Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-08 / 117. szám

22. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ ______________________________1V27 mäjus 8. Északi fény — Amundsenhez— Az Eufrát vize habzott és fortyogott Kegyetlen tüzében. a napnak — tarka ■hüllők pihegtek az iszapban, a páfrány legyezője kibömlott. S a Férfi álmosan, szemeit dörgölve nézett körül, felriadva a datolyafa tövében. — Jó volt a datolya s a forrás vize hiis. De mit tegyek most, mig a nap le­száll? Szemem van, hogy messze néz­zek, lábam, hogy meginduljak — de merre? Kerek a világ és százfelé kanya­rognak az utak. A reggeli jó volt s a gazda', kittek vendége vagyok, nagylel­kűnek látszik. Csak kissé túlzottan ta­pintatos: rejtvényekben beszél, nem je­lentkezik, hogy köszönetemet kifejezzem s nem mondja meg, a jóféle reggeli után hol lehetne még jobban vacsorázni. Nyújtózkodott és felpislantott a dato­lyafa' lombjai közé. —- Hé te nagylelkű gazda! — a da­tolyából egyelőre elég! Szép' a lakásod, csinosak a bútorok és pompásan műkö­dik a központi fűtés odafönt. De mégis csak a tiéd és nem az enyém — nem is­merem ki magam benne — s a leghatal­masabb csarnok is börtön, ha nem tu­dom. merre van az ajtó. Van neked biz­tosan pompásabb termed is, zöldebb pá­zsitod, pirosabb almád, forróbb napsu­garad r— hiszen csak imént érkeztem, előszobádban vagyok. Küldd ide valame­lyik szolgád, adj nekem bálványt és fé­tist, ha csak akkorát is, mint a kisujjam, amelyik tudja a járást ebben az átkozott labirintusban. A Férfi felkacagott s ekkor a fa lomb­jai közel szürke, rozsdás vasdarabocska esett le — vékony és hosszú szilánk, egyik vége hegyesebb. Felvette és for­gatni kezdte, semmi különöset nem talált rajta. — No ez sovány istenke s nem nagyon félelmetes. De a datolyaszurkálónak jó lesz. Az efajta bálványtól nincs mit tar­tani — ujjam körül forgatom, ha kell. És kinyújtott mutatóujján megpörgette a vasszilánkot — s ekkor csodálkozva vette észre, hogy a szabadon forgó, je­lentéktelen kis tárgy, nem marad meg te­hetetlenül abban a helyzetben, amiben kénye-kedve forgatta, mint niás élettelen anyag, amihez eddig nyúlt: hanem ma­kacsul és kitartóan visszalendült egy bi­zonyos állapotba, hegyes végével mindig ugyanazt a határozott irányt jelölve meg, mint egy kinyújtott figyelmeztető muta­tóujj. — Nini — mondta csodálkozva a Férfi — ez a hitvány kis vasdarab akar vala­mit. Nemesebb testvéreinél, aranynál és ezüstnél, sohasem tapasztaltam ilyet — azok azt teszik, amit én akarok. Azokat én kormányozom — ez meg, úgy látszik engem akar kormányozni! No jó — lás­suk hát, ha jobban tudja, mint én, merre tartsak, merre jó nekem. És megindult arrafelé, arriejre a lebegő szilánk mutatott. Forró tájakon vezetett az ut — a Férii olykor leült és pihent. Mosolygó róna terített asztallal kínálta — az erdő csa­logatott, barlang tátotta odvát, hogy ott háljon, ne igyekezzék a bizonytalanba. Karcsú őz és barna csillogó szemű asz­­szony rebbent elő meztelenül a pálma alól — csillogó foggal csókot és gyerme­ket kínált. Gyermeket, kinek bőven jut gyümölcsből és melegből, ha itt marad. A Férfi megcsókolta a nőt, pihent, de a gyermeket nem várta meg — hajnal­ban útnak indult megint, amerre a Tű mutatott. De hűvösebb lett a nap és zordonabb a táj. Eltűntek a pálmák is a dühös szél fenyőfák koronáját zugatta a fülébe. Szőrmébe burkolt, gonosz tekintetű asz­­szony ugrott elő megragadta csuklóját és fülébe sziszegett: »Itt maradsz, hé — vadat kell leteritened, hogy magamra öltsem bundáját, mert fázom — nem adok csókot, ha fázom, hallod-e? S a Férfi leteritette a vadat, házat épitett, szerszámot eszkábUt össze s a nő ke­serű csókot adott — de reggelre a Férfi megindult fáradtan, kimerülve, mert a Szilánk még mindig nem engedelmeske­dett. És elmaradtak a zugó fenyők s a szél is lecsendesedett — ám messziről vala­mi fehérség