Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-18 / 136. szám

1927. május 18.

5. oldal

NOTESZ

Előkelőség. Önagysága visszavonult életet élt. Soha nem ment el a vásárcsarnokba, soha nein látták öt a konyhán.

*

Hiúság. Min volt-e, valóban? Arra nem gondoltatok, hogy a hírnévben csak narkotikumot keresett a zsenialitás kínszenvedése ellen?

#

Század. A tizenkilencedik század lángelméiről sorra kimutatta az elemző lélektan, hogy örültek voltak. És nem akadt, aki igy tette volna fel a kérdést — micsoda gyalázatos, embertelen század lehetett, aminek lángelméi sorra megörültek?!

#

Nevetés, az egyetlen dolog a világon, a mi nem nevetséges.

*

Igazság. A legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát.

Isten. Kell valakinek lenni, aki az embert embernél jobban megérti.

*

Freudizmus. Igen, igen... mindez nagyon szép és nagyon igaz. Hogy a szerelmet, a bennem szorongó vágyat öntudatlan adottságok determinálják. Hajlandóságaim szabják meg, ki tetszik nekem és ki nem — meg kell figyelni magamat, ha tudni akarom, miért vonzódom ehhez, vagy ahhoz a nőhöz, miért tetszik ez vagy az? Sajnos, az egész dolog légüres térben mozog, egy nagyon egyszerű oknál fogva, amit a közmondás igy ir körül: Kettőn ál! a vásár! A lélekelemzés elfelejtette azokat a feltételeket kutatni, amiknek alapján én tetszem, vagy nem tetszem másnak. Csak a szerelem törvényeit keresi, figyelmen kívül hagyja a szerelem keltés törvényeit — pedig nyilvánvaló, hogy vannak férfiak és nők, akik tetszem tudnak, függetlenül a másik fél szerelmi habitusától. Egy szép asszony mondta minap jelenlétemben az idegorvosnak, aki lélekelemző álomfejtéssel próbálta megmagyarázni neki önmagát: »Tudja, kedves doktor ur, egyelőre jobban szeretek álmokat kelteni, mint álmodni-*. Mondhatta volna igy is: »Nem akarom magamat ismerni — elég nekem, ha mások ismernek. Ami pedig a megértést illeti — úgy érzem, tökéletesen megértett az, akinek tetszem«.

Cigányzene. Rémes, ez ellen kellene már tenni valamit, ez ellen a kávéházi kényszermuzsika ellen! Sehová nem menekülhet az ember — minden kávéházban muzsikálnak , nem lehet beszélni, gondolkodni, pihenni — kalapáccsal verik bele a fülbe a hangokat, akár tetszik, akár nem, visszaélve a természet gondatlanságával, ami elfelejtett fülzárókészüléket teremteni a hangok ellen. Deprimált leszek, ha egy prímást meglátok — magamban csak deprimásoknak nevezem őket.

*

Szólásforma . Kukac ur nagyon leverten ült mellettem a vendéglőben, sürü sóhajtozások közt. Faggatásomra, hogy mi baja, könnyek jelennek meg a szemében, megragadta a kezemet és nagyot fohászkodott. »Kedves barátom, becstelen fráter vagyok én — az a szorongó sejtelmem van, hogy tegnap este, boros állapotban, hihat emeltem a feleségemre«. #

Komikum, Minden komikussá válik amire nagyon odafigyelünk.

*

Filégtétel. Tudja mit — mondta a gazdag ember — igaza van magának. Miért ne legyen igaza? Egyebe sincs.

#

Ez is valami. — Nem voltál a fogor? vosnál?

— Nem tudtam elmenni. Nagyon fájt a fogam.

dk

A türelem rózsa! terem. Egyebet alig

Kompromisszum. Milyen ostoba gőgelbizakodottság! Hogy nem kötünk kompromisszumot! Az egész szerves élet a világűrben létező — 250-töl + 10.000 fokig terjedő hőmérsékleti lehetőségek] körül 70—80 foknyi kilengés sziik ki? feltételei közt huzza össze magát: ezen alul és fölül nincs élet a világon. A hott-BÁCSMEGYE3 NAPLÓ

testünkben több ellenállás van minit bennünk — a krematóriumban íOOO fok meleg kell hozzá, hogy megadja magát és porrá váljék — a lélek már negyvenkét foknál elhagy bennünket.

*

Életbölcscsség. Sok bolondságunk útvesztőjében akkor kezdünk világosan látni, mikor a magunk számára nem sókat ér már a bölcsességünk. Hatvanéves korunkban jövünk rá, mihez kell kezdenünk a fiatalságunkkal — és vannak, emberek, akik életük első okos mondatát a halálos ágyon, vagy a végrendeletükben mondják el.

*

Divat. Mit hordanak az idén a nők? Nem tudom. Egyet biztosan nem: gyereket.

Karinthy Frigyes

Az angol alsóház megszavazta a klotürt

A tru~’íásp'irt a .szavazás e ől kivonult az ülésteremből

Londonból jelentik: Az alsóház késő esti ülésén nagy szótöbbséggel megszavazták a kormánypárt klotiirinditványát, amelynek értelmében a szakszervezeti reformjavaslat vitájának tartama alatt a szónokok csak korlátozott ideig beszélhetnek.

Baldwin miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a klotür alkalmazása a jelen esetben elkerülhetetlenül szükséges, mert különben a szakszervezeti reformjavaslatot az őszig sem tudnák tető alá hozni.

A munkáspárt nevében Clynes a klotürjavaslatot törvénytelennek mondoltta és utalt az angol parlamentárizmus évszázados történetére, amely egyetlen precedenst sem tartalmaz a klotür alkalmazására.

A szavazás előtt a munkáspárt képviselői elhagyták az üléstermet, ahol a pártnak csak egy tagja maradt, hogy figyelemmel kisérje a szavazást, amelynek során az alsóház nagy többséggel fogadta el a klotürjavaslatot.

A magyar kormány félhivatalos lapja

a kisantanthoz való közeledés ellen

A Budapesti Hírlap szerint Beire i csehszlovák vezetés alatt

akarja fe’támasztar. a volt monarchiát

Budapestről jelentik: A magyar sajtó alig foglalkozik a joachimstali kisantantkonferenciával. A legtöbb lap csupán arra szorítkozik, hogy a távirati ügynökségek hivatalos jelentéseit leközölje és érdemben csak a Budapesti Hírlap, a kormány félhivatalosa szól hozzá a kérdéshez. A lap »A joachimstali uj célkitűzés« című vezércikkében megállapítja, hogy a kisantant minden eddigi konferenciája érdekesebb volt, mint a joachimstali konferencia, mert — írja a lap — a kis hármasszövetsés tagjai közt fennálló ellentétek soha még Ilyen feltűnően ki nem domborodtak és ennek a szövetségnek a céltalansága soha még igy kifejezésre nem jutott, mint most.

Megállapítja a lap, hogy a hivatalos kommünikék semmitmondó szavakat tartalmaznak és nem sokkal többet mondanak azok a szóbeli információk sem, amelyeket a három külügyminiszter a sajtó képviselőinek adott.

— A konferencián — írja a vezércikk — Benes uj célkitűzéssel jött és ez a célkitűzés az egykori monracbia területén alakult uj államok normá* iis gazdasági viszonyainak helyreállítása.

Ehhez azonban nincs szükség a kisantantra és ebben nincs is semmi ürügy. Ha pedig Benes a gazdasági együttműködés alatt valami uj, eddig nemlétező gazdasági alakulást ért, akkor ennek a gondolatnak alaposn a mélyére kell nézni. mielőtt állást foglalnánk. Akkor hamar rá fogunk jönni, hogy ez az uj eszme tulajdonképpen szintén nem uj, hanem csak más színekkel való átfestése annak a régi alakulatnak, amelyről már jóval Benes előtt megállapították azt, hogy ha nem volna, ki kellene találni.

Ez a koncepció nem más, mint a régi osztrák'magyar monarchia felélesztése, de nem osztrák és nem , is magyar, hanem egyedül csehszlovák vezetés alatt.

Nagyon elhisszük, hogy Benesnek igenis tetszik ez a gondolat és hogy ő ennek a megtestesítésében a kisantantnak, vagy jobban mondva Csehszlovákiának nagy jövőjét látja, de mi magyarok nem kérünk belőle.

Magyarország hajlandó szomszédai bármelyikével a legbarátságosabb

gazdasági megegyezésre lépni, de bizonyára nem fog akadni olyan rövidlátó magyar politikus, aki be’ lemenne ebbe a kisantanttal való együttműködés neve alatt feláflitott csehszlovák kelepcébe.

A Budapesti Hírlap vezércikke politikai körökben élénk feltűnést kelt, mert abban a magyar külügyminisztérium állásfoglalását látják.

Nyomor, bűn, szerelem

Rémdráma a pestvidéki törvényszék előtt

Budapestről jelentik: Nyomorúságos életű munkásemberek sötét bünpörét kezdte tárgyalni kedden a pestvidéki törvényszék. A rémdrámának négy vádlottja vau, egy tettes: Lucska Gusztáv huszonhat éves kőtnivessegéd, két felbujtó: özvegy Gröller Mihályné negyven* két éves munkásasszony és Kovács István ötven éves gyári munkás, végül egy bűnpártoló: Színesük Anna huszonhat éves kiszolgálólány.

Gröller Mihály és felesége rosszul éltek már évek óta. A férj iszákos, goromba ember volt, aki állandóan titötteverte az asszonyt. A rossz bánásmódra azonban főleg az szolgáltatott okot, hogy a férj észrevette, hogy feleségének viszonya van Kovács István gyári munkással. Közben Gröllerék házába jött lakni Lucska Gusztáv kőmivessegéd is és a vele vadházasságban élő Szincsák Anna. Lucska bejáratos lett Gröllerékhez és Gröllerné és Kovács célozgatni kezdtek előtte arra, hogy milyen jó lenne, ha valaki eltenné láb alól az iszákos és brutális férjet. Miután ezek a célzások

nem voltak hatással a kőmivessegédre, az asszony más eszközökhöz folyamodott, szerelmi Ígéreteket tett Lucskának, levetkőzött előtte, ingerelte a férfit. maid ígéretet tett neki, hogy abban az esetben, ha megöli férjét, ruházni fogja, bútort ad neki és ingyen lakást. Ezeknél a beszélgetéseknél sokszor jelen volt Kovács is, aki ugyancsak rábeszélte Lucskát a gyilkosságra, úgy hogy iassankint megérlelődött Lucskában a gondolat, hogy Gröllert elteszi láb alól.

Egy alkalommal, amikor Gröller Lucs* kával és Kovácsai együtt ivott, a két férfi Ieitatta Gröllert, aki abban az üvegházban aludt el, ahol Lucskáék laktak. Gröllerné és Kovács bujtogatására ekkor két szúrással megölte Gröllert, akit később az asszony rábeszélésére meztelenre vetkeztetve elföldelt. Néhány nap múlva azonban kiásták a hullát, egy zsákba gyömöszölték és a pincében ásták el, de ekkor sem volt nyugtuk, onnan is kihozták és a háztól messze egy fa tövében földelték el. A rendőrségen Gröllerné bejelentette férje eltűnését és

a felkutatására irányuló nyomozás nem vezetett eredményre. Lucska Szincsák Annával elköltözött Gröllerék házából és nyugodtan élt tovább, Gröllerné pedig összeköltözött Kováccsal. Már ugylátszoít, hogy a bűntény nem derül ki, a mikor egy névtelen feljelentés alapján a rendőrség 1926. év végén megtalálta az elásott holttestet és letartóztatta a tetteseket, akiket kedden vont felelősségre a pestvidéki törvényszék.

Elsőnek Lucska Gusztávot hallgatták ki, aki sírva vallotta, hogy bűnösnek érzi magát és a vádirat adatainak alapján mondotta el a gyilkosság történetét. Grölferaét hallgatták ki ezután. A borzalmasan csúnya, kócos, dadogó szavú asszony tagadta, hogy a gyilkosságra 3 bujtotta lel I.ucskát és azt állította, hogy tudta ugyan, hogy a kőmivessegéd meggyilkolta férjét és nem tett feljelentést, de tagadta, hogy a gyilkosságra ő bujtotta fel. Amikor szembesítésre került a sor, Lucska a szemébe mondotta, hogy ő bujtotta fel a gyilkosságra, az asszony azonban továbbra is megmaradt tagadása mellett.

A harmadik vádlott Kovács István kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, legfeljebb abban, hogy nem jelentette fel Lucskát. Arról nem hallott, hogy az asszony bujtotta volna fel a gyilkost

A tárgyalást szerdán folytatják és valószínűleg csütörtökön kerül sor Ítélethozatalra.

Varjuhusból

— csirkepaprikás

Hét dinár egy pár rántani való varjú a szuboiicai piacon

A varjú tudvalevőleg mezei madár, feltúrja a vetéseket és az útjába kerülő kukacokat, vagy magvakat jóízűen elfogyasztja. A népdal szerint károgni is szokott a jegenyén és a nép • egyszerű gyermekei Urai pillanataikban hűtlen kedveseikkel hozzák vonatkozásba a varjú károgását. Az idén nagyon elszaporodtak ezek a fekete tolta közgazdászok és a falvak népe irtó hadjáratot indított ellenük. Százszámra lőtték le a varjukat és néhány élelmes tanyai ember arra a gondolatra jutott, hogy értékesíteni is fogja zsákmányát. Behoztak hát néhány kosárral Szüboticára és a hétfői piacon, a kofák és a mészárosok legnagyobb derültségére, árusítani kezdték a hatott varjakat. De hamarosan elpárolgott a jókedvük, amikor meglátták, hogy a piac közönsége valósággal megrohanta a kosarakat. Főleg a szegényebb néposztály, munkásasszonyok és napszámosok vásárolták az olcsó szárnyast, de több hivatalnok-feleség is akadt, akik csupa kíváncsiságból hazavittek egy pár rántani való var jut, ebédelőtti csemegének.

— Azt mondják nagyon jó a húsa — nyilatkozott a variuárusitó gazdálkodó

— én ugyan még nem kóstoltam, de azt mesélik, hogy vetélkedik a gyenge csi- I bével. Es ami a fő, olcsó. Párját hét di; nárért adjuk, míg a korai csirkéért har- I mincöt-negyvcn dinárt is elkérnek.

Az egyik kuncsaft mentegetőzve mondja:

— A háború alatt fóhust is ettünk. Nincsen ebbe szégyellő való. A marhahús kilója tizenhat dinár és kemény. A varnyu pedig majd elomtik a számban.

— És az ura beveszi?

— Tudja is az, hogy mit eszik! Csak azon csudálkozott, hogy ilyen olcsón csináltam csibepaprikást vacsorára.

— Ön is szereti a varjupecsenyét?

—• Ha muszáj. De én inkább beérem egy darab szalonnával, Fő, hogy az emberem jóllakjék.

Az önfeláldozó háziasszony tovasietett. A csirkéskofák szidták a korrkurrenciát, mint a bokrot, életveszélyes fenyegetésekkel árasztották el őket, de hiába, tíz órára a varjak elfogytak az utolsó szálig, mig a serdülő csirkék petrezselymet árultak és megmaradtak. Hétfőn legalább száz fazékban varjuhus Totyogott, de délben, mikor az asztalra került, finom csirlcepecsenye lett belőle, hogy a jó féri megnyalta utána mind a tiz körmét.

Í-J