Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-08 / 117. szám
21. oldat 1927. május 8. BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ Film és erkölcs A szuboticai leányok szakasztott .úgy nevetnek, mint Coliin Moore. Prágában, Berlinben, Párisban, Becsben tucatszámra találkozom Pola Negrikkel. A pápaszemes Harold Lloyd legalább ezer példányban sokszorosítva mászkál a nagyvilágban. A film uniformizálja az emberiséget. # A mozi-rajongók önkéntelenül is utánozzák kedvenceiket. Adolphe Menj on bajuszát szándékosan kopirozzák le a kurfürstendami lébemannok, Douglas Fairbanks mozdulatait már esetleg akaratlanul és vicceiket azzal a grimásszal mesélik el, ami Chaplinről ragadt rájuk, anélkül, hogy erről sejtelmük lenne, A mozik műsorát túlnyomórészt amerikai filmek dominálják: Európa minden ellenállás nélkül kezdi elfogadni az amerikai szépségideáit. Gloria Swandsont naponta millió, és millió nő látja a moziban és ezek lefekvéskor mind ódaállnak a tükör elé, meggyőződni arról, elég divatos-e az alakjuk? Divatos? A divat: az* amerikai divat. # Az ógörögök telerakták Praxiteles, Scopas, Pheidias szobraival a? uceákat, középületeket, nyilvános helyeket, hogy mindig szem előtt legyenek és a leendő-anyák rácsodálkozzanak ezekre a műremekekre s »példát vegyenek« róluk gyermekeik világra-hozásánál. Az anyajelölt ma moziba jár és Rod la Rocque-ot, Ramon Novarro-t és Esther Realston-t szívja magába. A következő generáció Helsingforstól Tiranáig egyformán amerikai lesz. egész Európában. Főleg a nemzetiségi államokat élvezem, amelyek szorgalmasan dolgoznak kisebbségeik beolvasztásán, és észre se veszik, hogy közben hogy olvadnak be, a többi európai állammal együtt, az amerikai kultúrába Ez a processzus, ma még, esqk a világvárosokban szembetűnő. Berlint mintha csak kiköpte volna Newyork, ugyanaz az élet-tempó, ugyanaz a business-mentalitás, ugyanaz a grammofon-jólét és müveletlenség. Páris éppígy züllik Csikágó nívójára. A kisebb nagyvárosok, vagy éppen a vidék nehezebben-észrevehetően amerikanizálódnak, de kétségtelen, hogy Amerika, lassan, annektálja az egész világot. Soha imperialista hatalomnak ilyen fegyver még nem állt a rendelkezésére, mint Amerikának a film! dg Hogy egy európai nö nyilvános helyen ki meri festeni a száját — ezt is a mozinak köszönhetjük. A film elhozta az amerikai szokásokat Európába. * És elhozza az amerikai erkölcsöket is. Ebből pedig baj !<esz. Az erkölcsi szabályok ugyanis mindig a gazdasági helyzethez igazodnak. Ahol a nők többsége nem önálló kenyérkeresö, ott az évszázados polgári morál — amely a szerelmet a nő számára csak a házasságon belül engedélyezi — töretlenül fennáll. És fenn is kell hogy álljon, mert a nö, ha nem akar éhenhalni, nem mondhat le arról, hogy a férfivel eltartassa magát és a házasságon belül jusson munkához é,s munkája ellenértékéhez. Ahol a nők nagyrésze önállóan keresi kenyerét, ott ez az erkölcs természetesen erős módosuláson megy keresztül és a nő nagyobb szerelmi szabadsághoz jut, A nőnek egyrészt már nem íöltétlen szükséglete, hogy eltartassa magát, (— természetes, hogy ha lehet, igyekszik erre is —), másrészt a női munkaerő versenye lenyomja a munkabéreket és a férfiak nagyrésze nehezebben szánhatja rá magát a házasságra. A nő szerelmi szükségleteit kénytelen is a házasságon kívül kielégíteni. Amerikában ez a helyzet s az átlag amerikai nö, minden képmutatás és ellenkező, látszat mellett, nagyobb szerelmi szabadságot élvez, mint az átlag európai, (leszámítva a nagyvárosokat, ahol az európai nők nagyrésze is önálló kenyérkereső és úgy él, mint az amerikai nők.) Kétségtelen, hogy a filmdarabDk, amelyek kilencvenkilenc percentjükben szerelmi problémákkal foglalkoznak, megismertetik az európai lányt az amerikai lány szerelmi szabadság-jogaival. És, hogy egész egyszerűen kimondjam, gusztust csinálnak neki rá. A haíás nem fog elmaradni. Annál kevésbbé, mert a gazdasági helyzet olyan, hogy Európában is egyre több férfi nem házasodhat anyagi Berényi János: okokból, mert örül, ha magát el tudja tartani. dg Amerikában érthető és természetes — tehát erkölcsös — a nőszerelmi szabadsága, mert nagy általánosságban az a helyzet, hogy a férfi és a nő külön-külön eltartja magát. Európában a nő szerelmi szabadsága anyagi — tehát erkölcsi katasztrófát jelent a nőre, aki nem tudja eltartani magát s akit a férfi sem tud eltartani * Mi lesz ebből? Mennyi szerelmi (Ráma, mennyi öngyilkosság! Jobb nem gondolni rá. (d. t.) A TÓ A nap fésülgeti agyonbecézett szeretettel , mint az anya szánalma a beteg gyermeket, hangos fehér hárfa rajta a zajló öröm a húrokon laza tiizcsomók ütnek ki robajjal és mellében süppedez a sírok sóhaja. Édes hóolvadás csacsog; jóízű piros szelek, húsos mosolyok testibe szúrják a csókjukat, az ő tülcrein kigyullad a nyers paráznaság bolyhos mosott felhőkön úszik hanyatt a szerelme, a duzzadt emlöjii meztelen kis királynő. A hold gerjedelme fanyalog, vagy őrjöng a nap; kék öble mindig Virágos frisseséggel lelel, beléje színesedik minden mozdulat, de éjfélkor mindent elfelejt; a halott, a tehetetlen, s mélyén örök seb körül sütkérezik a halál. Kétféle fiatalság Gondolatok egy mai probléma körül Irta: Somlyó Zoltán Ezerkilencszáztiz nyara,,. A nap és a föld és az emberi melegség nyara... Párisban, Berlinben, Oslóban, Budapesten... mindenütt! Az európai nyár áldott melege öltöztette fel az emberi szivet fiatallá, A fiatalság öntudatlan reménye osztogatta bőségszarujából az esetjogot, még az öregeknek is juttatva belőle. Az ipar: ipar, a kereskedelem: kereskedelem volt; a bankár nem nyomta meg a filotin rugóját is, ha megnyomta a csengője gombját; a tanitó tanitott, a tanuló tanult, a konfliskocsis pellerines gallérjában meghajolt a kopott ezüstpénznek ... Nyár volt, élet és meleg... A kávéház nyári terraszán beszélgettünk: — Én — mondtam a barátomnak —, gyönyörű szépnek látom a világot! A fiatalságomat olyan buroknak érzem, a mely minden baj ellen megvéd s ha egyszer lefolyt rólam az élet, cserébe megkapom érte a világbölcseséget, a nyugalmat, a biztosságot... — Száz koronám van havonta, ebből negyven untig elég az életre és a többiből könyveket vásorolok. Kitűnő külföldi regényeket, filozófusokat, költőket. Még arra is jut, hogy a hölgyemnek haboskávéval tisztelegjek a délutáni hőségben; a múltkor egy pár gyönyörű svédkeztyüvel is megleptem... — És — most nagy dolog előtt állok. Kiadót találtam a verseimhez, a jövő hónapban kiadja a könyvemet és négyszáz koronát fizet érte. És akkor felkeresem édes, forró Párisomat! ö, a Szajna!... A Montmarte!... Murger bohémvüága!... Van-e ennél forróbb álom és forróbb teljesülés? A kis szajnaparti könyvárusok közt kódorogni, keresgélni a régi könyvek, ódon metszetek közt... És megvásárolni néhány centimesért egy ritkaságot, talán éppen egy Baudelairekéziratot... És teleszivni magamat nyugati kultúrával, tanulni, látni, hallani: élni! És kinyitni szivemet, mint egy virágot és ami fényt csak teremtett a kultúra, mind beinni és felolvasztani magamban... És megtudni és megmutatni, hogy mi van bennem... — És visszajönni haza és itthon mértéket mutatni és továbbélni az emlékek varázslatával! Dolgozni. Nem épp a pénzért, amelyből úgy is jut valami mindenkinek; annyi, amennyiből elég erőm gyűl össze ahhoz, hogy megesudálhassam és oieglakhassam a más renaissance stylben épült palotáját. Nem a pénzért, hanem elsőbbségi élvezetért, egy eredeti ötletemhek, egy-egy uj rímemnek, egy különös villanásszerűen láttató hasonlatomnak ... Nem a pénzért, hanem az Ideálért, amely a véremen át harsogva követelőzik energiám minden csöppjé-ért... * Ezerkilencszáztizennégy nyaral... Ju lius hó... Megint a nyár... A fiatalság forró, megfojtó nyarai... És ágyuk dübörgő moraja és fegyvervillogás, föld indulás! És vérrel ázott szent lobogók a tizenhatévesek kezében... És fiatal inak halálmarsa a gradeki sikon, az olasz hegyek vér.tszivó árkaiban... Mindent az Ideálért! — az Ideált semmiért!... És egyetlen határtalan mappává lesz egész Európa. Hangyabojként rajzanak rajta a népek, megszűnik az egy ember érzi akarata, a jajszó már nem egy-egy ajakról hallatszik, hanem tömegsírok meszes szájából. Nem az ember fontos már, hanem a puska, a gránát. A talpalatnyi föld csak annyit ér, amennyit a hátára tűzött miniatűr-zászlócska mutat... Háború!, •, A fiatalság erőpróbája!,,. És — a fiatalság öregsége ... Mi van a könyvekkel? Stratégiai munkákká váltak. Mi van a regényekkel? Özvegyek és gyászoló anyák emlékkönyveivé lettek. Mi van a versekkel? Elnémultak ők... Ki nem szégyelné elvont egyéni szerelmeit hivalkodva pengetni abban a holdsütésben, amely bitókra világit!,. , És mi van Párissal? És a Montmartre bohémtanyáival? Ellenségekké lettek. Szuronyerdőt borítanak ránk, akik ezt az erdőt fojtógázzal vagyunk kénytelenek kiirtani... És mi van a kultúrával? Az acéltoll anyagából lövedékkupokat kell gyártani, a béke posztójából egyenruhát, a menyasszonyi myrtusból koporsó-koszorút... A kultúra hallgasson, most a gyűlölet beszél 1 És özvegy menyasszonyok katonavonatokon rohannak a véres határokra, tömegsírok mohó szájától megmenteni a fiatal hősi halottat otthoni sirok számára ... A kultúrának el kellett hallgatnia. És végül az ágyuk csövének is... És az Ideál? Vérig sértetten, porig alázottan, szégyenkezve lapult meg az agyak íelabajgaiQtt tekercsei közt, ájult, öntudatlan megtagadottságban. * A háború után egy újfajta, másik fiatalság kezdődött. Egy uj fiatalság, amely a lábszáron feledte a »rikkelkamásni«-t, derekán a szoritó bőrövet, benne még lehetőleg egy-egy bajonettet és gránátot is átmentett a förtelmes emlékű kommunizmusba: tovább rugdalózott, mintha még mindig ott volna a csizmája sarkában a sarkantyú, amellyel Isonzónál a hü lovat utoljára hajrázta bele a vérmocsárba, És minden‘magára maradt és az irtózatra riadt fiatal szív önálló igazságot akart tenni a munka helyett, amely dögvészes vermekbe menekült a munka helyett, amelyre nem jutott alkalom. Szinte egyetlen éjszakán férfi lett a gyermekből; a világrészegségből kijózanodott elmét továbbguritotta a svung. Ránkköszöntött a rideg józanság kora, amelyben érvényüket vesztve, káoszba merültek a szavak. Szomszéd?.,. Barát? ... Szeretet?.., Idealizmus?.., Szépség?... Jóság?.., Nemesség?.,. Négy év kegyetlenséget tanitott, négy év éhezést, szomjúságot, vérzést és nyomorúságot diktált. És — a hideg ész jégsipu orgonája is megszólalt: Amerika kényelmes kéménypáliolyábó) átbógött Európa; bisnisl! * És a megmaradt íiu a tőzsdére rohant. És a gyászoló anya fátyola árán papirt vásárolt. És a kínjában jajveszékelő menyasszony a piacon a kofaasszonytól tudakolta a baisse és a hausse hullámzását. A fiatalok már nem vágyódhattak az ellenséges Páris után, a Montmartre bohémjei belelőttek a testvéreinkbe! Hát ez a kultúra? Ez a Baudclaire-kézirat ára?.,. Pfuj! Pfuj: Kultural Pfuj: lyrai vers! Más, uj boldogság felé indult a lélek. A fiatalok a svung hevületében óriás bőrlapdát kaptak fel és abba pofozták bele névtelen öntudatlan dühüket. És a mozi sötét nézőteréről bámulták a vadnyugat haramiáit.,. És rádióhoz ültek, amely kétszázezer kilométerekről idevezeti hozzánk a rifkabilok halálhörgését, eredeti felvételekben,.. Európa fitalsága a futball, a mozi, a rádió és a politika bajnokává lett. Amerika, a szabadság hazáia adta a receptet, amely az ideálokhól való hűtlen kiábrándulás után tápláló eledelhez juttatta a kiút felé vágyakozó, jóhiszemű, hirtelen megbajuszosodott, a mulatóstól bizonytalan hangú fiatalokat; akik józanok és számítók lettek, már csak százpercentes üzletekbe mennek bele s igy üzlet és kereset nélkül kell maradniok. Akik csak telet isznak és cigaretta helyett rágógummit tesznek a szájukba; akik a szerelemben sem idealisták, ott is a gólt akarták kivédeni a kapuban... dg Európa fiatalsága kissé elvetette a sulykot! Nőiesnek, dekadensnek tartja az idealizmust s mint ilyet elveti. De elfelejti, hogy a nagy emberek ideálistákból lesznek, egy nemzet halhatatlanjaiból a világ szabadságbainokaivá! Uj igyekezetében, uj céljaiban szimpatikus ez a magáramaradt mai európai fiatalság. Mert utat csinál faágának, mert a pionírok verejtékes, hazárd munkáját és sorsát vállalja. De vájjon megtalálja-e önmagát a józanság ezer drótakadályába ütköző testben ama lélek, amely ideálizmus, lelkesedés, nemes lobogás nélkül csupán a jelent látja és csupán a közelmúltat nézi? Amely a történelem lapjain nem tapogatja az ideálok lüktető nyomait és nem néz abba a jövőbe, a mely csak a törhetetlen lelkesedéssel vívható meg?... RÁDIÓAMATŐRÖK I szakvéleményt adok, készülékeik felülvizsgálását, javitésát végzem, uj készülékek szakszerű felállítását, mindennemű alkatészt szállítok legolcsóbban CZUCZY EMIL Ä SUBOTICA, MASSABIKOVA JS. 181
