Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-24 / 111. szám
1927. április 24. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. CIRKUSZ Maxi párbaja A megboldogult Bródy Maxi, a »Leányvásár« és egyéb nagysikerű operettek pattogó verseinek elmés poétája, legénykorában évekig együtt lakott egy ma már hires festővel. A piktor és a humorista testi-lelki jóbarátok voltak, együtt hagyták abba tanulmányaikat a budapesti egyetem orvosi fakultásán, ugyanabba a lányba voltak szerelmesek és közösen fizették hónapos szobájuk bérét, illetőleg legtöbbször közösen nein fizették. Az utóbbi körülményből sohasem származott komolyabb baj, a hitelviszonyok akkoriban jelentékenyen kedvezőbbek voltak, a közös szerelem azonban természetesen nem vezethetett jóra és a vetélytársak, tiz esztendei meghitt barátság után, a lehető leghalálosabban összevesztek. E-ttől kezdve, ha találkoztak, még csak nem is köszöntek egymásnak. Viszont mindennap találkoztak — otthon. Maxi, amikor hajnali félnégy tájban hazavetődött, rendszerint már az ágyban találta a festőt, aki ilyenkor különböző Wagner-operák vezérkönyveit tanulmányozta és tudomást se vett arról, hogy lakótársa befutott. Az iró se zavartatta magát, nyugodtan levetkőzött és belefeküdt a másik ágyba, ahol valami francia regényt kezdett olvasni. És elaludtak mindaketten, anélkül, hogy egyetlen szót váltottak volna. Így ment ez több, mint félévig. A hitelviszonyok ugyan azidőtájt, a béke boldog éveiben, mint már emlitettem, jelentékenyen kedvezőbbek voltak ugyan, de a fák már akkor se nőttek az égig és a szobaasszony, bizonyos Hornyákné, hat hónapi habozás után vérző szívvel végül mégis felmondott albérlőinek a lakbérhátralék miatt. Az összeveszés óta ugyanis mindketten a másikra bízták a házbérkérdés megoldását, amely ilyenformán a mai napig is elintézetlen. (Majd a Népszövetség rendezi, az általános leszerelés elrendelésével és a nemzeti kisebbségek panaszainak felülvizsgálásával együtt.) v A felmondás nem változtatott a két ellenség jogi helyzetén. Harmincadikén Maxi egy cédulát talátt éjjeli szekrényén a festő Írásával: »Uj lakás Borostyánucca 4., III. emelet 2., a folyosón balra.« Másnap délelőtt megbízta a Balaton-kávéház előtt posztoló hordárt, hogy régi lakásáról szállítsa el a Borostyán-uccába tizenkilenc gallérját, hat pár kézelőjét, könyveit, ruháit és a vivómaszkot, mig a festő a Japán-kávébáz törzshordárjának adott hasonló természetű felhatalmazást, éppencsak vivómaszk helyett hegedűtök erejéig. Este már az uj lakásban tértek nyugovóra. Este alatt természetesen reggelt kell érteni. Hiba lenne azonban ebből az esetből azt következtetni, hogy kettőjük viszonyában valami enyhülés állt be. A legkevésbé sem. Ragaszkodásuk egymáshoz tisztára lakásügyi természetű volt és tökéletesen lokalizálódon erre: egyébként pedig engesztelhetetlencbbül gyűlölték egymást, mint valaha. A kölcsönös ellenségeskedés odáig fajult, hogy Maxi, a jámbor, szelíd, a légynek-sem-vétő Maxi a fészek-klubban valami gyerekes ostobaság miatt felelősségre vonta a piktort és inzultálta. A segédek pisztolypárbajban állapodtak meg. A párbajt megelőző éjjel a festő kolábbau ment haza, hogy kialudja magát, a balga zsűri ugyanis reggel félhatra tűzte ki a háromszori golyóváltással egybekötött lovagias mérkőzést, találkozás a Szép Juhásznénál. Maxi viszont, barátai tanácsa ellenére, a kávéházban virrasztotta át az éjszakát. — Ne féltsetek — biztatta őket vérszomjas nyugalommal — az én kezem nem fog az álmosságtól reszketni, amikor a hitszegé szivébe kell röpítenem a golyót. A szerelem mindenható és vérengző párduccá képes változtatni a legszelídebb ioolyát. Maxi a legkomolyabban készült a végső leszámolásra. Elérkezettnek látta az alkalmat arra, hogy végre megszabaduljon gyűlölt vetélytársától. Háromnegyed hat előtt öt perccel a két hajdani jóbarát töltött fegyverrel állt egymással szemben a hűvösvölgyi erdő egyik tisztásán. A vezető segéd még utoljára felszólította őket, hogy béküljenek ki. Mindaketten tagadólag intettek és feltörték kabátjuk gallérját. Az első lövés joga a festőt illette, mint sértett felet. A vezető segéd háromig számolt és a lövés eldördült A golyó Maxi balfüle mellett süvített el, alig arasznyira. Most Maxira került a sor. A derék fiú minden idegesség nélkül, a legnagyobb hidegvérrel emelte pisztolyát célzásra. Balszemét behunyta, hogy a másikkal jobban lásson és a fegyver csövét egyenesen a festő szivének irányozta. A segédek ebben a pillanatban meglepődve vették észre, hogy Maxi kezében reszketni kezd a pisztoly. Es a vezényszó hiába hangzott el, Maxi először nem lőtt, az újabb vezényszóra pedig a levegőbe sütötte fegyverét. A piktor második golyója Maxi jobbfüle mellett süvített el, alig fél arasznyira. Maxi megint a levegőbe akart lőni. A vezető segéd azonban megálljt intett és odasietett hozzá: — Mi az? Miért nem védi magát? Ha az ellenfele lő, lőjjön maga is! — Nem ettem kefét — felelte Maxi nyugodtan. — Nem akar lőni?-— Nem. — De, az isten szerelmére, miért nem? Maxi dühösen eldobta pisztolyát. — Nem értem, hogy képzelik ezt az urak! Csak nem fogom a saját télikabátomat agyonlőni? dió. A zagrebi gyorsvonat összeütközött Jankovci állomáson egy tehervonattal A tehervonat mozdonyvezetője és fűtője szörnyethaltak Zagrebból jelentik; Az elmúlt éjszaka a Beograd—zagrebi fővonalon levő Jankovci állomáson halálos vasúti katasztrófa történt. A négyes szánni gyorsvonatba, mely útban volt Zagreb felé, éjfél után pár perccel, hibás váltóállítás miatt belefutott a Zagreb felől jövő »Vorsteher. Az összeütközés olyan erős volt, hogy mindkét vonat mozdonya és postakocsija sulyosan megrongálódott. A gyorstehervonat mozdonyvezetője és fűtője szörnyethalt. A gyorsvonat utasai közül csak néhányan szenvedtek kisebb sérüléseket. A vizsgálat megindult annak kiderítésére, hogy a vasúti katasztrófáért kit terhei a felelősség. Magyarországgal szemben tartózkodó lesz az SHS királyság külpolitikája Anglia eltávolodása Olaszországtól megerősíti Jugoszlávia külpolitikai pozícióját Beogradból jelentik: Marinkovics Voja külügyminiszter az újságírók előtt a következő nyilatkozatot tette a kisantantró! és Jugoszlávia külpolitikai helyzetéről. — A kisantantot — mondotta a külügyminiszter — nem a véletlen és nem a diplomaták kombinációja, hozta létre. A kisantant az európai béke egyik erős oszlopa és ezért nem szabad csodálkozni azon, bogy kételkednek állandóságában és erősségében azok, akik bármilyen okból háborút akarnak előidézni közöttük. Innen van aztán, hogy mindjárt elterjedt széthullásának hire, mihelyt valamelyik tagja lépéseket tesz a béke megóvása érdekében. És mivel látják már, hogy a kisantantot nem lehet szétagrasztani, úgy akarnak ártani neki. hogy gyengíteni akarják a befolyását és meg akarják ingatni a világnak azt a hitét, hogv ez a csoportosulás erős és hosszuéietü. Merem állítani, hogy ezeknek a híreknek a legkisebb alapjuk sincs. Mint minden természetes és egészséges alakulat, a kisantant is annul erősebb, minél tovább él. Ezt a nyilatkozatot igen jellemzőnek tartják az általános európai helyzet megváltozására. A külügyminiszter nyilatkozata a kormány első válasza Bethlen magyar miniszterelnök római útjára és ebbői a válaszból arra lehet következtetni, hogy Jugoszlávia Magyarországgal szemben a jövőben valamivel tartózkodóbb politikát fog követni. A jugoszláv külpolitikában beállott fordulat összefüggésben van az általános világpolitikai helyzet megváltozásával. Az európai politika legjellemzőbb tünete volt az utóbbi időben az angol hivatalos körök szembefordulása Mussolinival a jugosz'dvolasz konfliktussal kapcsolatban. Hogy mi az oka az angol külpolitika megváltozásának Olaszországgal szemben, erre nézve távolabbi, egyelőre még bizonytalan célok adnak magyarázatot. Angliának Mussolinival szemben való ridegebb és barátságtalanabb magatartásával egyidőben hirek érkeztek, hogv Anglia Franciaországgal keres szorosabb közeledést és küszöbön áll egy általános megbeszélés a francia és angol külpolitika vezetői között az összes világproblémákról. Ez magától értetődően Anglia olasz politikájának revízióját is jelenti, ami beogradi politikai körökben érthető optimizmust keltett, miután Anglia eltávolodása Olaszországtól megerősíti Jugoszlávia külpolitikai pozícióját úgy a Balkánon, mint Közéoeurópában. Ezzel magyarázható az a hidegvér, amellyel Beogradban az olasz-jugoszláv konfliktus fejleményeit, illetőleg jelenlegi stagnálását megitélték és ez a magyarázata annak is, hogy az olasz érdekszférába tartozó Magyarországgal szemben a jugoszláv politika bizonyos tartózkodást tanusit. rendkívül ritkán szólalt meg a nyilvánosság előtt, noha minden nagyobb horderejű politikai kérdésben az agg ál'amférfi álláspontját idézték azok a politikusok, akik Pasics bizalmas híveiként voltak ismeretesek. Az Olaszországgal szemben folytatott politika tekintetében Pasics véleményéről gyakran ellentmondó tolmácsolások kerültek forgalomba. Érdeklődésre tarthat számot ezért az a nyilatkozat, amelyet Pasics néhány nappal halála előtt a Politika munkatársának, Miloszavljevics Andrának tett azzal a kéréssel, hogy egyelőre ne tegye közzé a tiranai olasz-albán paktumról elmondottakat. A beogradi lap most, húsvéti számában közli az eddig meg nem jelent nyilatkozatot. Az előszobában Pasics leánya, Dára azzal fogadta az újságírót, hogy Pasics nagyon rossz hangulatban van. — Haragos ma egész nap, emiatt az Albánia miatt. Semmit sem beszél, de látszik, hogy bosszantja az, ami tör-Az olasz-jugoszláv közvetlen tárgyalások megindítását célzó akció a nagyhatalmaktól indult ki és ezért a tárgyalásoknak olasz részről való váratlan elutasítása után a jugoszláv kormány teljes nyugalommal várja, hogy a nagyhatalmak, amelyek a tervet feLvették és amelyek Jugoszláviát annakidején eltéritették attól, hogy az ügyet a Népszövetség elé vigyék, közbelépjenek Rómában és rábírják Mussolinit, hogy a tiranai paktum értelmezésére vonatkozó nyilatkozattal a közvetlen tárgyalásokat és a két ország közti függő kérdések békés elintézését lehetővé tegyek. Ugyancsak emiatt ifiinden hatás nélkül maradtak a jugoszláv kormányra és a közleményre az albán mozgósításról szóló hirek, mert Beogradban ma már senki sem fél ilyesmitől és az ilyen fenyegetést 'nem veszik komolyan. tént. Ebédelni sem tudóit ezért rendesen. Pasics nehézkesen ereszkedett le karosszékebe, látszott rajta, hogy gyenge, de elhárította az újságíró segítségét. Amikor az újságíró megkérdezte, mi a véleménye az olasz-albán paktumról, igy szólt: — Jegyezze fel, de ne nyomtassa ki. Majd megmondom, mikor tegye az újságba. Hát igen,Esszad pasa volt az igazi balkáni ember. Megtartotta a szavát, amit nekem akkor Nisben adott, ő nem fogadott volna el kétfelöl is pénzt, hogy azután kettőt csaljon meg. — Azt beszélik, hogy elnök ur eleinte helyeselte az olaszbarát politikát. Az pedig most a római paktumtól a tiranai paktumhoz vezetett. Katonásan összeverte bokáját, mintha fel akarna kelni, azután szakállát simogatva beszélt Pasics: — Úgy volt szükséges, hogy én is elmenjek Rómába. Szerződést kötöttünk, de azt ök nem tisztelték. Mi igen. Sem-Pasics a haragtól nem ebédelt a tiranai paktum hírére A nagy államférfi eddig meg nem jelent nyilatkozata az olasz-albán szövetségről Pastes Nikola élete utolsó napjaiban
