Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
24. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1927. április 3. öurul a Icibőa... luUqy. : Homo A labda — színesre festett szép nagy gummilabda — hálóban volt. A hálót Évike lóbálta. Évike négyéves kis hölgy. Finom, elegáns, kedves, okos és bájos, ahogy az a gazdag gyáros egyetlen lányához illik. Évike a labdás hálóval a föuccán tipeg a Frájlejn oldalán és két kék kerek szemével a fiatal tavaszt szürcsöli. A Frájlejn inkább az üzleteket nézegeti. Az egyik kirakatban sokszínű selyemzuhatag ömlik és a selyeniáradatból két szépen öltözött, élők módjára kifestett viasznö mosolyog reá. Itt megállt a Frájlejn. Elmerült a gyönyörű gazdagság pompázó tobzódásában, együgyű kis lelke elbirtokolta a kívánatos holmikat és gondolatban magára öltötte azokat. Évike ezalatt unatkozott. Kivette a hálóból a labdát — uj volt, még örömet okozott — de két kacsójával is alig bírta átfogni, olyan nagy volt a labda. Mögötte Péter ődöngött. Közönséges Szürke Péter. Egyenesen leszármazottja azoknak az achájoknak, akikről Vergilius megállapította, hogy: »Quidquid delirant reges...«, bármily bolondot csináljanak is a királyok, mindig ők isszák ^aeg a levét. E kellemetlen örökség révén az: egész világháboru számláját is Szürke Péternek kellett fizetnie. Valamikor kis fog volt az állam nagy kerekében, de mert az a darab föld, amelyen ő tenyészett, a világrengésben elmozdult és másszinü zászló került arra az épület, amelynek egyik dohos szobájában ő két évtizeden át számsorokat adogatott hosszában és keresőben össze, hát állását vesztette. Azóta végigkinlódott az időleges foglalkozások egész nyomorúságos színtelen és hangtalan skáláján. Most pedig állás, kenyér és pénz nélkül várja a tél ravatala és a tavasz bölcsője között a csodatételt. Várja régi achájai módra, hogy hátha mégis eljön. Tétova szeme megakad Évikén. Finom ruháján, rózsás Iábaszárán, ápolt bőrén, aranyos fényes haján. Eszébe jut az ő gyereke és gondolatban odeállitja a kisasszony mellé, összehasonlítja vele és elszorul a szive. Lelke megtelik keserű, sárga méreganyaggal, amiből vérmérséklet, tudás és idegállapot szerint vagy fölényesen mosolygó bölcseség, vagy forradalmi lázongás, vagy szeliden prédikáló vallás lett. Szürke Péter azonban nem gondolkodott, csak érzett. Csak keze ujja görbült meg, mint a ragadozó állat karma és valami ősi indulat noszogatta, hog yragadja meg ezt a cifra babát, tépje le róla a selymes ruhát, rántsa el tőle a színes labdát és rohanjon, fusson a zsákmánnyal az ö ványadt. vézna gyerekéhez. De Szürke Péter ősei nem hiába érezték évezredeken át a korbácsot, a láncot testükön, nem hiába hullottak a vigaszos prédikációk lelkűkbe. Az ősi indulattal egyidejűleg működni kezdett a fék is, amelyet a civilizáció szerelt az j ösztönök motorjára. Ezért Péter csak állt, csak nézte, nézte a kislányt. Ami pislákoló tudata alatt végbement, arról nem is tudott. Évike forgatta kis kezében a nagy labdát. Egyszerre csak — várható volt — a nagy, labda kisiklott a kis kézből. Leesett a iöldrc. kecsesen felugrott, újra lehullott, majd ugrálva gurult le a járdáról az uccíkíi. Az ucca sáros .porába. Évike ijedten nézte a labda szeszélyes útját és utána igyekezett, hogy tulajdona tőle el ne szaladjon. A Frájlejn a selymeket. Péter a gyereket nézte. A labda gurult. Évike utána. Most a labda megállt. Beleakadt a villamos sitiéibe. É\!ke elérte és lehajolt utána. A kocsivezetó csengetett, ordított és fékezett, de a kocsi csak szaladt tovább a klsé lejtős utón. A járókelők kiabáltak, karjaikat lóbálták, lábukat emelgették és Évike apró ujjai már-már elérték a labdát A Frájlejn az ötödik ruhát próbálta magára nekibuzdult sóvárgással. Egy pillanat. És Pétert megragadja valami titokzatos nagy erő. Odarohan. Felkapja a gyereket a karjánál fogva. És hátradobja. Orditozás, sikoltozás. Péter a nagy lendülettől előrebukik. A Frájlejn valóságra riadva elájul. Évike rózsás térde piszkosan sáros, vérzik is kissé, mert lehorzsolódott a bőre, hogy félredobta. A labdát azonban szétnyomta a villamos. És Pétert is. Mire a kocsi megáll!, mire odafutottak, Szürke Péter halott volt. Gyönyörű élővirágkoSzorut aranybetükkel selyemszalagon küldtek »a hálás szülők gyermekük hős megmentőjének«. Fényes, díszes temetés volt, amilyenről Szürke Péter életében nem is álmodott. A gyáros ur fizette és temetés után magához hivatta az özvegyet és kijelentette neki, hogy az árvát magához veszi, .felneveli, kitanittatja, mintha a sajátja volna. Ebből a szép elhatározásból, sajnos, semmi sem lett, mert a háziorvos óvást tett. Figyelmeztette a szülőket, hogy Péter gyereke az anyja révén tuberkulotikusan terhelt és a család körébe való befogadása a kislányra veszedelmes lenne. A gyáros ur igy kénytelen volt bálájának lerovására más módot választani. Jött is rá alkalom. Az egyik nöegylet — a gyáros vallási állapotára való tekintettel — becsületbeli kötelességének érezte, hogy társadalmi akciót indítson az özvegy és az árva ellátására. Közgyülésileg elhatározta, hogy javukra műsoros, tánccal egybekötött estélyt rendez, amelynek keretébe mindenkit bevon, aki a városban számit. A társadalom íelekezetközi békéjének sima telsziuéi ekkoriban valami ellenségesen türelmetlenkedő hangulat szellője , borzolgatta és ezért a másik nőegylet — az áldozat vallására való tekintettel — tapintatlanságnak és némileg szerénytelenségnek minősítette az akciót. Szintén közgyűlésen elhatározta, hogy ettől a mozgalomtól távoltartja magát és alkalmas időpontban az ügyet saját kezébe veszi. EbböL csak sértődés, civódás, pár lovaglás ügy, nyiltterezés és végül vezércikkek lettek. A vezércikkek hatása alatt néhány fiatalember a gyáros lakása elé vonult és beverte az ablakait. A gyáros bántódottan családjával a Riviérára utazott. Az özvegy a társadalmi részvét első idejében könyebben élt, mert a fűszeres és a mészáros az általános hatás alatt hitelbe adott árukat. Később, amikor a harc dúlt. ők is megvonták a hitelt. Végre is a szegény Péterné kénytelen volt kis mindenét elkótyavetyélni és valami rokonához költözött — senki sem tudta, hogy hová. A társadalom vezető egyéniségének végre is sikerült kompromisszum utján a békét helyreállítani. A két nőegylet közös programú estélyt adott igen szép j erkölcsi sikerrel és anyagi eredménnyel. A tiszta jövedelmet közös megegyezéssel a madárvédö egyesület kapta. TERE-FERE Madridi kisértet árás. Spanyolországban mostanában nagyon divatos a spiritizmus. Don Joaquin, Santa Cara grófja, mutatványaival már évek óta lázban tartja a spanyol főváros értelmiségét tudósokat es tanárokat egyaránt. A jeles gróf minden irást el tud olvasni, nemcsak zárt borítékban, hanem úgy is, ha a kéziratot átnemiátszó fadobozokba, vagy ércszekrénybe csukják Madridban, Párisban, New-Yorkban többször nyilvánosan is bemutatkozott nagy sikerrel. Most egy new-yorki lap, a New-Republic Houdi-nek, a hires bűvésznek nyilatkozatát közli, melyben a bűvész a grófot leleplezi s kijelenti, h0gy az ilyen mutatványok gyermekjátékok, amennyiben az irásolvasó mindig össze van tanulva egy személlyel. Madridban a leleplezés nagy hatást keltett. Lafora doktor, a gróf ellenfele, nyilvánosan fölszólította öt. hogy ezek után szakértők jelenlétében ismételje meg távolba látó mutatványait, de kikötötte, hogy a grófnak egyetlen ismerőse, rokona se lehet jelen az ülésen. Santa Cara nem ment bele a vállalkozásba. Azt felelte, hogy »lélektanilag« képtelen elolvasni az írásokat, amennyiben barátjaiból nem árad belé az a bizonyos titokzatos »fluidum.« Madridban ennek ellenére tovább jár. nak a kísértetek. Minap esett meg egy újságárussal, hogy mikor bódéjába akart menni, semmi áron sem bírta fö!feszíteni az ajtaját. Akárhogy izzadt, az ajtó nem nyilt ki. Hogy jobban dolgozhasson. a kezében lévő erszényt egy liasadékon bedobta a bódéba. Erre az ajtó. anélkül, hogy hozzáért volna, egyszerre — mintegy varázsütésre — fölpattant De mikor bement a bódéba^ az erszénynek hült helyét találta. A rendőrség a titokzatos ügyben megindította a nyomozást. Mi úgy látjuk a dolgot, hogv a madridi kisértetek nemcsak csalnak, liánéin — lopnak is. HÁL ÓSZOBÁK, H KÉOLÓÍÍ vasbulorokv tk yönyö s h olcsó árban HEMLER butorüzl~t NQVISAÖ Jeszenin Szergiusz, az orosz poéta. Oroszország egyik legérdekesebb tehetsége Jeszenin Szergiusz, a parasztköltő, a múzsák csodálatos vásott gyermeke még most, halála után is viták középpontjában áll. Életében sokat zaklatták állandóan a törvényszék elé idézték, támadták az erkölccsőszök, de haló porában sincs nyugta. Az kétségtelen, hogy ezek a költemények nem valók azoknak a gyermekeknek, akiket fölállítana a Vörös Piacon s azt kérdezik tőlük, hogy hajfandók-e élni és halni Lenin elveiért? Jeszenin szerette a vodkát, gyűlölt mindent, ami nem költészet. Egyszer Marx Tőke cimü könyvét látta s azt kérdezte, hogy fiem valami üzleti könyv-e. Három ízben nősült. Első feleségét, Zenaide Raih-ot 1917-ben vette el, de utána nyomban megszökött Isadora Duncan-nal, akivel repülőgépen szállt Berlinbe nászúira. De egyedül tért haza. Harmadik felesége. hajlított székek” 45 dinártól -v vendéglők éd aká.iok részére 1580 s HEVSIER bútorüzlet NOVISAD Naoyobh vételnél engedmény Tolsztoj Zsófia volt, a költő unokája. Jeszenin Szergiusz nem sokra becsülte Tolsztojt s mikor felesége egyszer a falra akasztotta Tolsztoj arcképét, igy szólt: — Nagy szélhámos volt az öregapád. Életének utolsó éveiben már nem élt i együtt feleségével, egyik kórházból a másikba, egyik kocsmából a másikba vándorolt. Most a húgai a törvény előtt azt vi‘atják, hogy bátyjuk nem vált el törvényesen Isadora Duncan-tól és a Tolsztoj Zsófiával kötött házassága érvénytelen. A hivatalos iratokból tényleg kiderül, hogy Jeszenin az anyakönyvvezetőnek azt vallotta, hogy csak másodszor nősült meg. A bíróság feladata eldönteni, hogy a huszadik századnak ez a fenegyereke kétszer, vagy háromszor nősült-e. A bűvész emlékiratai. Hcrz, az amerikai bűvész, Heinemann kiadónál megjelenteti emlékiratait. Ezeknek az emlékiratoknak meg van az a jó oldaluk, hogy az Írójuk föltétlenül őszinte, miután évtizedekig orránál fogva vezette hallgatóságát, végül leleplezi magát. Elmeséli, hogy Louisvilleben egy hires mutatványát produkálta, mely abban áli lőtt, hogy egy arany dollárost, melyet