Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-24 / 111. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. április 24. J|BÍ sem tettünlc eMene, ők pedig másáéi) kezdtek. Itt van. százmilliót adtak Arbáníáoa. És a komitácsikat is támogatják ott, Pedig mi más ígéreteket »toptunk. Azt mondtam akkor ezeknek, t$gy figyelmeztessék őket, de hogy zz mégtörtént-e... én később már nem voltam a kormányban. Ezek hittek nekik. ...úgy is kellett, hogy őszinte szövetségesek legyenek. S nagy szövetségeseink is tanácsolták. Azután a Népszövetségben is voltunk és ott látni lehetett, hogyan gondolkoznak a szövetségeseink. — Tennünk kell valamit, ha nem késő — folytatta Pasics elgondolkozva. hogyan engedhetik meg a mi nagy sző veiség'eseink, hogy'... uj bonyodalmak keletkezzenek. Nehéz napok állhatnak be. szükség van az egyetértésre, hogy meglepetés ne érjen bennünket, mert Albániában pénzzel sok mindent tehet csinálni. Azután pedig késő lehet. Patrióta kormány kell, hogy mind egyetérisenek. Itt abbahagyta Pasics. Mégegyszer megkérte az újságírót, hogy nyilatkozatát csak akkor hozza nyilvánossági a. ha majd felszólítja erre. Az újságíró megígérte ezt, nem is sejtve, hogy Pasics pár nap múlva már halott lesz. TINTA Lidércek i. Már benn ültem a vonatfülkében. Akkor szállt föl. Háttal állt nekem, benyomta a hálóba kéziböröndjét, de nyomban fölismertem néger-barna esőköpenyét. Amint szembe fordult s az ülésre dobta szarvasbőr-kesztyüjét, puha kalapját, mely mindig kitünően miníáztá korán-kopasz koponyáját, láttam, hogy csakugyan ö, erdélyi iróbarátom, ki egy fáradt grófhoz hasonlít. Már nyitottam a szájam, hogy üdvözöijeui, már nyújtottam a kezem, mikor egy», szerre tátva maradt a szájam s kezem megmeredt a tevődheti...^mmj |j$s£S/ hogy 8 éolf," <íe egy' árnyalat ezredrészével sötétebb, mint egy nagyon ismert családi fénykép levonata, melyet a fényképész kissé tovább hagyott a másolóTrámában. Ennyire megváltozott volna ama öt esztendő alatt, mióta nem találkoztunk? Dehogy, az ő nyírt angol bajusza futott az ő szája fölött, taglejtései is az övé voltak, ilyen ruhákat pedig cs^ak ő hordott. Siralmas magamkelletével mosolyogtam, hogy ő szólítson meg. Utitársain csak bámult rám dióbarna szemével. Most már meg voltam győződve, hogy nem ö volt. egyáltalán nem ő. összetévesztettem valakivel. Csodálkozva a természet szeszélyén, hogy óriási üzemében ilyen egyforma embereket gyárt, kik a tetejében egyformán öltözködnek is, közvetlenséget mímelve újságomba mélyedtem, de közben folyton feléje sandítottam. Fölvetettem a fejemet. Utitársam mosolygott, de nem őszintén, hanem alattomosan, úgy figyelt, mint egy elmebeteget, aki nem tudja, hogy mi van és mi nincs. Éreztem, hogy elpirulok, ö tovább vizsgálhatta homlokomat, orromat fülemet. Majd mikor nem kis erőfeszítéssel ismét rápillantottam, észrevettem, hogy szemében emlékek ébredeznek, azok, melyek erdélyi barátommal kötnek öszsze. Ettől kezdve másodpercenként hol azt hittem, hogy ő az, hol, hogy nem ő az. A fülkében, melyben csak mi ültünk, a titkos kapcsolat egyre tűrhetetlenebbé vált. Mindaketten feszengtünk. ő volt az erősebb. Én egy óvatlan pillanatban, mikor cigarettára gyújtott pent úgy. ahogy ő, mert hisz ö volt, csak ő lehetett, felugrottam, kaptam a poggyászomat s a másik fülkébe menekültem. TI. Mentem az uccán. Orvul sunyitott hozzám az illető, kacagott s azt kiáltotta felém, hogy Károly, összerezzentem. Jobb kezét súlyosan váüamra tette, odaforditotta széles, húsos arcát, nézett rám egészen közelről, hosszan, hamiskásan, szemrehányóan s ámult, hogy szememben nem villan föl a megismerés rokonfénye. Dadogtam valamit. Erre kicsit eltávolodott tőlem anélkül, hogy levenné vállamról a kezét. Ráncolni kezdte homlokát, gyötrődve bocsánatot kért, magára ocsúdott, hogy tévedett. De nem hagyott ott.; Lábam gyökeret vert. Igyekeztem magamra ölteni a sok közül a lehető legtermészetesebb arcomat, feléje tártam, mintegy közszemlére téve. ö várt, mint akinek egyáltalán nem sürgős a dolga. Fürkészve szemlélt, akár az állatot, melyet megvesznek a vásáron. Megint elkacagta magát s többször egymásután Károlynak nevezett. Ez a második meglepetés valósággal főbe kólintott. Mármár elfelejtettem az életemet, magamnak is idegen voltam. Később dühbe jöttem, durván és ingerülten elrántottam a váltamat. Ebben a mozdulatomban lehetett valami rendkívül idegenszerű. Gyorsan, zavartan elkotródott. Fcllélekzettem, hogy mégis csak én vagyok én. Mikor azonban hátrapillantottam, pár lépésre tőlem még mindig ott állt ő is visszanézett, tekinteteink találkoztak. Ez az aljas, mindenre elszánt gazember, ez a lélek-tolvaj , kacagott, integetett, szentül hitte, hogy mégsem ő tévedett. Napokig nem bírtam szabadulni az undok érzéstől. Úgy rémlett, hogy valami- förtelmes kenőccsel kenték be egész testemet, mélységesen megaláztak, úgy, ahogy még soha. Ilyesmit nem is lehet egészen elfelejteni. Azóta gyakran arra kell gondolnom hogy külsőmben, modoromban, Írásaimban, egyéniségemben határozottan van valami »károlyos«. Kosztolányi Dezső Bűnügyi zárlatot rendeltek el a panamista magyar biró vagyonára Nagy István küllőidre akarta menteni vagyonát Budapestről jelentik: A különböző bűncselekmények miatt letartóztatott Nagy István dr. törvényszéki biró ügyében a vizsgálóbíró szombaton bűnügyi zárlatot rendelt el Nagy István és felesége minden vagyonára. Az ügyészség engedélyével Nagy Istvánt, úgyszólván naponkint meglátogatta felesége. A beszélgetés mindig a fogház irodájában ellenőrzés alatt folyt le. Egy látogatás alkalmával a beszélgetést ellenőrző fogházör észrevette, hogy Nagy István suttogva beszél a feleségével és anélkül, hogy figyelmeztette volna őket arra, hogy ez meg van tiltva, kihallgatta a beszélgetést. Az őr hallotta, hogy Nagy István arra biztatta a feleségét, hogy feltétlen rejtsen el mindent, adja el a lakást és vigye külföldre minden vagyonukat és ha már mindent elintézett, a gyerekekkel együtt maga is menjen ki külföldre, hogy legyen miből megélniük, ha Nagy kiszabadul. A fogházőr a kihallgatott beszélgetésről azonnal jelentést tett felettes hatóságának, mire az iigyészséginditványozta a vizsgálóbírónak, hogy azonnal rendeljék el Nagy Istvánék vagyonúra a bűnügyi zárlatot, miután egész sereg károsult jelentkezett már eddig is és az eddigi adatok szerint körülbelül kétszáznegyvenezer pengő az a kár, amit Nagy István különböző kényszeregyezségi ügyekben a budapesti ügyvédek ügyfeleinek okozott. Az ügyészség indítványára a vizsgálóbíró el is rendelte a bűnügyi zárlatot Nagy István és felesége egész vagyonára, amit a főkapitányság szombaton foganatosított. Szabadlábra helyezték a petrovoszelói jegyző valamennyi támadóját Ezerhatszáz százalékos pótadó és az agrárreform ellentétes intézkedései vezetlek a jegyző elleni támadáshoz Iszkruljev Tosó jegyző nyilatkozata Szentáról jelentik: A petrovoszelói dobrovoiljáctámadás ügyében (jlumac Bogdán noviszadi vizsgálóbíró és Vöszics törvényszéki jegyző helyszíni szemlét tartott Petrovoszclóu A vizsgálóbíró reggel nyolc órától kezdve este hét óráig tizennyolc tanút hallgatott ki, köztük a támadás két súlyosan sebesült áldozatát, Iszkruljev Tósó jegyzőt és Bugarszki Péró bírót, akiket a lakásukon hallgatott ki Glumac vizsgálóbíró. A helyszíni vizsgálatnak az volt a célja, hogy tisztázzák, kik voltak a támadók és kik a támadás megszervezői. Martinovics Száva, aki a véres támadás után megszökött a községből és Beogradban bujkáiit, pénteken hazatért és nyomban letartóztatták. Martinovics Szávát átkisérték a noviszadi ügyészség fogházába, időközben azonban Glumac Bogdán vizsgálóbiró a másik két Martinovics-testvért, Gyűrűt és Márkot szabadlábra helyezte. De az eljárást a Martinovios-testvérek és hatvannyolc telepes ellen folytatják. A vizsgálóbiró elhatározta, hogy a szerb húsvéti ünnepek után az összes gyanúsítottakat beidézi Noviszadra. Iszkruljev Tósó jegyző, aki még most is ágyban fekszik, a ft icsrievyei Napló munkatársának a következőket mondotta a támadásról: — A telepesek 1924-ben jöttek Petrovoszelóra és a község megkérdezése nélkül felosztották maguk közt a földeket. A község ekkor kilencszáz hold földjét vesztette el. Én 1925-ben jöttem Petrovpszelóra és a község akkor pénz és föld nélkül állt. Elődöm, Nikolics Bózsa úgy tudta csak a község szükségleteit fedezni, hogy a sztaribecseji Potiszfca Kreditna Bankban elhelyezett hétszázezer dinár községi vagyonból 324.000 dinárt felvett. A községi képviselőtestület 1925-ben elhatározta, hogy lépéseket tesz háromszáz holdat kitevő alapítványi földek visszaszerzésére, később pedig — mivel más ut nem volt — kértük a minisztériumtól a községet megillető 521 hold maximum kiutalását. 1925-ben a saját költségünkre kértük az agrárreviziós bizottság kiküldését, mert a községi pótadók ekkor már tűrhetetlenül magasra, hétszáz százalékra ugrottak fel, míg /925 lan már ezer hatszáz százalék volt a pőtadó. 1926-ban kiszállt az agrárreviziós bizottság. amely egy hónapig dolgozott és amelynek tagjai mind a minisztérium és a főagrárigazgatóság által delegált személyek voltak. A bizottság két olyan személytől vette el elsősorban a földet, akikről kiderült, hogy nem is dobrovo- Ijácok, polgári foglalkozásuk van — és az egyik büntetett előéletű volt. Ekkor negyvenöt telepestől és községbeli lakostól vették el a földet — de azt az agrárrevizió és nem a község, még kevésbé én vettem el. A földjüktől megfosztott telepesek a minisztériumhoz felebbeztek — de kérésüket elutasították, a községnek pedig megítélték a maximumot azzal a megszorítással, hogy szükség esetén visszaveszik. A község ilyen feltétel mellett nem vette át a földet, hanem Simonovics miniszterhez fordultunk aki határozott ígéretet tett, hogy a földügyet a község előnyére rendezik. — Nem igaz az az állítás, hogy ellensége vagyok a dobrovoljácoknak, hiszen a legjobb házhelyeket nekik juttattam. Én csak enyhíteni akartam a szegény nép nyomorán és le akartam szorítani a pótadókat. Bűnöm csak az — hogy végrehajtattam a község határozatát A ruszinszkói vallásháború Kuszinszkói püspöki titkár támadása Ireney piltpöíc ellen Az ungvári Uj Közlöny egyik legutóbbi számában részletesen foglalkozott dr. Csirics Irenej noviszadi görögkeleti püspök ruszinszkói utazásával és teljes terjedelmében közölte a püspöknek azt a beszélgetését, amelyet a Bácsmegyei Napló noviszadi munkatársával folytatott és amely a Bácsmegyei Napló április hetediki számában jelent meg. Az Uj Közlöny cikkére Stojka Sándor, az ungvári görögkatholikus püspökség titkára éles támadást intézett Csirics püspök elten, akiről sértően nyilatkozott. Csirics Irenej püspök Noviszadon értesült erről a támadásról és amikor a Bácsmegyei Napló munkatársa felkereste, a következőket mondotta: — A sértőh'angu támadással nem kívánok foglalkozni, csupán azt a félreértést akarom eloszlatni, amit már egyizben helyre is igazítottam,- hogy én nem mondtam azt, hogy Ruszinszkóba tériteni mentem, hanem a már a pravoszláv vallásra áttért, mintegy százezer főnyi hívőt kellett egyházba szerveznem. Ezek már évekkel előbb áttértek a pravoszláv hitre, én közülük egyet sem téritettem át, ez nem volt a feladatom. Jugoszláv- n émet színházi közeledés A vendégszercplö berlini szintit sulat szerb írók színdarabjai vi: zi mag(. val Beogradból jelentik: Beogradi irodalmi körökben rendkívül jó benyomást keltett Brockmann Hans, a jugoszláviai turnén levő Reinhardt-szinészek intendánsának az az ajánlata, amellyel a jugoszláv és a német színi irodalom között bizonyos kapcsolatokat akar kiépíteni. Brockmann Hans azzal a kéréssel fordult a b.eogradi Nemzeti Szinház, intendánsához, hogy'bocsásson a rendelkezésére néhány szerb színmüvet, amelyeket ő még ez év szeptemberében 'Berlinben előadatna. A német színészek a betanult darabokkal azután lejönnének újra Jugoszláviába és azokat egy újabb turnén bemutatnák. A német színigazgatónak ezt az ajánlatát természetesen Predics intendáns azonnal a magáévá tette és néhány darab német fordítását már meg is kezdette. Kosor, Vukacsinövics, Nusics neves jugoszláv irók alkotásainak a fordításáról van szó és Brockmann igazgató ettől a kísérlettől rendkívül sokat vár. A német-jügoszMv kulturközeledés előkészítése egyik fázisa a politikai barátság kiépítésének. Brockmann igazgató a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt is kijelentette, hogy a jugoszláv, hatóságok részéről olyan rendkívül nagy sziyélyességgel fogadták, hogy a maga részéről minden esztendőben el fog majd látogatni társulatával Jugoszláviába. A beszélő film Egy angol technikus találmánya Londonból jelentik: A beszélő film problémája két évtizede foglalkoztatja a technikusokat. Néhány többé-kevésbbé sikerült szabadalommal már kísérleteztek, ezek közül egy sem volt alkalmas arra, hogy — mint maga a mozgófénykép — mindenütt könnyen felhasználható legyen. Az amerikai Vitaphon, a svájci Tri-Egan és a német Phono-film mind csak egy-egy lépés volt a tökéletes beszélő-film felé, amely ismét beláthatatlan perspektívát nyújt a színpadi művészeteknek. A British Gaumont filmtársaság jegyeztette be az angol szabadalmi hivatalban az uj találmányt, amelynek neve: British Acoustic Films. A társaság két fiatal technikus-mérnöknek százezer fontot fizetett a találmány átengedéséért, ami egyáltalán nem nagy összeg, ha számba vesszük, hogy egy valamire való amerikai film előállítása is jóval többe kerül.
