Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-15 / 123. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1$27. május 15. „Zsidó nem [ehet magyar“ A kolozsvári szigurancia eljárást indí­tott azok eilen a zsidók ellen, akik magyarnak vallották magukat kül és nem nézhetünk el attól, hogy ezt a kérdést nyilt parlamenti tárgyalás alá ne vegyük, hogy megnyugtassuk az ér­dekelteket. A cél minél alaposabb eléré­se végett kérem, adassák nekem alka­lom, hogy betekintést nyerhessek és számbavételt eszközölhessek az állami .központi statisztikaihivatalhoz a lakos­ság nemzetiségére vonatkozólag beér­­zett anyagba. Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi ma­gyar párt, mint annakidején megírtuk, ‘országos katasztert akart lfésziteni a romániai magyarokról. A kataszter föl­vételét egyes városokban, igy többek közt Kolozsváron is megkezdték, ami­kor a belügyminiszter váratlanul köz­belépett és a további munkát betiltotta azzal az indokolással^ hogy politikai pártnak nem lehet népszámlálást vé­gezni. A kolozsvári szigurancia ezzel egyidejűleg a magyar párt központi irodájában lefoglalta az összeiró-iveket, melyek alapján eljárást indítottak mind­azon zsidók ellen, akik az összeírást vég­ző magyar párti hivatalnokok előtt ma­gyarnak vallották magukat. A sziguren­­cia sorra beidézte a kolozsvári zsidó polgárokat és jegyzőkönyvet vett föl, melyben arra kellett felelni, miért tart­ják magukat magyarnak és nem zsidó­nak. A .szokatlan rendőri eljárásról, mely Kolozsváron nagy megütközést keltett, Osvada polgármester igy nyi­latkozott a sajtó képviselői előtt: — A szigurancia teljesen jogosan járt el és semmi rendkívüli nem történt. A népszámlálás — a nép megszámlálását jelenti, népi eredet szerint és a bel­ügyminiszteri rendelet szigorító intéz­kedéseket helyezett kilátásba mindazok­ra az esetekre, amelyek félreértésekre adhatnak tudatosan alkalmat. A nép­számlálási rendelet .szerint zsidó nem lehet magyar népi származás — ha egy­szer Zsidó valamint nem lehet más népi származás sem. A szenátusban Sándor József magyar szenátor interpellációt jegyzétt be a bel­ügyminiszterhez. Az interpellációban utalt arra, hogy egyes erdélyi rendőr­­hatóságok eljárást indítottak magyar polgárok ellen, mert nem voltak hajlan­dók nemzetiségüket letagadni. — Az országos népszámlálás alkal­mával — folytatja Sándor József — az összeírok teljesen önkényesen és nem az érdekelt fél szabad kijelentése és be­vallása szerint állapították meg a nem­zetiséget. Már pedig a nemzetiség sza­bad’ választása ölyaff‘ polgárjog," mely az egész civilizált világ által el van is­merve. Ezeket köz- és magánjog szem­pontjából nem hagyhatjuk tisztázás nél-E;yszerü emberek rta : Tamás István A tanító ur délről jött, egy bánáti sváb faluból, amelynek lakói örökösen va­gyonra áhítoztak. A fiaikat is ilyen szel­lemben nevelték, tisztelni apjukat, any­jukat, akiktől föld és jószág marad rá­juk. Szép szál legények voltak és lélek­kel és arányos testtel, ami filmstaroknál is ritkaság. Időnkint. ha nagykorú lett egy siheder, szélnek eresztették. Boly­­gott évekig a világban és amikor egy szé napon visszaérkezett, szekérszámra hoz­ták utána a pénzt. Az egészséges szü­lőktől származó csecsemőkre előleget és hitelt adott Wickelhoffer. a jószivil uzsorás. A rizikója kevés, hisz ezek nem tüzes, hetvenkedő legények, nem koesmázók, nem verekedők, a testi kon­díciójuk felett úgy őrködtek, akár a trapezmüvészeik, vagy a birkózók és a huszesztendős fickót felképelte az apja, ha megtudta, hogy a helybeli lányok körül ólálkodik. Egymásközt elvből nem házasodtak. Ezt a törvényt nem véttík kőtáblára, de annál keményebben tar­tották be. Lányaikat vidékre adták férj­hez lehetőleg szerelemből. Az asszony sohasem vitt, a férfi annál többet ho­zott. A virtusuk nem a , bicskában, ha­nem a házasságban merült ki: minél gazdagabb feleséget szerezni maguknak. A szép gyerekek nem voltak válogató­sak. őket válogatták ki a csúnya asz­­szonyok. Akadt itt lecsúszott énekesnő, aki csinos vagyont takarított össze a viharzó évek alatt, elvált asszonyok, akik tüneményes végkielégítést operál­tak ki első férjükből és tüzes, ábrándos leányzók, akik kócsagtollas lovagról ál­modoztak, amilyeneket Farkas Imre oj­­tott beléjük lelki klinikájában és ehe­lyett martalóc sváblegények karmai kö­zé kerültek, könyörtelen rabszolgaság­ba. A tapasztalat azt bizonyítja. Jiogy eltévelyedett nőből lesz a fegpéldásabb Újabb nyolc várost ürítettek ki a Missisippi mentén Százezer hektár cukor ültetvény áll viz alatt Louisianában Beogradból jelentik: A jugoszláv saj­tóban nap-nap után olvashatók olyan nyilatkozatok, amelyek a Németország­hoz való közeledést hangsúlyozzák. Ma­­rinkovics Voja külügyminiszter intim barátja, Jovanovics Jován, a földmives párt elnöke, volt londoni és bécsi követ a napokban a következőket irta: »Németország ma az egyetlen konti­nentális nagyhatalom, amelynek az az érdeke, hogy Jugoszlávia a jelenlegi helyzetben megerősödjön. Ezért termé­szetes volna, ha Németország és Jugo­szlávia között megegyezés jönne létre. Ennek a megegyezésnek kézen fekszenek az alapjai, dé a megegyezés kiépítését Franciaországgal egyetértésben kell el­végeznünk. Egy ilyen megegyezés álap­ján egészen uj kontinentális politikát le­hetne teremteni. A keleteurópai politikát ma az ezekben a kérdésekben teljesen já­ratlan Churchill lehetetlen helyzet elé állította.« A Politika című lapban Franciaország­ról, Németországról és Jugoszláviáról, mint a világbéke háromszögéről írnak. A gazdasági száklapok pedig -szinte na­ponta követelik a Németországgal való intimebb gazdasági kapcsolatok felvé­telét. Newyorkból jelentik: New-Or­­leansból érkező jelentés szerint a Missisippi újabb gátszakadá­sa folytán Cottonport városát végpusztulás fenyegeti. A louisianai cukorültetvények leg­­nagyobbrésze most már teljesen viz alatt áll. A gátak megerősítésén Louisiana államban tízezer ember dolgozik, fáradozásuk azonban telje­sen hiábavalónak bizonyult. Péntek délután százezer hektár cukorültetvény állt viz alatt és újabb nyolc várost kellett kiürí­teni. úgy hogy ezzel a hajléktalanok szá­ma ismét jelentékenyen emelkedett Jugoszláv-német baráti szerződés Egyre fokozódik a német szimpátia Beogradban Ma Beogradban nemcsak Írnak, ha­nem beszélnek is a Németországhoz való közeledés kérdéséről, anélkül, hogy ez ellen még eddig bárki is szót emelt volna. A bizantológiai kongresszus tanácsko­zásai alkalmával a német tudósokat tün­tető ünneplésben részesítették, a Rein­hardt színészek beogradi vendégszerep­lését is nagy lelkesedés kisérte. Az érzelmi momentumoktól eltekintve Jugoszláviát és Németországot a gazda­sági érdekek is egymásra utalják. Jugo­szlávia majdnem minden ipari szükség­letét a külföldön szerzi be, viszont Jugo­szlávia a külföldre viszi az agrártermé­nyeit. Eddig Olaszország vitte a vezető­szerepet a jugoszláv gazdasági életben, de az olasz-jugoszláv gazdasági kap­csolatok a politikai viszony elmérgese­désével megromlottak. Magyarország, Ausztria ipara pedig nem elégséges a jugoszláv piac ellátására. Az utóbbi esztendőkben a német tu­risták ezrei keresték fel a jugoszláv ten­gerpartot. 1926-ban ötvenezer turista közül-tízezer német és tizenötezer osz­trák látogatta Dalmáciát. Jugoszláviában Németországgal szem­ben csak agrár részről hallani panaszo­családanya. Minden asszony hajlamos a házasságtörésre, vagy a kapzsiságra. Itt a pénzéhséget élesztgették bennük és ezek az asszonyok elvakult fösvénysé­gükben még a törvényesen kijáró öle­lést is sajnálták férjeiktől. De ha a száz­­dináros bankónak karja, lába, vére len­ne. úgy habozás nélkül ölébe hulltak volna a legrongyosabbnak is. elnyelték a szomszéd kerteket. Ebből a faluból indult Joseph. Szülei földhöz­ragadt szegények voltak, akiket a tem­plom egerével szoktak párhuzamba ál­lítani. ha anyagi helyzetük felbecsülésé­ről volt szó. A fiút kénytelen-kelletlen tovább taníttatták, hogy ha már házas­sággal nem billentheti helyre az egyen­súlyt. legalább az eszével próbálja va­lamire vinni. * Időnkint ügynökök jöttek a faluba, fényképfelvételeket készítettek a húsz éven felüli fickókról és a kedvező or­vosi szakvélemény után lefizették a szü­lök kezeihez a foglalót. * Joseph csúnya, nyurga, fekete kölyök volt, ijedős és pityergős, akár az An­­dersen-mese rut kiskacsája. A tapasz­talt vén svábok nem nagy jövöt jósoltak neki. — Ez biztos belehabarodik az első sze­gény lányba — mondta megvetően Wickelhoffer, a mézszivü uzsorás és egv fillér előleget nem adott rá az elke­seredett apánaki Kétségtelen, hogy Josephre kemény küzdelmek, megpróbáltatások vártak az élet vurstlijában. Szívós munkával kell maid pótolnia azt, amit a természet megtagadott tőié, mig daliás pajtásainak ruganyos combja, válla, szeme, bája minden esdeklésnél szebben beszéltek a lányok előtt. Itt van például a Hanzi, a templomszolga fia. Amerikai sebesség­gel csinált karriért. Három hónapig volt távol és ő. aki még vonaton se ült soha, autón jött vissza a faluba, cselédséggel és csekkönyvekkel. És egy csöpp, tüdő­bajos feleséggel* akinek állítólag az volt az utolsó kívánsága, hogy a Hanzira írassák minden vagyonát. Az ilyen mesz­­sziről jött menyecske múltja iránt nem érdeklődött senki. Ez megbocsáthatat­lan tapintatlanság lett volna. Apáik is igy csinálták és a házak megnőttek és A kis városkában nem keltett valami nagy feltűnést. — Csak aztán ne verje a gyerekeket — aggodalmaskodott a mészárosné az ura előtt, mikor az uj tanító elsétált a véres borju-hullák sorfala között. Az állatorvosné ennyit mondott: — Savanyu pofája van. A gyerekek pedig egyelőre nem kö­szöntötték. mert csak a jövő héten ve­szi kezdetét az idei tanév. De azért az első hivatalos vizitjei jól sikerültek. A szülők elbeszélgettek vele fiacskájuk jövőjéről, a higiénikus gye­reknevelésről és a tanító úr kijelentette, hogy apja helyett apja lesz a Karcsiké­nak, Nellinek. stb. Megitta az összes há­zilag előállított likőröket, csevegett az idei termésről, tavalyi temetésekről és néhány anyát rábeszélt, hogy adják hozzá külön órára a csemetéiket. A pa­­tikusnénak bizalmasan elárulta, hogy tankönyvet ir, a közoktatásügyi minisz­ter engedélyével. — Mivel tölti az estéit tanító ur? Joseph sóhajtott: — Bizony unalmasak igy egyedül. Természetesen mindenki egy megértő feleségre gondolt. És Joseph lelkesen fogadta a helyi hajadonok előny^ra.ián­­latait. Senkit se utasított vissza és a doktornő védencének ép úgy helyeselt, mint amilyen kitörő örömmel fogadta a takarékpénztári főkönyvelőné parti-kom­binációit. Tetszett neki ez a nyüzsgés, amely az ő 'Személye körül támadt. A végrehajtóné Velencéről meséit, élete kát, még pedig azért, mert a német ha­tóságok egészségügyi okokból nem en­gedik be a jugoszláv sertésszállitmányo­­kat. A jugoszláv