villant s amikor odaért, ha­lott hóba süppedt a lába s parttalan jég­torlasz állta el útját. Itt nem lehetett már építenie, nem volt kinek és miért. A láthatár szélén lebukott a vörös nap­korong és nem jött fel többé — sötét volt és hideg és a Tii még mindig előre mutatott. Dermedő kézzel tapogatta mégegyszer, didergő szívverése kiha­gyott eszmélete hcmályostílni kezdett s alig emlékezett már a pálmákra, ahon­nan elindult s hogy miért, azt se tudta már. De egyszer megtorpant és meg­állt — az ingó szilánk bizonytalanul li­begni .k cJett kinyújtott ujjahegyén — azután lefelé fordult egyik felével, má­sik felét pedig az égnek emelte. S mikor lecsukló szemét fáradtan fel­vetette, a jéghideg égbolt tetején isme­retlen Fényt látott abban az irányban. Nem a nap s nem a Hold s nem is a csillagok fénye volt, hanem valami más. Onnan indult ki, ahol ö állott és sugárzó Ívben görbült a határtalan sötétség felé, mint valami hid, ami kivezet az ember­isten világából, a Határtalan Börtönből, ahol csak élet van és csak halál. Ez a mi utunk Ádámtól Amundsenig. Karinthy Frigyes Novoszel Andor nyerte a Bácsmegyei Napló ezerdináros pályadijat Húsvéti számunkban közöltük azt a három novellát, melyet a bírálóbizottság, mint az ezerclináros vályaáijra legérdemesebbeket kijelölt, hogy a legilletékesebb fórum: a közönség kiválaszthassa közülük a legjobbat. Az a nagy érdeklődés, mely az egész pályá­zatot kisérte. a döntő szavazásnál csak fokozódott és husvét óta százával érkeztek be a szavazólapok, melyek földolgozásával csak most készült el a bizottság. A legtöbb szavazatot és egyúttal az ezerdináros pályadijat Lzlenc nyerte el — szerzője N ovo szel Andor Senta A második helyre. Tito ? került — szerzője Gil Olló Novisad Vilson-tér 7. A harmadik A nő kezet nyújt — szerzője Debreczeny József Somba* A Lelenc szerzője az ezerdináros-pályadiiat kiadóhivatalunk­ban bármikor átveheti. * A kisregénypályázatunk feltételeit, mint már közöltünk, meg­változtattuk. úgy. hogy a tízezer dinár három részre oszlik: ‘ az első dij ötezer, a második háromezer, a harmadik kétezer. PUyczatok beküldési határideje november 1. nagyon jól teszik azonban a pályázók, ha pályamunkákat minél előbb beküldik, mert igy a bizottságnak ideje lesz beható és min­denre kiterjedő bírálatra. A regénybizottság tagjai: Bródy Mihály, Szenteleki Kornél, László Ferenc, ár. Petényi Gyula és Ratio Imre. A pályázat eredményét a karácsonyi számunkban közöljük. I A-Jil .íTMTdH 1 ALAKOK Mérnök (Bérend Iván, vagy Derblay Fiilöp, a vasgyáros? Egyik sem. Sárga mérőpdl­­ca fityeg felsözsebéböl, fejében sport­sipka. Semmi regényesség. Szava okos. szakszerű. Amint azonban bevezet a gyártelepre, mely 30.000 négyszögmé­ternyi területen nyúlik el, mint város a városbun, a maga külön mentőivel, or­vosaival, lehetetlen nem gondolnom állandóan a futuristákra s önkéntelen is az ő már elavult módszerük szerint stilizálom ót, úgy, Iwgy fejéből egy há­romszög lesz, karjaiból egy körző két szára, szeméből pedig villamoslámpa. Az ember gép s a gép ember. Gőzturbi­nák dohognak, a transzmissziós szer­kezet, a — gyár lelke, hajtja — a len­­áiiökcrekeket. Irdatlan őserdő ez. a mes­terség és természet titokzatos lüktetésé­vel. Mindenütt élet. A sötétben, a kazá­nok mellett munkások, több, mint ezer munkás, mint ezer kék sapka, kék zub­bony. Ennek az őserdőnek kék a színe. Fülsiketitö lárma Gépek., hagyjatok be­szélni engem is. Ordítani kell.) — Mi ez? — Kalapács. ~ Mit csinál? — Kalapácsot. * — A kalapács kalapácsot, a motor motort, ösneinzés. — lessék. — (Kiabálok.) Egymás által szaporod­nak. Mint a párducok, az őserdőben. Hu­szadik század. Gép, egyre több gép. Hol ennek a határa? Hol ennek a vége, főmérnök ur? — Annyi bizonyos, hogy pár évtized múlva úgy tekintenek majd erre a kép­re,melyet most látunk, mint mi a kézi­iparra Harminc év óta vagyok itt. Az­óta a villamosság mindent átalakított. De ez még csak a kezdet kezdete. Kö­röttünk most ötven gép dübörög. Mind­egyik a maga mesterséget folytatja, té­vedhetetlen biztossággal, milliméternyi pontosságai, A marópofa menetet vág a kerékbe, a fúró vascsipkéket mintáz a gyalu vasforgácsot fodorit s közben a gépek önmagukat . gondozzák, szappa­­nyos viz hüti, sikositja a kerekeket. — A gépek gondolkoznak. — Figyelje , meg a munkások arcát. Nincs rajtuk semmi erőfeszítés,, csak éberség, ítélet, szellemi munka. — Mi mászik a fejük fölött? — A daru. Huszonöt tonnát emel. (Mint egy prehisztorikus masztodon mely újra föltámadt.) — És most hol vagyunk?-i— Az öntödében. —- Arany. — Nem, ez a folyékony vas. 2500 fok meleg. — Afciny, arany. (A folyékony vas a kazánból millió és millió karácsonyi ra­kéta sziporkázásáyal ömlik le a gödör­ben lévő formába, pokoli hőséget áraszt­va. Szerényen állok mellette, až én 37 foknyi dlláti melegemmel,) — Ha ebbe bele nyújtanám az ujja­mat? — Parancsoljon. (Megnyálazza az uj­ját, egy pillanatra beledíigja, aztán vil­lámgyorsan kikapja.) A nedvesség gőz­párnát alkotott köréje. Nem éget, mert nagyon meleg. — Mennyi halál van itt köröttünk. —- Mint mindenütt. — És ezek a szörnyek, melyek úgy té­pik szét , a vasdorongokat, mint a ka­lácsot. nem csábítják az embereket a meghalásra?-- Itt még senki se lett öngyilkos. A kik meg akarnak halni, azok más mó­dot választanak. Vizet, mérget, pisztolyt. — Miért? — Mert szerszámjaik nagyon isme­rősek, hétköznapiak nekik. Minden ön­gyilkos romantikus. DrOETKER«­’.BACKIN' SÜTŐPORRAL SÜT! A 104 reerptet tartalmazó könyvet kívá­nt a int yen és bérmentve megküldi : ör. Öetker d. z. o. z., Maribor — Milyen viszonyban van a munká­saival? — Mint egyik munkás a másikkal. A munkás érzi, hogy a mérnök különb a szakmájában. Aztán a fizetése is alig valamivel több. — Mennyi az ön fizetése? — Havi ötmillió. Sok kartársam a ter­vező osztályon azonban csak két-három milliót kap. Gyárunkban nem egy állás­talan, diplomás mérnök dolgozik, mint napszámos. —1 Miért lett ön mérnök? — A bátyám házitonitója technikus volt. Imponált nekem, egyszer este, a mint a lámpa alatt ült, nagyon megnéz­tem. Nyilván ezért. Meg aztán mindig szerettem, a matematikát, mindig sze­rettem furni-faragni, czermesterkedni, mint minden magyar ember. Külföldön, Némötórszákban, Angliában igen megbe­csülik mérnökeinket. A magyar találmá­nyoknak se szeri se száma. Összerak­ható vasúti Indáinkat a háború alatt a németek még a francia határra is elvit­ték. Azt mondták, jobb, mint az övéké. — Van mérnök tipus? —, A mi mérnökeink nem típusok, mint a németek, akik a barométer szerint öl­tözködnek: sokat olvasnak, társaságok­ba járnak, diákosan jókedviiek. szeretik a humort. Főkep a szóviccet. Van egy humoros, évkönyvük is, »A vicinális du­góhúzó ....« (Mit látok még? Egy hatvan méteres vaskazánt, egyetlen darab vasból ková­csolva, cséplőgépeket, melyeket nemso­kára Olaszországba és Bulgáriába szál­lítanak, a lakatosokat a második emele­ten. asztalosokat u harmadik emeleten, a vönatosztályon kocsik vusvázait, ten­gelyeket és kerekeket elszórva, mim va­lami vasúti katasztrófa után, oldalt pe­dig immár csinosan befestett kocsikat, melyekben a villanylámpa is ég s vado­natúj párnáin munkások ebédelnek, pap­rikás krumplit. Egyik másodosztályú ko­csi előállítása több. mint egy milliárdba kerül. Az egyik már a sínen van, holnap kigördül a pályára s vígan kocog majd a pusztán, vagy valahol az olasz ten­gerparton. Már teljesen elkészült. Csal: még a poloskák hiányoznak beléje.) Kosztolányi Dezső ENGLESKI MAGAZIN Beograd VukaKarađžićaul. 18. Telefon 24-98 Zagreb Strossinajerova 10 — Telefon 16-56 Es5ieudtt úri divatáruház. Saját műtermi* ben ké zit mó.ték után ruhát és fehérneműt Eredeti Burberry Weatherproofs j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom