Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-15 / 123. szám
22. oldal, 192 7. máius 15. BÁCSMEGYEI NAPLÓ A SASFIÓK TITKA Napoleon fia osztrák herceg lesz A történelemnek kevés alakja izgatta annyira a költők és népek fantáziáját mint Napoleon szerencsétlen véget ért fia, Reichstädt szomorú hercege. A Sasfiók figurája köré fonódott legendák között ma már alig lehet mégtalálni a valóságot. Ezért kétszeresen szenzációs értékkel bir az a dosszié, amelyet a bécsi császári udvar titkos levéltárának hét lakat alatt őrzött kincsei között most felfedeztek. Egykorú udvari krónikák, levelek, jegyzőkönyvek, okmányok és — számlák követik a Sasfiók bácsi életét és ezek a dokumentumok nemcsak hiteles megvilágításba helyezik Napoleon császár fiának, a Római királynak, az osztrák hercegnek életét és halálát, hanem döbbenetes erővel bontakozik ki az elsárgult papirosok közül a. hontalan fiatalember tragikus élete és misztikus halála. # Mint »Róma királya« született, »II Napoleon császárrá« kiáltották ki, aulaikor apja utolsó kétségbeesett kísérletét tette, hogy megmentse a trónust. A párisi béke Paairma hercegévé tette, néhány év mulvaa Reichsiadti herceggé degradálják. Ezt a nevet nagyapjának I. Ferenc császárnak egy szinte ismeretlen csehországi birtokáról kapata Mint Reichstadti herceg halt meg. Már ezek az állomások is mutatják mily viharos volt ez a 21 esztendeig tartó élet. Pedig a nevek csak külső jelei, mérföldkövei egy emberi sorsnak amelaynek mélységes tragédiája egyedül áll a történelemben. Amikor megszületett, öt világrészen ünnepelték, mint egy most kialakuló uj világbirodalom trónjának várományosát. Bölcsőjéhez fejedelmek siettek kitüntetéseket és ajándékokat küldeni. Nyolcnapos korában nagyobb udvartartása és nagyobt jövedelme volt, mint az utolsó neme' császárnak hatalma teljében. Mindent elvettek tőle. A világbirodalom trónusát, a császárságot, a pármai hercegséget. Elszakították apjától, anyjától, boldog gyermekségének kisérőb tői, francia nevelőitői és szolgáitól. El< vesztette a szabadságát, az anyanyelvét, még a nevét is. A gyermek, aki a keresztségben a Napokon nevet kapta Franz névvel irta alá leveleit és osztrák uniformisbana temették el. Édesapja, amikor az ellenséges csapatok már Párist fenyegették, ezt irta testvérének, Bonaparte Józsefnek, akit a felesége és fia védelmével bízott meg»Inkább elviselném a tudatot hogy a fiam megfojtva a Szajna fenekén fekszik, mint hogy Bécsben osztrák herceggé neveljék«. Földi pályájának 21 esztendejéből a kis Napokon tizennyolcat töltött Bécsben és csak hármat Franciaországban Természetes tehát, hogy a bécsi Házi Udvari és Állami Levéltár mérhetetlenül gazdag aktákban és dokumentumokban, melyek a fiatal herceg sorsáról szólnak. Az inatok nemcsak a Bécsben töltött tizennyolc évre. hanem a három párisi gyermekévre is vonatkoznak Mária Lujza sürii levélváltásban álott atyjával, I. Ferenc osztrák császárral és Napokon gyakran irt császári apósának. A római király születését Napokon hosszú, sajátkezüleg irt levele jelenti be. A levelet Napokon már néhány órával a gyermek születése után irta és külön futárral küldte azt Becsbe. A francia eredeti levél szövege fordításban igy hangzik: Kedves Testvérem és Apósom! Tegnap, 19-én 7 órakor délután a császárné kéretett, hogy látogassam meg. A Chaiselonguen fekve találtam akkor érezte az első vajúdási fájdalmakat. Este nyolc órakor tefeküdt és ettől fogva reggel hat óráig erős fájdalmai voltak, amelyek azonban egyáltalán nem siettették a szülést mivel inkább oldalfájásai voltak. A szakemberek úgy gondolták, hogy a szülés csak 24 óra múlva következik be, ezért hazaküldtem az udvart . és azt mondottam a szenátusnak, a városi képviselőtestületnek és a párisi klérusnak, akik szintén a palotában gyülekeztek, hogy egyelőre visszavonulhatnak. Ma reggel S órakor izgatottan berohant hozzám a szülész és jelentette, hogy a gyermek oldalt fekszik, a szülés rendkívül nehéz lesz és a gyermek élete a legnagyobb veszélyben forog. A csőszárnö, dacára annak hogy a fájdalmak rendkívül elgyengítették, végig azt a bátorságot mutatta, amelynek már oly sokszor adta bizonyságát Kilenc órakor, mikor az orvosi fakultás kijelentette, hogy nincsen több veszteni való perc, a legnagyobb óvatossággal, de kitűnő sikerrel lefolytatták a szülést A gyermek kitünően érzi magát és a császárnő is jól van, mint ahogy az ő állapotában lehetséges. Már aludt egy keveset és valami táplálékot is vett magához. Ma este 9 órakor királlyá kenik fel a gyermeket Tekintve, hogy a keresztelőt hat hét múlva akarom megtartani, megbíztam kamarásomat, Nicolai grófot, aki ezt a levelemet átadja, hogy kérje fel Felségedet, vállalja unokaöcscsénél a keresztapái tisztséget. Felséged nem fog kételkedni abban, hogy örömömet, amelyet az esemény okozott erősíti az a gondolat is hogy ez megörökíti a bennünket egymáshoz fűző köteléket. Imádkozom Istenhez, hogy önt. kedves Testvérem és Apósom, szent védelmében megtartja: Páris, 1811 március 20 Császári Felségednek mindig jó testvére és veje N a mole on. Harminc éves volt már Tóbiás, mikor rájött, hogy nem ér semmit a7. az újságírás« amit ő wakorol. Az emberi élet úgyis tele van hazugsággal, miért támogatni ezt a törekvést? Kezdett undorodni önmagától, aki frázist hazudott frázis után s fogadalmat tett, hogy csak igazat ir. Ezekből közli az önök alázatos szolgája a következő szemelvényeket. # — Személyi hír. Városunk képviselője ma néhány napi pihenőre hazaérkezett. (Hogy ez kit érdekel, azt magunk is szeretnők tudni. Miért közöljük mégis? Fgvszeriien azért, mert a képviselő ur nagyon szép levélben fölkért rá bennünket, sőt ha szó szerint adjuk közre a sajátkezüleg Írott hirt. akkor benne maradt volna a képviselő ur »közszeretetben álló« jelzője is ami mindenesetre túlzás) # Betörés Keszeg Imre lókötőt ma reggelre ismeretlen tettesek kifosztották. A rendőrség jegyzőkönyvet vett föl az esetről s nyomban irattárba helyezte az aktát, várva a véletlent, vagy a besúgót, amely kézrekeriti a tolvajt (Egyúttal bejelentjük, hogy a rendőrség erélyes nyomozásáról szóló frázissal szakítottunk. A rendőrség csak a részeg emberekkel szemben erélyes) * — Halálozás. Kovács Pálné, az aranyozott bronzkereszt tulajdonosa, a jótékonysági egylet elnöknőie. meghalt. A hozzánk beküldött kommüniké áradozva emlékezik meg nemes szivéről, ami a király figyelmét sem kerülte el. Ebben csak annyi a tévédé^, hogy a megboldogultnak az ura hónapokig gyilkolta a főispánt, mig az végre megcsinálta az előterjesztést a kitüntetésre. Éppen választások előtt állottunk ugyanis, Kovács Pál pedig kezdett ellenzékieskedni. Egyébként száz dinárt adunk annak a szegény embernek, aki Kovácsnétól bármikor Napoleon bukása után nemcsak a hatalmat vesztette el. hanem megszűnt férj és atya lenni Szolgálatkész- jogtudósok szorgalmasan iparkodnak bebizonyítani, hogy a Mária Lujzával kötött házassága ezer oknál fogva érvénytelen már csak azért is. mert az első feleségétől. Jozefinától való válása nem történt a szokásos formaságok között Ezenfelül a Bécsben kötött per procura házasság egyházi ogilag megtámadható, mivel a Mária Lujzával kötött házassága a párisi esküvő előtt már de facto konsumáltatott stb A bécsi udvarnál ennek a szívesen látott togk,forgatásnak a legmesszebb mértékben levonták a konzekvenciá-t. Mária Lujza nemcsak, hogy nem volt már Napoleon felesége, hanem az aktákban állandóan a következő néven szerepelt: «Őfelsége Mária Lujza főhercegnő«. Ugyanez történt Napoleon fiával is. Ebben az időben már csak azi anyjának a gyermeke volt, az apja egyszerűen nem létezett. A bécsi titkos levéltárban őrzik egy különösen szellemes jogtudós szőrszálhasogatását, amely élénk fénnyel, ha nem is mindben logikusan, világit bele ebbe a nagyon misztikus és bonyolult ügybe A fejtegetésnek a cime a következő: »LA MÓRT CIVILE DE NAPOLEON BONAPARTE,« Ezt az iratot I. Ferenc császár számára szerkesztették és ő azit szívesen vette. A szerző igvekszik bebizonyítani. hogy Napóleonnak a bécsi kongreszszuson a .szövetkezett hatalmak által történt kiközösítése által Napóleonnak már életében bekövetkeztek halálának összes magánjogi következményei. Nem csoda, hogy Napoleon édesanyja. Madame Mére ezek miatt a machinációk miatt végképp elkeseredve, gúnyosan i egvezte meg, hogy Ausztria császára ezek szerint a leányát metreszül adta fiának. egy fityinget is kapott. Eljegyzés. Topf Manó külvárosi szatócs eljegyezte Hold írónkét Szakálfíöbényről. (Toptot, aki húsz dinárt Ígért, ha nagykereskedőitek írjuk, kidobtuk a szerkesztőségből. Mégis csak szemtelenség, hogy valaki húsz dinárért akarjon rangot szerezni!) # — Ünnepelt adóvégrehajtó. Börtön Andor adóvégrehajtót abból az alkalomból, hogy huszonöt éve működik közpályán, meleg ünneplésben részesítette az előkelő társadalom, amely a banketten emelkedő hangulatban a hajnali órákig egytryiitt maradt. (Ezt a hirt igy küldte be hozzánk Bőrböri ur fia.) Az ünneplés voltaképpen négy végrehajtó együttes lumpolásává zsugorodott össze. Egy vak harmonikás a »nyúzzad csak, nyuzzad csak’keservesen« cimü népszerű közdalt játszotta, majd éjfélkor tányérozásra indulva, leköpte az ünnepeltet, mivel az azt mondta: — Mit akar? Hiszen csak most jöttem! . Társadalmunk előkelőségei egyébként annál kevésbé lehettek jelen, mert nekünk sem társadalmunk, sem előkelőségünk nincsen. * — Tanulmányút. Azt közlik velünk, hogy Viza Ábris tanár, a kiváló történettudós, engedve a kultuszminiszter rábeszélő tehetségének, elfogadott egy külföldi stipendiumot és taiuilmá-'vutra indult. A'kalmat erre legutóbb megjelent és nagy feltűnést keltő könyve adott. Ezzel szemben az az igazt hOgy a könyv még mindig teljes aufldgban, felvágatlanul hever a kiadó padlásán s ott kelt az egerek közt feltűnést. A stipendium Viza Ábris nagybátyjának lelkén szárad. A bácsi osztályfőnök a kultuszminisztériumban s főnökének fogalma sincs róla, hogy mit ir alá. I (‘) Színházi hir. Coulissa B. Mór ál-I dozatkész-szi-nigazgató jól szervezett I társulata már egy hete működik városunkban a nagyközönség hathatós pártfogása mellet. Az elöleges színházi jelentésnek eddig minden pontját beváltotta s költségeit és fáradtságot nem kiméivé hozzia szin-re a legjelesebb színpadi termékeket. A társulat legnépszerűbb tagjai B. Coulissa Mór és neje C, Rövidkey Tusi. a nagy Soubrette, akit I naponta virággal áraszt el a közönség. Mia számos uj costume és díszlet érke« zett. Ajánljuk a színigazgató urat államsegélyre, egyben gratulálunk a nemzetiségi vidéken teljesített kulturmissziójához. — (Elemezzük csak a dolgokat A hirt maga az igazgató irta, ami első sorban a »Soubrette« és a »costüme« szavakból állapítható meg. Ezt ilyen formában már csakis vidéki direktorok alkalmazzák. Ugyancsak megerősíti szerző; ségét az államsegélynek illetlen forszij rozása, nemkülönben az önmagának való I gratulálás. Ilyesmire más nem képes. Az igazgató urnák utoljára három év előtt a sógora gratulált, mikor egy kocsmai verekedésben csak négy fogát verték ki. Mert kiverhették volna valamennyit. Ellenben igaz a hir ama része, amely az elöleges szini jelentést említi. A nyomda, valóban, előlegezte a költségeket. Nem is kapja meg soha. Aztán.... hogy a direktor beváltott volna valamit? Vagy ki? Nem. A társulat tagjainak zsebóráit zálogba csapta ugyan, de nem váltotta ki. A díszletek beszerzésének hire is oda redukálandó, hogy az igazgató tegnap vett kéz alatt egy fűzőt, — mert a hős! szerelmes a régit dugóhúzónak használja, í — továbbá végigsétált a zsibpiac ócska! ruhás osztályán. C. Rövidkey Tusi tényleg kapott a lódoktortól két szál muskátlit. ö a társulat háziorvosa is. — Uj bank. Régen érzett hiány-' ról beszél holnap valamennyi laptársunk, soronkint számitva fel a közleményt. Uj bankról van szó, a mely a tervezők szerint az ipart és a kereskedelmet akarja fellendíteni. Azt hiresztelik, hogy a bank segítséget nyújt a kisembereknek, akiktől betéteket is elfogad mindenkinél magasabb százalék mellett. Álljunk itt meg egy pillanatra. Az uj bank régen érzett hiányt pótol, de csak a Rokonsíein-familiában. Rokonstein Manónak Samu nevű fia ugyanis hiába szerezte meg az ügyvédi oklevelet, a kis kutya se bízza rá a pőrét. Most bankügyész lesz, azaz szerveznek egy bankot, hogy ö ügyész lehessen, különben elfelejti azt a kis tudományt is, ami tiz évi jogászkodás alat nagynehezen bemászott a fejébe. Szeretnők látni azt a kisiparost, aki ezektől a piócáktól egy garas hitelt is kap. De azt a félbolondot is, aki az ismert hamisbukó kincstárra bízza a Lététjeit. Amihez ezek nyúltak, ott mindig szó szerint értelmezték a »régen érzett hiányt.«-- Hangverseny. A »T. A. Sz. Ü.« (Társadalmilag állandóan szereplő iigyefogyottak) közművelődési egyesülete írja nekünk, hogy a város másról sem beszél, mint az ó vasárnapi hangversenyükről. amelyen a szenzációs tehetségű Prützkövi Márta kisasszony több apróságot ad elő Ez a jelentés hazugság. Végighallgattuk ina a várost, de biz ott beszéltek hivatali áthelyezésről, kormányválságról, albán kérdésről, Mussoliniról, Bethlenről, házbéruzsoráról, kifizetétlen számlákról, nyaralásról, szerelmi viszonyokról, cselédmizériákról, csak épp a kisasszonyról nem. Itt-ott szóbakeriilt ugvan, de abban a formában, hogy a nagybátyja házal az érdekében gyűjtővvel, virágcsokorral. Az is magyarázatra szorul, hogy milyen apróságokat ad elő a kisasszony? Egyet éppen hét év előtt adott elő titokban, de az ártatlan jószág hamar meghalt aszkórban. Ez a pár sor csak szemelvény Tóbiás szerkesztő lapjából. Sokkal több hir nem is jelent meg a kiváló sajtótermékben, mert a reformokra szomjas fiatalembert a harmadik napon bevitték a bolondok házába. Az orvosi kar és a társadalom együttes erővel állapította meg. hogy közveszélyes őrült. öreg riporter. CSAK AZ IGAZAT!