mezőgazdasági érdek­­képviseletek emiatt rendkívül sokat pa­naszkodtak és remélni lehet, hogy a kö­zeljövőben, ezen a Jugoszláviára nézve sérelmes intézkedésen, változás fog tör­ténni. A német sajtóban a barátság jeléül a jugoszláviai német kisebbségi kérdés megértőbb kezelését óhajtják és akkor szerintük semmi akadálya sem lesz a jugoszláv-német barátsági szerződés megkötésének. A lelkiismeret szava önként jelentkezeti Budapesten egy asszony, aki március végén megölte a gyermekét Budapestről jelentik: A hetedik kerületi rendőrkapitányságon szombat délelőtt egy fekete-fejkendős asszony jelentke­zett és arra kérte az ügyeletes rendőr­kapitányt, hogy tartóztassa le, mert megölte gyermekét. A kihallgatás során kiderült, hogy az asszony neve Demeter Mária Kajsza Istvánná és Pestújhelyen lakik. Az asszony, akit múlt év február­jában elhagyta a férje, csakhamar kö­zös háztartásra lépett egy másik férfi­vel, akitől az idén februárban gyermeke született. Az asszony titokban akarta tartani a gyermek megszületését, hogy a 'falu ne tudja meg szégyenét, miután azonban ez nem ment, elhatározta, hogy megöli a gyermeket. Az asszony zokogva mondotta el, hogy március 28-án egy kórházi lepe­dőben megfojtotta a gyermeket, akinek holttestét azután becsavarta a lepedőbe és még ugyanazon az éj>szakán kivitte a falutól mintegy három kilométerre le­vő temetőbe és egy sir mellett elásta. Azóta állandóan lelkiismeretfurdalásai voltak és ezért elhatározta, hogy meg­gyónja bűnét, die gyónás után sem köny­­nyebbült meg és ezért a rendőrségre jött jelentkezni, hogy bűnhődjék, mert már aludni sem tud. Rendőri bizottság ment ki az asszony-* nyal a temetőbe, ahol a megtört asszony maga mutatta meg azt a helyet, ahol gyermekét elásta. Néhány percnyi ásás után elő is került a kisgyermek oszlás­ban levő hullája. A gyilkos anyát letar­tóztatták. egyetlen külföldi útjáról és látszott ezen az asszonyon, hogy szívesen férjhez menne még egyszer, kétszer, háromszor, vagy akár többször is, hogy nászutaz­hasson Velencébe, ó, Velence kívánatos, mint egy hőstenor, mint egy jó ebéd, mint a pénz. Csupa szivhezszóló felki­áltójel: a tenger, a gondolák, a sikáto­rok és a Sóhajok Hídja, amelyen oly csudálatos a halál, hogy szinte szégyen innen élve visszafordulni. Aztán a rom­lott fogakra terelődött a diskurzus, majd a könyvekre és a doktorék felajánlot­ták a könyvtárukat. Mindenfele diszkö­­téses kollekció megvolt itt, -Jókaitól Shakespeareig. A tanitó ur szerényen kiemelt egv súlyos Móricz Zsigmondot. — Szeretek az ágyban olvasgatni — mondta — frissíti az agyamat. # Aznap még öt helyen vizitelt. # Lefekvés előtt megtekintette a zsák­mányt. A hat könyvet kirakta az asz­talra. szépen sorjába, nagyság szerint, ahogy a gyerekeket sorakoztatja sé­tára. Gyönyörködött a finom bőrkötés­ben. az aranyozásban, a- karcsú betűk­ben és körülcirógatta őket. mint a ju­hász a kedvenc bárányai fejét. Ki­simította a szamárfüleket. Aztán ra­dírt keresett és gondosan gummizni kezdett. A végrehajtó 'lilatintás auto­­grammiával sok baja volt, Joseph meg­­nyálazta az ujját és úgy dörzsölte a papirt, mig ki nem szakadt. A könyve­­lőjék Kosztolányijából egyszerűen ki­tépte a belső címlapot a családi exlibris­sei együtt. Leggyorsabban a doktor Ady-kötetével végzett, mert a doktor egv slendrián ember volt, aki Puha Ko­­hinoor-ceruzával irta be a nevét. A tanitó ur ásított néhányat, lefújta az asztalról a radirmorzsákat és a köny­veket bezárta fehérnemüs szekrényébe, a gallérok közé. Ezzel megvetette le­endő könyvtára alapjait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom