Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-24 / 111. szám
20. oldal. íKtiK-fM;" nemo 1927. április 24. Hopszpolka kontyoshaju lányokkal simmi rezesbanda indulójára ünnep! riport a nouiszáői Darányi-telepről, ahol még élnek a régi hagyományok Esztendők hajszolják egymást és ebben a háboruutáni nagy tülekedésben, a nagy gazdaságválság-kavargásban megváltozik ennek a városnak az arculata. A Darányi-telep, amely azelőtt olyan messzire volt Noviszadtól, hogy legfeljebb nagy ünnepeken rándultak ki oda az emberek, mint manapság a Fruska Gora hűsítő erdeibe, most már egészen közel került a városhoz és úgy fekszik a vasút oldalán, mint valami hűséges falusi pulikutya, amely nem kiváncsi arra, mi történik odabenn a nagy kőházak között, ő itt fekszik a város pitvarában és őrzi a régi erkölcsöket, a régi szokásokat és megőrzi a régi embereket a pusztulástól. És azok, akik benn élnek a lüktető városban, vasárnaponként mintegy mágikus erőtől hajtva jönnek ki ide, ártatlan és egyszerű kispolgári örömöket keresgélni, leülni a habzó szőke sör mellé, felnézni az égre, naphunyásából időt jósolgatni holnapra és elandalogni a temerini rezesbanda hopszpolkáján. Csudálatosán megtalálják egymást ezek az emberek, a délutáni napfény vakitásában, vagy a vasárnapi éjszakák külvárosi sötétjében. Egybesereglenek ilyenkor, ünneplésen, kikefélt ruhával és kimosdatott arccal, annyira egybesereglenek, hogy a vasúti töltés mentén a vendéglős a múlt áv őszén kénytelen volt már nekik olyan nagy termet épiteni, hogy annak még a város legközepén sincs párja. Ezer ember zajlik itt minden vasárnap délután, vasárnap éjszaka meg annyi a táncoló pár, hogy az ember egyszerűen nem is tud befurakodni, ha nincs meg a kellő könyöke hozzá. nagy kunszt, simmizni, mink már a karlesztont is táncoljuk. És rámutat a nővérére, aki ott irulpirul mellette. — A karlesztont? — csodálkozik a pelyhes legény. A pirosbluzos meg nem is kéreti magát, vállonfogja az egyik legényt és pergeti a lábát, mint a motollát. — Ujha — hangzik — kificamodik a lábad Bözsi .aztán nem tudsz majd holnap a gyárba menni! — Hamarább a te nyelved — replikáz Bözsi és ahogy a muzsika megszólal, mindjárt belekapaszkodik a táncosába. Mert — a muzsika megszólal, minden tiz percben és az ember azon veszi észre magát, hogy összecsörrennek az ablakok, a nagydob dong, a rezesek fújják, most egy induló következik, pontosan, szépen menetütemre, mint ahogy a katonák lépkednek. — Jaj, simmi! — sikongatnak a lányok és a következő pillanatban már kavarog az egész terem, mint a felbolygatott méhkas. A jó öreg rezesek csak fújják az indulót és odakünn meg szolidan járják rá a simmit. Nem rángatózik a váll. nem is vad ez a taktus, ez a simmi itt meg van szelídítve, akárcsak a társalgás, amely az asztalok mellett folyik, habár a legények szeméből látni, hogy tulajdonképpen mást szeretnének és nem ezt a kölcsönbevett szalonhangulatot, amely itt künn ezt a termet elfoglalta. Simmi után megint hopszpolka és ebben a hopszpolkában részt vesz aprajanagyja, öreg és fiatal. A táncoló párok között öreg életepárjához simulva járja a kövér mama és látszik azi arcán, hogy most legalább húsz esztendővel álmodja vissza magát. És a dolgok fölött, a nagy kavargás tetején ott úszik ebben a hangulatban Courts-Mahler limonádé-regényáradata, amely belopta magát ezekbe a lelkekbe és amely kitölti itt a vasárnapi ünneplés hézagait. A régi világ támadt fel itt, úgy hinné az ember, a húsz év előtti, ezeknek az egyszerű embereknek a lelkében, de mégsem egészen az. A régi báltermek hangulata, az uriközönség cifra sallangjai, a hosszú haj és minden, amit eldobott a meghalt középosztály, az idemenekült, ki a város falai alól, közelebb a mezők illatához, hogy fennmaradjon és őrizze fonnyadó életét, de elveszett a zöld mezők és kék ég embereinek igaz ritmusa ebben a fonnyadó életben. Úgy él itt vasárnap délutánonként a város forró kőházai és a mezők mindent elárasztó tiszta világa között, mint valami régi hervadt rózsa, amelyet rossz muzsika nedűjével öntözgetnek. Idegenül, sután, betegen, de minden kis idegszálával ragaszkodva az élethez. Csuka Zoltán Louscheur a világgazdaság válságáról és az európai országok együttműködéséről A francia miniszter berlini előadása Az ezeréves millenáris jegenyék sora alaposan megkopaszodva lengedezik az őszies szélben, vonatok füttyöngetnek és benn a nagyteremben dong a nagydob Annyira „dong, hogy ha az ember leül az asztalhoz és elmélázik a hopszpolka andalító keringésén, csak azért nem felejtkezhetik belé egészen a tegnapba, mert inejjepüti ä nagydob. Az árgyélúíát, 1Ö' IftisÁ va’rt neki — mondja az egyik darányitelepes és odaint a pipájával a nagydob felé, amely fölött egy fiatal gyerek izzad. — Na ja, jól kifeszitették, hiszen reggelig kell neki megadni a taktust — feleli egy fiatal legény és félszeme ott ugrál a táncolok fölött, keresi a szőke kontyot, amely annyira odanőtt a szivéhez. A szőke konty, amely hétköznaponként valamelyik varrógép, vagy dübörgő nyomdai masina fölé szokott hajolni., avagy »eszeájgot pucol« a tulajdonosa, ott forog most a végeláthatatlanul nagy terem közepén és egy kicsipett repülős baka kering vele önfeledten. A legény szemén látszik a néma villanás, csendesen áll, aztán odamegy. — Szabad kérnem kisasszony? — mondja olyan udvariassággal, amelyen megérzik a nyílt égbolt tiszta levegője. A lány lesüti a szemét, megbólintja a fejét, ahogy az húsz esztendővel ezelőtt úri szalonokban volt divatos és odasimul a legényhez. Fehér, piros, kék, világoszöld és ezer másszinü blúz röppen el az asztalok előtt, a nagy terem padlója dong a tánctól, a falak belerezdiilnek a nagydob kommandójába. Legalább háromszáz ember táncol itt és a táncolok között, á$ asztalok mellett nem látni egyetlen rövidre vágott frizurát sem. Valahogy más világ van itt a Darányi-telepen, ahogy átlépi az ember a vasúti síneket, az uj szabad divat ott van a nők ruháján a nézésében, csak éppen a viselkedésük feszes esetlenül, no meg a konty, az a régi, a haj hosszúságából ezek a nők nem engedtek egy centit se. A zene elhallgat, a zaj felszabadul, felszökik, mint a sárkány, amelybe belekap z szél. Az asztalokon felpirosodnak a málnás poharak, habzik a sör és vigyorog a sárga fröccs. — Kegyed nem tud még simmizni? — kérdezi az egyik fiatalember, akinek az álián ártatlanul pelyhedzik elő a szakállka. — Óh, de igen, de, még mennyire — feleli a pirosbluzos, az ma már nem is Berlin( április. A berlini kereskedelmi kamara meghívására a Kereskedelmi Főiskola aulájában Louis Loucheur francia miniszter »Európa jelenlegi közgazdasági helyzetéről és megtartandó világgazdasági konferenciáról« érdekes előadást tartott. Az egész diplomáciai kar és Berlin gazdasági életének vezető egyéniségei, valamint számos politikus hallgatta végig a francia miniszter előadását, a melynek nem az volt az egyetlen szenzációja, hogy francia miniszter tartotta a német fővárosban. Beszédének elején Loucheur rámutatot arra, hogy legtöbb háborút gazdasági okok miatt kezdenek el és ezért meg kell találni a módot a népek gazdasági érdekeinek összeegyeztetésére. A világgazdasági konferencia egybehivását az előadó már egy ésfél évvel ezelőtt szükségesnek tartotta és lépéseket is tett Genfben ennek a célnak a megvalósítására. Az előkészítő bizottság, amelynek munkája a konferencia organizációja volt, sok akadállyal küzdött meg, mig a konferencia a megnyitásának napját kitűzhették. Fontos éroblémák, többek között a háboríts adósságok és a kivándorlási kérdés nem kerülnek napirendre a világgazdasági konferencián, nehogy ennek sikere veszélyzetetve legyen. Még mindig elég nagy azonban a május 4-én megnyitandó világgazdasági konferencia programja, amelyet az előkészítő bizottság a legapróbb részletekig kidolgozott. Az egyes nemzetek a lehetőség szerint delegátusaikkal és szakértőikkel képviseltetni fogják a gazdasági élet minden ágát. A konferenciának három nagy albizottsága lesz amelyek a következő kérdésekkel foglalkoznak: A vámkorlátok, az európai és a világgazdaság organizációja, mezőgazdasági kérdések és az ezzel kapcsolatban a különböző államok együttműködése. A pénzgazdasági kérdést, minthogy az tulajdonképen megoldást nyert, levették a konferencia napirendjéről. De fakto már legtöbb államban keresztülvitték a stabilizációt s ezt rövidesen törvénnyel is legalizálni fogják. Mi az oka és mik a szimptomái a gazdasági krízisnek? Az első szimptoma az arany vásárlóerejének általános csökkenése. Ami háború előtt 100 pénzegységbe került, azért ma, 130*160 pénzegységet fizetünk. Ebből következik a fogyasztás (a vásárlás) jelentős csökkenése. Másodsorban az európai államok produkciója még mindig nem érte el békenivót, a csökkenés 1914-el szemben még mindig 12%. Ezzel szemben az Egyesült Államok produkciója 25%-al és a délamerikai produkció 50%-al emelkedett a háború kezdete óta. A produkció ilyen irányú változása mindkét kontinensen zavarja az árucserét. A gazdasági bajok harmadik oka a politikai határok megváltoztatása és ezzel kapcsolatban az üvegházi-termelés lehetővé tétele, sőt állami támogatása, amellyel az észnélküli tulprodukciót folytatták anélkül, hogy megfelelően emelni tudták volna a fogyasztást. Végül marad az élelmiszerellátás és az ipar részére szükséges nyersanyagok problémájának tárgyalása. Milyen eszközökkel lehet megszüntetni ezeket a gazdasági bajokat? A vámvédelem és a szabadkereskedelem hívei között fenálló vitát kár volna felújítani, ezek a dogmák elvesztették tradicionális jelentőségüket. A bizonyíték erre, hogy Anglia a szebadkereskedelem országa ez évben hat milliárd vámot szed, mig a protekcionista Franciaország csak 3.5 milliárd frankot. A protekcionizmus egy bizonyos mértékig csakis a nemzeti érdekek megvédésére jogosult. »Az Európai Egyesült Államok« eszméjét Laücheur a priori nem utasítja vissza azonban azt amerikai mintára lehetetlennek tartja. Európa nemzetei nem tudnák önállóságukat föladni, részint a szokások különbözősége és az előítélet, másrészben a nyelvek különbözősége miatt. Az európai vámuniót, amely a kontinensen az árucserét nagyon megkönnyítené és a gazdasági élet virágzását jelentené, Loucheur nem tartja utópiának. Az egyes nemzetek aggodalma, hogy ilymódon a nehézipar teljesen koncentrálódna, könnyen eloszlatható volna megfelelő megállapodásokkal, amely nem biztosítaná a nehéziparnak a monopol előnyeit és minden állam garanciákat kapna nemzeti érdekei megvédésére. Addig is azonban, mig ez nem valósítható meg, nagy előrehaladás volna már most egy egységes sémáju vámtarifa és egységes typusu kereskedelmi szerződés bevezetése. A gazdasági internacion^lis organizációját szükségesnek tartja Loucheur, mert különben elképzelhetetlen a racionalizáció keresztülvitele. A nem rentábilis üzemek bezárása, egységes vezetés és fúzió az egyes iparágakban, a nyersanyagok közös bevásárlása, az oktalan konkurrencia kikapcsolása. Ha ezt nem tudják Európában keresztülvinni, letehetjük a fegyvert az Egyesült Államok előtt, ahol a produkciót sem vámkorlátok, sem pénzhiány nem akadályozzák. Laucheur ezután az amerikai properitás fényes és egyben aggasztó képét vázolta. A világ-ember magától változik. A világháború, amely megszüntette az individuális gazdaságot, azt is bebizonyította, hogy állami vezetés sem használ. Mi marad tehát hátra? A gazdasági csoportok összehozása. Ezek az egyesületek, egyenlőre csak munkaadók organizációi, később kénytelenek lesznek a munkásképviseletekniek is helyt adni és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartani. Ez lenne azután a gazdasági béke vagy a szociális háború forrás. Leucheur itt egy statisztika és tudományos ellenőrző intézményre gondol, amely a Népszövetség égisze alatt működne és állandó ankétet tartana a »Világgazadaság organizációjáról.« A trösztöket és karteleket azzal vádolják, hogy a fogyasztókat kihasználják és bizonyos országokat direkt kirabolnak. Ez a felállítandó egyesület a tények alapján megállapíthatná a vád igazságát vagy alaptalanságai. Németországnak és Franciaországnak nagy szerepe van Európa reorganizációjában, azonban nem kívánatos egy francia-német gazdasági blokk, ha anr nak hatalma kétségtelen is volna. A blokkpolitika bebizonyította tarthatatlanságát 1914—1918-ig, vérbe fulladt, helyette kontinens politikát kell folytatni. Ebben az egeysülésben vegyenek részt Európa összes produktiv népei, Anglia is, dacára az angol nép individualizmusának. »Ha ez a három nagy állam nem érti meg egymást és közülök kettő mindig a harmadikat fenyegeti, ez mindig fog eszközt találni, hogy az őt körülvevő gyűrűt áttörje. Különben a háború nem üzlet, nem is egyedül gonosztett, egy képtelenség.« Itt az ideje, — fejezte be Loucheur beszédét — hogy kontinensünk összes államait együttes munkára hívjuk fel, azonban nem harcra egy masik kontinens ellen. Európa' legyen organizálva és előkészítve, nem egy amerika elleni harcra, hanem az újvilággal való együttműködésre, a gazdasági Javak jőbb kihasználására. RÁDIÓAMATŐRÖK ■ szakvéleményt adok, készülékeik felülvizsgálását, javítását végzem, uj készülékek szakszerű fel, 1 itását, mindennemű alkatészt szállítok legolcsóbban CZUCZY EMIL igi SUBOTICA, MASSARIKOVA 25. OKL. MÉRNÖK 181 Részletfizetésre adunk hitelképes egyéneknek mindenféle szövet- és vászonárut „TE K STIL66 mauufaklurnoskladiste, kőzmtláru kereskedés Su' otíca, Pašićeva (Gőzfürdő) ul. 7. Hívásra megbízottunk házhoz jön. 1908
