Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-08 / 117. szám
<561 ZOZ hogy hullanak rakásra a deli legények. Mert kegyetlen, rossz szive van ám a királykisasszonynak. S csakugyan már vágtatott is elébe a Vaskirály fia vasas vitézei élén. — Pusztulj előlem, te madárijesztő! Madár Pista azonban résen volt. Belefujt a kis aranysipba. Hát csodák csodája: izitoen aranysujtásos lovon ült teljes minden királyénál pompásabb fegyverzetben. Nem telt bele egy perc, már kivetette nyergéből a hetvenkedő Vaskirályfit, Madár Pista pedig diadalmasan indult a királyi palotába, ahol csak elrettent ám tőle a szép királykisasszony. — Jaj nekem! Hát ilyen szörnyetegnek legyek én a felesége? Nono, — intette őt Madár Pista. — Hátha nem is vagyok én olyan szörnyeteg? S odaadta neki a varázstükröt: nézze meg abban. Bele is pillantott a királylány — hát egy deli, ragyogó arcú ifjú mosolygott feléje. S azután ismét a leányzóhoz fordult Madár Pista-. —Most pedig nézd meg magadat te benne, felséges királylány. —- Teremtőm! Hát ilyen csúf boszorkány vagyok? Mert bizony a tükörből olyan borzalmasan csúf arc tekintett vissza a királykisasszon'yra, hogy volt oka rá, hogy megijedjen magától. Madár Pista pedig ezt mondotta: — Látod milyen csúf arcot mutat ez a tükör? Mert hiszen ez mindenkinek a lelkét mutatja meg ... A királykisasszony egyszerre megértette a varázstükör titkát. Bizony sirva fakadt és úgy omlottak a könnyei, mint a a záporé ső. — Édes vőlegényem, — zokogta keservesen — bocsáss meg nekem, né haragudj rám, amiért eddig olyan rossz voltam. ♦ De fogadom szentül, hogy megjavulok, hogy a lelkem is olyan szép legyen, mint az arcom és ne ilyen rusnya boszorkány, de valóságos ragyogó tündért mutasson ez a varázstükör. És lám, ahogy sirt a gőgös királyleány, máris múlni kezdtek a tükörben az arcának szeplői, elsimultak ráncai. S azután be is váltotta fogadalmát. Mindenkihez nyájas, barátságos lett cselédeihez nem volt durva, goromba. Karácsonykor meg is tartották a lakodalmukat, aminek még most sincs vége. Morgó Mackó esetei Irt*: Kubán Endre Harmiceayedik fejezet, melyben végre a szállodai számla kifizetése után a nemzetes urék elutaznak a városból, de a vonaton baj kerekedik a vasúti jegyek miatt. Morgó Mackó nemzetes uram összecsomagolt, aztán becsengette a szobapincért és kérte a számlát. Hamar megkapta, de nagyon csodálkozott, amikor a szobán kívül hat törött ablak is szerepelt a számlában. — Mordizomadta — mondta mérgesen, — ón nem törtem be semmifélo ablakot! — Nem is a nemzetes ur, — felelte a pincér, — hanem a Muncurkó urfi, amikor gummipuskával játszott. — Igaz ez ? — kérdezte a nemzetes ur Muncurkótól és vésztjóslóan nézett feléje. Muncurkó nem mert azonnal válaszolni, tíöt egyáltalán nem is fálaszolt, hanem abban a hitben, hogy most úgyis kijár neki páf pofon, usgye, sietve az ágy alá menekült. Azonban sietségében nem találta mindjárt a helyes irányt, nekiment a mosdónak és feldöntötte azt. A következő percben árvíz volt a szobában. Ez még azonban nem lett volna nagy baj. A nagy baj az volt, hogy a vízzel együtt a lavór is a padlóra került. És ahogy a viz tócsákra szakadozott, úgy vált darabokra a lavór is- Magyarán mondva: eltörött. Muncurkó mindettől az ágy alatt annyira megijedt, hogy a fogai vacogtak. — Kérem szépen, — szólt a főpincér, — a törött lavórért és a szoba felmosásáért még százhúsz dinárt kell a számlába beírni. A nemzetes ur kénytelen volt a törött ablakokat, a lavórt és a padló felmosását is megfizetni. Mikor aztán elkövetkezett a vasútra indulás ideje, Muncurkó semmiféle hivásra nem akart az ágy alól előkerülni. At-i tói félt, hogy a nemzetes ur megabriktolja. Hiába mondta neki hogy most nem ér rá őt megverni, nem hitte el neki. Végre is becsületszavára jelentette ki, hogy nem bántja. így is csak akkor jött elő, mikor a nemzetes ur ráadásul még azt is megígérte neki, hogy vesz egy kiló török mézet utravaló cseme, gének. Az icike, picike molnárok — Tanulságos mese — Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép ház, amelynek Test volt a neve. Ennek a háznak nagyon sok lakója volt, kik valamennyien szorgalmasan végezték el munkájukat a családfő parancsára, akit Ember urnák hivtak. A Test számos apró részre volt osztva, amelyeknek mindnek meg volt a saját külön munkája, melyet pontosan és mondhatom, nagyon ügyesen és szorgalmasan el is végeztek. Szemike és Szemecske, két nővér ott lakott az emeleten, közel az ablakokhoz és az ő dolguk volt, hogy megmondják a többieknek, mit látnak; a nagyvilágban. Fűliké és Filike két éber fiú. akik a ház jobb- és baloldalán foglaltak helyet és ugyancsak félreverték a dobot, ha valami veszedelem fényé-» gette Ember urat, mert ők voltak azok, akik éber figyelemmel ügyeltek minden neszre és zajra. Orrondi bácsi ott őrködött a Szájkapu fölött, hogy lássa, vájjon az élelem, amit bevisznek a házba tiszta és egészséges-e? A ház szakácsa a kedélyes és jólelkü Gyomor bácsi volt, aki elkészítette az ételeket és.széjjelosztotta pzt igazságosan. A ház legnyugtalanabb lakója a kis Nyelv Náci volt, aki örökösen izgett-mozgott és ott lakott egy kis szobában a Szájkapu mögött. A családfőnek kötelessége volt Gyomor bácsinak pontosan beszolgáltatni az ételt és a kicsiny molnároknak, akik két félkörben helyezkedtek el a Szájkapu mögött, az volt a dolguk, hogy leszállítás előtt az élelmet alaposan megőröljék. Ez a család olyan nagy volt, hogy okvetlen szüksége volt egy telefonközpontra. Ideg Ida kisasszonynak, aki a központot kezelte, elég dolga volt reggeltől estéiig, ha a sok fontos beszélgetést és parancsot pontosan továbbította. A tető alatt lakott Agyvelő néni, aki az egész háztartást vezette. A család két legszorgalmasabb tagjának nem volt pontosan beosztott munkája, de azért ők voltak a legjobban elfoglalva, ez Kéz Kati és Kéz Kitty kisasszony volt. Egy napon Orrondi‘bácsi észrevette, hogy valami nincs rendben a házban. Legelőször is a kis molnárokhoz fordult kérdésével: —• Nincs valami baj nálatok? — Ej, dehogy nincs — mondták a.kis molnárok —..hiba van a működésben, Villám — álengcdfek, de először egy próbát kell kiállnöd, három napra a szolgálatomba fogadlak, ha az alatt egy könnyet se hullatsz, átmehetsz a szivárvány hidján.« Bátran követte Hajnal uj gazdáját gomolygó fekete várába és bátran, könnyhullatás nélkül pucolta, fényesitette három nap , három éjjel a rozsdás vilámnyilakat. Nagyon hoszszu volt szegénynek a három nap, félt a Villámtól, mikor váratlanul beugrott a szobába, félt a fekete kastélyban egyedül és százszor is megsebezte finom kis rózsás uiiacskáit a nyilakkal. De csak eltelt az is, beugrott a villám és nagyot csattant rá: »Mehetsz!« Boldogan szedelőzködött össze Hajnal, boldogan várt rá Szellő a fekete vár elő11. Elindultak hát a szivárvány-hidon, mindig följebb, följebb. Mikor a szivárvány tetejére értek, hát uram fia, ki nyargal velük szembe más, mint az A!konyati szel’ó és nyomában boldog mosollyal maga az Alkonyat. »Csakhogy megtalál alak drága, jó testvérem!« — kiáltott a Hajnal és örömében szótlanul boru'.'t a karjába Alkonyat. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Ötlet. A helyes megfejtők közül a jutalmát Schossbergbr Tibi Noviszad és Bakos Margit Padéjnak juttattuk. A megfejtők névsora a következő: Szügyi Margitka, Steiner György, Spitzer György, Berki Ilike, Miskolczy 'testvérek, Thiring József, Bordás Lacika, Eckhard Klári, Kocsmár József, Jakob Erzsébet, Temunovics Ilonka, Schossberger Tibor, Galambos Dezső, Juhász Ernő és Jenő, Kovács Sándor, Toldi Ilonka, Singer Elza és Gergely Kató, Schmidt László, Tóth Jolánka, Komlós Csöppj, Palfaykovics Magdika, Weimann Gyuszi, Róth Manci, Szigeti Ferenc, Milutinovics Imre, Pető Erzsébet, Wálfisch Ilonka, Nagy Maca, Ripp Petyi, Mezei Miklós, Klemancz Gyuszi, König Irén. Bordás Lalika. Kovács J. László, Szögi Icuka, Gamai Lili. Sporer Laci. 104 307
