Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-24 / 111. szám
1927. április 24. bAcsmegto napló 19. oldal. VILÁGUTAZŰK A LÁTHATÁRON Becs, április hó. A budhistáknak nyilván igazuk volt, amikor a lélekvándorlásban hittek. Ha azonban az ember lelke állatokba vándorol, úgy szabadságomban van az ellenkezőjét is feltételezni és hinni abban, hogy viszont egyes emberek testében állati lélek ütött tanyát. Mondhatnám azt is, hogy az emberi társadalomban megtalálható az egész állatsereglet. Ez azonban nem az én eredeti megállapításom, amiből következik, hogy egy egykori boldogtalan szajkó rajtam követelheti lelkét, ugyanúgy, a mint egy idegen madár a tollát, amivel magam ékesíteni elég szemérmetlen vagyok. Sokszor olyan vagyok, mint egy indián törzsfőnök a sok idegen tollal a fejemen, de higyjétek el, hogy a tollak alatt nagy gondolatok erjednek, amelynek papírra való vetésében egy ismer rétien olajbarna férfiú zavart meg. Ez az ur egy vándormadár és egy héjjá lelkét hordta magában, lecsapott rám a kávéházi asztalomnál és letette fotográfiáját, amelyhez tizenötsoros szöveg tartozott. Hosszabb mese arról, hogy a kép ábrázolója Schlcider József világutazó 1923 február 1-én elindult Budapestről, hogy tiz év alatt körülutazza a világot. A világnak Romániából, Jugoszláviából, Bulgáriából, Törökországból, Kínából, Egyiptomból, Afrikából, Görögországból, Albániából és Itáliából álló csinos kis részét már abszolválta, most Nyugateurópa és az északi államok, majd Amerika következik. Ausztriát nem akarta megsérteni és most eljött Becsbe is Budapestről állítólag négy év alatt a fenti kis kerülővel egyenesen Kinán és Afrikán keresztül. Bécsben csak a kávéházak és vendéglők érdekelték, amelyeket ez az Izmos munkabíró fiatalember kivétel nélkül felkeresett. A világból csak a kávéházakat látta. Kowboy kalapjában átvonult a kávéházon és beinkasszálta a fotográfiájáért járó adományokat, amit köszönő szóval nyugtázott. — óh szívesen, boldog vagyok, bogy hogy egy világutazónak adhattam. Az idén Schlcider ur volt az első világutazó, akivel találkoztam. Ez az ipar egyébként nagyszerűen virágzik, A vándormadarak kibújnak az emberekből és utrakclnek. Kezdetben volt egy világutazó. azután jöttek többen és egyre többen. A vándormadarakon kívül a majom is felébredt az emberekben, kezdték májmolni a világutazókat. A sport színezete lekopott, üzleti vállalkozás lett, szerény, de biztos ckszistencia. A nélkül, hogy megakarnám sérteni a világutazói kart, a világutazók elmentek a szélhámosság határáig. Miért nem megy fátvágni, vagy követ törni Schleider ur, miért megy viiágutazni? Tavaly szerencsém volt, egy földkörüli utazót egy hónapon belül másodszor is üdvözölhetni, aki mikor észrevette, hogy ismerősével találkozott így vágta ki magát; — A föld gömbölyű. Az ember megy, megy és végül kilyukad oda, ahonnan elindult. No, de nem tanácsot, hanem támogatást kért tőlem Schlcider ur, Budapestre'. Isten önnel Sehleider ur, szerencsés . utat, vigyázzon, a múltkor is tűz, támadt a nizzai lukszusvonat hálókocsijában. Hisz köztünk azért nincs semmi félreértés, ön ezer koronával gazdagabb, én ezer koronával szegényebb lettem, ami nem nagy eltolódás, én viszont nyertem egy ötletet, hogy ha minden kötél szakad, .majd én is felcsapok világutazónak. Alig hagyta cl Schlcider ur a kávéházat és tettem el képét a zsebembe, uj világutazók jelentek meg a láthatáron. Ketten voltak és nők. Nem is vándormadarak, egyszerűen két szomorú veréb. Szintén Budapestről jöttek Bécsbe, de sokkal okosabbak, ők Győrön és nem Pekingen keresztül utaztak, ami lényegesen rövidebb ut. Anzixkártyájuk arcképeiken kivül mindkét fél földgömböt is bemutatta, ami beállításban Is jól hat, de egyúttal praktikus célt is szolgál, mert az ilyen utazásnál kell, hogy kézinél legyen valami térkép. Az utazás költségeit itt is önkéntes adakozásból fedezik és adományokért Koncz Teréz és Faiudi Ilona asszonyok, úgy hívják a világutazókat (nem tévesztendők össze a szokásos műkedvelői utazásokkal, hungsulyozza a kártyájuk) ellenértékűi arcképes emléklapjaikat ajánlják fel. Szóval ellenszámla kiegyenlítve. A hölgyek magyar ujságirónőknek mutatkoznak be és programjukat a következőkben fejtik ki, DOLGOZNI AKARUNK A NÉPEK MEGÉRTÉSÉÉRT seqél Érdekében sajat asztalaink ALAPJÁN KÖNYVET ÍRUNK AZ ÖSSZES NEMZETEK VONZÓ ÉS KELLEMES KARAKTER! VONÁSAIRÓL. Ez aztán röviden szépen hangzik kedves hölgyeim, kérem önöket, hogy ne szűnjenek meg a népek megértéséért dolgozni. Erre szükség van. — Van viziumuk? Kérdeztem Teréz asszonyt, aki azt mondta, hogy a Magyar Nemzet cimü lap munkatársa és elvált nő, mert hogy vizűm nélkül nem látogathatják meg a különböző kultumemzeteket. — Majd Bécsben szerzünk ... válaszolta. — Hogy vagyunk a nyelvekkel, be* szélnek angolul? — Én nem. Talán Ilona, szólt Teréz. Igaz is Hona elfelejtettem magát kérdezni, hogy tud-e maga angolul?-— Én nem tudok — felelte Ilona, aki azért vállalkozott a világkörüli útra, mért a férje Brazíliába vándorolt és reméli és azt reméli, hogy találkozik vele. De — tette hozzá — megnyugtatom bepakkoltam egy angol nyelvtant. Majd útközben tanulok . . . Többet nem kérdeztem tőlük, nehogy á Koncz-Faludi nagy tudományos mü a bécsi karakterre főijegyezze: Bécsben nagyon kiváncsiak az emberek . . . * Ellenben postára siettem és levelet Írtam Faiudi urnák Braziliába, hogy készüljön: jön Ilona, a világutazó. Eos. TAM ÁS ISTVÁN: H AT UJ VERS GYERMEK A MEZŐBEN Ax égen bárányfelhők menetelnek, mint egy vasárnapdélutáni kir dndulótdrsaság. sötétek akár az óceán és derüskékek, mint lestőbarátom paszíelljei; van köztük tömzsi honvéd, gólyanyaku huszár, tipikus tájkép-felhő és elragadó szerelmespárok is akadnak, akik gyengéden veszekednek és folyton pirulnak a szél frivol viccein. Szitakötő siklórepüléssel a váltamra ereszkedett, alkonyodat, az alkonyat is olyan sápadt mint én, Kínából jön mcgmdrtotta magát ecetbe, véres ecetbe, az élet néha valóban csudálatos, ó, istenem, a nyalka felhőlegények hajba kaptak fölöttem, ép most, amikor nincs is itt az etnyő>nt és ezek a poétikus kövér fellegek úgy elbánnak verem mint egy csődbcjutott bankkal az ádáz betétesek. Materialista költő a XX-ik században Be csudálatos rózsaszáli. kiáltok elragadtatással -r milyen szemérmes! üde! harmatos! bókol és köszöntget grociözcn jobbra. balra, akár egy paríömkirálynő. A kertészt. aki az öntözőkannával jön feléje, halk sikollyal fogadja, mim egy tizenhatéves leány a húsvéti locsolókat. Bon jaur szellő! Au revoir tavasz! micsoda klasszikus miliő! szivemből fakad a sóhaj: Bár fejessatáta lennél ó, ennivaló rózsaszál, szép zöld kövér fejessaláta, gyönge ecettel de megcnnélek vacsorára. BÖRTÖN Mint egy gyerek, aki nem tud elaludni, hangosan nyöszörögni kezdett a mennyezet. Valaki fel és alá jár a 102-ben, ideges, megáll, toppant és nagy dühös vitába kezd. érvel, majd fenyegetőzik, hogy attól tartok: n,2knmba szakad a hullámzó mennyezettel; a fojtó atmoszféra átsüt a falon, »te nyomorult« — kiáltja »te nyomorult< és még szerencse, hogy uralkodik magán, különben tettlegesség lenne a dologból, szitkozódik, az arca olyan gyűrött lehet, akár a rabruhdm és a lelke háborgó PaUes, rúg, harap, nem bírja tovább idegekkel, most ugrik, most itt, aztán jajongva hátrálni kezd, ó! ó! ó! üvölti és rázuhan a priccsre, mint egy meteorkó. Csend. Megadta magát a magános fogoly akit egyedül hagytak önmagával és nem menekülhet a szörnyű társaságból mert a cellára kétszer is ráfordították a kulcsot. ROSSZ EMBER A vázám nyaranta hullaszagot áraszt, a bomlás illatát szívom mellre, megannyi utolsó lehelletet. Bekam tetszik a virág, amely ül az udvar közepén, porhanyós fekete ágyban és köriiludvarotta szerelmes méhsereg. Gyönyörködöm színében, parfömjében, amely Cottyval vetekszik és kecses alakjában, amely szebb Paris asszonyaiénál. De tudom, hogy semmi lelki közösségem nem lehet velük, hisz nincs se himporom, se napfényem, se vizem, '1 a virágok irtóznak tólem, mikor kinyitottam érte a kezem, az orgona segítségért akart kiáltani, hogy lehajoltam hozzá tágult orreimpákkat, a muskátli visszatartotta negédes lélegzetét és a pipcrköc liliom a legszívesebben megfojtana egy kanál vizben. IDILL ó, édes kis bogár! Csöpp kicsi jószág! Akár egy játékszer, miivészt bross, amely a nők mellén fogja át a selymet. ffogy ragyog a természet színeiben! csapa természetes báj! páncélja sima, egyszerű, csukott, semmi dekoltázs, potrohút riszdfja kénycskedve és ha beszélni tudna, biztos kedves, naiv dolgokról csacsogna, amik felérnek ezer tudományos expedícióval, , Angyali ártatlanság! a tenyeremre száll, lépeget egy-kettőt, hamiskásan pillog csápjaival, aztán minden mentegetőzés nélkül leereszti hegyes szívókéit és hozzálát, hogy megzabdijon engemet. TÁJKÉP Az országúton szekerek vonulnak, lovak, tehenek, asszonyok és mint megannyi véres maszk. egy kocsi tele borjuhőrrel, ti, boldog Árkádia, a nap süt, hogy szinte éget, valahol most vernek agyon egy embert, a keleti tenger háborog és a talpalattnyi füvöit kiskecske legelészik, egy kiskecske, amely még nem hallotta a rádiót és nem ült soha repülőgépen. Autó silvit el mellette, por szitál, a virágos cseresznyeiák ép hogy nem énekelnek és fáradt vándorlegényként bclohol a vicinális. MeeeJ csudálja boldogan meee! de a gőzös gőgösen rájafiittyent és kiskecske, mint egy rakoncátlan kölyök, akinek a fejére barackot nyomtak, ijedten befogja a száját.
