Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-08 / 117. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 4. olda'. Akik nem szeretnek gyalog járni Elitéit bicikli- és kocsito’vuj Két lopási bűnügyben ítélkezett szombaton a szuboticai törvényszéken Pavlovies István törvényszéki elnök büntető tanácsa. Az első bünügy vádlottja Multics Márton szuboticai huszonegy éyes, nőtlen ács-segéd volt, aki a vád szerint ez év április másodikán, az esti órákban az uccán ellopott egy biciklit, amely a Steinfeld-féle üzlet előtt a járda szélén, egy fához támasztva állott. A tárgyaláson a vádlott azt állította, hogy igaz ugyan hogy ö az üzlet előtt álló biciklire ráült és elkarikázott vele, de ezt rfem lopási szándékból tette, hanem csak azért, mert sétálni akart vele és a séta után vissza vitte volna a kerékpárt. A rendőrség előtt azonban beismerte, hogy elindult a biciklivel, de egy rendőr feltartóztatta és igazoltatta, mert a biciklin nem volt lámpa. Közben a rendőrségre jelentés érkezett, hogy egy lámpa nélküli biciklit elloptak, ezen az alapon tartóztatták le Mukicsot, akit a bíróság bűnösnek mondott ki lopás vétségében és egyhavi fogházra ítélt, amelyet .a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. A másik lopási ügy vádlottja Keller András huszonegyéves szuboticai napszámos, aki a vád szerint múlt évi december hó 24-ikén a Skotus Viatoruccában ellopott egy kocsit, az eléje fogott két lóval együtt. A vádlott, aki már egyszer lopásért jogerősen öt havi fogházra volt büntetve, kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A kérdéses napon teljesen részegen haladt az uccán és látta, hogy egy üzlet előtt egy kocsi áll, azt hitte hogy a kocsi az ő volt gazdájának, egy gyepmesternek a tulajdona, ezért felült rá, de amikor a kocsi gazdáin jelentkezett és kiderült, hogy ő tévedett, azonnal leszállt a kocsiról és bocsánatot kért tévedéséért. A vádlott után a bíróság Mihály Mihály szuboticai fuvarost, a kocsi tulajdo( nosát htallgátta ki‘ táriuként. A 'károsult ’ elmondotta, hogy cigarettáért ment be ‘"a Skb'tns Vkítör-uccában egy , tráfikos boltba. Az üzletben több vevő volt, várakoznia kellett. Óvatosságból többször kinézett az uccára és egyszerre látta, hogy. egy idegen ember elhajtja az ö kocsiját. Kifutott az üzletből, a kocsi után szaladt és felugrott rá. Ebben a pillanatban az idegen leugrott a kocsiról beszaladt egy házba és elbújt. A tanú ekkor sógorával az ismeretlen ember keresésére indult és meg is találták egy fészerben elbújva. Azonnal rendőrt hívtak, aki a tolvajt letartóztatta. A bíróság a tanút vallomására megeskette. A bizonyítási eljárás ezzel végeiért és a bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki lopás bűntettében és elitélte egy év és hat havi börtönre, amibe három havi vizsgálati fogságot beszámította. Beogradbol jelentik: A beogradi politikái élet érdeklődése a belpolitika teréről már szemmelláthatólag a kisantant államok külügyminisztereinek joachimstal-i konferenciája felé fordult. A kisantant államok képviselői a szeptemberi népszövetségi ülésszak óta nem találkoztak egymással, pedig azóta rendkívüli politikai események történtek Középeurópában. A tiranai olasz-albán paktum, a magyar és a bolgár katonai ellenőrzés felfüggesztése, Bethlen gróf magyar miniszterelnök római útja uj külpolitikai helyzetet teremtettek, amelyet a kisantant államok külügyi képviselőinek egymással meg kell beszelniük. A Bácsmegyei Napló munkatársa beavatott helyen érdeklődött a joachimsta'li kisantant-konferencia munkapro gfamja iránt és erre a következő felvilágosításokat kapta: — Már hónapok óta esedékes volt, hogy a kisantant államok külügyminiszterei tanácskozásra üljenek össze. A középeurópai politikai erőviszonyok a szeptemberi genfi megbeszélések óta rendkívül nagy eltolódást mutatnak és különösen a fasiszta diplomáciának az utóbbi hónapokban a közvélemény előtt is ismert agresszivitása teljesen uj problémák megoldását követeli a kisantant államoktól. A kisantantot tudvalévőén a trianoni béke határozmányainak a megóvása hozta létre. Későbben a kisantant tartalmilag is kibővült- és Jugoszlávia, Csétesáoyákíá;.. valamint Románja is minden középeuróoái kérdésien egységesen óhajtott f4j!épt(i..,Sf>lfS4,v.t 22$ séges fellépés megteremtése Is { nagy nehézségekbe ütközött és .különösen az utóbbi időben már nagyon sokat beszéltek a kisantant feloszlásáról. Bethlen gróf római útja azonban ismét összehozta a kisantant államokat és a joachimstali konferencián a magyar miniszterelnök legutóbbi római Iá togatása által teremtett uj közép-A biróság az indokolásban kimondotta, hogy az ítélet meghozatalánál egyáltalán nem talált enyhítő körülményt, ellenben súlyosbításnak vette azt, hogy a vádlott lopásért már büntetve volt. Az ügyész szigorításért, a vádlót pedig azért felebbezett, mert nem érzi magát bűnösnek. európai helyzet lesz a külügyminiszterek legérdekesebb tanácskozási anyaga. Tudvalévőén még Bethlen római útja előtt történt, hogy Magyarország katonai ellenőrzését felfüggesztették és pzért a kisantant államok más erkölcsi garanciákat fognak keresni, hogy ellenőrizzék, mikép tartja be Magyarország a békeszerződésből származó kötelezettségeit. Joachimstalban szó lesz a kiiály-kérdésről is és különösen Albrecht királyságáról, amely ügyben tudvalévőén Bukarestben Magyarország részéről nem hivatalos tárgyalások is folytak. Ebben a kérdésben még sem Jugoszlávia, sem Csehszlovákia állásnnntja nem világos, lehet, hogy a joachimstali konferencián ezt is meg fogjuk ismerni. Benes csehszlovák külügyminiszter sajtója most a kisantant-konferencia előtt rendkívül sokat foglalkozik Szovjet-Oroszország elismerésének a kérdésével. A legutolsó kisantant tanácskozáson a külügyminiszterek olyan értelmű kommünikét adtak ki. hogy a szovjet elismerése ügyében mindahárom állam teljesen szabad kezet kap. Románia ugyan nem látja szívesen, ha szövetséges társai túlságosan a szovjet felé orientálódnak, azonban azt az egészséges folyamatot, amely az összes szláv népek külpolitikai együttműködésére törekszik, sokáig halasztani már amugysem lehet. Jugoszlávia és Csehszlovákia legőszíntébb szövetségese Oroszország volna és egészem, biztosi, hogy más-volna mindakét állam politikai pozíciója, ha Sóit fontos középeurópai kérdésben együttesen .í.,.:lép}igtgqtek fel. Beogradi Pöitikái körökben nem tartják kizártnak, hogy Benes Joachimstalban a .Csehszlovákia részéről Oroszország elismerésére vonatkozó előkészületekről fog Bejelentéseket tenni. Az eddigi konferenciákon mindig szóba került Görögországnak és Lengyelországnak a kisantant szövetségbe való felvételének a problémája, ez a kérdés Kisantant-konferencia előtt Problémák, amiket Joachimstalban felvetnek, de nem oldanak meg Vajda János (1827—1927) Múltkor kezemügyébe ötlött egyike azoknak a diszmüveknek, melyek aranycirádás kötéseikkel, rézkapcsaikkal vidéki szalonok asztalán állanak, arcképes albumok, különböző szelencék mellett s többek közt arra is szolgálnak, hogy a pálinkáspoharakat rájuk helyezzék, mikor vendégek jönnek. Kinyitottam a folió-alaku könyvet. Költemények voltak benne, a közeli félmultból, költők versei, kik közül sokan már a föld alatt nyugosznak, de .sokan még élnek. Simogattam a finom velin papirt, amilyent ma már nem igen gyártanak s olvasgattam a verseket. Mennyi »sas» és »virág«, mennyi »egetvivó vágy« és »perzselő szerelem«, melyet én már nem értek. A szók megütik dobhártyámat, aztán lehullanak róla. Az egykor ünnepelt és körülrajongott költők neveire talán már az irodalomtörténészek sem emlékeznek. Nemsokára úgy éreztem magam, mintha egy sárga erdőiben bolyonganék. A papír zizegése, az avar csörgésének rémlett. Még a szalon villanya is halványabban égett, őszies bágyadtságggal. A múlandóság vett körül. Akkor egyszerre ezeket a sorokat olvastam: »Ember, múlandó, koldus, vagy király. Emeld föl és hordd magasan fejed! Hős vagy, fenséges, mind, ki a halál Gondolatát agyadban viseled. —« Ez más volt. Nem az idő lehelt rám, hanem az időteflten örökkévalóság, mely megállítja az óra mutatóját. Vajda János nevét leltem alatta. Bámultam az arcképet, a komor fejet a császárszakálla! és a torzonborz macskabajusszal, a viharos homlokot, mely a halál gondolatát viselte s már élő korában is — úgy, ahogy a természet megalkotta — szobor volt, remekmű. Elolvastam »A virrasztók«-at s azt a kristálytiszta verset, melynek tündéri csengetyiii az örök szerelmet idézik. »Húsz év múlva«, száz év múlva, mindegy. Amit irt, az maradt. Fehér kürtőkalapos alakja is, mord emberkerülése. a »Kávéforrás« emlékei, minden szokása és mondása él bennünk, holott pályafutása nem diadalmas, nem is regényes, hiszen hetven éves korában halt meg. Mi ennek a titka? Erről tűnődtem a vidéki szalonban. Ü az első »modern« költőnk, aki a mi szellemünket szólaltatta meg. Hogy mi az a »modern« szellem, arra szeretnék felelni. Mindenekelőtt arra, hogy mi nem. Az újabb versekben kigyulladt egy gázláng, fölragyog az aszfalt és kávéház, a városiasság első jelképe s a ritmus zakatolásából kihallani a repülőgép és a rádió zaját is. Mindezek külsőségek. Olyan kellékei a jelennek, mint a múltnak a kopja, vagy a koppantó, vagy a spinét. Fontosabb ennél az, hogy milyen változás ment végbe a lelkekben. A tizenkilencedik század az élet hatalmas területét, melyen a költő annakelőtte szabadon portyázott, fölparcellázta és gyarmatosította. Egy részét a politika szakította le magának, másikat az újság, harmadikat a regény, negyediket a tudomány, mely már nemcsak skatulyáéit, cédulázott, hanem fényt vetett a nagy kérdésekre, tisztázott olyan árnyalati finomságokat, melyekre eddig csak a költőktől vártak feleletet. Az uj költő területe megszükült és gazdagolott. Többé nem lelkesített politikai tömegeket, nem irt verses adomákat és történeteket, nem állott elő bölcs észrevételekkel, mert ezt helyette mások jobban, alaposabban elvégezték. Pusztán az maradt övé, ami megillette, az élet fölbogozhatatlan relytélye. Egyetlen kincse az egyénisége lett, az, hogy teljesen különbözik másoktól. Ezt pedig, miután természetesen kikapcsolódott a társadalomból, öntudatosan érezte. Descartes megállapítása: »Gondolkozom, tehát vagyok« rá vonatkoztatva Így szól: »Különbözöm, tehát vagyok.« Az öntudat volt századának jellegzetes vonása. Amint maga köré tekintett, észrevette, hogy körötte az olvasók, alig egy félszázad alatt félelmetesen megokosodtak. Figyelték idegszálaik sajgását, agytekercseik legtitkosabb rezzenését. Nemrégiben ez érthetetlen és elképzelhetetlen lett volna, ö maga is félelmesen öntudatos volt. Magát áltatta volna, ha ezt művészi nyegleségből letagadja. Mert mire használhatja? Alkotásában inkább akadály, mint segítség. A költő munkája öntudatlan. Nem kereshet úgy élményeket, mint az útirajziró, aki elutazik idegen országba, hogy azt, amit ott lát, leírja. Az ő élménye messzebb van, az öntudatlan országban. Ha