Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-24 / 111. szám
Most a felső tartó volt tele homokkal és szépen futott a homok az alsóba. Nagyszerű! Ha akkor hal meg, mikor a homokóra lejár, akkor soha se hal meg, mert ez a homokóra sohase jár le, ha kellő időben megfordítják. Ennek aztán igen megörült a varázsló, meg is nagyobbitotta a homokóra tartóit, hogy ne kelljen a forgatással sokat vesződni. így aztán fél nap is eljárt, amíg meg kellett fordítani. Boldogan feküdt le a varázsló és igen jól aludt reggelig. Másnap, verőfényes napon kiment az uccára, hát hallja ám, hogy háború lesz és a király vitéz katonákat keres. No, gondolta magában a varázsló, elmegyek katonának, ha úgyse halok meg, könnyű lesz vitézkedni. Úgy is lett, elment a háborúba, a legvakmerőbb rohamokban részt vett, de nem fogta se kard, se dárda, se nyílvessző, A király megjutalmazta hősiességéért és amikor látta hogy okos ember is, tanácsosává tette. így élt a varázsló a király udvarában nagy tekintélyben, gondtalanul. Múltak az évek, meghalt a király, meghalt az egész nemzedék, mely a varázslóval együtt született. Uj emberek jöttek, uj király és a varázsló az uj királynak is tanácsosa lett. Ez a király is megöregedett és meghalt és a varázsló még mindig élt. Pedig már senki sem volt azok közül, akik az ő korában születtek. Soknak már a sírját se találnák a régen beomlot temetőkben. Még mindig tekintélyes udvari ember volt. de annyira megváltozott a világ, hogy mór nem kértek tőle tanácsot, mert az idők nem tetszettek a régi tanácsosnak. Azért hát hazavonult, a természet titkait kutatta, olvasott, tanult és nagyokat sétált a szabadban. De már nem örült annak, hogy még mindig él. Sokszor igen nagy szomorúság fogta el, ha arra gondolt, hogy senkise él már azok közül, akik szerették és akiket szeretett. Olyan árvának érezte magát, mint a viharvert kőoszlop, a melyről az írást is lemosta az idő. Egyszer este, amikor hazajött, megdöbbenve vette észre, hogy «míg távol volt. betörtek a lakására és mindenét elvitték. Elvitték a homokórát is. Most hát a rablók majd nem fordítják meg idejében a homokórát, ahomokóra leiár és ő meg fog halni. Boldogan feküdt le. Hálát adott az Istennek, hogy nem kell tovább élnie. És valóban meg is halt az öreg varázsló. 167 A szomorú ember Harun al Rasiid, Bagdad bölcs kalifája sokat járt vásárra. Bár teméntelen embert látott, sosem törődött velük. Égjük délután egy fehérszakállu fazekasra akadt. Csendesen ült kopott szőnyege mögött; nem nézett se jobbra, se balra. Fazekait se kinálgatta. — Ejnye — gondolta a kalifa — megkérdezem ezt a fehérszakállu embert, mért oly szomorú? Meg is kérdezte. A fehérszakállu ember a kalifára nézett. Szemében könyuyek csillogtak. Nem segítesz rajtam, ha el is mondom szomorúságom okát, — Hát olyan nagy a bánatod? — érdeklődött a kalifa. Van-e fiad? — kérdezte a fehérszakállu ember. — Van bizony, hála a jó Istennek ... Nekem csak volt — mondta szomorúan az ősz ember — három éves korában eltűnt a fiam s azóta nyoraaveszett. A kalifa is elszomorodott. A fehérszakállu ember vállára tette jóságos kezét és igy szólt: — ígérem neked, te jó ember, hogjT fölkeresem eltűnt fiadat... Az ősz ember legyintett: — Hiába is, úgy érzem, nem látom viszont drága gyermekemet ... s ha mégis megtalálnád, minden kincsemet odaadom neked... A kalifa mosolygott s csak annyit mondott: — Ha mégegygezr ide jövök, fiaddal együtt leszek itt, avagy soha többé nem látsz ... A kalifa hazasietett, Levetette álruháját s csillogó köntösét vette föl. Magához hivatta legkedvesebb tanácsosát: Alit. — Fiam, — mondta Harun al Rasid — amióta uralkodom, sok bánat érte szivemet, de a mainál nagyobb soha. S addig nem is lesz jó kedvem, mig elő nem keríted a szomorú ember fiát. A kalifa elmondott mindent töviről hegyire s amikor be-i fejezte beszédét. Ali vállára tette kezét és igy szólt: — Indulj AH és keresd meg az eltűnt fiút! Ali lóra ült és csakhamar túl volt Bagdad határán. Estig 170 Morgó Mackó esetei Irta: Kubái Lndr* Huszonkilencedik fvjezet, melyben megtudjuk, hogyan járt Morgó ncmzctes ur az automata mérleggel és a zeneautomatával és hogy a végén miért kapott a Muncurkó nyílt uccán hatalmas potont. Morgó Mackó ur csakugyan komolyan készülődött már az elutazásra és ebből a célból egy szép napon Muiicurkóval kibalfagött a vasúti állomásra, hogy megtudja. miKor megy áz ő vidékükre a vonat a városból. Mikor megkapták a kellő felvilágosítást, éppen vissza akartak fordulni, amikor a pályaudvar nagy előcsarnokában megláttak egy magas négyszögletes vörösre festett vasládát. Fent egy üveg mögött csillogó számok és mutatók voltak. A nemzetes ur megkérdezte az egyik vasutast: — Mi légyen ez a vasláda, kérem? — Ez. kérem, automata mérleg. Elől erre a zsámolyszerii emelvényre rá kell állani, itt ezen a nyilason be kell dobni egy dinárt és akkor a mérleg megmutatja, hogy hány kiló az illető, aki rajta áll. A dolog igen tetszett a nemzetes urnák és elhatározta, hogy Muncurkóval együtt megmérik magukat. — Legalább meglátjuk, — mondotta, — hogy a városi koszt hizlalt-e minket, vagy pedig megfogytunk tőle. Elsőnek Muncurkó állott a mérlegre. Bedobták a nyílásba a dinárt, mire fent az üveglap mögött a csillogó mutató ide-oda ugrált a számokon, végre is megállott a nyolcvanason. — Nyolcvan kiló, — szólt a vasutas, aki mellettük állt, — nem lehet, az, hogy egy gyerek nyolcvan kiló legyen. — Mordizomadta, — mordult rá a nemzetes ur, — mért ne lehetne a Muncurkó nyolcvan kiló? Mi olyan nehéz fajta vagyunk. Nézze meg az ur, hogy én mennyit nyomok. Muncurkó leszabott a mérlegről és a nemzetes ur állott fel rája. Beledobta a dinárt. Valóságos cirkuszt csinált a mutató. Úgy kalimpált ide-oda, mintha meg volna bolondulva. Odabent a szerkezet pedig nyekeregni kezdett, aztán ropogott, majd egyszerre elhallgatot, a mutató pedig az üveg mögött letörött és a mérleg belsejébe esett. — Mi ez? — rökönyödött meg Morgó uram. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Történelem, Többség. Helyes megfejtésért a jutalmat Róth Anikó kapta. Kifogástalanul fejtették meg a következők: . Steiner György, Róth Anikó, Kasza Mariska. Jakabfalvy Gizella, Thiering József, Berki Inke, Schossberger Tibor. Vukits Babi, Molnár Piri, Fedor Katica, Radók leu. Hiel Babi, Zina Tériké Berki Juci. Szögi leus, Kiss Panni, Deutsch Magdi, Butiján Paulus, Székely Piri. Török Manci, Mardicz Klári, Komlós Babi, Kafts Irénke, Mardek Ibiké. ÜZENETEK: Steiner György. Gyuszi fiam légy türelmes. Nem minden rejtvényed vált be. — Jakablalvy Gizela. Sose keseredj el, ha valami nem sikerül! Légy türelmes és kitartó. Ha valami nem sikerül úgy, ahogy azt te szeretnéd, akkor gondold Ifi» 1TB
