Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-21 / 108. szám
KÖZGAZDASÁGI A BÁCSIiEGYE! NAPLÓ ÁLLAMDÓ HETI MELLÉKLETE Szubotica város visszaperli ■ az agrárreform céljaira igénybevett földjeit Harmincháromezer holdból mindössze ötszázhusz maradt a város birtokában — Törvényellenesen vették el a városi alapítványi földeket — Szubotica lakosai jövedelmük nyolcvanöt százalékát fizetik adóba Az agrárteiorm miniszter múlt. év októberében . bizottságot küldött Szuboticára a földosztás felülbírálására. A revíziós 'bizottság három Ízben megszakította a munkát és csak must fejezte be működését és ennek eredményekén ötven telepestől elvették a földet, mert beigazelást nyert hogy jogtatalanul jutottak hozzá. A bizottság munkájáról jelentést tett az agrárügyi minisztériumnak. A jelentés részletesen foglalkozik a városi földekkel is. A bizottság megállapítja, hogy a városnak Csantaviren 4080 hóid, Bujmokon 5234 hóid, Sztiboticán 4243 hóid, összesen 15.557 hold szántóföldié van. Ezenkívül 7287 hold erdő, 2801 ltold legelő, 700 hold kaszáló, 32 hold szőlőskert és 400 ltold udvar tartozik Szuhotica birtokához az épületeken kivid. Megállapítást nyert, hogy az agrárreform minlszté; iutn a város 15.557 hold kiterjedésű szántóföldjéből 13.875 holdat osztott szét. különböző nagyságú parcellákban a íöldigénylők között. A felosztott föld legnagyobb részét dobrovoljácok és más országrészekből származó mlepesek kapták. A helybeli szerb és bunyeváe földigénylők közül csak kevesen kaptak földet a város birtokából, a kielégített magyar földigénylők száma pedig elenyészően csekély. Szubotica város a szegény nép között Alekszandrovóban 18 hold, Csantaviren 208 hold, Bajnokon 302 hold földet osztott fel házépítés céljára. Házi kezelésben 521 hoki föld szántóföld maradt, a Bunyevacska Maticának hetvennyolc holdat ajándékoztak, a határszéli Görbe Tó mellett elterülő homokból háromszázhatvan holdat eladott a város, mig a további 185 hold terméketlen homokos föld és habár már regeiében felosztották a dobrovoljácok között, . ma is parlagon hever, mert a dobrovoljácok lemondtak erről a földről. Szubotica városnak 1918-ban 33557 hold termőföldje volt, amiből az uj határok tizennyolcezer holdat lemetszettek. 1919 január elsején a városnak 16.178 held termőföldje, maradt, amiből agrárcélokra elvettek 15.557 holdat, úgyhogy a városnak csak a nagybirtokost megillető 521 hold kiterjedésű makszinmm maradt meg. Ez az 521 hold föld azonban annyi jövedelmet sem hoz, hogy abból az iskolák épületeit rendbe lehessen hozni. A földet, amit a várostól az agrárreformminiszterium a földosztás céljaira kisajátított és felosztott, Mária Terézia adományozta Szubotica városának, mint a római katholikus hitközségek patronusának és az iskolák gondozójának. A birtokok jövedelméből a templomokat, iskolákat fentartsa, a szükséghez képest uj templomokat és iskolákat épitsen. Ez ma mind lehetetlen, mert a város bevételi forrását elvették és a városi-tanács. a legnagyobb nehézségekkel küzd kegyúri jogai gyak irtásánál. Különféle adókat kell kitalálni, hogy a város részben eleget tehessen kegyúri kötelezettségeinek. Az ilyen gazdálkodás azonban nem vezethető sokáig. Szubotica város tanácsa már több ízben felterjesztést tett az agrárügyi minisztériumhoz amelyben hivatkozva az agrártörvény rendelkezéseire, kérte, hegy Szubotica városát ne tekintsék nagybirtokosnak, akinek csak 521 holdas maximum jár, hanem a törvény értelmében adjanak vissza mintegy 13.000 holdat mert ennek a földnek jövedelme a templomok és az iskolák fentortására rzolgál. A törvény értelmében az ilyen földet nem lehet kisajátítani, hanem meg kell .hagyni az illető testületek, személyek, vagy városi és községi hatóságok- kezelésében. Az agrárügyi minisztérium végrehajtó közegei annakidején azonban a törvény világos rendelkezései1 ellenére felosztották a várős egész földjét. Szubotica város tanácsa 1926 október 2-án tartott illésén terjedelmes . memorandumban fordult az agrárügyi minisztériumhoz, amelyben kérte a kegyúri birtoknak az agrárreform alól való feloldását. A városi tanács memorandumában rámutatott arra, bogy a város kegyúri földjeit nem lett volna szabad felosztani, mert annak jövedelméből a város kizárólag az iskolákat, a templomokat. plébániákat és az utakat tartotta fenn tehát a jövedelmet teljes összegben humánus és kulturális célokra fordította. A város földje legnagyobb részben mint »templomi föld« van elkönyvelve. Csupán a római katholikus hitközségek fentartására a városnak ötezer hold földre, illetve annak jövedelmére van szüksége, A város nem képes megfelelő összeggel hozzájárulni a hitközségek költségeinek fedezéséhez és igy a hitközségek kénytelenek voltak az amúgy is adóval túlterhelt közönségre magas hitközségi adókat kivetni. A városnak ezenkívül 310 kilométer hosszú útja van, amelynek legnagyobb része rendezetlen, elhanyagolt állapotban van. Az elmúlt évben több mint két és fél millió dinárt költött cl a város az utak javítására, de ez az összeg még megközelítőleg sem közelíti meg a szükséges összeget. A városi épületek, iskolák és más középületek rendbehozása is sok pénzbe kerül és erre 1925-ben 1.116.780,1926-ban 1.518.700 dinárt adott ki a városi tanács, de ezzel csak a szükséglet kétharmad részét elégítette ki. Szubotica város adózó polgársága a háború előtt harminckilenc százalékos pótadót és tízszázalékos útadót fizetett. Ezzel szemben most — a legutóbbi leszállítás óta — száz százalékos pótadót, hetven százalékos útadót, kilencvenkét százalékos iskolaadót, két százalékos iparosadót, összesen 264 százalékos pótadót fizet a szubotica! polgár, nem számítva természetesen az állami pótadókat, ami szintén jelentékeny összegre rúg. Szubotica város mindezeket az adatokat ismertette az agrárügyi minisztériummal és előadta, hogy a város adózó polgársága jövedelmének 85 százalékát adóba fizeti. Rövid pár év alatt tehát Szubotica lakossága megszűnik adóalany lenni. A városi tanács memorandumára, a mit Itat hónappal ezelőtt felküldtek az agrárügyi minisztériumhoz még a mai napig sem érkezett válasz. Szubotica város tanácsa a főispán és a polgármester, valamint a nemzetgyűlési képviselők utján több Ízben sürgette a minisztériumnál, hogy a földet a törvény értelmében minél előbb adják vissza a városnak, de — eredménytelenül. Radios Pavle volt agrárügyi miniszter legutóbbi szuboticai tartózkodása alatt hosszasan beszélgetett arról a kérdésről a Bácsmegyei Napló munkatársával és kijelentette, hogy hasonló peres ügyek Horvátországban is voltak és a horvátországi városok kivétel nélkül visszakapták földjüket, még mielőtt a földet kiosztották volna a telepesek között. Szuboticai politikai körökben most mozgalom indult meg, hogy a földet minél hamarabb visszaszerezzék. Értesülésünk szerint az a kérdés napirendre kerül a vajdasági városok legközelebbi konferenciáján is és remény van rá, hogy az ügy még ebben az évben likvidálva lesz. Értesülésünk szerint a városi tanács komolyan foglalkozik azzal a tervvel is, hogy a minisztériumot. ha hamarosan nem rendezi az ügyet, perelni fogja. Ezen az utón Szubotica város talán mégis visszakapja jogos tulajdonát. Sokcsics József Olcsó mezőgazdasági hitelt! A Éácsmegyei Napló munkatársa a napokban beszélgetést folytatott egy nagy beogradi gabonacég tulajdonosával, aki a jugoszláv gabonapiac jelenlegi katasztrofális helyzetéről a következőket mondotta: — Ma már a gazdasági krizis emlegetése szinte közhellyé váltó. A sok kongresszus, konferencia a gazdasági krízist már ezer oldalról megvilágította, azonban az orvosságot még nem mutatta meg senki sem. Sőt akadtak olyan megnyilatkozások is. hogy a jelenlegi kritikus helyzeten segíteni már egyáltalán nem lehet. A Narodna Banka legutóbbi ankétja, amely elsősorban lett volna hivatva arra, hogy a» orvoslás módját megtalálja, szintén nem jutott túl a gazdasági krizis okúnak a megállapításánál és az állandó, a gazdasági életet akadályozó bajuk kiküszöbölésére nem talált módot. Jugoszávia agrárállam és ezért az agrártermékek megfelelő értékesítése a gazdasági élet tengelye. Nem beszélünk a többtermelésről, amely hosszadalmas gazdasági előmunkálatot igényel, mi csak arra akarunk rámutatni, hogy ez a kérdés már más államokban megoldást talált, Jugoszláviában ellenben még a többtermelés alapvető programja sincsen lefektetve. A háború utáni látszólagos gazdagság, szinte varázsütésre, szűnt meg, az újabb meggazdagodás előkészítésére pedig hiányzik a megfelelő tőke. A földműveseink az. utóbbi időben rendkívül elszegényedtek és a földmüvesosztály felsegítésére hiányzik a kellő támogatás. Ennél: a módja az olcsó hitetek megszerzése lenne, amely olcsó hite'ek a termelés költségeit olyan mértékben csökkenthetnék, hogy a versenyt a honkurrens agrárállamokkal jobban tudnák felvenni. A tőkegyűjtés azi utolsó két esztendőben nálunk is megindult, azonban egyrészt az országnak a tőkeszegénysége miatt, másrészt a tőke kihelyezésének a bizonytalahsága nagy akadálya volt a tőke gyümölcsöző elhelyezkedésének. Ez az egész gazdasági krízisnek a sarkpontja. Atnig a szomszédos Magyarországon a mezőgazdák 8—10 százalékos hitelt élveznek, addig Jugoszláviában ilyen hitelek vagy nincsenek, vagy pedig csak igen magas kamatláb mellett kaphatók. A magas kamatláb a gazdasági erők -teljes kihasználását lehetetlenné teszi. Ez, a körülmény lényegesen befolyásolja a mezőgazdasági termékek értékesítését. A mezőgazdásági temékek értékesítése nálunk nem történik normális keretek között, hanem kaotikusán megy végbe. A mezőgazdasági termékek értékesítésével foglalkozó kereskedelem elsősorban a tőke drágaságából folyó bajokkal küzd és nem tudja felvenni á versenyt a konszolidáltabb konkurencia olcsó pénzzel dolgozó kereskedelmével szemben. Az ilyen állapotnak a következménye azután rendkívül súlyosan érinti a gabonakereskpr)piem aktivitását. Ha külföldi tőke jönne az országba, ez olcsó hiteleivel normális mederbe tudná téríteni az egész gabonakereskedelmet. De ha a külföldi tőke nem mint ilyen, hanem mint kereskedő, különféle alakulatok utján maga is részt vesz a mezőgazdasági termékek értékesítésében, ez azt jelenti, hogy nemcsak a kamatot, hanem a gabonatermékek értékesítésből járó hasznot is a maga számára foglalja le. A külföldi tőke azonban, ha bármily oknál fogva, még igy sem vállalna szerepet az országban, akkor a belföldi gabonakereskedelem teljesen magára marad és a mai zavaros állapotok miatt nemcsak a kereskedők, hanem az egész mezőgazdasági termelés indokolatlan károknak és veszteségeknek lesz majd kitéve. Ez a feladat pedig rendkívül sürgős és különösen a hazai nagy bankoknak lenne a kötelességük, hogy ezt a kérdést még az uj termés előtt rendezzék. Az uj termés kilátásai, különösen a lehető legjobbak és -csak rajtunk áll, hogy annak a kiaknázása miképpen fog sikerülni.
