Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-17 / 135. szám
1727 májú: 17, bAcsmkgyei NAPLÓ 3. oldal HR'PRŰL HRPRR így sírtok ti Sírni... sírni... sírni... Ne a költő gordonkaszavu mély sírására gondoljanak. Ne is a szó lexikális, tudományos értelmére, arra a lelki vagy testi megrázkódtatásra, ami a könnyzacskókra gyakorolt inger alakjában savas nedvet választ ki a megfelelő mirigyekből, bizonyos megkönnyebbülést idézve elő a szervezetben. A pesti argot-nak ez a szava nem fedi pontosan a fogalmat. Azzal a kecsés túlzással, ami egyik legfőbb bája a jassz-nyelvnek, a »sirni« ige egyszerűen annyit jelent pestiü’. hogy panaszkodni, sopánkodni. Ennyit, de ezzel koránt sincs kimerítve a dolog — a --sirás« speciális, pesti valami, pesti ember kell a megérthetéséhez is. »Sirni« azt jelenti pontosabban, hogy találkozom valakivel, megkérdezem tőle, hogy van, mire ö azon kezdi, hogy hát hogy is. lehet ilyesmit egyáltalában kérdezni ezen a hat nap alatt ’elfuserált világon,; amit- a próféta is siralomv&'gyének ne- ’ vez és aho! még külön, speciálisan öszszeválogatctt kinzókamrát szereltek fel kérdezett számára. Hogy ő hogy van?! Rémes,, uram, .rémes élet ez... mit kérdi, hiszen tudja? Most képzelje el kérem, égy olyan üzletágban, mint az enyém.... Pesti valami a sirás, nem is értik meg másutt. Pesten úgyszólván az iMemhez i tartozó, konvenció, hegy az ember sir-; ion és sajnáltássa magát a másikkai — j valami vigasztalásféle akar ez lenni ta-! Ián, abban a föltevésben, hogy a másik-1 nak is rosszul megy. ta’án némi örömet! tudok okozni neki azzal, hogy én vi-j szont mégdögiörn, látja, legyen boldog, hogy nem kell cserélnie veknii. Bár, ki fújja. Amerikában, mondják, éppen e’ic :tkező . az. előírás. Ott kötelező az óp-j f r.iizmus, az állandó jókedv, az önbi-; ■■ .;nr, tagy'>gásá — oM öngyilkosság1 r’t t egy félórával a -how d ; you do?.« kérdésre mind a ha: minikét fogát meg l'Cl mutatnia az embernek és azt kell; i'-'-Klani, hógv »g’orious«, ami körű'-; hí ül‘ annyit ót : »dicsőén! fejedelmien!«J N: ni tudom, mehlk ér többet, lehet,! hogy a pesti ember sírása nem is any-j nyira v'gasztalás. mint inkább védeke- j zés. nehogy a másik kérjen tőlem itala-1 m t — viszont az is 'ehet, hogy az anie-! rikai erfús* nem biztatás és serken-, tés, hanem annak a felismerése, hogy azj élet nevű birkozóversenyben nem jó do- j log o’énilni n gyengeségünket, ha nem! akarjuk, hogy pont ott vágjanak ku-; pán, ahol fáj. Persze, lehetne egyszerűen udvaria-1 san is felein: a hogy van?« kérdésre, ! de hát hozz ászoki un k a régi zsidó válaszhoz: »Wie sols gehn? Schlecht!« Csak Pesten születhetett meg az a vicc, arról -zz emberről, aki fájdalmasan Ic-j gvint a hogyiéte után érdeklődőknek.; »Hagyja kérem, rémes! Januárban vet-, tem egy osztálysorsjegyet, kihúzták fő- ] nyereménnyel... februárban vöröske-j resztest, azt is kihúzták főnyeremény* nyel... márciusban egy német sonsje-1 gyet, azt is kihúzták főnyereménnyé'...« j »Micsoda?! Hát mi itt a rémes?!« »Várjon csak — ez márciusban volt — és azóta, mintha elvágták volna!« A bankigazgatót, ha megkérdezed, hogy ityeg a fityeg, olyan sírásba kezd, hogy öt perc múlva zavartan kutatsz magadban valami elfogadható forma után, amivel felajánlhatnád neki utö'só tizpengösöd felét. Aztán próbálod gyáván vigasztalni, de vezérigazgató ur, hiszen közgazdasági Szakemberektől azt hallom, l'togy a trésorok zsúfolva vannak ... és éppen az önöké... H a, barátom, hát persze — riá'am éppen az a baj! Belet ülünk a zsírunkba! A színigazgatóhoz boldogan rohansz fel, ná, végre,*gratulálhatsz neki. száz! táblás házat csinált. Sirva fogad. Ah drága barátom... Ilyen darabba! Nem igy képzeltem én. valamikor. . Maga tudja, hogy idealista vagyok. . Remekműveket szerettem volna előadni .. dehát, ebben a sivár korszakban, ajtói minden elrrhad. tönkremegy... Or átutalás helyett részvétedet vagy kénytelen kifejezni, amiért nem játszhatja Kanttól a Tiszta Esz Kritikáját. A primadonna nem bírja a strapát. Pihenni szeretnék én, édes fiam — ha maga tudná, hogy fáraszt engem a hajlongás, hogy fáj a taps — istenem! egy kis falusi ház hogyishívjákja alatt... Egy drámai szerzőt szólítottam meg minap. »Hallom, .övő Héten 'esz a századik előadása a darabodnak!« Fájdalmasan nézett rám, nagyot sóhajtott. »Ugy-e? Századik? ... Már a századik!... Hogy múlik az idő... Öregszünk ... Megyünk a sir felé ...« Van, aki azon sir, hogy nem hagyják élni. Ha aztán beugrik a Dunába és a rnentöcsónak kihafóssza, sirva eszi a máját szegény halászlegénynek, hogy öt nem hagyják meghalni. Ez Pest. Mindenki sir. Hallatlan város, kérem, rémes egy város, utálatos város, elviselhetetlen... ki kell vándorolni... Kérem, egy ilyen város, aminek ilyen humoristája van, mint én, nem átall folyton sírni... Persze, hogy itt tönkre kell menni a humoristának ... sirni tudnék, hogy hogy megy neki... dehát az hagyján, az rendben van, ha a humorista sir — de hogy mi az ördögöt sir a iirai költő, aki fényesen él. akit tisztelet és becsüíés vesz körül, amiért sir?! Ugyan, mit sir?! Hiszen neki hivatalból szabad sírni! Hát akkor mit sir?' Karinthy Frigyes Középeurópai Locarnót akar a kisantant A külügyminiszterek nyilatkozata a joachimstali koníerencia után — Mitilineu expozéja a kisaní nt viszonyáról az európai államokhoz — A kisantant-államo ; elsősorban gazdas gi együttműködést óhajtanak Magyarországgal — Marinovks külügymin szter szerint ma is fennállnak azok az okok, amelyek a kisantantot létrehozták — Buies a kisantant céljáról Végétért a kisantant-konierencia ; Joachimstalból jelentik: A kisantant- 1 államok külügyminiszterei vasárnap utolsó tanácskozásukon elhatározták, hogy a kisantant legközelebbi konferenciája a Népszövetség szeptemberi ülésével egyidejűleg Géniben lesz a rákövetkező konferenciát pedig 1928 tavaszán Románia területén fogják megtartani egy később meghatározandó helyen. A vasárnapi ülés után a három külügyminiszter megjelent a Rádium Palace-hotel nyitott üvegverandáján, hogy az egybegyült nemzetközi hírlapíróknak felvilágosítást adjanak tárgyalásaikról. Mitilineu román külügyminiszter expozéja Elsősorban Mitilineu román külügyminiszter beszélt francia nyelven és körülbelül húsz percig fartó expozéban beszámolt a kisantantnak az egyes európai államokhoz való viszonyáról. Kifejtette, hogy a joacljimstali konferencia ismét bl* z'ryság jt tett a kisantant kebelében uralkodó összhangról. A kisan ant-államokat lojalitás és őszinte barátság szálai fiizik egymáshoz. A kisantant létezik és lécezni fog. Fennállásának alapja a békeszerződések, a status quo és a Népszövetség eszméjének fenntartása. A kisantant három külügyminisz.ere teljesen egyetértett az európai politikai helvzet megítélésében és most ez a konferenc’a még jobban megerősítette azt a viszonyt, amely a három államot hét év óta egymáshoz kapcsolja. Elsőnek Franc'aországot említette a román külügyminiszter, mint amelyhez a kisantantot barátság fűzi és amellyel a legszivélyesebb viszonyt ápolja. A kisantant államokat külön és együttesen is a lojalitás köteléke kapcsolja Angliához és Olaszországgal is nagyon szives viszonyban él Románia — mondotta Mit'iineu. .ki egyszerre meglepő módon csupán Romániáról beszélt. A román külügyminiszter azonban észrevette, hogy ez a kijelentése nagy 'eltűnést keltett, mer: eddig a kisantant három államáról szólt és sietett hozzátenni, hogy csak Románia nevében van joga nyilatkozni. Mitilineu azután azzal folytatta, hogy Németországgal különböző gazdasági, kérdések vannak függőben, de a német birodalommal való viszony semmi kívánni valót nem kegy hátra. Közép- Európában a legjobb viszonyt ápoljuk Ausztria irányálmn — folytatta a román külügyminiszter — és a legnagyobb örömmel konstatálhatjuk, hogy Ausztria él és bizonyságot tesz életéről. mely napról'napra jelentékenyebbnek látszik. Ez a vitai'tás örömmel tölti el a kisantantot és megerősít bennünket abban a meggyőződésben, hogy Ausztria ntprólnapra nagyobb jövő elé megy. A Dunabizottság is elhatározta, hogy székbe- j lyét Bécsben fogja helyezni. A román külügyminiszternek ezek a Szavai igen nagy feltűnést keltettek, mert olyan nyíltan hangoztatta Ausztria életképességét, hogy az majdnem állásfoglalásnak tekinthető Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozása ellen. Feszült figyelem közben tért rá ezután Mitilineu román külügyminiszter a magyar kérdésre, amelyről a következőket mondotta: — Ami Magyarországot illeti, nekünk őszintén ki kell küszöbölni azokat az ellentéteket, amelyek köztünk vannak és hivei vagyunk annak az ideának, a melyet általában középeurópai Locarnónak szoktak nevezni. Ezt a Locarnót a fennálló szerződések alapján kell felépíteni A magam személyére nézve én nagy barátja vagyok a középeurópai államok gazdasági együttműködésének, ami azonban ezt megnehezíti, az a következő: Ml a kisantant államai, nem nyertük mindig azt az impressziót, hogy Magyarország ugyanolyan véleményen van, mint mi. Különösen áll ez a szerződések tiszteletbentsrtására és a status quo fenntartására. Hogy Magyarországgal együttműködésbe lehessen jutni, az elsősorban gazdasági téren lehetséges, mert a ta-Marinkovics Voja jugoszláv külügyminiszter vette át ezután a szót és rövid francia beszédben ismertette azokat az okokat, amelyek a kisantantot hét év előtt megteremtették, hangsúlyozva, hogy ezek az okok ma is fennállnak. Hangoztatta, hogy a kisantant fennmaradása életsziikség nemcsak a bárom államra néz* ve, hanem aktuális politika szempontból is. A joachimstali konferencián kölcsönösen tájékoztatták egymást a külügyminiszterek és elhatározták, hogy továbbra is vállvetve , fognak dolgozni gazdasági téren és igyekeznek a szomszéd államokkal is együttműködni. Két érdekes kérdést intéztek ezután Marinkovics külügyminiszterhez az újságírók. Az egyik kérdés az volt. hogy foglalkozott-e a kisantant-konferencia a Habsburgok Magyarországon való restaurációjával, amire a külügyminiszter a következőket válaszolta: — Kijelenthetem, hogy a magyar királykérdés nem volt napirenden és egyáltalán nem aktuális. Az újságíró erre közbevetette, hogy a sajtó élénken foglalkozik ezzel a kérdéssel. — Mi azonban nem vagyunk újság Írók — válaszolta Marinkovics élénk derültséget keltve. A másik kérdés, amit Marinkovicshoz intéztek az volt, hogy a joachimstali konferencia következtében adott-e uiabb utasítást a római jugoszláv követnek?' pasztalat szerint az a legjobb nt a politikai megértéshez. Egyáltalán nem akartaim titkolni azt az őszinte örömet, amit bennünk keliett az, hogy Magyarország kilépett eddigi izoláltságából. Végül hangsúlyozni kfvánom még, hogy a kisantant mindig egyetértőén fog eljárni Magyarország irányában. Még megjegyezte a román külügyminiszter, hogy a kisantant minden egyes tagjának szabad keze van. hogy állást foglaljon Szovjetoroszország elismerésé* ben, végűi pedig felkérte az újságírókat, hogy intézzenek hozzá kérdéseket Egy német újságíró aziránt érdeklődött, hogy milyen álláspontra helyezkedik a kisantant Ausztria csatlakozásának kérdésében, amire Mitilineu a következőket felelte: — Ez a kérdés nem tartozik a nap! kérdések közé és egyáltalában nem foglalkoztunk vele, de annyit mondhatok, hogy mi ebben a tekintetben is egyetértünk arra nézve, hogy a kisantant milyen álláspontot foglaljon el. Egy másik ujságiró a tiranai szerződéssel kapcsolatban intézett kérdést a román külügyminiszterhez, aki erre csak a következőket válaszolta: — Románia szövetségese Jugoszláviának és továbbra is az log maradni. — Nem — felelte Marinkovics külügyminiszter határozottan — semmiféle j utasításokat nem adtam. Benes a kisantant konstruktiv és oozltiv munkájáról Végül Benes csehszlovák külügyminiszter adott rövid nyilatkozatot az újságíróknak. Kijelentette, hogy a kisantant marad az az államalakulat, a melynek lennie kell: államok szövetsége, amelynek misz" sziót kell teljesíteni, még pedig konstruktiv és pozitív missziót, úgy gazdasági, mint politikai téren. Végül hangsúlyozta Benes, hogy a kisantant mindig őrködni fog, hogy a szerződéseket respektálják és hogy a béke biztosítva legyen. Ezekkel a külügyminiszteri nyilatkozatokkal a kisantant-konferencia véget is ért. nai—n—uiBMBB» 5-gaam^ FOGÁPOLÁSI , mindenkinek! 1 f A száj és a ogak rendszeres fi I ápolása és tisztántartása egyike I az első szabályoknak a betegsí'- ■ a géz megelőzésére. Egészségesnek 1 J kell maradni, hogy dobozhassunk I I és kereshessünk. Használjon a B jg napi fogápolásboz 1 4864;3 PEBECO -fogpasztát a Marinkovics kü ügyminiszter a magyar és olasz kérdésről
