kend Durbints gazda leiköm, Biz énnéköm nincsen semmi telköm, Nincsen selyöm ruha rajtam. De forró a piros ajkam, És rokolyám nem kanavász, Csak egyszerű kendör. Durbins: Mi kéne hát Rezedáné? Rezedáné: Hát egy dörék, jóravaló embör.