j hallgatói megjegyeztek, egy narancs belsejébe varázsolt, aztán a narancsból visszavarázsolta egy a nézőtéren ülő kisfiú zsebébe. Ezzel a kisfiúval a bűvész természetesen összejátszott, mindig előre kitanitotta, hogy kell viselkednie. Zsebébe jóelőre egy másik aranydollárt csúsztatott. Herz a hallgatójától kapott aranydollárt hasonló módon jelölte meg, mint a kisfiú zsebébe csúsztatott aranydollárt. Évekig úgy ment a mutatvány, mint a karikacsapás. Egy alkalommal a kisfiú nem akart Saját érdekében mielőtt RÁDIÓT vásárol kérjen ajánlatot Leipnik Testvérektől Hol az összes alkatrészek is kaphatók. 274 Teroziiina ul. 5, Nópkörrel szemben a vezető világmárka l — Uj típusa 509 s négyüléses, négyajtós, maga- ; sabOan építve — uj típusa 5-3-as ■ minden tekintetben modernizálva, I Csakott és nyíló't kocsin nagy vá- j lasztikban raktáron a főképviselői- J né/, Garage „AUTOMOBILJA“ 1 Subo ica — Telefon 151. * Kérjen bemuta őst! Legmesszebbmenő fizetési fel ételek kötélnek állni, akárhogy unszolta, nem vette elő zsebéből az aranydollárt. Végre a hallgatóság nagy de1' "ge közepette egy csomó ezüst és ic/.pénzt tett eléje s igy pityergett: — Tessék kérem megbocsátani. Rém szomjas voltam. Künn egy Limonádét ittam... Dl /^VX/IMCr ^ nap alalt ,e^rfosa!1 Dl-UAi Itt MMHi-stin. A végrehajtó regénye. Egy berlini végrehajtó elmondja, mit tapasztalt életében. Berlinben mindössze 403 végrehajtó működik, igen kevesen vannak, hogy az óriási város sok ügyét-baját lebonyolítsák. Mit látott tehát a berlini végrehajtó? Nemrégiben rendeletet kapott, hogy járjon el egy öregur ellen, aki a nyugati városrészben szerény hónapos szobájában éldegélt. Minden holmiját le kellett foglalnia. Az illető egy orosz diplomata volt, a néhai cár hü embere, aki a forradalom után Berlinbe menekült. Mikor a szegény öreg megpillantotta a végrehajtót, elsápadt, nem akarta kiüresiteni zsebeit, holtan rogyott össze, megölte a szivszélhüdés. Összes holmija esti ruhája volt, egy pár dsárgult levél Miklós cártól s egy cári kitüntetés. Legtöbb baja a végrehajtónak a nőkkel akadt, akik mindig találnak utat-m<dot, hogy kibújjanak a fizetés elöl. Egy alkalommal egy idős berlini színésznőt kellett kilakoltatnia» akinek hajdan egy császári főherceg volt a barátja. Már hónapok óta nem fizette lakbérét. A végrehajtó csöngetett az ajtaján, de nem nyitotta ki. Erre lakatossal feszittette föl. A nő közben mérget vett be, haldoklóit. Kedélyesebb az az eset, mely egy szép és fiatal színésznővel esett meg, akit hitelezői szorongattak, többször a örvényszék elé idézték, anélkül, hogy megjelent volna. A végrehajtó igy szólt hozzá: — Legyen kegyes velem jönni a rendőrségre, különben kénytelen lennék azonnal letartóztatni. A színésznő, aki pongyolában volt engedelmet kért, hogy á [öltözködhessél bement a fürdőszobába. Ott azonban egyenesen beült a fürdőkádba. Az ajtón keresztül szóit ki a végrehajtónak: — Meggondoltam a dolgot. Tudja mit? Inkább tartóztasson le. A végrehajtó dörömbölt a fürdőszoba ajtaján, erre a másik szobából egy elegánsan öltözött ur lépett ki, aki szóvál>ásba elegyedett vele. Miután a végrehajtó elóniutatta a parancsot, az elegáns ur kivette tárcáját s fizetett, mint a köles. RT Főképviselőt: „AUTOMOBILIA« SUBOTICA I ÍHeisler-szanatorium mellett) Újonnan berendezett modern javítóműhely I Gyors és olcsó javítások elsőrendű szakemberekkel, garanciával I Duceo lakkozó*! I O’c * íarazsirozés [ \ «