megtalálta, már elvesztette, már nem érti, ha eszébe jut, már elfelejtette. Csak úgy bukkanhat rá, hogy az emlékezés és önelemzés maga a művészet érzéki beteljesülésévé válik s voltaképp akkor tudja meg, hogy mire 1927 május 8 azonban úgy látszik most egyelőre lekerült a napirendről. A joachimstali kisantantekonferencián most fog először résztvenni Marinkovics Voja, az uj jugoszláv külügyminiszter, aki Genfben. a Nénszövetség egyik ülésszakán már volt a jugoszláv delegáció vezetője. A külügyminiszter meg fogja ismertetni azt a politikát, amelyet Jugoszlávia akar a középeurópai kérdésben folytatni. Marinkovics a1 költségvetés külügyi vitájában uj gondolatokat vetett fel és bizonyos tekintetben a Népszövetséget is támadta, lehet, hogy Jugoszlávia az eddigi kitaposott külpolitikai utak helyett más irányban fog az ország részére nyugodt fejlődést keresni. A kisantant-konferencia az olasz albán paktum, valamint a jugoszláv-olasz kérdésben nem fog különösebb határozatokat hozni azonkívül a konferencia ebben az ügyben is a béke és a nyugalom elveit fogja újra hangsúlyozni. Az éjjeli-őrt gyanúsítják az osijeki kasszarablással A rendőrség letartóztatta Cvetanics Milán .éjjeli-őrt és fiát Oszijekről jelentik: Az elmúlt éjszaka vakmerő módon rabolták ki a város külterületén levő Kaiser-féle bútorgyár pénztárát. A kritikus napon a gyár éjjeli őre: Cvetanics Milán beteget jelentett és helyette húsz éves fia látta el az őrszolgálatot. A fiatalember reggel jelentette a gyár igazgatójának, aki elsőnek ment be a gyárba, hogy éjszaka kilenc bekormozott arcú, revolveres rabló a pénztárhelyiségben levő Wertheim-kasszát kocsin elrabolta. A rablók őt is kényszeritették, hogy a kasszát segítse kocsira rakni, sőt a Wertheim-kassza szétdarabolásában is segédkezni kellett neki, mert megfenyegették, hogy megölik. A kasszából húszezer dinárt vittek el a rablók, akik a gyár kocsiján vitték magukkal a kasszát és azon menekültek el. A rendőrség rögtön megindította a nyomozást és minthogy az éjjeli őrnek és fiának szerepét igen gyanúsnak találta, Cvetanics Milánt és fiát őrizetbe vette. « akart emlékezni, hogy mit akart magáról kideríteni, mikor verse már elkészült, így két szakadék között mozgott. Viszont öntudata megóvta attól, hogy figyelmét ne mindig a legfonosabbra irányítsa. Ha bűvös álomba merült, akkor álma igazán mély volt. Semmiségekért nem nyújtotta ki kezét. Művészete vallássá mélyült. Minden sorában a létezés egész tragikumát kereste. Fájdalma más, mint az előző századok fájdalma, melyben többnyire van valami nem-zárt, valami esetleges, ami egy és más ok miatt egyszerre kinyílhat, tárgytalanná válhat, valami szinpadiasan-szenvedelmes, ami háttérül egy csalódást, egy villámokkal szakgatott viharos égboltot kíván. Az uj költő bánata kerek és egész: »Az a nagy bu, amely téged Vádol örök nagy természet:, Mely kiégett szivvcl kérdi: Miért születni, minek élni...« Vajda János a huszadik század küszöbén halt meg és ez jelképes jelentőségű. Az uj hang először a vaáli erdőben szólalt meg, ott, hol a vaáli erdő remetéje eltévedt s nem találta az igazi utat. Múltúnkat a jelenünkkel éppúgy áthidalja ez a nagy ős, mint ahogy az olasz középkor és az olasz renaissance között hid Dante, a Divina Comoedia nagy költője. A vaáli erdő a mi szent erdőnk, mert itt kezdődik a modern magyar költészet isteni szinjátéka. Mindenki, aki utána jött, bolyongott ebben az erdőben, ismerte ijedelmes éjszakáját, számtalanszor elkiáltotta ezt a kérdést, anélkül, hogy választ kapott volna rá s igyekezett járni azon a meredek ösvényen, mely a sötétségből kivezet a csillagokhoz. Kosztolányi Dezső
