Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-15 / 123. szám
1927. május 15. BÄCSMEGYEI napló 23. oldal A szabad királyi városok utolsó órái Az u] városi törvénytervezet megszünteti a szabad királyi városok jellegét Az uj városi törvénytervezet a szabad királyi városokra is kimondotta a halálos ítéletet: megszűnnek a szabad ktrályi városok, elvesztik több évszázados privilégiumaikat és egyenlő sorba kerülnek más városokkal. A bácskai városok közül Szubotica, Szom bor és Noviszad voltak szabad királyi városok. Újvidék szabadalmi levele 1748-ból származik: Terézia adományozta a városnak. Amikor Mária Terézia került a trónra, a bajor fejedelem, a porosz király, a lengyel király egymásután más és más követelésekkel állottak elő. Az egyik Sziléziát, a másik Ausztriát, a harmadik Stájerországot akarta. Ennyi veszedelemtől fenyegetve ment el Mária Terézia a pozsonyi diétára, melyen a királynő újabb és újabb áldozatokra kérte a magyar nemzetet. A nemesek, a városok, a községek egymással vetélkedve keltek a királynő trónjának védelmére. A »Péterváradi Sánc« lakossága 80.000 forintot ajánlott fel a királynőnek. Ez az áldozatkészség nagyon meghatotta a királynőt, aki 1748 február elsején a »Péterváradi sánc« mezővárost szabad királyi városi rangra emelte. A sziabadalomlevél elismeréssel emlékszik meg a város nagy áldozatkészségéről, a 80.000 rajnai forint adományáról, melyet a háború szükségleteinek fedezésére fordított. A királynőt a közös jót és érdeket is érintő szempontokból és okokból a Duna túlsó részén Bácsmegyében és a Zajlovának nevezett területen fekvő péterváradi kamarai mezővárost királyi hatalommal és tekintélyének teljével szabad királyi várossá emelte...« »s eltörölvén régi nevét, mellyel Péterváradi Sánc és Me- j zővárosnak hivatott, ugyanannak Neo- Planta, magyarul: Uj-Vidégh, németül pedig Neusatz nevet és elmet adunk és j engedélyezünk«. Mednyánszky József királyi biztos j hozta a szabadalomlevelet Uj-Vidégh-re és egyúttal vezette a szabad királyi város első 'hivatalnokkarának választását, mely alkalommal városbiróvá Hayll Ignác, városkapitánnyá Nlkollcs Száva ! (előbb granicsárkapitány a Péterváradi Sáncban), tanácsnokokká Milankovics Pánta, Bogdanovics Sztojics, Radkovics Dávid, Rubetics Lázár, Raskovics Mihály, Sverteczki József, Thyr József, Csamandely György választattak meg. A szabadalomlevél többek közt a következő privilégiumokat adta a városnak: Újvidék az ország negyedik ren-1 dében szavazati jogot és helyet kapott j és ugyanazokat a jogokat élvezte, mint a többi szabadkárályi város. Hatósága és polgárai »gyűjtő névvel az ország való- j ságos és kétségtelen nemese gyanánt j tartassanak« és harmincadmentességet j élvezett. A »szokásos városi útlevelekkel« ellátott polgárok? kapu- és hidvámmentességet élveztek és a város által! »viaszba nyomott pecséttel ellátott title- ■ velek« mindenütt hiteles okiratok gya- j liánt lettek elfogadva. A város határául »e helynek katonai és polgári lakosai által tényleg birtokolt terület« tekintetett. A kincstár által addig bírt jogőkat: »húsfogyasztást, sör- és pálinkafőzés jogát, piaci és vásári helypénzeket, halászati jogot, az izraeliták illetményeit téglaégetési jövedéket és minden földesúri jogokat a jövőben a kincstár helyett bírhassa.« Szent György napján megválaszthatta a »hatóságát« valláskülönbség nélkül, »mindazonáltal csak katholikusokat, görög egyesült és nemegyesülteket«. Érdekes pontja volt a .szabadalomlevélnek, amely a városnak pallosjogot adományozott, »mely szerint a területén esetleg található gonosztevők ellenében büntető joghatóságot gyakorolhasson« »Szabadságában állván kőművesek, által készített pellengért és kiapadót is álliipi...* Megkapta a viras a kegyúri jogot ti kafchalikus és görögkeleti egyházak felett. Megengedte a városnak, hogy az örökösök nélkyl elhalt polgárok vagyona a városra »háramoljon«. A város görögkeleti polgárai által bírt régi kiváltságok épségben maradtak. Megengedte a királynő, hogy Uj-Vidégheíi hetente kétszer, kedden és szombaton hetivásár és évente négyszer országos vásárt tartsanak. Az »idegenre« háramlóit vagyont, ha az Illető a polgári jogokat meg nem sze- j rezte, a város polgárai közt feloszthatta. A ’ város lakossága »minden erőszakos el- j szállásolástól« mentesek voltak. Mindezek a jogok csak a katholikus és gö- | rög-keleti polgárokat illették. Más felekezetű nem volt a város kötelékébe felvehető és ha véletlenül már előzőleg fel volt véve, azonnal törölték. Az uj városi törvény mindezektől a »szabadalmaktól« niegfoszíja a szabad királyi városokat és ha a pallos jog gyakorlásától már rég eliittctett, ami legkevésbé sajnálatos, mégis volt számos olyan kiváltsága, amelynek elvesztése nemcsak történelmi emlékeket rombol le, hanem jogoktól fosztja meg az eddigi szabad királyi városokat. ORVOSI DOLGOK __ai3—» Az egész világ sportol Fényűzés, vagy életszükséglet-e a testedzés? Rövid néhány évtizeddel ezelőtt még szeszélyes hóbortnak tekintették a sportokat és félbolondnak nézték a sportolót. Békés nyárspolgárok érthetetlen- i nek tartották, hogy miért futkározik I annyit a komoly meglett ember, miért ! strapálja le magát, amikor nem is fizet! nek érte semmit, Ugyan mi értelme van és micsoda jóság van abban, ha sikerül a kis gummilabdát az ütővel visszaütni? Vájjon nem okosabb dolog: azt a nagy erőt valami hasznos munkára fordítani? Ebben az időben a női termetet szoros balcsontos fűzőkbe préselték össze és a serdülő leányok egyetlen »sportja« a kézimunka és a harisnyakötés volt. Még egy negyedszázaddal ezelőtt a gimnáziumi tanárok is esküdt ellenségei voltak a testedzésnek. A tornatanárokat lenézték, fölényesen kezelték. A latin tanártól tanultuk tneg hogy csak ep testben lakik ép lélek, de ugyanazon latintanár tiltott el bennünket a tornajátékoktól, a szabadkézi sportoktól, mert szerinte mindez hátráltatta a tanuló, ifjúság tanulmányi előmenetelét. Abban ! az időben a jó tornász történetesen min! dig gyenge tanuló volt, az eminens diáikok nyápicok, nyavalyásak, idegesek, I sápkórosok, véznák voltak. CsödáWfos! képen: az életben ezek.^az ejninens ta- I nulók rendszerint semmire se vitték. A közelmúltban lenézett és elhanyagolt sportok ma már meghódították a világot. A divatok .századjában a legfőbb divat a sport lett: ugyanaz, mint ami volt a régi k'asszikus görögök ideiében. A sportolás olyan régi mint maga az emberiség. Az ősember is »sportolt.« A kínaiak már háromezer évvel ezelőtt felismerték a testedzés ős a mély légvételeket igénylő test-gyakorlatok szükségeségét. A ma sportja tu'ajdonképen csak halvány másolata a régi, k'.aszszikus görög időknek. A régi görögök vezették be először a professzionizmust ugyancsak ők tartottak először fizetett trénereket is. A római császárság alatt a különböző testedzések, kocsi versenyek, párviadalok nagy népszerűségnek örvendtek. A középkori lovagtornák is a testedzés jegyében folytak le. Az u.kori sportok reneszánsza a tizennyolcadik század közepére esik, amikor a svédek dánok a szertornákat és a szabadgyakorlatokat, az angolok és a németek a szabadtéri sportokat vezették be. Ezsrnyoloszázkilencvennégy óta a világ összes kulturállamai, négy évenkinti olympiászokon találkoznak. A testedzés: életszükséglet, amire minden emberi lénynek szüksége van. Kivétel alá csak a szabad levegőn dolgozó fizikai munkások esnek. Sportolásra tehát első sorban azoknak van szükségük, kik a nap legnagyobb részét zártlevegöjü helyiségben kénytelenek eltölteni. Áíl ez az irodában dolgozó szellemi, a gyárban dolgozó fizikai munkásra, a tanuló ifjúságra és mindenkire, akit a kenyérkereset négy fal közé zár. A sportolás nem ismer korhatárt, a bölcsőnél kezdődik és aggkornál fejeződik be. Újabban a sportolást már a csecse* mőknél kezdjük. Célja: a csecsemők izmainak, ízületeinek, csontrendszerének erMitése. A gyermekek testedzése* röl nemrég külön cikkben emlékeztünk meg és hangsúlyoztuk, hogy csak a szülök. a tanítók, tanárok és az Iskola orvosok együttes működésével érhetünk e! kedvező eredményeket. Hogy milyen sportokat űzzenek a felnőttek, azt teljesen az illető egyéniségétől anyagi és társadalmi helyzetétől, lü jlamátó! és korától kell függővé tenni. A különféle sportok közül mindig a szabadtéri sportokat kell előnyben részesítenünk. A szabadtéri sportok edzik az ember szervezetét, felfrissítik idegrendszerét, erősitik az izomzatát. a tüdőket, elősegítik az anyag cserét, a bélmozgásokat. A normális keretek között mozgó sportok erősítik a szivet. A mai tréningrendszer mellett mind ritkábban észlelik az u. n. »sportszivet.« A sportember szive alig nagyobb, mint a nem sportolóé. A tüdőtágaűá.s is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, jóllehet a sportoló tüdejének percenkinti levegő szükséglete egy literről, hetven literre is felszökhetik. A sportpropagandát ma már orvosok klinikusok vették át: rájöttek, hogy az alkoholizmus és a nemi betegségek leküzdésére a sportok propagálása a leghatásosabb eszköz. A sportoknak különben erkölcsnemesitő és jellemképzö hatáiSgk is. van. Elvonja a fiatalság figyelmet az érkölcsrontó szórakozásoktól, éjszakázásoktól, mig a jellemképzés a rivalizálásban rejlik. A szabadtéri sportok közül első he- j lyet az úszás illeti meg, mint amely sport a test valamennyi izmait egyenlően fejleszti ki, de erősiti a szivet s a tüdőket is. Az úszók- j nak bőségesen jut a tiszta levegőből és | a napsugárból. Az úszókra nézve sza- j bály, hogy a gyomor ne legyen tele, a viz hőfoka 18—24° C. között ingadozzék és az egyhuzamban való vizben tartózkodás ne haladja meg a fél órát. Úszók részére elsőrangú sport a vizipoló, a mely' sok ügyességet, leleményességet é.s kitartást igényel. Az evezés az úszással egyenrangú , egészséges sport. Az ideális sportolás minden kelléke meg van az evezésnél: testedzés, mozgás, friss levegő és napsugár. A rögzített padokkal való evezés csak a felső testet erősíti, míg az angol gördüld pr dokkal és kettős evezőkkel való evezés a test összes izmait igénybe veszi. A hegymászás, korcsolyázás és sífutás következnek sorrend szerint. A iö kellékek: friss levegő, testedzés itt is meg van száz százalékban, erősitik a testet, lelket. A »kimerültségről« panaszkodó városi ember kedvenc sportjai ezek: a legdrágább orvosságnál is biztosabban hatnak. Az Angliából importált tenniszezés egészséges, könnyű sport, főelönye, hogy a szabad levegőn űzhető és hogv leköti a játékos figyelmét erősiti a test összes izmait, nagy hátránya azonban, hogy költséges, nehezen hozzáférhető. A könnyű atlétika valamennyi ismert ága: a futás, távoléi magasugrás, gyaloglás, rúdugrás, gát futás, duly, gerely és áiázkeszvetés már a régi görögöknél is hagyon népszerűek voltak. Igazán előnyös csak a passzióból űzött atletizálás lehet, mig a tul-I zásba vitt tréningek, versenyek a szi/I re nagy megterbeltetést róhatnak. Kü[ lönősen veszedelmes lehet a negyvenkét I kilométeres marathonl futás, amely tá- I vo’.ság megfutása már nem egy jeles atj létának került az életébe A futball a legnépszerűbb tömegsport és ha eltekintünk a vele járó súlyos testi sértésektől és a bikaviadalra emlékeztető durvaságoktól: egészséges sportnak mondható. Nagy előnye, hogy a nyár kivételével minden évszakban kültlválható és hogy a legszélesebb néprétegek számára is hozzáférhető, hátránya, hogy csak a tüdőt és a lábizmokat erősíti. A biciklizés az egészségtelen sportok közé tartozik. A biciklizésnél káros: a por belégzése, a test tuleröltetése, a görbe testtartás, a hasi szervek összenyomása és a sablonos lábizomklképzés. Erős ellenszél mellett a kerékpár versenyző teljesítménye elég gyakran kerül »holtpontra.« Gyenge szivüek, öregek, érelmeszesedésben és tüdőtágulásban szenvedők ne kerékpározzanak, vagy legalább is ne versenyezzenek. A szoba sportok csoportjába tartozik a vívás, szertornázás, boxolás, birkózás, amely sportok bár pótolni tudják a téli hónapokban a szabadtéri sportokat, nagy hátrányuk, hogy a tüdők nélkülözik a. friss levegőt és hogy rendszerint csak egyes izomcsoportok fejlődnek ki erősebben, így a vívóknak a jobb karjuk és a combjuk, a birkózóknak a nyakuk és a felső testük, a tornászoknak pedig a »bicepszük« dagad meg néha ijesztő nagy arányokban. A szobatornákat mindig j nyitott ablak mellett végezzük, pormen- I tes levegőben. A szobatornák közül na! gyón népszerű a MüEer-féle testedzés. A felsorolt sportok valamennyiét űzhetik a nők is. A nők számára legalkalmasabb sportok: az úszás, evezés, hegymászás, korcsolyázás, sífutás, tenniszezés, bokki, a vívás és az atletizálás. I Nem felel meg a nő karakterének a futball, a box, a birkózás és a biciklizés. ’ j Minden nő vá'assza ki a maga egyénij ségének, alakjának, hajlamának, fiziku- I mának és társadalmi helyzetének leg! jobban megfelelő sportokat és azokban j tökéletesítse magát. A női sportolás fő! célja: a szórakozás mellett az egészség I és a test anatómiai formáinak megerő- I sitése, a ’ó’ek nevelése. A félreértések ! elkerülése végett alá kell huznunk, hogy a tánc nem sport! A tánc tisztára az erotika szolgálatában ál! és csak arra alkalmas, hogy a lányok e'nyomott szekszusát — tanuk előtt — felszabadítsa. Ha a tánc — sport, akkor a csókolézást és az ölelést is a sportok közé kell soroznunk. De akkor sport a sarkantyú pengetés, a kardesörgetés és az ostorpattogtatás is. Hátra van még az úgynevezett »örege#« testedzése. Azt soha senki se állíthatta, hogy a sportolás kizárólag az »ifjúság« privilégiuma, a fiatalságé. A »fiatalság« nagyon relativ fogalom. Ismerünk koravén, erőtlen, kiélt, kávéházban ii!ő húszéves aggastyánokat és fürge, eleven, rugalmas testre és létekre nézve valóban ifjú meglett korú embereket. Melyikük a fiatal? Az angol profi futballisták közül sokan az ötven felé járnak dé senki se nézné őket harmincnál Idősebbeknek. Az amerikaiak hetven éves korukban még vigan golfoznak, tenniszeznek, az ötven évesek meg fiase-ballt játszanak. Különösen a világhírű úszók és hosszú távfutók között találnak »javakorabeli« embereket. A turisták között közismerten sok az öreg ember. Idősebb egyéneknek csak a mérsékelt sportok és sportteljesítmények valók: úszás, gyaloglás, hegymászás, vívás, golfozás, evezés, miillerecés. Tiltsuk el őket a biciklizéstől és a boxoUstó!. Csakis egészséges szervezetű egyén st«rt*ljoH és a testedzés eélj a, sohase a szervezet megerőltetése, hanem mindig a test erősítése legye». Bt. Műnk Arthur
